Kis hazánk élenjáró a legkülönbözőbb fogalmak jelentésének átértelmezésében, vagy ha úgy tetszik a kifejezés totális kiüresítésében. Így tettünk évtizedekkel ezelőtt a discount/diszkont meghatározással, tesszük folyamatosan az outlet szóval, vagy a vendéglátásban a bisztró fogalmával, hogy ne csak a kereskedelemből vegyek példákat, bár említhetném a privatizáció kifejezést is, mely alatt idehaza sokan egészen mást értenek, mint a nálunknál nyugatosabban szocializálódott népeknél.

Na mindegy.

Engedtessék meg nékem, hogy egy picikét érzékenyebben reagáljak a mindennapjaimat szorosan érintő fogalmi zavarokra. Amellett, hogy akad belőlük jócskán, én most önhatalmúlag a "személyes stílustanácsadás" manapság felkapott jelzős szerkezetével foglalkoznék.

Beletörődtem, hogy Magyarországon szinte minden, pályaválasztási zavarokkal küszködő egyén coach, mentor, lobbysta, személyi edző, brandépítő, vagy stylist akar lenni. Mit akar?! Már az!!! A maga 21 és fél évével, annak minden tapasztalatával, lehengerlő, ellentmondást nem tűrő elképzelésekkel nyomul, törtet, utat vág. Az attitüddel persze még nem is lenne baj, hova lenne a világ, ha nem lennének magabiztos, önmegvalósítók. A problémám az, hogy ezen, önmagukra címkét akasztó egyének, kérészéltű "villámkarrierjük" során elképesztően nagy pusztítást okoznak az amúgy is kusza fejekben.

A személyes stílustanácsadás két szavas összetétele nem meglepő módon két alapvető pilléren nyugszik. Egyfelől személyes, tehát nagy hangsúlyt fektet az adott delikvens megismerésére, kitérve természetszerűleg az ügyfél státuszára, kapcsolatrendszerére, megvalósítandó céljaira. Másfelől az előbbiek alapos kiismerését követően tanácsokat sorol a teljes megjelenés (tehát nem csupán a ruházat!!!) eszközrendszerében fellelhető támpontokra vonatlozóan, melyek az önazonos stílus kialakításakor szóba jöhetnek.

Hát ennyi, ezzel végeztünk is. Fogalom meghatározva, indulhatnak csatába a kis stylistok országszerte.

De nem úgy van az!

A selfbranding tengerében ezernyi segítségnyújtásra váró kéz ácsingózik, melyekre a fentebb említettek okán leginkább hiénák és dögkeselyűk csapnak le. 

Több, mint két évtizedet a divatban eltöltve eleve nem értem, amikor egy ruházati üzletben nem áll rendelkezésre minden emberi tényező a személyes stílustanácsadáshoz! Miért kell ezt a tevékenységet úgymond "kiszervezni" (hoppp, egy újabb kiüresedésre váró fogalom!!!), amikor ez elválaszthatatlan az üzletmenettől??? Vagy ti például el tudtok képzelni olyan hentest, aki nincs tisztában az általa kínált húsok elkészítési lehetőségeivel? Nem azt mondom, hogy legyen mindjárt Michelin csillagos chef, de azért ne kelljen már a Lehel csarnokba "húsleves coach"-al bemennem!!!

Sokszor kérdik tőlem, hogy aszondja "Ti olyan stílustanácsadás izével is foglalkoztok, amott a Loftban?" Hát mi mással?! Mással sem, csak azzal!!!

Beszélgetünk, felmérünk, igyekszünk megismerni, válogatunk, próbálunk, visszatérünk, koncepciót váltunk, újragondoljuk, felépítjük, utógondozzuk, testreszabjuk, és ami a legfontosabb, mindeközben egy percre sem engedjük el a felénk nyújtott kezeket!

Stílusra fel!


Kun Gergely