Ez a rap egy fiatalos, dinamikus, trendi, street műfaj. Azaz dehogy, hisz pl. Cordozar Calvin Broadus mióta tolja, oszt hitelessége mit sem roggyant az évtizedek során. Nem mindenki képes méltósággal öregedni a pályán, de akár fogalmazhatunk úgy is, hogy kevesen érzik meg a kiszállás ideális pillanatát. Imént nevezett urat persze többen ismerik Snoop Doggként világszerte. Az amerikai rapper hosszabb rövidebb kitérőket nem számítva kikerülhetetlen világjelenség a műfajban, olyan, aki folyamatosan képes a megújulásra. Ebben persze segítségére szolgálnak az egy-egy sláger erejéig betársuló, éppen aktuális húzónevek, akikkel a pop szakmára kifejezetten jellemző, „featuring” kötőszóval ellátott, rapid formációkat hoznak létre. 


Mint fentebb már beharangoztam, akadnak olyanok, akiknek nem igazán sikerül rákanyarodni egy méltóságteljes ívre karrierük alkonyán. Így járt a minap az általam egyébként nagyon nagyra tartott Geszti Péter is, aki évtizedekkel ezelőtti sikereit próbálta meg felmelegíteni.

Leszámítva az „elfogyott a lóvénk” szituációt, jómagam nem igazán értem, amikor letűnt korok, Muzsika TV-re száműzött produkcióit leporolva, nagyívű összeállásokat jelentenek be. Persze tudom, van rá igény, hisz sokak tekintenek vissza jóleső nosztalgiával arra az időszakra, amit az évtizedes slágerek idéznek meg bennük. 

Nekem is tetszett annak idején a Rapülők, bár akkor még nem Márta néni volt a frontember…

Félelmetes, hogy mennyire el tud bánni a kor valakivel, aki hagyja. Geszti nem állt ellen az idő vasfogának.

Mielőtt bárki belém állna, hogy mit piszkálok valakit a külseje miatt, sietve megismételném, hogy Geszti Pétert nagyon nagyra tartom, munkásságát becsülöm, mind a Rapülők-et, mind a későbbi, jazzes formációját szórakoztatónak, korszerűnek találtam, legutóbb a Dés Lászlóval közösen újragondolt, Pál utcai fiúk darabját pedig egyszerűen zseniálisnak. 

Nem csak a pop világában, de a filmvásznon is akad jó néhány példa arra, amikor valaki tudomásul veszi a valóságot, és nem áll bele méltatlan helyzetekbe, vagy keményen tesz érte, hogy megfeleljen a kihívásoknak. Elképesztő fogyásoknak, kigyúrásoknak, uram bocsá’ hízásoknak lehetünk szemtanúi attól függően, hogy egy project mit kíván meg a delikvenstől. Mickey Rourke, Tom Hanks fogytak, vagy gyúrtak szerep miatt, míg pl. Renée Zellweger hatalmasakat hízott Bridget Jones karaktere kedvéért. Matthew McConaughey hitelesen játszotta a nagybeteget, és Brad Pitt izomzata sem volt elegendő a görög harcos alakításához. Én ugyan nem tartozom a rajongóik közé, de vitathatatlan, hogy mind Sylvester Stallone, mind pedig Arnold Schwarzenegger igyekszik odatenni magát, ha már elhatározták, hogy a hetedik X környékén is akcióhőst játszanának.

Szóval nem azzal van bajom, hogy valaki vissza-vissza próbál térni azokhoz az impulzusokhoz, amik korábban mozgatták, de nézzenek már tükörbe, mennyire lógnak ki manapság a keretekből!

A nyakat eltüntető toka, a papapocak és az árokmély ráncok nem igazán tartoznak hozzá ahhoz a rap image-hez, aminek alapjait még Dr Dre, Tupac, Notorious B.I.G., a Beastie Boys, a Public Enemy és társaik leraktak.

Kun Gergely