Kövér vagyok, nem öltözök!

Az általánosan elterjedt hazai szarul öltözöttség hátterében a legkülönfélébb kifogások húzódnak. Számtalan magyarázatot tárnak elénk a vizuális pusztítás utcai harcosai, de abban szinte biztos vagyok, hogy az egyik legkedveltebb indok a prosztó megjelenésre a túlsúly. Az össznépi zabálásnak mint nemzeti sportnak köszönhetően az átlag magyar sziluettje jelentősen túllépi mind az orvosi, mind pedig az esztétikai normák évezredek óta kialakított paramétereit.

Van annak persze egy diszkrét bája, ahogy egy túlsúlyos egyén az elhízására valamiféle állapotként tekint, mintha teszem azt kék szemmel született volna erre a sártekére, és nem önmaga lenne felelős a kialakult helyzetért.

A kifogástengerből valóban ki lehet halászni elfogadható álláspontokat. A nagyobb részük persze hülyeség, belemagyarázás, a közeg által táplált sablon, évtizedes beégések a fejekben, de legalább olyanok, amire igazán nincs mit mondani, el kell fogadnunk. 

"Olyan, mintha kinőttem volna!"..."Az BKV kék!"..."Ez vadász zöld!"..."Rózsaszín inget nem!"..."Ja, az halványlila, akkor azt sem!"..."Kockás gatyót nem szeretnék felvenni!"

És persze ne feledkezzünk meg a hazai konzerv divatszemlélet mindenre használható adu ász kifogásáról sem, a kifogások kifogásáról, a non plus ultra-ról: 

"Buzis!"

Természetesen az évek során mindenre találtunk frappáns (mi frappánsnak hisszük) választ, de ha a tisztelt vásárló így gondolja, kik vagyunk mi, hogy kritizáljunk? Ez van, ez a mi kis akváriumunk, itten próbálunk meg néminemű vihart kavarni a jelenlétünkkel, hozzáteszem, hogy sokakat sikerült már eredményesen kibillentenünk a fentebb vázolt berögződésekből.

A minap az instagram-ot (mi mást???) tekerve akadtam rá egy vidám úriemberre, aki teljes antitézisét adja a "Kövér vagyok, nem öltözök" dogmának.
The Papa Bear of Men's Fashion, ahogy a Dan nevezetű divatblogger önmagát aposztrófálja a @thebigsartorialist néven építgeti insta oldalát.

A véletlenszerűen felugró képek között akadtam rá, és bevallom elsőre megmosolyogtatott az úriember teljes lénye, de szarkazmusom pillanatokon belül vidám szimpátiába csapott át. Lehengerlő természetességgel éli meg ez a fickó a kövérségét, magasról tesz rá, és nem hajlandó kihagyni a divat kínálta önkifejezési lehetőségeket csak azért, mert kicsiny testéből három átlagos milánói modellfiút is ki lehetne kanyarítani.

Ez egy valódi életigenlés, önismeret, és ily módon Dan az önmagunkkal harmóniában létezés két rendkívül stabil lábon álló, élő szobra!

Bravo, Dan!

üdv

Kun Gergely

0 Tovább

Az évszázad divat vendettája

Van az az óvodás vicc, biztos ismeritek, miszerint mi a hasonlóság a villamos és a giliszta között? A válasz, a giliszta így hosszú, a villamos meg így sárga! Tudom, sokkal hatásosabb a poén, amikor kicsi gyermekkezek tárt karokkal mutogatnak viccmesélés közben, és alig várják, hogy mosolyra húzzuk a szánkat. Persze mindig ők röhögnek a legjobban. Így megy ez.

A fenomenális és korszakalkotó gegg azért jutott eszembe, mert elszaporodni látom környezetemben az összehasonlíthatatlan dolgok összemérésének igényét. Az "én apukám sokkal erősebb, mint a tiéd" attitűd kipusztíthatatlan a felnőtt fejekből, nemcsak az oviban számít mentális bázisnak. A minap például magyar focirajongók egy nagyobbacska csoportjának okozott lelki kielégülést, hogy a Real Madrid portugál csatárát buzizhatták egy kicsit. Nem tudom, hogy buzi-e, hozzáteszem, nem is érdekel, mindenesetre kikaptunk, ahogy szoktunk, Ronaldo pedig több pénzt nyalt fel a meccsért, mint a teljes kiabáló szektor egy teljes év alatt - ezek ám a férfiak!!! Mindegy, jól lebuziztuk azt a nyálas cigányt...

Aztán ott van az évszázad öszecsapása, a Mayweather-McGregor meccs, minek kapcsán mi is billentyűzetet ragadtunk! Egy elmés magyar mém szerint a következő összemérhetetlen csata a Phelps-Kásás Tomi találkozó lesz, ahol is a felek nem úszásban, hanem pizzaevésben csapnak majd össze - szponzorként a vizilabdázó olasz éttermével lehet számolni.

Szűkebb közegemben, a divatvilágban is húzódik egy ilyen árok, melynek mentén a rajongók évtizedek óta lövik egymást. A divat vendetta persze csak verbálisan zajlik, de a felek így is ejtenek egymáson lassan begyógyuló sebeket.
A casual, azaz a lazára vett elegáns férfiruházat hosszú ideje vívja értelmetlen küzdelmét a klasszikusan elegáns, formális viselettel. Mindazok számára, akiktől távol áll az öltözködés mint önkifejezési lehetőség, teljesen természetes ez a csata. Ők azok, akik a partvonalról lelkesen kiabálnak, értem ezalatt, hogy jellemzően mackóalsóban és farmerben verik a billentyűzetet, s kis szobájuk jótékony homályából osztják az arctalan, online álláspontot.

Kezdjük azzal, hogy a melegítőnadrág, susogjon még oly bársonyosan is, nem casual öltözködési forma, maximum a legkényelmesebb viselet sportoláshoz, kutyasétáltatáshoz, vagy pl. levinni a szemetet. Továbbá a "jeans look" fogalomkörébe tartozó szettek, melyeket a munkaruházatból érkező denimek (a farmer ugyebár angolszászéknál mezőgazdasági vállalkozót takar...) uralnak, nem elegánsak, még akkor sem, ha ez tűnik kötelező dress code-nak a Bazilika környékén, vagy pl. a közelgő Budavári Bornapokon.

A casual viselet sokkal közelebbi rokonságban áll az elegánssal, mint azt sokan gondolják, és baromi messze van a farmer/póló/Converse Szentháromságtól (újabban Converse behelyettesíthető Vans, vagy New Balance termékekkel).
Míg a formális viselet mindenkor valamilyen eseményhez (munka, estély, esküvő, stb.) kapcsolódóan épül fel, és rengeteg tradícionális kötöttséget hordoz magában, addig a casual - még mindig elegánsnak maradva - hatalmas lehetőségeket biztosít a pontosabb önkifejezésre.

A csatát belülről, azaz az értők táborából szemlélők közt is vannak olyanok szép számmal, akik egyik, vagy másik öltözködési forma mellett teszik le a voksukat a másik ellenében. Nékik ott van igazságuk, hogy míg a casual formák mindig is rugalmasak voltak, addig az utóbbi években hatalmas lazulásnak vagyunk tanúi a formális viseleten belül. Korábban áthághatatlannak tartott szabályok merültek feledésbe átmenetileg, de az is lehet, hogy végleg eltűnnek a divat süllyesztőjében. Ezek a változások azonban még mindig nem jelentik azt, hogy ne lehetne karakteresen megkülönböztetni egymástól a két viseletet, következésképpen az összemérésük is értelmetlen.

Én azt az álláspontot vallom, hogy mindkét öltözködési alapelvnek megvan a maga helye és ideje. Ha valaki ezt érteni akarja, érteni is fogja. Azokkal pedig, akik búvárruhában caplatnak befelé egy medencébe, mondván merülni vágynak, nincsen teendők, hagyjuk őket merülni!

Kun Gergely

0 Tovább

Gombhoz a kabátot, szetthez a menyasszonyt, avagy DubiczÚr házasodik!!!

A dilemmák dilemmája, a döntések non plus ultrája a párválasztás. 

Azaz csak az lenne, ha nem előzné meg a képzeletbeli tabellán egy dolog, ami nem más, mint a "mit vegyek fel az esküvőre?" problematikája.
Nem véletlen, hogy a legtöbbet emlegetett témák egyike a gardrób blogon is a mennyegző.

A kérdés még egy oly' viharedzett, divatfertőzött, ruhagurut is komoly nehézségek elé állított, mint kedves kollégánkat, a mindenki által csak DubiczÚrnak ismert Danit. Bár az is lehet, hogy éppen az okozta számára a dilemmák sokasodását, hogy munkájából adódóan elveszett a szettek óceánjában, mint dagadt gyerek a csokipultnál...

Bizony, bizony, Dani hajója a Tinder tengeren eltöltött hosszú, viszontagságos, bár sokszor örömteli utazást követően majdnem révbe ért. A majdnem alatt ruházati berkekben természetesen azt kell érteni, hogy a szett nagyjából összeállt, nincs más hátra, mint a vőlegény megjelenéséhez passzoló arát találni! Gond persze egy szál se! Ha van még valami, amihez DubiczÚr, az olasz szettek mágusa ért, az az elektromos berendezések megreparálása, továbbá a rapid asszonybeszerzés!

DubiczÚr számára a dilemmák dilemmája tehát nem a párválasztás sűrű erdejében keresendő, megoldja ő aztat se perc alatt! Azzal azonban még ő sem kalkulált, hogy mindjárt két szettbe is beleszeret, és igazán egyiket sem képes elengedni! A rutin, meg az évek, emitt rejtezik a titok nyitja, mellyel Danink zseniálisan oldja fel a problémában megbúvó feszültséget, viszi hát mindkét szettet a nagy napra! Az pedig, hogy élete párja, szőröstül bőröstül, szettestül mindenestül csupán az egyik ruhához illik, nem okozhat gondot, legott beszerez egy második arát, ki külsőre harmónikusan simul a másik vőlegény öltözethez!

Hibátlan döntés!

A karaván halad, szett marad, asszony igazodik!

Régi kuplékból tudja jól a magyar, hogy az asszony ingatag, ellenben egy remekül kialakított öltözet hosszú időn keresztül kiváló társa lehet a férfiembernek.

béke

Kun Gergely

u.i.: az egész fenti handabandából nyilván egy szó sem igaz, csajok, csak semmi pánik, DubiczÚr továbbra is szingli, és felkészülve várja az odaadó hölgyek ostromló seregeit!!! :)

0 Tovább

A hipster ringfenegyerek az öltönnyel üzen

Teszek én rá magasról, hogy milyen adatokkal kellene tisztában lenni a két srác sportkarrierjét illetően! Egy valamit azonban tudok. Augusztus 26-a végleg bevonul a sporttörténelembe. Na nem azért, mintha elemezni volna érdemes - bár elemzik serényen - , hogy teszem azt egy távolugró és egy rúdugró versengésében, ki is az esélyesebb? Vagy hogyha összeeresztik Michael Phelpst és Kásás Tamást úgy, hogy az amerikainak tilos lábtempóznia, akkor vajh' melyikük csapna be száz mellen elébb a célba? 

Van sportértéke az ügynek? Egy fikarcnyi se.

Ugye mennyire értelmetlen? Hát már hogy volna az???!!!

"It's the economy, stupid!" - ahogy a francia nyelvjárások legnagyobb amerika rajongója, Bill Clinton ex-elnök úr mondta vala.

A világnak azon a felén, ahol az adott sportágban minimum az elérhető maximumot kell hozni, már régóta nem kérdés, hogy az élsport a bolygó legnagyobb cirkusza. Ily' módon egyfelől a népek szellemivizuál tápláléka, másrészt kiapaszthatatlan bevételi forrás a sportmenedzselés császárainak.
Augusztus 26-a jelen állás szerint az idei év legnagyobb érdeklődéssel várt eseményét hozza. Nem lesz VB döntő, nincs El Classico, krikett összecsapást sem tartanak ikonikus csapatok közt és a Super Bowl-t sem helyezték át erre az időpontra.

Nevada állam, mely eddig is élen járt a sportfogadással óhatatlanul kéz a kézben járó csalás, vesztegetés, bundázás, illegális szerencsejáték és sok egyéb, a szervezett bűnözés üzleti profiljába tartozó tevékenység világszintű elterjesztésében, úgy gondolta, hogy otthont ad eme világszenzációnak, ezzel is tovább mélyítve a szakadékot a tényleges teljesítmény, valamint a zsetonra váltható népszerűség között.

Az ír fenegyerek és egy színesbőrű amerikai összecsap! 

Ez a szalagcím számomra sokkal inkább idéz egy brooklyni zugkocsma falára kitett plakátot, ahol a hátsó udvarban felállított ringben illegális boxmeccseket szerveznek, mintsem a T-Mobile Aréna vakító fényeit. Az 1800-as évek New York-i bandaháborúira emlékeztető nyelvezet azonban mára egészen mást takar. Egy valami persze közös a mostani eseményben és az akkori csetepatékban, ez pedig az imidzs és lóvé! Két dolog miatt képesek az emberek mindenüket egy lapra feltenni, ez pedig nem más, mint a fanatikus rajongás és a mindent elsöprő utálat.

Akkor is és most is zseniálisan felépített, jól körülhatárolható imidzsek csatáját tálalták elénk a vérprofik. Az 1800-as években az "afrikai pöröly"-re, vagy épp ellene fogadók tökéletesen tudtak azonosulni hősükkel, de ugyanígy lehetett együttérezni, vagy épp gyűlölni a "részeges, bevándorló, zsebkéses ír"-t.

Ma sincs ez másképp. Az esemény közeledtével a pénzgyárak elképesztő sebességre kapcsoltak. Átlag földi halandó számára észbontó összegekért kelnek el ringközeli helyek, és csak tippelni tudnak a szakértők, hogy az illegális jegyűzérek micsoda extraprofittal adnak túl felvásárolt jegyeiken. Az őrület fokozódásában kulcsszerep jut a két főszereplőnek, akik ezúttal nem ringbéli, hanem szuperhősi jellemvonásaikat csillogtatják. A majdani, fizikai adok-kapokot precízen felépített verbális összecsapások előzik meg, a drámai hatást fokozandó színpadias találkozásokon is egymásnak feszül a két delikvens.

Öltözködésünk finom üzeneteket közvetít a külvilág felé, de ha akarjuk, elérhetünk karakteresebb célzásokat is. Conor McGregor öltönyének krétacsíkja közelebbről nézve a nem túl szofisztikált "Fuck you" szavakat formázza, ami - lássuk be - nem túl bíztató kezdet egy kölcsönös és érdekmentes barátság megalapozásához. 

Pedig ha jobban belegondolunk, szövethette volna az ír fenegyerek akár az "I love you, Floyd" szavakat is a gyapjúba, hisz meseszép összeg hullik az ölébe az összecsapást követően.

See you on ringside, Mr McGregor!

Kun Gergely

1 Tovább

Személyes stílustanácsadás, vagy pakoló zombik

Kis hazánk élenjáró a legkülönbözőbb fogalmak jelentésének átértelmezésében, vagy ha úgy tetszik a kifejezés totális kiüresítésében. Így tettünk évtizedekkel ezelőtt a discount/diszkont meghatározással, tesszük folyamatosan az outlet szóval, vagy a vendéglátásban a bisztró fogalmával, hogy ne csak a kereskedelemből vegyek példákat, bár említhetném a privatizáció kifejezést is, mely alatt idehaza sokan egészen mást értenek, mint a nálunknál nyugatosabban szocializálódott népeknél.

Na mindegy.

Engedtessék meg nékem, hogy egy picikét érzékenyebben reagáljak a mindennapjaimat szorosan érintő fogalmi zavarokra. Amellett, hogy akad belőlük jócskán, én most önhatalmúlag a "személyes stílustanácsadás" manapság felkapott jelzős szerkezetével foglalkoznék.

Beletörődtem, hogy Magyarországon szinte minden, pályaválasztási zavarokkal küszködő egyén coach, mentor, lobbysta, személyi edző, brandépítő, vagy stylist akar lenni. Mit akar?! Már az!!! A maga 21 és fél évével, annak minden tapasztalatával, lehengerlő, ellentmondást nem tűrő elképzelésekkel nyomul, törtet, utat vág. Az attitüddel persze még nem is lenne baj, hova lenne a világ, ha nem lennének magabiztos, önmegvalósítók. A problémám az, hogy ezen, önmagukra címkét akasztó egyének, kérészéltű "villámkarrierjük" során elképesztően nagy pusztítást okoznak az amúgy is kusza fejekben.

A személyes stílustanácsadás két szavas összetétele nem meglepő módon két alapvető pilléren nyugszik. Egyfelől személyes, tehát nagy hangsúlyt fektet az adott delikvens megismerésére, kitérve természetszerűleg az ügyfél státuszára, kapcsolatrendszerére, megvalósítandó céljaira. Másfelől az előbbiek alapos kiismerését követően tanácsokat sorol a teljes megjelenés (tehát nem csupán a ruházat!!!) eszközrendszerében fellelhető támpontokra vonatlozóan, melyek az önazonos stílus kialakításakor szóba jöhetnek.

Hát ennyi, ezzel végeztünk is. Fogalom meghatározva, indulhatnak csatába a kis stylistok országszerte.

De nem úgy van az!

A selfbranding tengerében ezernyi segítségnyújtásra váró kéz ácsingózik, melyekre a fentebb említettek okán leginkább hiénák és dögkeselyűk csapnak le. 

Több, mint két évtizedet a divatban eltöltve eleve nem értem, amikor egy ruházati üzletben nem áll rendelkezésre minden emberi tényező a személyes stílustanácsadáshoz! Miért kell ezt a tevékenységet úgymond "kiszervezni" (hoppp, egy újabb kiüresedésre váró fogalom!!!), amikor ez elválaszthatatlan az üzletmenettől??? Vagy ti például el tudtok képzelni olyan hentest, aki nincs tisztában az általa kínált húsok elkészítési lehetőségeivel? Nem azt mondom, hogy legyen mindjárt Michelin csillagos chef, de azért ne kelljen már a Lehel csarnokba "húsleves coach"-al bemennem!!!

Sokszor kérdik tőlem, hogy aszondja "Ti olyan stílustanácsadás izével is foglalkoztok, amott a Loftban?" Hát mi mással?! Mással sem, csak azzal!!!

Beszélgetünk, felmérünk, igyekszünk megismerni, válogatunk, próbálunk, visszatérünk, koncepciót váltunk, újragondoljuk, felépítjük, utógondozzuk, testreszabjuk, és ami a legfontosabb, mindeközben egy percre sem engedjük el a felénk nyújtott kezeket!

Stílusra fel!


Kun Gergely

0 Tovább

Mit vegyek fel nyáron?

Kitört a nyár, elkezdtek picsogni az örök elégedetlenkedők, jellemzően ugyanazok a balfékek, akik már a legelső, szeptemberi, hűvösebb napon a tavasz eljöveteléért rimánkodnak. No nem mintha abban nem találnának vaskos kivetnivalókat, de ők már csak ilyenek. Egyes polgártársainknak 30-40, a Föld nevű bolygón eltöltött év sem volt elegendő ahhoz, hogy agyukban az évszakok körforgásának befogadásáért felelős szinapszis létrejöjjön. 

Lévén ez egy divattal, tágabb értelemben öltözködési kommunikációval foglalkozó oldal, a nyár kapcsán mostan nem azon férfitársainkhoz szólunk, kiket jobb sorsuk (vagy balsorsuk) teszem azt útszéli dinnyeárussá tett, ily módon három ruhának látszó tárgyból megoldják a nyarat. Akik a legmelegebb hónapokat a klottgatya/pöcsig kigombolt rövid ujjú (!!!) najloning/klaffogós pracsker Bermuda háromszögének fogságában töltik, mostan ne figyeljenek!

Igazán komoly erőpróba elé a nyár azon emberkéket állítja, akik öltözködésükkel folyamatosan üzennek a külvilág felé, és ezt a kommunikációt a melegebb napokon sem szeretnék felfüggeszteni.

Fogjuk fel a nyarat egyfajta lehetőségként, amikor a feszesebb üzleti viseletből indokoltan tudunk kilépni, és merészebben tudjuk megmutatni esetleges vidámabb karakterünket.

A business kellékek formális szabályait nem túlságosan felrúgva, mégis az évszakban rejlő játékteret kihasználva, bátrabban tudunk önazonos szetteket kialakítani, olyanokat, melyek kilépnek az ősz, vagy a tél standardjaiból.

Amellett, hogy kedvelem az őszt ruházati szempontból, és talán igazuk is van azoknak, akik úgy tartják, hogy a hűvösebb időszak nagyobb lehetőségeket tartogat a divatcégeknek, engem mindig letör idehaza az utcán megfigyelhető szettek egyhangúsága.

Szóval egyetértek azokkal, akik azt vallják, az év vége több variálásra ad alkalmat, na de ha mindezt beburkoljuk a sok-sok egyforma, antracit szürke, vagy fekete kabáttal, mindjárt elmegy az életkedvem.

A nyár vitathatatlanul kevesebb ruhadarabot használ, de azokat sokkal több színben adja elő.

Elő hát a rikító pamutgatyókkal, jöhetnek a mokaszinek, villanjanak a magastalpú velúrcipők, üvöltsenek a zakógombok, legyenek kitömve a szivarzsebeink selyem kendőkkel, kápráztasson el az ingek színkavalkádja!

Örüljetek a nyárnak!


Kun Gergely

13 Tovább

A belbudai elit egy cipész lábai előtt hever

Biztos mindenkinek megvan az a zsigeri kőbunkó, akit a neveltetése, vagy annak hiánya az évek során a gyökérség totemoszlopává fejlesztett. Az ilyen már kiskorban messziről megismerszik. Üvöltve követeli a legújabb játékot a boltban, zeng tőle az étterem, ha éhes, földhöz veri magát, ha egy percig valami nem úgy történik, ahogy azt ő elképzeli.

Bármilyen hihetetlen, de ezek a kis vérszívó zombik is kedves kölkökként indultak neki az életnek, de szüleik kitartó fáradozásának köszönhetően takaros kis türhőkké cseperedtek.

Felnőttként aztán ezekből lesznek a folyton picsogó, mindennel elégedetlen sablon retkek, illetve a "kihaénnem", tahó yuppiek, akik padlógázzal vágtatnak keresztül a mindennapokon.

Az ilyen ember - legyen nő, vagy férfi - nem várja ki a sorát, mindent azonnal akar, mindent jobban tud. Ezen társadalmi csoport megfékezésére, kordában tartására tett kísérletek rendre kudarcba fulladtak.

Eddig...

A jobb sorsra érdemes pesti belvárosban, annak is a bulinegyednek becézett szegletében létezik egy hely, ahol a fentebb vázolt társadalmi réteg is - mert nem csak emezek járnak ide - dimenzióugrást hajt végre, meseszerűen átbucskázik a fején, és legott egy türelemmel megáldott, jámbor jószággá változik.

Hihetetlen? Az! De ott voltam, láttam, igazolom, szóval ez így van, és kész!

Eme parányi helyen a legelérhetetlenebbnek tartott dáma, de még a vadkan finomságú, hőzöngő sutyerákok is visszavedlenek gyermeki létük angyalkáivá, köszönnek, sorban állnak, várakoznak (!!!), tisztelettudóan társalognak, viselkednek.

A Mester, ki eme drámai, pszichológiai metamorfózisért felel nem más, mint egy cipész, ki szakmáját mesteri fokon űzi. A sorban álldogáló, szerencsés esetben üldögélő hölgyek és urak egy szocreál hangulatú, cserzett bőr, festék és ragasztószagú műhelyben pislognak csendben, türelmesen várva, hogy a cipőhalmok közepén serénykedő Mester, aki már inkább művész, meghallgassa problémájukat. Hálásan járulnak az egyetlen elébe, ki bajukat kizárólagosan enyhíteni tudná.

Hőzöngésnek, furakodásnak, követelőzésnek itten nyoma sincs, hisz ha a Mester nem segít, oda lesz minden! Érted?! MINDEN!!! Nem is beszélve a Gucci, vagy a Ferragamo levált sarkáról, mely egy hisztérikusan átvodkázott, bekólázott estét követő hajnalon reccsent meg a Bad Girlz előtti járdaszegélyen!

Viccet félretéve, fantasztikus dolog ez, hogy a szakmájukat ily' magas fokon ismerő kézművesek jelennek meg sorra, és végre nem csupán a sörfőzés világában, de a ruházati remekművek közelében is. Valahol mindig érthetetlen volt számomra az, hogy 150-200.000-es cipők javítására miért nem lehet rentábilisan működni képes vállalkozást alapítani, és hogy miért nincs több ilyen pont ebben a városban.

Igény volna rá dögivel, hisz még egy 40-50.000-es lábbeli javíttatásán is elgondolkodnék, amennyiben új életet lehel bele egy szakember, bár hozzáteszem, hogy a megjuhászodott hőzöngők látványa sok mindenért kárpótolt :)


Kun Gergely

5 Tovább

Mutasd az inged, megmondom, ki vagy!

Nem szeretnék mindenféle dögunalmas, száraz adatsorral az agyatokra menni, mégis álljon itt egy figyelemreméltó tézis a ruházati szakma legmélyebb bugyraiból. Lévén a divat nem egy egzakt tudomány, mint a matematika, a különféle törvényszerűségek hosszú idő alatt lezajlott megfigyeléseken alapulnak. Mindezek szerint a férfi ruha szektor felállított egyfajta állandót, melyekkel következtetni lehet az egymással kapcsolatban álló termékek értékesítési darabszámára. Nem világos? Elhiszem, nekem se lenne az, most, hogy visszaolvastam.

(mondhatni "engem nézzetek!" ing, mely nem kicsit helyezi reflektorfénybe viselőjét, kezdőknek nem ajánljuk...)

Szóval praktikusan léteznek arányszámok arra vonatkozóan, hogy egységnyi ügyfél 1 db öltöny vásárlása esetén jó eséllyel hány darab egyéb, az öltöny viselésével szoros összefüggésben álló terméket fog még a kosarába pakolni.
Még konkrétabban: aki egy öltönyt visel, az fog venni egyegészhattized pár cipőt, öt nyakkendőt, nullaegésznyolctized zakót, két casual nadrágot, három pulóvert, nullaegészkéttized télikabátot, és így tovább...

(hát ő sem az a visszafogott, konzervatív, üzleti darab, de meg fogtok lepődni, milyen jól működik egy letisztult öltönnyel is. a nyakkendő csodákat művel vele együtt!)

Az egymással viszonyítási párban álló termékek állandói persze országonként változhatnak, de higgyétek el, nagy kilengések nincsenek.
Az egységnyi öltönyvásárlásra jutó ing értékesítések darabszáma a világban egy a héthez aránylik (már ha jól használom ezt a matematikai fogalmat), azaz egy olyan üzlet, amely ezidáig kizárólag öltönyök és zakók értékesítésére fókuszált, de be szeretné vezetni palettájára az inget, nem téved nagyot, ha hétszer annyi inget rendel beszállítójától, mint amennyi öltönyt.

Kivéve persze, ha ez az üzlet Magyarországon van...

(a szezon ikonikus darabja, virágfétissel megáldott ügyfelek előnyben, bátran használd casual szettjeidhez, feltűrt ingujj jeligére!)

A mögöttem álló két évtized tapasztalatai alapján állítom, hogy kis hazánkban ez a szám jó, ha meghaladja a kettőt (!!!), és komoly eredmény, ha eléri a hármat.

(ő már majdnem fehér, de azért nem. virágfétis itt is játszik)

Szoktam mondani az üzletben, hogy engem aztán nem zavar, ha valaki tonnaszámra veszi az öltönyt, hadd szóljon, de mindig is úgy tartottam - és ezen véleményemnek hangot is adtam -, hogy az értelmes vevő nem a fődarabokkal variálja megjelenéseit, hanem a kiegészítőkkel! 

(patchwork áthallás, éjszakai vadászatokhoz kiváló rejtőzködő szín, műértőknek)

Az ing erre a legalkalmasabb eszköz. Amellett, hogy remekül át lehet hangolni ugyanazt az üzleti öltönyt, vagy zakót négy-ötféle inggel, ez a kiegészítő a 'casual' és a 'street look' szegmensnek is kiváló kiegészítője. Ráadásul még a trendek is abba az irányba mozdulnak, hogy a feszesebb, konzervatívabb légkörű megjelenések (irodai, üzleti találkozók, esti partyk, bálok, stb.) is folyamatosan lazulnak, és ebben nagy szerepe van az ingnek.

(a kockázatkerülő ember első, apró lépése a szakadék felé, melynek alján vár a divat nirvána!!!)

Úgy kellene lennünk nekünk, férfiaknak az inggel, mint a mesebeli Gombóc Artúrnak a csokoládéval. Ahogy a falánk, csokirajongó madárkának is jöhetett minden a kerek csokoládétól, a töltött csokoládén át, a szögletes csokoládéig, úgy kellene használnunk ezt a kiegészítőt, és szeretnünk a benne rejlő lehetőségeket.

(az igazi észrevétlen, ő az, aki hegyekben áll minden szekrényben, unalomig ismételt, már-már elcsépelt, mégis biztos pont az életünkben, feltűrt ingujjal az "értetek élek" politikus összetéveszthetetlen jelmeze)

Ha már az adatokkal kezdtem, álljon hát zárásképp egy józannak tűnő érv is az ing mellett. Kísérletezni, új utakat kipróbálni, a közegünk reakcióit tesztelni nem feltétlenül egy drága öltönnyel, vagy zakóval kellene, ami még nálunk is 30-80.000 forintos tétel.

Az ing legyen az a termék, ami segít kitágítani az öltözködésben rejlő kommunikációs lehetőségeket, és ha elszúrtátok, még mindig jó lesz feltűrt ujjal, kigombolt nyakkal a térdgatyátokhoz, na bumm!

Ingre magyar!

üdv

Kun Gergely

0 Tovább

Ken baba, aki lenyelte Rodrigo Alvest...

Fel nem foghatom, miért éri ennyi bántás Rodrigo Alvest, ezt a kedves, ártalmatlan, insta profilja szerint félig brazil, félig brit pógárt?

Persze tudom, mi a baja a világnak a sráccal, irigylik tőle, hogy ő lehet Ken, az ikonikus, amerikai álomfigura. Legalábbis a kis Rodrigo így képzeli, mármint hogy ő Ken. Nincsen ezzel semmi gond, Pataki Attila is úgy véli, ő egy UFO, oszt mégis mily jámbor jószág, nem bánt ő senkit, fillérekért végighaknizza az okádék esztrádműsorokat, kiröhögik, aztán már megy is haza.

Különben is, azt meg ki mondta, hogy ha nők ezrei lehetnek Barbie babák, akkor már miért ne lehetne éppen a kis Rodrigo Ken? 

Merjünk nagyot álmodni, s ragadjunk szikét!

Afelől persze már erősen megoszlanak a vélemények, mennyire is volt sikeres a dél-amerikai figura átalakulása a még a Ku-Klux-Klan legszigorúbb genetikai szabályzata alapján is tökéletes amerikai álommá.

A hialuronsavnak hála, továbbá a zsírleszívás, majd visszatöltés jótékony hatásainak köszönhetően, nem is beszélve sok egyéb emberi és állati eredetű ürülék és/vagy melléktermék ipari méreteket öltő felhasználásának, előállt ez a zombiszerű uzsidoboz, akit az anyja se ismerne fel.

Stephen King számára remek hír, hogy amennyiben írna egy Ken babás horrort, a film verziónál nem is kell keresgélni a főszereplőt, Rodrigo smink nélkül, az ágyából felébresztve hozza majd a figurát.

Azért egynémely negatív észrevételt én is megengednék magamnak, melyeket esküszöm, nem az irigység mondat velem. Biztos vagyok benne, hogy a kockás hasra elköltött dollárezreket kidobott pénznek lehet tekinteni, amennyiben ugyanezt az eredményt hozná pár perc erejéig a löttyedtebb pocakra erősen rászorított acélkerítés. Aztán annak se örülne Rodrigo, ha látná Gyúrós Jocit, a 90-es évek győri kidobópápáját, aki egy picikét túlzásba vitt csontnövelő használatával két év alatt akkora állkapcsot növesztett, hogy azóta se talál magának bukósisakot. Szintúgy Jocihoz, vagy bármelyik hasonszőrű, összetett gondolkodású, örző-védő biorobothoz fordulhatunk bizalommal, amennyiben ilyen karakteres ajkakra vágyunk. Geronazzo Maria se dobott volna ki annyi pénzt az ablakon, ha tudja, hogy Joci visszakézből műt ilyen szájakat, és elég csak felidegesíteni egy picit.

Azt tényleg nem tudom, hogyan lehetne sufnituninggal ilyen átható, üveges tekintetet varázsolni azokból a kellemes, bizalomgerjesztően barna bociszemekből, amikkel a kis Rodrigo korai éveiben pislogott a világra, de nem is vagyok benne biztos, hogy jó irányban mozdult-e el Alvesnél a lélektükör.
Az mindenesetre megnyugtató, hogy az önképzavar, és az azzal együttjáró szépészeti (???) beavatkozások már nem genderfüggők. Könnyen lehet, hogy beköszönt a férfiak számára is az az idő, amikor pusztán elhatározás - és dollárszázezrek - kérdése az, amennyiben tökéletesen akarunk hasonlítani egy idealizált imidzsre.

Érdekességképpen megmutattam Rodrigo fotóit pár egyformára műtött hölgyismerősömnek, akik a jelenséget egytől egyig bizarrnak, visszataszítónak találták, olyannak, ahol éppen az egyéniség tűnik el. Milyen kár, hogy ezt a nők tömegei csupán másoknál érzékelik...
Engem a dolog arra a mondásra emlékeztet, hogy a legnagyobb baj a munkában az, ha a hülyeség szorgalommal párosul. Ennek folyománya lehetne az, amikor az ötlettelen divatmásolás, a kreativitás és az önismeret teljes hiánya korlátlan anyagi forrásokkal, és az elképzelések kontrollálatlan megvalósításával járnak együtt.

Nem ítélem el Rodrigot, mert nem ő a hibás, ő csupán egy ördögi jelenség végterméke. Hibásnak tartom mindazokat, akik a divatból élnek, de ötlettelenségükben kizárólag egy irányba terelik a fogyasztókat, azt sulykolva beléjük, ha nem vagy ilyen, senki vagy! A divatnak elsősorban az önkifejezésről kellene szólnia, nem pedig beteges másolásról, ami óhatatlanul eféle torzulásokhoz vezet.

Nem ítélem el, bár félelmetesen agresszív metamorfózison ment keresztül, míg egy kedves arcú, mosolygós, brazil srácból, egy állandó vicsorgásba torzult szájjal, kifejezéstelenül üveges tekintettel ránk bámuló viaszbábuvá vált, akinek hialuronnal átmosott agyában már vadul zakatolnak a következő átalakítások démoni tervei.


Kun Gergely

4 Tovább

A divatban nincs szabály

Magyarországon, az önjelölt divatbloggerek mekkájában, ahol az öltözködésről megjelent könyvek darabszámát csupán a "Hogyan legyünk gasztromágusok egy szál sparherddel?" jellegű műalkotások példányai lépik túl, ott, ahol a kismalac túr, ottan valami fenemód hisznek a szabályokban. Na persze nem a betartásukban, csupán a meglétükben. Amúgy ez a benemtartási ösztön, mely tatár-, török-, Habsburg-, Brüsszel dúlta kis hazánkban évszázadokra visszanyúló gyökerű társadalmi vezérlőelv, életvitelünk alfája, s omegája, bázisunk.

Merem állítani, hogy a divatban még jól is tennénk, ha átültetnénk egy picit eme legfőbb jellemvonásunkból, de sajna azt kell mondjam, hogy öltözködés terén a támasztékul szolgáló mankók és sablonok alakítják, jobban mondva nem alakítják konzerv felfogásunkat.

A divat nem valami matematikai egyenlet, amit ki lehet kalkulálni, és nem tudományos tézis, melyet egyszer felállítanak, oszt érvényes, míg cáfolat nem érkezik. Ez egy organikusan és gyorsan változó valami, amit maximum követni lehet, kevesek által befolyásolni, értők által körberajongani, konzervek által megvetni és lenézni.

A hozzám befutó segélykérések 99%-a úgy kezdődik, hogy "Lehet-e....?".

Sokáig igennel, vagy nemmel válaszoltam ezekre, és jómagam is meghivatkoztam egynémely akkortájt aktuális szabályt, mellyel alátámasztottam érveimet.

Hosszú ideje azonban azt a választ adom, hogy mindent lehet.

És ezt így is gondolom.

Persze ne örüljé', hisz ez nem egyenértékű azzal, hogy minden szart eszetlenül magadra hányhatsz, amiket a gardróbban találsz. Harmónia, ötlet és önazonosság, ezek azok, amikre szükséged lehet.

Saját üzleti tapasztalatok, továbbá saját tartalmak híján az elvetemült divatterroristák cyberterében a pinterest-ről és az instagram-ról összelopkodott, ötlettelenül összeválogatott, szakmainak tűnő, idióta töltelékszöveggel kiszínezett, sehová sem vezető útmutatásokra lel a hazai felhasználó. Már honnan is lenne eme divatkontároknak naprakész benyomása arról, hová is tart az öltözködés világa, mikor íróasztaluk komfortos magányából osztják az észt, se boltjuk, se kutyájuk, se macskájuk (macskájuk az van...).

A nagyérdemű továbbra is Gipsz Jakab, a '80-as évek Skála áruházának kartonruha, polyethilen pulóver, valamint azbeszt függöny beszerzési felelősének fantasztikus fotókkal illusztrált könyvét tartja irányadónak, mely hosszú időn át vezette a bestseller listákat a rendszerváltás környékén. Azóta sokminden változott, Gipsz Jakab is eltűnt a süllyesztőben, helyét azonban átvette Stílus Sándor divatblogjának számtalan baromsága.

A divatvilág rohan előre. Ki gondolta volna, hogy az ingeket begombolt nyakkal, de nyakkendő nélkül fogjuk hordani, és tessék! Vagy zokni nélkül (titokzoknival) viselt elegáns cipővel zárunk le egy amúgy tök formális szettet. Azt se láttuk előre, hogy a csokornyakkendő finoman, észrevétlenül átcsúszik a klasszikus viseletből a casualbe, de arra se fogadtak volna sokan a fotelváteszek közül, hogy mokaszint, vagy loafer-t hordanak majd öltönyhöz a firenzei urak, miközben koraesti Aperoljaikat kortyolgatják Vespájuknak dőlve.

Elárulom, hogy a nyakkendők elkezdtek szélesedni az igazi mediterrán őrülteknél, a nadrágok bőségráncot kapnak a zsebek mellett, magasodik az övvonal, és tovább rövidülnek a gatyák, ami rendkívül rossz hír a hazai közönségnek (vagy jó hír, mert vidáman lehet fikázni a sok bátor stílusikont...).

Kedves divatbloggerek, meggyőződésem, hogy az innen-onnan ellopkodott tartalom semmit sem ér, mivel nem áll össze egységgé! Hiszem, hogy többet jelent egy-két magunkon befotózott szett, mégha nem is áll mögöttük világcégek lehengerlő marketing gépezete, vagy a magyar médiacézárocskák impotens lájkvadászata, mellyel a haveri reklámpénzek kitalicskázásához szolgáltatnak alapot.

Saját modell, saját cucc, saját ötlet, és most már pár hónapja egy rendkívül szerencsés véletlennek köszönhetően saját házi fotós, akivel fantasztikus hangulatú csatákat vívunk valahányszor az ő művészi kreativitását próbáljuk a lehetőségeinkhez igazítva lefékezni :)

Fogyasszátok érzéssel!


Kun Gergely

0 Tovább

tinderre magyar!

Küzdök én ezzel az online-nal, de rá kell jönnöm, hogy egy cybertérben bolygó hollandi vagyok csak. Mer' itten már minden online! Szarik az én reálmaterialista felfogásomra a világ! A közösségi média, az még rendben, az beszippantott, nem tagadom, de hogy valaha úgy álljak a virtuális valósághoz, mint tininindzsa ismerőseim, hát arra ne fogadjatok!

Szépen lassan kúszott be az életembe a kattintós világ, eleinte csak az utazásnál használtam, bevallom ott is csak a kiválasztáshoz, mert a foglalásokat rendszerint már kedvenc utazásszervezőmnél intéztem élőben. Foggal- körömmel ragaszkodtam az áruk és szolgáltatások megrendelésekor a humán részvételhez. Pár éve már a kedvenc japán kajámat interneten rendelem, de ha késik a futár, azonnal telefont ragadok, viszolygok az online reklamációs platformtól (ezt de szépen írtam!!!).

A mai huszonévesek ott tartanak, hogy szerelmi, akarom mondani szexuális életüket is online paraméterezik, ily módon bukkanva rá a napi betevő onlányra. Jobbra húznak, vagy balra húznak, és máris eldőlt a humán cyberportéka sorsa, kikerül a húsplaccra, vagy pártában marad az internet árnyékos bugyrában. 

Amúgy elég jól tinderezek...

Neeeeeem, ne is keress rám, nem vagyok fent, ne reménykedj!!! :)

Kollégám nyomta a kezembe az alkalmazást - nem, nem mondom meg melyik -, miszerint bízik józan ítélőképességemben, és arra kért, válogassak néki randi partyt. Tanácstalan fejemet látva még hanyagul visszaszólt, húzzá' jobbra, ha tetszik! - majd lelépett eladni az ügyfélnek...

Szóval csak ennyi lenne? Jobbra húzok, s ha matching van, már mehet is a deal, aminek részletezésébe a dolog természetéből adódóan nem mennék bele.

Mivel - már bocsánat a kifejezésért - elég egysíkú lányok közt lapozgattam, meg is kérdeztem az értékesítésből visszatérő kollégát, miért van ez? Elmondta, hogy olyan finoman képes hangolni korosztály, érdeklődési kör, meg mit tudom én mik alapján, hogy a rostán már eleve kihullanak delikvensek. Mikor visszakérdeztem, nem fél-e, hogy ily módon minduntalan ugyanabba a sablonba fut majd bele, úgy nézett rám, mint én szoktam arra a vevői kérdésre, hogy nem túl szűk-e ez a slim fit zakó...

A dolgot annyiban hagytam, pár napra rá persze hallgathattam lelkes élménybeszámolóját, mekkorát is alakított az általam összetinderezett csajszival!

Az online ruhaválasztás egy picit magában hordozza a tinderhez hasonló veszélyeket. Amennyiben ugyanis szobád félhomályában kattintgatva válogatsz a ruhák közt, egyáltalán nem biztos, hogy megtalálod a számodra legmegfelelőbbet. Lehetséges, hogy épp egy 34 éves csajszi lenne számodra a megfelelő partner, olyan, akivel akár hosszabb távon is meglenne a "matching", de te sajna 33 évben maximalizáltad a keresést, így ő számodra kihullott nagy Ő lenni.

Ugyanígy hiába vágysz valami újra a gardróbodban, ha folyton ugyanabban a sablonos webáruházban keresgélsz, ahol ráadásul a korábbi vásárlásaid alapján automatikusan a múltbéli találatokhoz hasonló termékekhez vezet a kockázatkerülő rendszer. Következésképpen: ugyanazt a sablon csajt tekered, és ugyanolyan szettekben feszítesz sok-sok éven át.

Továbbgondolva a dolgot persze belátom, hogy létezik az önsimeretnek az a magasabb foka, ahol a tévedés kizárásával, nagy magabiztossággal tájékozódik a kedves ügyfél, legyen az egy cyber húspiac, vagy egy online áruház. Engedve az évek óta ránk nehezedő nyomásnak, vegyes érzésekkel, de mi is beadtuk a derekunkat, és kiálltunk a virtuális placcra termékeinkkel. Első körben azokkal, amelyek a kiegészítő kategóriába sorolhatóak, és majd meglátjuk, hogyan tovább.

Mindamellett, hogy kellemes böngészést kívánunk, sietve jelezném, hogy továbbra is itt vagyunk élőben, és bármikor állunk rendelkezésetekre, amennyiben divatfertőzött szemlélettel szeretnétek összeállítani legújabb szettjeiteket.

Ne feledjétek, kiderülhet, hogy ártatlan őzikére szűrtök rá a keresőben, pedig valójában egy üvöltős domina az, akit kerestek! :)

Kun Gergely

0 Tovább

Nem csak bunkó bmw-s létezik

Megjelenésünk vitathatatlanul üzen a külvilág felé. Ez még akkor is így van, ha ezzel - amint az gyakran megesik - nem törődünk. Aktuális öltözékünk, frizuránk, általános ápoltságunk, vagy akár mindezek hiánya még a megszólalásunk előtt beszél rólunk. És sokat elárul.

A modern kor embere ezeket a fentebb említett, már régóta használatos paramétereket újakkal egészítette ki. Ékszerek, órák, elektronikai eszközök, mindezek alkalmasak arra, hogy tulajdonosukban az önigazolás folyamatos visszacsatolását biztosítsák. Amennyiben megjelenésünk tartozékaihoz fűződő viszonyunk egészséges kereteken belül tartható, nincs is ezzel baj. A gondok ott kezdődnek, amikor ezek nélkül félemberekké válunk, de az is problémákhoz vezet, ha bizonyos külső dolgok megléte esetén többnek gondoljuk magunkat, mint az valójában indokolt lenne.

Hiteles, nemzetközi adatok nem állnak rendelkezésemre, de érzés alapján ki merem jelenteni, hogy a teremtés magyar koronái az átlagosnál nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az általuk birtokolt autóknak. Egyfelől használják a négykerekű csodákat önbizalmuk megerősítésére, másfelől - nem egyszer tévesen - ezen szempont szerint közelítenek embertársaikhoz is. Eme interperszonális kapcsolatrendszerek időben és térben eltérő alakzatot ölthetnek. Míg egy Volkswagen Golf II-es az 1990-es évek legelején még vágyaink céltáblája volt, ugyanez a járgány ültetve, sötétítve, taktabezegényi sufnituninggal felspécizve, hatalmas Remus matricával a hátsó szélvédőn, duplacsövű "Koppány" kidörrentővel a seggén csakis egy szánalmas szereplő lehet az utakon.

Közel egymillió kilóméterrel a hátam megett át se kell már néznem egy ilyen járműbe, és tudom, hogy a sofőr egy friss jogsis, kora este is napszemüveges, Retro pólóján füstezüst bikalopó láncot csörgető, kopasz csávó lehet, aki éppen megfuttatja a városban a Havanna lakótelep rémét. Az anyósülések szériatartozéka egy tucatarcú fitnesz Gizi, szerinte visszafogott, a világ szerint brutál sminkben, pusztító szépsége biztos tudatában teliszájjal rágózva, ütemesen bólogatva MCTeknő, a bázakerettyei rezidens - korábban Hörpi Büfé DJ, még korábban ibizai reménység - legeslegújabb mixére.

Ahogy a zenehajtásos rozsdatelep szökevény, úgy a többi közúti előítélet is tévesnek bizonyulhat. Nem biztos, hogy minden Skodaban egy kalapos bácsi ül, aki már Budaörsnél a belső sávba húzódik, nehogy majd Siófoknál megzavarja a rádióban beharangozott sávelhúzás. Ahogy nem minden szakállas bringás hypster, vagy futár, úgy a régi Citroenekben ülő, szemüveges okostojásfej sem feltétlenül egy "köcsög tanár". Amúgy az megvan, hogy idehaza a francia kocsik mind "trianoni rom"-ok?

Épp a minap számoltam össze, hogy a fentebb említett egymillió kilcsiből majd' hétszázezret az aktuális, 5ös sorozatú béemwékkel tettem meg, ily módon sok-sok, a bajor négykerekűt övező városi legenda elszenvedője voltam, és vagyok.
Első ötösöm három éves korában került hozzám, ifjú titáni énemnek megfelelő paraméterekkel, azaz hasig ültetve, széles, 19 colos BBS felniken terpeszkedve, sötétítve, bivalyerősen és nagy hanggal! Ha őszinte önkritikát akarnék gyakorolni, azt kéne mondanom, hogy a BMW pilótákat övező előítéletrendszer nem állt túlságosan távol akkori énemtől... pengeélesen szikráztunk az utakon, én és a bömi alja!

Pár évvel később jött az E60-as sorozatszámú BMW, és számomra az első, alig használt, féléves, premium selection útiszörny. Hát mit mondjak? Első közös éveink során nem igazán volt ellenfél az utakon. Aztán végérvényesen felnőttem. Sok évet, és háromszázezer kilcsit töltöttünk mi együtt, majdnem azt írtam, hogy jóban - rosszban, de hát csak jó volt!

Most, hogy már az F10be is beletekertem több, mint egy százast, azt kell mondanom, hogy az előző bömi - az E60-as jelű - nem öregszik olyan méltósággal, mint korábbi felmenője. Érdekes módon a mára már jóval tíz éves kor felett járó autók rendre vállalhatatlan figuráknál kötnek ki (tisztelet a maroknyi kivételnek), míg az E39-esekben szolíd, visszafogott megjelenésű, erősen középkorú urakat látok, akik valószínűleg első gazdái a 20 évesnél is idősebb járműveknek.

Talán ugyanúgy idő kell a hozzánk illő négykerekű megtalálásához, ahogy évek kellenek öltözködésünk formanyelvének kialakulásához is. Most kezdem érteni, amit sok évvel ezelőtt német üzleti partnereink az akkori ötösről mondtak, hogy ez a középkorú úriember autója. Náluk igen, míg nálunk a gumiszaggató diszkópatkányoké és striciké volt. Nem értettem. Mostanra világos.

Módom nyílt kipróbálni a legújabb 5-öst, annak is egy elég kemény verzióját. Mivel jelenleg egy kétezres dízelt hajtok, nagyon vártam már egy igazi csapatást ezzel a hathengeres ördöggel. Aztán átvettem, beültem, és még a negyedik nap is azon kaptam magam, hogy 50-60-al cruise-olok a városban, értetlen tekintetektől övezve. Megértem a többi autóst, nem ehhez vannak szokva. Egy BMW-s pimasz, pökhendi, kihaénnem, bérelt helye van az első sorban, átgázol mindenkin. Nem értették, mi ez. Lassú tempóm ellenére sokan nem is mertek leelőzni, besoroltak mögém, mondván ha egy bömis nem száguld, akkor itt bizonyára mérnek, vagy haldoklik a sofőr...

Én változtam, vagy a BMW, nem tudom, bizonyára mindketten egy picit. Érdekes volna megkérdezni egy huszonéves yuppie-t, vajon ő hogyan érez ugyanebben a járgányban. Számomra az F10, azaz jelenlegi autóm az első, amiben igazi higgadtsággal létezem, és zavartalanul építgethetem a pozitív béemwés imidzset. Úgy érzem, az utód is ugyanezt a feelinget hozza majd, ha eljő a csere napja, és talán egyetlen dinamikus üzletembert sem sértek meg azzal, ha azt mondom, már-már családi autó született, ahol nem szégyen néha hátra ülni, és párunknak átadni a volánt.


Kun Gergely, egy udvarias BMW-s

1 Tovább

Állítsátok meg kerianyut!!!

Házasodni nehéz. 

Persze nem arra gondolok, milyen viszontagságos is végigmenni a párválasztás rögös útján, mer' az bakfitty, és nem is arra, amikor akadozik a net tinderezés közben. Én bizony a célegyenesbe beforduló, harmónikus kapcsolatok legalattomosabb ellenségéről, az esküvőszervezésről dumálok.

Higgyétek el, tudom miről beszélek! Az esztendő februártól szeptemberig tartó szakasza immár évek óta számomra egy egybefüggő esküvőnek tűnik. Ilyenkor - dacára annak, hogy férfiruha üzlet vagyunk - minden harmadik látogató hölgykísérettel érkezik. 

És fáradtan érkezik...

Évek óta együtt lenni, összeveszni, szakítani, kibékülni, exekkel harcolni, elfogadni a szeretett társ családjában óhatatlanul jelen lévő idióta kerianyut, és/vagy nagybácsit, problémás testvért, akárkit... hát mi ez ahhoz képest, hogy vajon találtok-e az ünnepi vacsorán leterített szalvéta színével harmonizáló díszzsebkendőt az esküvői szetthez???!!!

Me-he-rt méééhhh-r nee-hee-eem lehet mee-hegééérteni, hogy ez fontos nekem, János???!!! - hüppögi felindultan leendő aránk, és te nem tudod, melyik is volt az a pillanat, amikor először elkezdett hasonlítani az anyjára.

A vőlegényszett kiválasztása egy rendkívül sokkomponenses, többváltozós, buktatókkal tarkított egyenlet, melynek végén rendszerint kijön, hogy János egy érdektelen gyök.

Bizony mondom néktek, hogy mire János odáig jut, hogy megkerülhetetlen humán díszletként az esemény kapcsán maga is reflektorfénybe kerül, mint egy ördögi terv részeként az esküvő legapróbb részletei is kidolgozásra kerültek már. Megvan a menyasszonyi ruha, a felkapott helyszín, a menő zenekar, a vőfély, a meghívottak listája, a kitiltottak listája, idióta családtagok mentális felügyelete, étel, ital, szalvéta, csokor, bokor, bokréta...

Nagylevegő, szemöldökráncol, furcsa hiányérzet feltolul, valamit kihagytam, hosszasan mereng, homlokra csap, felkiált hogyaszondja: Jááááánooooos!!!!
És a többit már tudjátok. 

Szóval nem kéne, hogy így legyen, és félreértés ne essék, nem azt akartam fentebb kidomborítani, hogy a leendő ara a ludas az elmebaj fokozásában. Találkozom - és hál' Istennek egyre többször - olyan esetekkel, amikor irígylésreméltó lazasággal siklanak át a párok a dolgokon. A különböző történetekben az a közös, hogy a házasulandók ilyenkor kizárólag a saját napjukként tekintenek az eseményre, és elengednek minden olyan feszkót, ami rajtuk kívül esik.

Lehet, hogy a helyszín nem a legfelkapottabb, de legalább a tiétek egyedi lesz. Nem baj, ha az áhított zenekar aznapra foglalt, mert lehet, hogy épp így fedezitek fel az új kedvenceket. Ne aggódj, mindig lesz olyan, aki megsértődik, mert nem hívtad meg, és olyan is, akit majd megbánsz, hogy részt vett! Higgyétek el, az az esküvő még nem volt meg, ahol mindenkinek ízlett minden, és lesz majd olyan hőzöngő, aki hiányolja kedvenc piáját!

Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok házas, bár ahogy körülnézek, azt látom, hogy komolyabban veszem a magam "nem házasságát", mint sokan a házasságukat. Ha már nékünk Tökfejjel nem volt esküvőnk, legalább eljátsszuk, milyenek is lennének a mi fotóink a nagy napon.

Ehhez szolgál szerencsés bázisul kollégám, Mányó Ádi, aki nem pusztán egy divatfertőzött stílustanácsadó, de egy fantasztikus látásmóddal megáldott, profi fotós is.

Engedjétek el a dolgokat, ne kövessetek sablonokat, ez a tiétek, és csak rólatok szól!

Kerianyu meg bekaphatja...

písz

Kun Gergely

0 Tovább

Ha eljő a Kasszás

A hosszú ideje piacon lévő cégek, márkák időről időre igazodnak a folyamatosan változó trendekhez, leporolják imidzsüket, újrapozicionálják önmagukat. Divattal foglalkozó kereskedőként ezen folyamatokat legalább félévente átélem a tavasz/nyári, és az ősz/téli kollekciók örök körforgása miatt, de ennél vadabb huszárvágásoknak is tanúja lehettem. Akadnak sikeres, a vevők által kifejezetten jól fogadott mozdulatok, de persze súlyos lebőgések is, amikor egy cég úgy fordít a kormányon, hogy épp a kuncsaftoktól távolítja el önmagát.

A brandépítés folyamata tartalmaz buktatókat, rizikós vállalkozás.

Csupán pár napja találkoztam a "hazai üzletlánc" imidzskampányának főszereplőjével, Kasszás Erzsivel. Hogy a fajsúlyos hölgy színrelépése mennyire lesz üdvözítő húzás a cég szempontjából, ezt ki-ki ítélje meg majd maga, annyi bizonyos, hogy kicsiny családunkban a 8-tól 12 éves korig terjedő fogyasztói szegmensben átütő sikere van a videónak.

Mivel nem múlik el anélkül perc idehaza, hogy valamelyik büdös kölköm ne pörgetné a YouTube-on a reklámspotot, mind a jelenség, mind pedig a bárgyú dalocska végérvényesen az agyamba égett.

Az üzletlánc számára kiválasztott CBA elnevezés is fantasztikus finomhangolással igyekezett kifejezni a kommunista ABC-től való távolságtartást, bár szerény nyomott véleményem szerint komolyabb jelzésértékkel bírt volna a nagyközönség számára a zöld legyektől hemzsegő, szottyadt banán, valamint a foltos almák eltávolítása a polcokról...

A betűk sorrendjének zseniális felcserélésénél sajnos meg is állt a metamorfózis, a CBA-k továbbra is kispénzű Pógárokat célzó, erősen megkérdőjelezhető minőségű, olcsó tömegtermékekkel próbáltak operálni a piacon.

Filléres szar, leharcolt pultok, fogatlan eladók, egyszóval minden adott a magyarországi sikersztorihoz, és a tulajok kasszáltak... izé kaszáltak is rendesen. A sajnos nem számottevő, üdítő kivételtől eltekintve jobbára ez az imidzs gyógyult rá az üzletláncra.

Lévén a minőségi fogyasztás tántoríthatatlan híve, a fentebb vázolt üzleti modell nem igazán talált be nálam, így személyes tapasztalatokkal nem rendelkezem a kereskedelmi egységekről, jobbára hallomás alapján ítélkezem. Kialakult vásárlói szokásaimon az sem változtatott jelentősen, mikor a vállalat a parízer/száraz zsemle/zacskós tej Bermuda háromszögön kívül található fogyasztói réteg megcélzása érdekében létrehozta prémium csoportját, de a hírnek ettől függetlenül őszintén örültem.

Valószínüleg az idők végezetéig egymástól függetlenül éldegéltünk volna a CBA, meg én, de most, hogy ekkorát rántottak a kormányon, kissé megrogyott a térdjem...

Kasszás Erzsi zseniálisan röpít vissza egy olyan korba, amelynek boldog, gyermeki  gondtalanságán mit sem változtattak a kádári hiánygazdálkodás gyomorszorító velejárói. A filmecskét látva újra ott találom magam a lakótelepi ABC-ben, ahová nem lehetett úgy belépni, hogy valaki épp ne darált volna kávét a zajos masinákon, ahol életedben nem találtál tiszta bevásárlókosarat, ahol beazonosíthatatlan eredetű, ragacsos koszréteg borította a megfeketedett linóleumot. 

A cro-magnoni előemberre emlékeztető, láncos atlétatrikós hentes bácsit hiába kérted, hogy ne tegye bele a párizsi csücsköt, ő csakazértis becsomagolta tuszmók kezeivel a recycling zsírpapírba. A hűtő alól finoman csörgedez a savanyú tej, lejárt szavatosságú cuccok bekeverve a még nagyjából ehetők közé, szikkadt kenyér, pult alól banán, csokimiki tavasszal, tányéros mérleg, savanyú szagú szódapatron, gyerekszájat befestő meggymárka, törött tojás, DIET kóla, zöld üveges Kőbányai, kéményseprős negró, Donald rágó, Népsport, Vasárnapi Hírek, és még volt Népszabadság...

A Kasszás Erzsit megformáló színésznő engem az első perctől kezdve az önmagán is őszintén nevetni képes zseniális komikát, Csala Zsuzsát idézi. Fogalmam sincs, másokban milyen hangulatokat nyit meg a reklám, de az biztos, hogy elsődleges célját, az üzletek felkeresését nálam nem éri el.


Kun Gergely

0 Tovább

Kanye West kalucsnija

Valahányszor egy újabb csemete érkezik a West/Kardashian familiába, az egyetemes emberi kultúra egy szemernyivel sem lesz gazdagabb, csupán a humanoidok létszáma nő. Nagyjából így járt a divatvilág is az amerikai rapper neve alatt forgalmazott cipővel. A minap félelmetes nemzetközi hype közepette piacra dobták az ADIDAS-Kanye West kollaboráció végtermékét, a Yeezy boost (óhhhh mily' szép!!!) családhoz tartozó lábbelit.

A formavilág alapján szinte biztosra vehető, hogy eredetileg egy cipővédő lábtakarót - közkeletű nevén kalucsnit - akartak létrehozni, és csupán egy betépett pillanatban fordult a tervezés a konkrét lábbeli irányába.

Mind az 1920-as évek azbeszt gyógycipőire emlékeztető talp, mind pedig a felsőrész másodosztályú, recycling zsákvászon alapanyaga azt a meggyőződésemet erősítik, hogy itt eredetileg nem a cipő volt a tervezés fókuszában.

Azt is el tudom képzelni, hogy a sales guruk az ADIDAS-nál ezzel a termékkel kívánták tesztelni a piacot, hogy vajon mekkora gyökérséget hajlandóak a fogyasztók még elfogadni, amennyiben az kedvencük brandje alatt fut.

Túl sok kreativitást nem koptattak el a színválasztáson sem, fekete lett. Bámulatos. A feketével agresszív kontrasztot képező vörös színnel került a förmedvény oldalára a családhoz tartozást hirdetni hivatott cikkszám. Mivel a bangladeshi cipőüzemekben szorgoskodó gyerekek már álmukban is fel tudják varrni a kódot, és áthangolásuk túl sok vesződséggel (értsd: fegyelmező botütés) járt volna, elvetették azt a gondolatot, miszerint egy limitált szériát indítsanak. 

Az eredeti koncepció szerint szó volt róla, hogy az ABC Kanye West által ismert összes betűjét felvarrják a modellre, de miután a "C"-ben a rapper a mai napig nem biztos, az "AB" jelölést pedig túl rövidnek találták, ezt az ötletet a tervezők dobták...

Maradt tehát a már jól bevált kódszám, mely megnyugtató bizsergéssel tölti el a vásárlók mindazon részét, akiknek jellemzően fogalmuk sincs mit, miért vásárolnak.

A West/Kardashian család generációkon átívelő szellemi képességeinek figyelembe vételével a közeljövőben a családtagokra utaló limitált modellek megjelenése várható. 

Kim Kardashian tiszteletére, kinek széles segg... izé... vállán nyugszik a család minden gondja, baja, az általa használt Bentley Continental GT rendszáma kerül majd a cipőre, nehogy a kuffer díva rossz autóba próbáljon bejutni shoppingolás után a Rodeo Drive-on!

Kanye saját használatú, egyedi tervezésű cipellőjén információink szerint a család kaliforniai villájának címe fog szerepelni, nehogy a jövőben azzal próbálja kimagyarázni nőügyeit a sztár, hogy ő csupán elvétette a házszámot!
A felettébb elmésen csak North West névre keresztelt legkisebb csemete által fémjelzett tipegőkön a gyermek óvodai páncélszekrényének biztonsági kódja szerepel majd arra az esetre, ha a kizárólag délutáni, óvodai homokozáshoz használt, krómvanádiumtitánrozéarany Rolexet a csöppség nem tudná elővarázsolni a széfből.

Divatfertőzöttként megígérhetem, igyekszünk majd a legrészletesebben tájékozódni a Kanye West/ADIDAS fúzió további lépéseiről.

Addig is minden kedves újdonsült tulajdonost arra bíztatnék, merengjen el egy csöppet azon, hogy mikor adott utoljára kb 200 Dollárt egy tervezéssel, anyaggal, gyártással, szállítással együtt nagyjából 3 szaros Dollárba kerülő termékért?

Kun Gergely

2 Tovább

Puskás Petit rajtakaptuk Bambizás közben

Minden látszat ellenére piszkosul megöregedtem. No, nem kell megijedni, nem eresztek pocakot (#letsgetslimfit), a hajam is megvan, nem alszom el ebéd közben, és jellemzően felismerem közeli rokonaimat - bár sokszor úgy teszek, mintha...

Igyekszem követni a világban zajló folyamatokat, nyitott vagyok az új dolgokra, tudom használni a legfrissebb kütyüket, igaz egyre többször kérem kollégáim segítségét, ha valahol elakadok.

A tini nindzsa generáció tagjaival is jellemzően megtalálom a hangot. Tudjátok, ők azok a humanoidok, kiknek melső végtagjai okostelefonban végződnek, lehajtott fejjel járnak köztünk, képtelenek kézzel írni, és emoji jelek segítségével kommunikálnak.

Használom a közösségi felületeket, bizonyos vélekedések szerint (értsd: Töki) kissé sok időmet vesz el a hálón szörfölés, imádom pörgetni az instagram véletlenszerű képeit. 

Tudok őszintén röhögni a manapság oly felkapott videó bloggerek - vloggerek - marhulásain, egyszóval kompatibilis vagyok a Zé generációval.

Pár hónapja érzékelek egy jelenséget, amivel azonban képtelen vagyok mit kezdeni. No nem mintha azon kellene lemérni egy-egy vizuális újdonság létjogosultságát, hogy nékem bekattan-e pozitívan a dolog, vagy sem, de azért furi. Sietve leszögezném, hogy sem a pucsító retkek, sem pedig a seggszájjal (anus mouthus) csücsörítők hada nem zavar. Gyakorlott továbbgörgető vagyok, nem húzom fel magam már szinte semmin, vagy ha igen, hát "block user", oszt jónapot!

Ezennel hivatalosan is #bambizás-nak keresztelném a jelenséget, ami nagyjából arról szól, hogy egy rendkívül elmés, ugyanakkor nem túl szofisztikált kezelőfelület segítségével saját arcunkra őzike szemeket (Manga szemeket, ha valaki arra gerjedne...), cuki pamacsfüleket, gomborrocskákat, tündibündi szarvacskákat varázsolhatunk. Érdekes része az alkalmazásnak, hogy az egyébként magukat akkurátusan szőrtelenítő hölgyemények - mert ők képezik a korszakalkotó alkalmazás felhasználóinak gerincét - édes kis bajuszkákat is cserdítenek magukra egy kattintással.

Az igazi profi insta/snapchat/face riba... izé felhasználó persze indokoltan érezheti amatőrnek ezt a színvonalat, ők rövid videóüzenetté turbózhatját a jelenséget, ahol a fentebb már említett rajzos kreálmányok mozgóképi verziói adhatnak kellő nyomatékot magvas mondanivalójuknak, miszerint "Juj, de édes tüncimókusbögyörő voltál tegnap a BOBban, Vyyyyvcsyyyyy!!!" .

Itt jegyezném meg, hogy az óriásira nyújtott kutyanyelv dramaturgiai szerepét ezidáig még nem sikerült megfejtenünk; amint erre sor kerül, cikkünket frissítjük. Nyilvánvalóan nem érhetjük be azzal a bárgyú magyarázattal, hogy az öbölmenti országok unatkozó férfiai számára - kik a jelenséget közvetítő lányok jó részének megbízható munkaadói - ez a mozzanat valamiért szexuális többlettel bír...

A #bambizás sikere töretlen, hovatovább oly annyira, hogy a minap az általam izgalmas zenei formációnak tartott the Biebers zenekar frontemberénél, Puskás Petinél is láttam animációs trükkökkel megbolondított rövid videót.

Őszinte leszek, nem éreztem a nyomást, hogy magam is kipróbáljam a dolgot. Nem mintha férfiatlannak, vagy gyerekesnek ítélném, semmi bajom ezzel az ártatlan jelenséggel, nem győzöm hangsúlyozni.

A #bambizás mindenképpen mérföldkő szellemi és fizikai hanyatlásom rögös útján. Pusztán az a tudat vigasztal, hogy a végső állomás még remélhetőleg nagyon messze van, melynek csalhatatlan szimptómája, hogy a delikvens képes őszintén nevetni a szilveszteri Sas-kabarén.


Kun Gergely

0 Tovább

Itt a Piros, hol a piros - egy nem annyira ruhás story

Már csak egy ember hiányzott a teniszcsapatból, akit még fel kellett ruháznunk. Megkérdeztem a kapitányt, hogy az uccsó srác mikor jön, de kissé hülye választ kaptam:

Remélem minél később!

Folyton a határidőkkel küzdünk, így volt ez most is, nem csoda, hogy fura arcot vághattam a felelet hallatán. Értetlenségemet látva a kapitány felröhögött, és rövid magyarázattal szolgált. A srác, aki még hátra van, épp Ausztráliában küzd. Minél később jön haza, annál tovább jutott a tornán!

Bocsánatkérően széttártam a karom. Inkább focis vagyok. Abból is a külföldi, mivel szeretem a focit. Ez a tenisz dolog nekem valahogy kimaradt. Grand slam, ATP Tour, ranglisták, na persze, hogy tudom, ki az a Federer, de kb itt véget is értem. Szerintem én vagyok az egyetlen hülyegyerek, akinek egy teniszes afterparty-n úgy lett közös fotója Monfiels-el, hogy nagyjából két hét múlva szóltak rám, ki is a kedves, szerény, színesbőrű emberke, aki hozzánk csapódott.

Szóval Fucsovics Marciék után már csak Zsomborra vártunk, akiben akkor még csupán a megoldandó öltözködési problémát láttam. Aztán úgy alakult, hogy az idei teniszbálon (hol máshol?) elhangzott, hogy Zsombi magyar idő szerint másnap hajnalban döntőt játszik. Ez még engem, a játékot nem követő kibicszerűséget is lázba hozott! Na, annyira azért nem, hogy az ötórai meccset élőben nézzem, de mire felébredtem, Zsombi már nem csak egy lelkes teniszező srác volt a többi száz, meg százezer közül, hanem Piros Zsombor, az Australian Open Junior bajnoka!

Nyert, nyilatkozott, lenyomott pár autogrammot, felpattant a madárra, átszelte a bolygót, és szinte az üzletben landolt. Lebeszéltek számára egy tévés interjút, amit időhiány okán hozzánk szerveztek. Szegénykémnek még egy tisztességes jetleg-et sem engedélyez a sorsa. 

Az interjúba bele-belehallgatok. Épp valami olyasmiről beszél, hogy igen, hívják a barátai a kortársaira jellemző programokra, de ő tudja, hogy ez összeegyeztethetetlen azokkal a célokkal, amikért nap mint nap küzd. Jól van - gondolom magamban - van esély, így beszél egy profi!

A szettet kb 4 perc alatt összerakjuk. Ebben is profi. Nem ért hozzá, tehát hagyja magát terelni. Épp azt gondolom, hogy ez hasonlíthat arra, amikor vita nélkül elfogadja az edzői utasítást. Na jó, ne legyek nagyképű, hisz ez csak egy ruha...

Új szettjében egy kicsit hitelesebben tudja abszolválni a bűvésztrükkjét, amit egy véletlen elszólásnak köszönhetően felkapott a média. Ez a pár pillanat azonnal visszahozza a benne rejtező kisgyereket, vagy nagykamaszt, ahogy tetszik, mindenesetre igazi emberi - hogy ne mondjak gyermekit - oldalát villantja meg egy reménybeli világsztárnak.

Bízom benne, hogy nem kell már sokat várnunk arra, hogy Zsombi egy felnőtt Grand Slam győzteseként nem a Loftban, hanem - nagy példaképéhez, Roger Federerhez hasonlóan - egy milánói divatházban kerülhet a nemzetközi média illusztris képviselőinek kereszttüzébe.

Egyet megígérhetek, ha így lesz, megtanulom a többi teniszsztár nevét is!

Kun Gergely

0 Tovább

ne szóljá' be tusupnak!


Kedves barátaim bevett szokásává vált dobálni felém a legkülönfélébb öltözködési anomáliákat bemutató fotókat. Külön izgalmat jelent, amennyiben ismert ember követi el a vélt, vagy valós divatbakit, mely esetek kiváló terepet biztosítanak az adott celebbel szembeni ellenérzések korlátlan kifejezésére. Idehaza lelki kielégülést okoz az irigyelt ember virtuális püfölése, és ebbéli tevékenysége során a drága Polgár gyakran még arról is megfeledkezik, hogy eredendően valami ruhasztori indította a lavinát. Bizony-bizony, a későn ébredő trollnak legalább 40-50 bazdmeggel átitatott buzizó kommentet kell feltekernie, ha az eredeti témához akarna jutni.

 
Alapvetően örülök annak, hogy a jelenség - mármint a képek küldözgetése - kialakult. Ez azt mutatja, figyelünk a szettekre. A máséra legalábbis.
A divat nem egy egzakt tudomány, ahol egyenletekkel lehetne igazolni egy ruhadarab létjogosultságát, sőt, még csak nem is lexikon, amit megírtak valamikor évekkel ezelőtt, és elég csak fellapozni, amennyiben vitás szituáció áll elő a közösségi térben. Éppen emiatt ritka az a hozzászólás, amelyik ne tartalmazna elfogadható észrevételeket, igazságmorzsákat. 

A totális, nagybetűs VÁLASZ tudói a divatban jellemzően kóklerek, akik évtizedeken át próbálnak már régóta meghaladott állításokba kapaszkodni, azokat szabályként feltüntetni.

Szóval itt van ez a Tusup gyerek, tudjátok, a Katinka házastársa, egyszerűbb is volna eztán Hosszúnének hívni, olyan fura neve van... Szóval kaptam róla egy fotót, íme:

A hozzám forduló delikvensekből mindig igyekszem kipréselni azt az információt, hogy öltözködésükkel mit szeretnének kommunikálni magukról a külvilág felé. Ha ezt sikerül meghatározni, azonnal könnyebb összeállítani az "önazonos" szettet. Az ilyen megjelenésnek azonban megvan az a hátránya, hogy lesznek olyanok - bizonnyal a  többségben -, akik nem tudják majd helyén kezelni a ruhánkat. Ezt a kockázatot azonban érdemes bevállalni, amennyiben a valóban értő közeg felé akarunk üzenni.

Személyesen sajnos nem ismerem a sikeredzőt, így csupán a média által sugallt kép áll rendelkezésemre, ami - valljuk be - nem egyszer félrevezető. Mer' mit is kell tudnunk róla?

Rátarti, tiszteletlen, arrogáns, beképzelt, "kihaénnem", önjáró fickó. Egy amerikai tapló. Szarik a normáinkra, meg a sportágból kigyomlálhatatlan, talpnyaló kádereinkre.

Sikerorientált, unikális köcsög!

A Zilyet mink nem szeressük....

Tegyük még hozzá, hogy egy szétvarrt, kigyúrt, aránytalanul izmos fenegyerekről beszélünk, aki látványosan tojik a konvenciókra úgy általában.

Szóval elgondolkodtam, hogyha én lennék Ő, vajon bele akarnék-e simulni a magyar sport önfényező, párhuzamos valóságban élő, menthetetlenül alkalmatlan, szürke bandáiba, vagy inkább....

... minden egyes lehetőséget megragadnék a különállásom karakteres, üvöltő kommunikálására?

Szerintetek milyen a szettje, ha ezek jártak a fejében? Még mindig azt gondoljátok, hogy fel kellett volna vennie egy fekete szmokingot, és az egybefüggő massza arctalan részeként elvesznie a tömegben? Na neeeeee! Ő biztosan nem ilyen! Jó, jó, az igaz, hogy jó volna összehozni őt egy kiváló szabóval, aki a konfekció ruhákat ráigazítja! A zakó ujja és a test is hosszú, a nadrágszár meg trottyos. Hozza az összes sablon hibát, amit a testmagasságukhoz képest rendkívül vállas, tömzsi emberkék el szoktak követni. Az is igaz, hogy másik ing/nyakkendő kombóval kísérném a szettet, és ehhez a formabontó, pimasz megjelenéshez túl formális a cipő, én ott is keményen odavertem volna a helyében.

Hadd állítsak mellé egy trendszetter fickót, szándékosan hagytam a fotón az instagram nevét, hátha idehaza is követőkre talál:

Hát valahogy így kellett volna villannia a srácnak, de nem érzem a szettjét annyira rossznak, hogy emiatt komolyabb össztüzet kellene zúdítanunk rá.

Részemről még annyit, hogyha bárki tud egy kontaktot hozzá, szeretettel várom a Loftban! A számom: 555-666-999

béke van

Kun Gergely

8 Tovább

náray, ne üsd a celebet!

Az általam nagyra tartott magyar tervező, a hazai divat megkerülhetetlen doyenje közösségi oldalán fakadt ki a minap. A poszt maga még decemberi, azaz tavalyi, de az ügy hullámai olyannyira nem csitulnak, hogy még egy ma reggeli rádióműsorban is téma volt Náray Tamás.

Ha lehet, ne is kezdjünk el polemizálgatni Náray munkásságáról, kreációi színvonaláról, a neve alatt megjelenő ruhák árairól, de arról se, hogy az ott található nívó megüti-e a világon tapasztalható szinteket, mert ezeknek semmi közük nem volna az általa egyébként tűpontosan leírt jelenséghez.

Történik ugyanis kis hazánkban, hogy egyes emberek előszeretettel kérnek kölcsön olyan tárgyakat, jelen esetben ruhákat, de ahogy hallom márkás órákat, autókat, komoly ékszereket, amikre vagy nincs pénzük, vagy van, de nem akarnak érte fizetni. Ezeket a - nevezzük így - celebritás kölcsönöket persze nem úgy kell elképzelni, mint a szó eredeti értelmében vett kölcsönt. Ilyenkor jellemzően a magyar rögvalóság valamelyik magát nagyra tartó nímandja gondolja úgy, hogy egy bizonyos tárgy, vagy szolgáltatás néki ismertsége okán jár, az adott brandet forgalmazó cég pedig érezze magát nyakig felszopva, amiért az aktuálisan futtatott senki viseli/vezeti/csuklóján hordja a barterben átadott ruhát/Porschet/Hublot-t...

Nem egy olyan esettel találkozom magam is, amikor - neveket nem fogok említeni - komolynak tűnő emberek keresnek meg direktben, vagy menedzserükön keresztül, ugyan adjak má' egy-egy rendezvényre ruhákat, mer' az nekem jó. Fel nem foghatom, hogy nekem ez miért volna jó, de beletörődtem már, hogy nem lehetek olyan, mint Torghelle Sanyi, és nem tudhatok mindent (is).

Tovább megyek, ezek a barternek álcázott "kölcsönök" az esetek nagy részében (sajnálatos saját tapasztalat) egyoldalú szerződésmódosításokba torkollnak, miszerint a magyar egek állócsillaga mégis megtartaná azt a ruhát, amiről pár nappal ezelőtt még azt mondta, nincs szüksége rá, éppen ezért kéri csak kölcsön (érted???!!!).

Hanemaztán és hovatovább olyan példa is akad jószerivel, amikor a drága delikvens kegyet gyakorol, és odáig ereszkedik le a plebsz világába, hogy jelentős kedvezménnyel - mely néki jár - megvenné a terméket. Ilyenkor természetesen a "diszkont"-ot nem mi kezdeményezzük, mindenkor az adott celebritás vázolja felénk mint egyedüli szóba jöhető lehetőséget. Miért is? Mer' csak!

Náray megunta.

Meg tudom érteni, én már évekkel ezelőtt meguntam. 

Leszögezném, hogy tőlem aztán mindenki kössön olyan megállapodásokat, amiket jónak, vagy a maga számára előnyösnek tart, de abban a kortünetben, amit Náray vázol, nem ez a borzasztó. A divattervező hibásan érvel, amikor a jelenség hátterében húzódó mozgatórugókat a celebek kezében látja.

Kedves Tamás, tévedsz, a dominósor dőléséért nem azok az emberek felelnek, akikkel te találkozol, hanem mi, a ZEMBEREK!

A negatív spirál úgy kezdődik, hogy a mélyen tisztelt nagyérdemű ízléstelen, semmitmondó, érdektelen és értéktelen műsorokat néz, "ZS" kategóriás zeneipari segédmunkásokat hallgat, nívótlan vicceken röhög, egyszóval alacsony színvonalon szórakozik. A producerek ráébredtek, hogy az alacsony színvonalú szórakoztatáshoz nívótlan nímandok, töltelék emberek, egyperces hírességek is bőven elégségesek, akik bármelyik percben képesek szar gázsiért majmot csinálni magukból. A helyzet persze azt eredményezi, hogy a nagybetűs SZÍNÉSZ kevés lehetőséghez jut, mert a szappanopera celeb elszívja előle a levegőt, a valódi ZENÉSZ nyomorog, mert Postás Józsi és Bunyós Pityu minden falusi búcsún tarol, és komikusnak még véletlenül sem nevezhető emberkék mennek céges bulikra hatvanháromezerpluszáfáért, olyanok, akik egy jó pillanatban eleresztett "bazdmeg"-et viccesnek találnak.

De mi, a nagybetűs Zemberek nevetünk, hallgatjuk, nézzük őket szakadatlan leértékelve ezáltal mindent és mindenkit, elsősorban persze saját magunkat.

Vegyük végre tudomásul, hogy sztárt, idolt mi csinálunk valakiből.

Én tudom, hogy a dolog valahol azzal kezdődik, hogy az aktuális VV/ÉNB/BigBrother reteknek azt mondják a sarki pizzázóban, hogy ne fizessen, részükről a megtiszteletetés, hogy itt evett.  Az ilyen ingyen ebédek építik fel aztán a nívótlan senkikben a sztárság érzetét. Hozzáteszem, hogy bizonyára könnyebb egy netto 300 forintos bekerülési árú pizzát nagyvonalúan felajánlani, mint több tíz-, vagy több százezer forintos ruhákat, pláne milliós karórákat, tízmilliós autócsodákat. 

Elhiszem Náraynak, hogy bőven elég olyan vevője akad, aki örömmel vásárol nála, elismeri a kreációkba fektetett tudást, időt, fantáziát és pénzt, éppen ezért úgy érzi, jó vásárt kötött. 

A divattervező kifakadásán fanyalgóknak pedig azt üzenném, ha nem is olyan jó Náray, akkor miért hordtátok eddig? Csak nem azért, mert ez volt ingyen, ugye???!!! Eddigi szánalmas viselkedéseteket csak tetézi a mostani fikázás, hogy így csinál magának ingyen reklámot Tamás. A kölcsönökből összetákolt hamis valóságból előbb-utóbb ki kell majd lépnetek, jobb volna erre mihamarabb felkészülni!


Kun Gergely

9 Tovább

Gardrób

blogavatar

Felnőtt tartalom, csak igényes és érett férfiaknak! Mindent megtudsz arról, hogy mit tehetsz azért, hogy a nők felfigyeljenek rád, az üzletfeleid elismerjenek, és követendő példának tartsanak, de legfőképpen, hogy te magad rátalálj saját stílusodra.

A Loft Outlet divatszakértőjének Instagram oldala - gerrri74

Instagram

Kövesd a Loft Outletet a Facebook-on

HTML

Címkefelhő

loft outlet (23),ferfi divat (20),öltöny (13),férfi öltöny (9),Loft (9),zako (5),divat (4),mesterházy attila (4),nyakkendő (3),Giorgio Armani (3),Kiszel Tunde (3),Sebestyan Balazs (3),Orbán Viktor (3),férfi ing (3),Roberto Cavalli (3),hamisítás (3),Hermes (2),Louis Vuitton (2),trendszetter (2),Brad Pitt (2),Pinter Attila (2),Benedek Tibor (2),gucci (2),menyasszony (2),Schiffer András (2),Rodeo Drive (2),berki krisztián (2),Los Angeles (2),Instagram (2),Herczeg Zoltan (2),szalagavató (2),slim fit (2),Róma (2),gatsby (2),Vona Gábor (2),férfi cipő (2),Lagzi Lajcsi (2),Friderikusz Sándor (2),smoking (2),stohl andrás (2),magyar futballvalogatott (2),Fodor Gabor (2),esküvő (2),casual (2),messi (2),Schobert Norbert (2),Rubint Réka (2),slim féfri divat (2),Andy Vajna (2),palácsik timea (2),mszp (2),Gyurcsány Ferenc (2),hosszú ujjú ing (1),Eurovíziós dalfesztivál (1),Conchita Wurst (1),Kelemen Anna (1),Rövid ujjú ing (1),Robbie Williams (1),Budapest Sportaréna (1),Thomas Neuwirth (1),tom ford (1),kommunikáció (1),balázs (1),4n4ln (1),trendsetter (1),Beverley Hills (1),Magyar Labdarugo-szovetseg (1),Vajna Tímea (1),Sebestyén Balázs (1),californication (1),Balaton (1),magyar labdarugo valogatott (1),donatella versace (1),Ata (1),V Zolika (1),Budapest Taxi (1),Bango Margit (1),Medveczky Ilona (1),kuki (1),sípálya (1),jagermeister (1),yeti (1),hütte (1),Unicum (1),kiszel tünde (1),Gundel Takacs Gabor (1),Dolhai Attila (1),Pokorny Lia (1),Zámbó Árpád (1),Demokratikus Koalíció (1),Orbán Vikor (1),horvath csaba (1),Deutsch Tamás (1),raszta frizura (1),Bagi-Nacsa (1),Budai Gyula (1),Szecsődi Ráró (1),Szecsődi Károly (1),nünüke (1),pompás nünüke (1),LMP (1),Zsidro Tamas (1),újságírók (1),Gerbeaud-haz (1),meglepetés party (1),szülinap (1),Kun Gergely (1),Vona (1),sajtótájékoztató (1),Gerbeaud (1),red neck (1),Gyurcsán Ferenc (1),kőbányai kínai piac (1),mellény (1),sál (1),átmeneti öltözködés (1),Galeries Lafayette (1),győzike (1),Bál (1),Tallai Andras (1),puskás ferenc (1),Story Gala (1),Harrods (1),GUM (1),Jason_yeats (1),Thomasopdebeeck (1),Alexander.kraft (1),Toth Vera (1),madonna (1),il Bacio di Stile (1),Hex tie (1),Hexenschuß (1),mezőkövesd (1),férfi nadrág (1),Összezárva Friderikusszal (1),Berki (1),Született feleségek (1),férfi karkötő (1),loftoutlet (1),useunused (1),formaruha (1),olimpia (1),Scherer Péter (1),Stohl András (1),sportöltözék (1),citytrail (1),futás (1),Noszály Sándor (1),lopás (1),szomszédok (1),szulejmán (1),Válótársak (1),Keymanstyle (1),Valentino (1),Dandy (1),kockás öltöny (1),Gáspár Győző (1),Emir Kusturica (1),Falus Ferenc (1),Főpolgármesteri Hivatal (1),Schobert Norbi (1),ice bucket (1),önkormányzati választás (1),Hajdú Péter (1),Zimányi Linda (1),focistafeleségek (1),Robben (1),Dress for less (1),tippmix (1),FIFA (1),Puzser Robert (1),selfie (1),futball vilagbajnoksag (1),Norbi Update (1),norbi (1),double monk (1),férfi kiegészítők (1),Ausztrália (1),Andre Goodfriend (1),habony árpád (1),dolce & gabbana (1),Zuckenberg (1),Szalay-Bobrovinczky Kristóf (1),női egyenjogúság (1),Karl Stefanovic (1),John Deere (1),Andre Agassi (1),tőzsde (1),Private banking (1),elegans (1),The Today Show (1),Dardai Pal (1),üzleti dress code (1),Marshalls (1),ruházat (1),Radics Gigi (1),COMET-dijkioszto (1),Comet Gála (1),VIVA COMET-dij (1),Farkashazy Tivadar (1),Vágó István (1),Juszt László (1),Gálvölgyi János (1),Szabó Zsófi (1),Comet Cloth Comedy (1),Csobot Adél (1),esküvői ruha (1),Vőlegény (1),Kállay Saunders András (1),vv béci (1),Loft Out (1),gigi (1),Osvárt Andrea (1),Pampalini (1),Bajnai Gordon (1),Kilián-laktanya (1),Csányi Sándor (1),Balotelli (1),Női és Gyermekruha Nagykereskedelmi Vállalat… (1),ballonkabát (1),megcsalás (1),divat világa (1),outlet (1),Dzsudzsak Balazs (1),világbajnokság (1),Nino Cerutti (1),Szárszói találkozó (1),Szárszó (1),Pep Guardiola (1),guardiola (1),férfi vízilabda-válogatott (1),Barcelona (1),vőlegény ruhája (1),esküvői öltöny (1),pénzmogul (1),üzleti tárgyalás (1),Ferrari (1),zakó (1),trend (1),ing (1),learazas (1),sale (1),szabó (1),Savile Row (1),ford (1),bmw (1),Audi (1),porsche (1),Lionel Messi (1),méret (1),Aranylabda (1),öltözék (1),nadrág (1),fat boys slim (1),Rogán Antal (1),lanvin (1),Fendi (1),Horn Gyula (1),Barack Obama USA elnök (1),menyasszonyi ruha (1),politikusok (1),Louis Vuitton hátizsák (1),Ferragamo (1),metroszexualis (1),Firenze (1),Nápoly (1),Milano (1),Zsolnay Porcelanmanufaktura Zrt. (1),Michelin csillag (1),meleg (1),buzi (1),Vidámpark (1),nyakkendo (1),pataky attila (1),Fásy Ádám (1),Bunyós Pityu (1),Postás Józsi (1),Balazs Pali (1),cakó kinga (1),Sugarbird ruhakollekcio (1),DJ Ötzi (1),Csóré Béla (1),rtl klub (1),Pitt Immagine Uomo (1),Istenes Bence (1),Eder Krisztian (1),VV6 (1),zombi (1),szex (1),ejszakai elet (1),Budapest (1),teli olimpia (1),Szocsi (1),Etyek (1),Liptai Claudia (1),Hajos Andras (1),Árpás László (1),Rokusfalvy Pal (1),Joshi Bharat (1),Fekete Laci (1),nagy duett (1),győr (1),médiabál (1),Szocsi olimpia 2014 (1),Szocsi 2014 (1),ruha (1),h&m (1),Giorgo (1),Ómolnár Miklós (1),Ralph Lauren (1),Alföldi Róbert (1),Caramel (1),rendőrség (1),kannás bor (1),Vácszentlászló (1),Zacher Gabor (1),Dobó Kata (1),tél (1),MÁV-Aszód (1),aszód (1),wellness-hetvege (1),wellness szallodak (1),dresscode (1),mély dekoltázs (1),Kaposvari Egyetem (1),öltözködési tanácsadó (1),öltönyök (1),középosztály (1),gazdagság (1),Steve Siebold (1),siruha (1),sibakancs (1),Tilla (1),Vadon Jani (1),wunderschön (1),Kulka János (1),fasfhionfave (1),Wolfie (1),Carbonfools (1),fehér balázs (1),Leonardo DiCaprio (1),George Clooney (1),teczar szilard (1),szőke nő (1),billiárd (1),éjszaka (1),buli (1),Berki Krisztian labdarugo (1),ingyen buli (1),magna cum laude (1)

Tőlünk kérj öltözködési tanácsot!