Ha mindannyiszor kaptam volna egy ezrest, amennyiszer megkérdezték tőlem... na mindegy, hagyjuk is a francba...

Hihetetlen, de még mindig ez a téma január és február folyamán, hogy mit vegyen fel a szerencsétlen PÓGÁR egy bál jellegű rendezvényen, ahol is a dress code hangsúlyozottan a 'black tie'? Na, meg még a másik, hogy ugye májusban is tart a januári leárazásotok, mer' csak akkor tudok bejönni... persze, hogy tart, hisz még a 2012-es karácsonyi vásárnak sincs vége, nem is beszélve a tavaly előtti nyúlról!

Visszakanyarodva az alap felvetéshez, a válasz roppant egyszerű, hasonlóan több más szituáció analógiájához, nevezetesen búvárkodni búvárruhában, síelni sícuccban, úszni fürdőgatyában kell, és nem, sajnos rosszul gondolod, még akkor sem jó siklóernyőzéshez a nagyi damasztabrosza, ha csupán egyszer mész el kipróbálni ezt az extrém sportot.

Emlékezetessé tette a kis Horváth Józsika számára az iskolai tematikus barokk esten való részvételt kedves édesanyja merésznek tűnő húzása, mivel szerinte a helyzetre kiválóan adaptálható a bátyótól kölcsönbe kapott MÉTA melegítő a fluoreszkáló oldalcsíkokkal, valamint a szemet gyönyörködtető felfeslésekkel fenéktájékon. Amennyiben nem törsz Józsikához hasonló babérokra, úgy fogadj el egy baráti jótanácsot:

Ne légy Józsika!

A fentebb raklap egyszerűséggel levezetett tétel alól persze akadnak kivételek, amit azonban hihetetlen finom szenzorokkal kell tudnunk megérezni. Példának okáért amennyiben az ember fia/lánya (nem kívánt rész törlendő) stylist, úgy véleményem szerint kutya kötelessége vagy hozni a tűpontos formális előírásokat, vagy - és ehhez kell az igazi érzék - üzenetértékkel bíró kreativitással összeállítani valami egészen formabontót.

Felmerülhet a jogosnak tűnő kérdés, hogy ha a stylistnak lehet, nékünk ugyan miért nem?

Lakatos Márknak és Herczeg Zolinak például nemcsak szabad, de tőlük el is várható. Mindketten bravúrosan hozták a formát.

Nem állítanám, hogy nem akadnak további kivételek, de mint azt fentebb is említettem, nagy érzékenységgel kell nyúlni az efféle kicsapongásokhoz, mert megjelenésünk akaratunkon kívül is üzenetértékkel bír majd.

Extravagancia és kreativitás, ezek lehetnek a sorvezetőink, amikor "kibeszélni" vágyunk a formális térből. Az extravagancia egy mindenkori relatív fogalom. Mást jelenthet egy békés, amerikai amish közösségben, és megint mást a new yorki bankár yuppiek szokásos szombat esti polgárpukkasztó heppöningjén az éppen aktuális roof top barban. A kreativitás pedig egy olyan tulajdonság, mint hogy például valaki magas, vagy alacsony, szóval vagy van, vagy nincs, tanulni nem lehet, egyszóval ha híjján vagy eme készségnek, jobban teszed, ha tanácsot kérsz olyanoktól, akik éppen azért keveredtek egy bizonyos szakterületre, mert bennük megvan ez a skill.

Amikor régi jó ismerősöm és kedves barátja - kik történetesen chefek, de a fine diningtól meglehetősen távol eső stílusban fejtik ki áldásos gasztronómiai tevékenységüket - a fentebb vázolt kérdéssel fordultak hozzám, először kategórikusan a formális szmoking felé tereltem őket. Rövid beszélgetést követően azonban arra jutottunk, hogy meg kell ragadnunk a szituációban rejtőző lehetőséget egy kis figyelemfelkeltő zajongásra, továbbá annak kommunikálására, hogy a két delikvens a street food keretei közt alkot maradandót és magas minőséget.

Jeleztem feléjük, hogy amennyiben ez megszokottá válik - értsd folyamatosan meghívottak lesznek szakmai díjátadókra - elkerülhetetlen lesz a klasszikus viselet beszerzése, mivel aki folyamatosan polgárt pukkaszt, az egy idő után ezáltal válik unalmassá.

Azt gondolom, hogy a szettek abszolút hozták az "első bálozó" fogalmában rejtező pozitív imidzset, és az már csak külön szerencse, hogy Schiffer Miklós személyében a kifogástalanul elegáns, klasszikus forma köré szolgáltattak egy pimasz keretet.

Fogadjátok szeretettel:

üdv

Kun Gergely