Geszti - ha már homár, legyen kövér???

Ez a rap egy fiatalos, dinamikus, trendi, street műfaj. Azaz dehogy, hisz pl. Cordozar Calvin Broadus mióta tolja, oszt hitelessége mit sem roggyant az évtizedek során. Nem mindenki képes méltósággal öregedni a pályán, de akár fogalmazhatunk úgy is, hogy kevesen érzik meg a kiszállás ideális pillanatát. Imént nevezett urat persze többen ismerik Snoop Doggként világszerte. Az amerikai rapper hosszabb rövidebb kitérőket nem számítva kikerülhetetlen világjelenség a műfajban, olyan, aki folyamatosan képes a megújulásra. Ebben persze segítségére szolgálnak az egy-egy sláger erejéig betársuló, éppen aktuális húzónevek, akikkel a pop szakmára kifejezetten jellemző, „featuring” kötőszóval ellátott, rapid formációkat hoznak létre. 


Mint fentebb már beharangoztam, akadnak olyanok, akiknek nem igazán sikerül rákanyarodni egy méltóságteljes ívre karrierük alkonyán. Így járt a minap az általam egyébként nagyon nagyra tartott Geszti Péter is, aki évtizedekkel ezelőtti sikereit próbálta meg felmelegíteni.

Leszámítva az „elfogyott a lóvénk” szituációt, jómagam nem igazán értem, amikor letűnt korok, Muzsika TV-re száműzött produkcióit leporolva, nagyívű összeállásokat jelentenek be. Persze tudom, van rá igény, hisz sokak tekintenek vissza jóleső nosztalgiával arra az időszakra, amit az évtizedes slágerek idéznek meg bennük. 

Nekem is tetszett annak idején a Rapülők, bár akkor még nem Márta néni volt a frontember…

Félelmetes, hogy mennyire el tud bánni a kor valakivel, aki hagyja. Geszti nem állt ellen az idő vasfogának.

Mielőtt bárki belém állna, hogy mit piszkálok valakit a külseje miatt, sietve megismételném, hogy Geszti Pétert nagyon nagyra tartom, munkásságát becsülöm, mind a Rapülők-et, mind a későbbi, jazzes formációját szórakoztatónak, korszerűnek találtam, legutóbb a Dés Lászlóval közösen újragondolt, Pál utcai fiúk darabját pedig egyszerűen zseniálisnak. 

Nem csak a pop világában, de a filmvásznon is akad jó néhány példa arra, amikor valaki tudomásul veszi a valóságot, és nem áll bele méltatlan helyzetekbe, vagy keményen tesz érte, hogy megfeleljen a kihívásoknak. Elképesztő fogyásoknak, kigyúrásoknak, uram bocsá’ hízásoknak lehetünk szemtanúi attól függően, hogy egy project mit kíván meg a delikvenstől. Mickey Rourke, Tom Hanks fogytak, vagy gyúrtak szerep miatt, míg pl. Renée Zellweger hatalmasakat hízott Bridget Jones karaktere kedvéért. Matthew McConaughey hitelesen játszotta a nagybeteget, és Brad Pitt izomzata sem volt elegendő a görög harcos alakításához. Én ugyan nem tartozom a rajongóik közé, de vitathatatlan, hogy mind Sylvester Stallone, mind pedig Arnold Schwarzenegger igyekszik odatenni magát, ha már elhatározták, hogy a hetedik X környékén is akcióhőst játszanának.

Szóval nem azzal van bajom, hogy valaki vissza-vissza próbál térni azokhoz az impulzusokhoz, amik korábban mozgatták, de nézzenek már tükörbe, mennyire lógnak ki manapság a keretekből!

A nyakat eltüntető toka, a papapocak és az árokmély ráncok nem igazán tartoznak hozzá ahhoz a rap image-hez, aminek alapjait még Dr Dre, Tupac, Notorious B.I.G., a Beastie Boys, a Public Enemy és társaik leraktak.

Kun Gergely
 

6 Tovább

Mitől sportos egy szett?

Ha mindannyiszor kaptam volna 100 forintot, amikor az üzletben valaki egy sportzakót keresett, már gazdag ember lennék. Ilyenkor persze szivesen visszakérdeznék, hogy milyen sportághoz, de a vevői érdeklődésre bekészített konzerv válaszom az, hogy az aktuális felöltő kínálatunk úszáshoz és rúdugráshoz egyaránt tökéletes.

Viccet félretéve, értem ám, hogy nagyjából miről is van szó, bár körbenézve a magyar flaszteren, ugyanez nem mindegyik férfitársamról mondható el. A "sportjacket" kifejezést elég kreatívan honosítják idehaza az emberek. Meggyőződésem, hogy sem a hegymászódzseki, sem a túrabakancs, sem a rendkívül praktikus oldalzsebes nadrág (Magyarországon legelterjedtebb verzióit inkább lehetne nadrágos oldalzsebnek titulálni, amennyiben az oldalzsebek és az egyéb szövetek arányát híven vissza szeretnénk tükrözni a definícióban) nem közelít az eredeti fogalomhoz, amit talán a "laza zakó" jelzős szerkezettel lehetne a legjobban magyarítani.

Mégis hogyan nyújthatnánk segítő jobbot a divatlexikonok útvesztőiben elveszni látszó, bátortalan polgárnak?

Úgy, hogy világgá kiáltjuk, sportzakó nem létezik!

Azon megközelítés mentén bizonnyal nem, hogy van-e olyan zakó, ami 100%-os biztonsággal a jó értelemben vett hanyag irányba tolja a szettünket. A Gardrób blog szorgalmas olvasói tudják, hogy megjelenésünk több ruhadarab harmonikus, vagy disszonáns egészéből áll, ahol minden egyes elemnek komoly szerep jut, de az úgynevezett fődarabok - jelen esetben például egy zakó - alap hangulatát markánsan képes erősíteni, vagy árnyalni egy kiegészítő.

Anélkül, hogy belekezdenénk a n+1-edik "Újra itt van az ősz" kezdetű divatfejtegetésbe, amitől minden tisztességes divatmajom felvágja az ereit, ajánlanék egy aktuális (értsd:ősz/téli) kiegészítőt, ami a legkonzervatívabb szettet is laza, na jó legyen, sportos irányba taszítja.

Az orkán anyagból, steppelt varrással készített, vatelinnel töltött, zippzáras mellények félelmetes metamorfózison mentek át az elmúlt szezonokban. Az eredetileg vízlepergetős anyagokból készült, vaskosan bélelt, nagy zsebekkel ellátott, korábban az ing, vagy a pulóver felett viselt ruhadarab, inkább praktikus, mintsem divatos elemként működött.

Amerikai verzióit akár nevezhetnénk ujjatlan dzsekiknek is, amennyiben jól szeretnénk érzékeltetni a ruhadaraboknak szánt akkori szerepkört. Idővel nemcsak finomodott ezen kiegészítő anyaga, de helyet is cserélt a zakó alá bepréselt pulóverrel, és ennek megfelelően a praktikumból egyértelműen a divatcucc irányába tolódott. Az immáron vajpuha pehellyel töltött, nem egyszer selyemből készített, sokféleképpen steppelt (káróminta, négyzetes, vízszintesen elvarrt), színes kiegészítők kiváló lehetőséget biztosítanak a szettjük komolyságát, vagy komorságát feldobni kívánó embernek.

Nem kell hát többé remegve lapozgatnunk a zakók és öltönyök tengerében, bátran akasszunk le egy klasszikus darabot, melyet alkalomadtán orkán, vagy akár a melegítők anyagára emlékeztető, még "sportosabb" pamutmellényünkkel tehetünk hangsúlyosan lazává.

Lazuljatok!!!

Kun Gergely

0 Tovább

Galla Miklós abszurd alsógatyája

Galla Miklós minden kétséget kizáróan az angol, abszurd humor legelső és legnagyobb magyar képviselője, a Monty Python stúdió alkotásainak leghitelesebb hazai trubadúrja, a magyar, abszurd humor megdönthetetlen bástyája, egyszóval ő maga a két lábon járó abszurd. Ad absurdum vizuáltechnikai showelemekkel napi szinten élő művész, s mint ilyen figura, nem állnak tőle távol a meghökkentés eszközei. Szerepei valódi átlényegülések, kaffkai metamorfózisok, a groteszk és a vicc határán egyensúlyozó életképek.

Nem volt szerencsém őt személyesen megismerni, de úgy képzelem, hogy számára az élet egy folyamatos előadás, ahol színház és valóság összemosódnak.

Első pillantásra úgy véltem, hogy minapi facebook posztja is mondhatni abszurd munkásságának elválaszthatatlan része, de a fotót jobban szemügyre véve inkább tippelnék a közösségi média esetlen használatára. 

Az öltözőben elcsípett pillanat tökéletes arra, hogy egy hiteles művész, aprólékosan felépített nimbuszát porrá zúzza egy másodperc alatt.

A Művész Úr teste meglehetősen távol esik attól, melyet napjainkban ideálisnak neveznek a szakavatott ítészek, sokáig kellene töprengenem azon, vajh' melyik sportág alakít ki a humanoidoknál ilyesféle sziluettet. A pettyhüdt mellek alatt növekvő pocak szerencsére elvonja figyelmünket a karizmok teljes hiányáról, így azonban csak még erőteljesebben ég bele retinánkba az 1920-as évek Hadiárvák Ellátó Áruházának készletéből visszamaradt, múzeális értékű gatya. Nem teljesen világos, hogy az ellopott pillanat a nadrág le-, vagy felhúzását ábrázolja, de az mindenestre megnyugtató, hogy az alsóba integrált sérvkötő a helyén van.

A külföldön szabadságukat töltő magyar túristacsoportok csalhatatlan ismertetőjegyeként is értelmezhető nejlonszatyor sem maradt le a képről, így téve teljessé ezt a mini Abszurdisztánt. A Művész úr által preferált, SPAR márkájú, polyethilen tatyó kellemes kiegészítőjeként szolgál másik nagy kedvencem, a zörgő, barna, recycling zacsi, ezúttal láthatóan a McDonalds szponzorálásában. A gyorsétteremlánc megjelenése a kompozícióban egyrészt magyarázattal szolgál az elénk táruló férfitestre, másrészt tovább növeli a feszültséget a Művész Úrtól megszokott szakmai igényesség, és a mindennapokban általa képviselt igénytelenség között.

Mindent egybevetve ez nem az a kép, amelyet szívesen látok egy általam nagyon nagyra tartott emberről. Mivel nem egy rosszindulatú paparazzo által elkapott pillanatról, hanem egy ismerős fotójáról van szó, legközelebb nincs más teendője az angol humor nagyágyújának, minthogy:

Delete the picture, Mr Galla!!!


Kun Gergely

13 Tovább

Nápoly Budapestre költözött!

Mikor mondtam pár havernak, hogy egy budapesti szabóságról szeretnék írni, hülyének néztek. 

"Normális vagy, a konkurenciáról írsz???!!! És jót???!!!" 

Ebből persze csupán az következik, hogy még szűkebb környezetem sem érti kristálytisztán, mi is a különbség a legjobb divatházakból származó márkás, olasz férfikonfekció (amivel foglalkozom) és egy high end  ruhaszalon között. Az átlag, műkedvelő ruharajongó számára öltöny és öltöny, ing és ing között valóban nem fedezhető fel eltérés, de a valódi műértő szemszögéből nézve annyi a hasonlóság, mintha egy osztályba sorolnánk egy 7-es BMW-t, vagy egy S Mercedes-t a Morgan, vagy a Koenigsegg limitált járműcsodáival. Ez is kiváló, az is kiváló, négykerekű, van benne kormány, prémium cucc, mégsem ugyanaz a játszótér.

Mielőtt belemennék a témába, még egy kis magyar rögvalóság saját tapasztalatból. Társasági emberként napi szinten fordul elő, hogy egy régi barát bemutat egy számomra ismeretlen cimborájának. Miután kiderül, hogy mivel foglalkozom, az esetek túlnyomó többségében a kedves idegen azonnal belekezd, hogy persze, olasz cucc, a Brioni öltönyök, meg a Kiton, és az Attolini ruhák, meg hogy neki is van nem is egy, meg hűűűűűű...

Hát hogyne, van otthon a gardróbban egy csomó a fentebb említett, csúcskategóriás konfekcióból. Most éppen nem ezt vetted fel, csak ma van rajtad ez a lovacskás ing, amit Parndorfban lőttél 23,- Euróért, ja, bocs, nem is annyiért, hanem 19-ért, mivel ha hármat vettél, annyiba került, az egyik nem is jó rád, de ezt az akciót nem lehetett kihagyni, majd belehízol (!!!), vagy legfeljebb jó lesz a szomszéd kölkének.

Ahányszor ezeket a dumákat hallottam...

Budapestnek kéne lennie a legtrendibb városnak a világon. Hogy mégsem látom ezeket a fantasztikusan öltözött urakat tömegével grasszálni az Andrássyn, kávét szürcsölve ücsörögni a belvárosi teraszokon, borozgatni a legmenőbb sky bárokban, annak kizárólag az lehet az oka, hogy van valamilyen egyezményes jelzőrendszerük, amivel figyelmeztetik egymást a jöttömre, és legott beleugranak az unalmas, sablonos szereléseikbe. A hazai "playboy" luxusruhái még odakünn lógnak a csillogó butikok vállfáin, és tartok tőle, hogy sokáig ott is maradnak...

Magyarországon 2016-ban olyan ruhaszalont nyitni, ami nemzetközi szinten is megugorja a bespoke tailoring mércéjét nem kihívás, egyenesen lehetetlen küldetés. Az olasz szabó évtizedekre visszatekintő tapasztalata itt nem kérdés, hanem a teljes vállalkozás alapját képező válasz. A tulajdonosok a kiváló minőség világából érkeztek el idáig, ide, ahol már nem az a mérce, hogy Budapesten ők legyenek a legjobbak, azt már valószínüleg elérték a korábbi üzletükben is. Az újabb lépés nem lehetett más, mint azonos szintre emelkedni a londoni Savile Row, New York, Párizs, vagy éppen - hogy egy kicsit haza is beszéljek - Milánó és Nápoly szabászaival.

Az évszázadok alatt ezen a területen felhalmozott tudást kompromisszumok nélkül eljuttatni Budapestre, na ez a kihívás! A színvonal a csupa nagybetűs világpolgárt célozza, és egy másodperc erejéig sem akar a kereslethez igazodni. Kínálja az elérhető legmagasabb minőséget, és várja az értő közönséget. Ne legyünk álszentek, a siker, vagy bukás nem pénzkérdés, már rég nem az. Több száz olyan, nemzetközi szinten is tehetősnek számító üzletember, vállalkozó, menedzser, politikus (???) forog ma Budapesten, akiknek nem okozna gondot a Galamb Szalonból öltözködni. Nem tudom megmondani, hogy a költések iránya miért mozdul el mégis a nívótlan csillogás felé.

Egy biztos, a Zoltán utcai üzleten nem lehet fogást találni. Akárcsak a külföldi szalonokban, itt is a Scabal, a Loro Piana, vagy éppen a Cerruti szövőszékeiről származó fantasztikus kelmékből válogathatunk, ugyanúgy többtucatnyi ponton mér le minket a tapasztalt, olasz szabó, majd végül minden egyes testreszabott elemét a ruhánknak ugyanolyan sűrű öltésszámmal illesztik egymáshoz a szorgos kezek. Nincs trükk, nincs ügyeskedés, nincs kompromisszum, csak minőség.

Tudom, hosszú út vezet a törökben összetákolt, hamis Boss-t csomagtartóból áruló jópofa sráctól Girolamo Dispoto szalonjáig, de ideje volna megtenni azt az első lépést.

Kun Gergely

0 Tovább

Tényleg minden szakállas muszlim???!!!

Hofi még azt mondta, ide mindig minden begyűrűzik. Ez persze akkor volt, és teljesen már azidőtájt sem volt igaz. Vannak persze dolgok, amire a magyar rákap, mint Floki kutya a lábtörlőre, és ilyenkor rágja is évekig szakadatlan, olyannyira, hogy nem veszi észre a körülötte elsuhanó világot. Úgy vagyunk mi itt a Kárpát-medencében, ahogy a felülmúlhatatlan humorista, Hofi Géza egyik történetének szereplője, a magát Árpád vezérnek képzelő, zártosztályon ápolt figura mondta, mikor arról kérdezték a Lipótmezőn, miért is hozta ide ezer éve elődeinket.

- Azért, mert szélvédett hely volt - hangzott a diliflepnis válasz.

- Hát szélvédettnek szélvédett, de megmarad a büdös is - replikázott Hofi.

És ez azóta mitsem változott. Divattrendek milliárdjai söpörnek végig a világon Milánótól, New Yorkon át, Tokiót megfertőzve egészen Vlagyivosztokig, de kicsiny hazánk rezisztens törzsként állja a sarat.

Persze nem arról van szó, hogy ne tudnánk a divatban zajló folyamatokról, kinyílt a világ, van Facebook, Instagram, Pinterest, csukott szemmel sem lehetne elkerülni a találkozást az újdonságokkal. Hazai férfitársaim egy jelentősebb, dogmáiba bebetonozott tömbje érzékeli ugyan a trendeket, de brilliáns ideológiákkal támasztja alá, miért is nem vesz át belőlük szinte semmit. Ezen ideológiák, vagy ne túlozzunk, dumák persze villámgyorsan elterjednek, és szinte szóról szóra ugyanazokkal az érvekkel utasítják el az emberek az aktuális divatot. Ez bezzeg végigsöpör.

Biztos voltam benne, hogy a pár éve (!!!) újjáéledő szakálldivat idehaza is lelkes követőkre talál. Bizakodásomat arra építettem, hogy ezen trend követéséhez az alap "eszközkészlet" szinte minden férfitársamnak rendelkezésére áll.

Van ugye a Négyszögletű Kerekerdő hőse után csak "Rumcejsz szakállnak", modernebb megfogalmazásban "IT-s szakállnak" becézett szőr bozont, mellyel viselőjének igazándiból semmilyen elképzelése nem volt, nőtt a bunda, mint a dudva, oszt amikor már szájba lógott, lecsapta viselője tövig, és indult az egész folyamat elölről. Eme Holdfázishoz hasonlatos körforgás nem igazán volt illeszthető semmiféle tudatos trendbe, de jómagam ebben a csoportban láttam a legnagyobb potenciált, gondolván belőlük kerülnek majd ki az első követők. Hát nem.... Pedig csak annyit kellett volna tenniük, hogy a totális bozótirtás helyett néminemű tudatos igazítást eszközölnek a rendelkezésre álló szakállnyíró berendezések segítségével.

A másik reménykeltő csoport a borostások tábora volt, hiszen tőlük nem állt távol a folyamatosan ápolt, igazgatott, tudatosan irányított arcszőrzet eszméje. Pár milliméter választja el csupán a tüskés borostát a rövid szakálltól, de szignifikáns tömegek nem vándoroltak át az új trend által kitaposott ösvényre.

Bevallom, picikét abban is bíztam, hogy ez végre egy olyan trend, amit a legkényelmesebb honi fotelhuszár is könnyedén abszolválhat. A mai divat alapvetően egy atletikus testideálban gondolkodik, ebből indul ki, és ehhez társít variálható kellékeket. Bizony ehhez már nem elég azt hazudni magunknak, hogy a havi két golfozás a reménybeli megbízókkal, vagy a heti egy tenisz a haverokkal sportolásnak számít, és mi mindent megtettünk a trendi vonalakért! A szakáll azonban nő cingárra, sportosra, kigyúrtra, ducira és kövérre egyaránt, így komolyabb energiabefektetés nélkül követhető a trend.

Döbbenten konstatálom, hogy töretlen divatossága, továbbá a fentebb is vázolt könnyű átvehetősége ellenére a szakálltrend nem robbant be Magyarországra. Egyre másra nyílnak ugyan a férfiak ékével foglalatoskodó, speciális borbély üzletek, de megjelenésük inkább az őket övező hírverés okán lett feltünő, darabszámukat tekintve silány keresletre lehet következtetni.

A trendről való lepattanás okaként különféle, de mégis egybehangzó indokokat hallok férfitársaimtól, mondom, mintha lenne egy Országos Trendellenes Liga, melynek fórumain egységes álláspontot alakítottak volna ki az antifashionisták! Ezeket - mivel jómagam természetesen rácsatlakoztam a szakálltrendre (is) -rendszeresen az arcomhoz, jobban mondva szakállamhoz vágják!
Áttértél a muszlim hitre? Oszama bin Laden mégis életben van? Nocsak, épp mész robbantani? A leggyakoribb cinkelés ebben a témakörben mozog, és mondhatom, marha vicces, pláne tízezredszerre... Mintha minden szakállas muszlim lenne?! A beszólókat még az a logikai bukfenc sem zavarja meg, hogy ezzel párhuzamosan sokszor ugyanők hívnak szakállam okán Kossuthnak, Damjanichnak, kiktől - szerény történelmi ismereteimre alapítva úgy tudom - távol álltak Mohamed tanai.

Voltam már persze Che Guevara tábornok, vagy akár Marx, vagy Engels, de akadt olyan is, aki szimplán "aradi vértanúk"nak titulált (felteszem mind a tizenháromnak egyszerre)...

Férfitársaim, növesszetek bozontot, s faragjatok belőle trendi arcélt! A szakálldivat még sokáig velünk marad!

Kun Gergely

0 Tovább

Pintér Tibor, a természetközeli menedzser

Mások véleménye alapján megítélni bárkit komoly hiba. Legjobb, ha az ember maga megy a dolgok elébe, és kizárólag saját tapasztalatai alapján igazodik. Persze befolyásolnak minket a sokat hangoztatott panelek, különösképpen igaz ez egy olyan közismert arc esetében, aki a televízión keresztül befurakszik a nappalinkba. 

Szóval hazudnék, ha azt mondanám, hogy tiszta fejjel mentem bele a minap egy találkozásba.

Pintér Tibor, a "Magyar Rahan", a "Lovasszínész", a "Suttogó", az "Oroszlánsörényű", akit a rosszindulatú nyelvek elsősorban tini nindzsa lánykák kigyúrt bálványaként említenek, s csupán később kerül szóba az, ami ő leginkább, a színész.

Sajnos...

Őszintén szólva arra készültem, hogy egy erőteljes személyiség a teljes önazonosságát át akarja majd vinni egy formális szettbe.

Miről is van szó? 

Valamikor húsz évvel ezelőtt egy Philips beszállító cégnél dolgoztam (végeztem én rendes munkát is). Münchenben, egy nagyszabású elektronikai kiállításon alkalmam nyílt találkozni az addig csupán "telefonhangként" ismert, bajor partnerekkel. A meeting első pillanatainak vizuális emléke kitörölhetetlenül égett bele agyam szegletébe. A kellemes női hang gazdája - aki egy termetes Ursula volt - magára hajította a tartomány éves trachten termelésének egy jelentősebb százalékát, hatalmas testének fennmaradó részeit pedig eredeti, tiroli lodennel borította be. A vizuális mérgezés eme akadémiai esete nem járt egyedül. Döbbenetemet fokozandó bemutatott a Geschäftsführer-nek is... Ha nem szól előre, hogy az ügyvezető úrral van dolgom, azt gondolom, hogy Tiroler Ötzi, az osztrák mulatós pop Fekete Pákója tévedt be a standra. Volt ottan minden, hímzett hózentróger, térdig érő bőrgatyával, tehénpásztor zokni, fatalpú kalucsni, damaszting, darutollas kalpag, ökörszarv kürt, svájci keresztes butykos, lószőrmellény. 

Elektronikai high tech beszállító.... éééérteeeeed?????

Nem tudom mennyire sikerült rávilágítanom arra, mekkora hibákat véthetünk, ha hobbynkat, népi hagyományainkat, kedvenc sporttevékenységünket, autómárkák iránti rajongásunkat bevisszük a formális ruhák világába. A számunkra nagy fontossággal bíró kellékek környezetünk szemszögéből értelmezhetetlennek, nevetségesnek tűnhetnek.

Tartottam tőle, hogy egy olyan ügyfél, akinek élete mind hivatásában, mind magánemberként elválaszthatatlanul összefonódik a lovakkal, üzleti viseletében is ragaszkodni fog ehhez az üzenethez.

Félelmem alaptalan volt. Egy rendkívül kedves, nyitott embert ismertem meg, aki hagyta magát terelni, és minden észrevételt pozitívan fogadott. A színészi feladatokon túlmenően a lovas színház irányításával együttjáró menedzseri státusz olyan öltözetet kíván, ami csupán hiányosan állt Tibor rendelkezésére. Hosszan beszélgetve alakítottuk ki azon üzleti szetteket, amelyek tükrözik viselőjük lazaságát, a művészléttel együttjáró bohémságot, valamint a természetközeli életstílust is. 

A brit hatást is magán viselő, tweed jellegű, mégis olasz vonalvezetésű zakó barnás tónusa meleg, naturális hangulatot áraszt. Ezen a színskálán maradva választottuk ki a fődarab mellé a további kellékeket. A sötétebb barna "chino" nadrág, pimasz Eszterházy mintát kapott, elasztikus pamut alapanyaga pedig lehetővé teszi, hogy a manapság divatos farmerek slim vonalait idézze meg. A szetthez illesztettünk még egy testhezálló, nyitott mellényt, ami akkor sem hagyja "meztelenül" viselőjét, ha a tárgyalások izzasztósabb részeinél ledobják az urak a zakót. A mellény természetesen az öltözék egészével harmonizáló "föld" színeket kapta: szürkésbarnát, rozsdabarnát, homokszínt, csontszürkét. Az öv esetében is folytatódott a casual életérzés hangsúlyozása, egy több színből összeállított, elasztikus, fonott szíjjat választottunk. Nyitott inggallérral is működik a szett, de a komolyabb szituációkra választottunk egy keskeny, kötött nyakkendőt, ami egyértelműen eltér a bankárszféra selyem kendőitől.

A megjelenést egy csodaszép, kézzel varrott, tamponfestett, manufakturális cipő zárta volna le, és tartotta volna egyértelműen a formális viselet keretein belül, de egy sajnálatos baleset - nyilván egy "kisebb" affér egy patással - okán nem tudtunk megfelelő méretet biztosítani. 

Tiborral abban maradtunk, hogy a kívánt méretű lábbeli megérkezése teremt majd újabb lehetőséget egy látogatásra. Én mindenesetre már várom!

Kun Gergely
 

0 Tovább

Gyárfás Tamás új fejezetet nyit

Létezik a férfiembernek egy altípusa. Ritka egy csoport, az biztos. Halkszavú, háttérben csendesen szorgoskodó, reflektorfénybe nem tolakodó, sziklaszilárd bázis, alfa és omega. Szürke eminenciás, ki ritkán szól, távol áll tőle a percemberkék ripacskodása. Elegáns, kimért, megkérdőjelezhetetlen.

Az ilyen férfi apró jelekkel üzen. Elég egy finom bajusznövesztés, vagy akár a hajzat átfésülése balról jobbra, nyakkendőváltás mélykékről középkékre...
Rendszereken átívelő tálentumok nem élnek holmi ugribugri divatvillongások kínálta, múlékony eszközökkel. Teljes megjelenésük maga az örökkévaló kiszámíthatóság: itt vagyok nektek, építsetek rám!

Gyárfás Tamás közvetlen környezetében sem tűrhette az öncélú szépelgést, a Napkelte lényegretörő kulisszáira irigykedve tekintett anno még a legaszketikusabb hajlamú jezsuita is (pláne ha tudta volna, hogy a molyrágta függönyöket barterben szállította a RölTex!).

Az ilyen ember arcizmának rezdülése is drámai üzenetként értelmezhető csupán, éppen ezért nem mehetünk el szó nélkül mai szettje mellett: Gyárfás Tamás minden kétséget kizáróan új fejezetet nyitott!

A soha nem fennhéjázó, mégis felettünk álló személy újdonsült megjelenésével egyértelműen nekünk, póroknak szólt.

Kisiklásról, megingásról itten szó sem lehet, hisz a tévedhetetlen nem téved! Ahogy a korábban megszokott, "még aludni is öltönyben járok" szettek sem voltak véletlenek, úgy jelen esetben is egy minden részletében tudatosan felépített, komplex üzenetről van szó, ahol nincs más teendőnk, mint finoman dekódolni azt.

Már a korábbi, öltönyös időszakból is tudtuk, hogy egy nem hétköznapi módon kidolgozott felsőtesttel állunk szemben, aminek hangsúlyozására keresve sem találhatott volna az elnök úr alkalmasabb kiegészítőt, mint az elasztikusan testre feszülő, klasszikus három gombos, rövidujjú pólót. A gallér kiterülése finom utalás a vezetői vállakon nyugvó terhek cipelésére, ugyanakkor a hastájékon jelentkező "fat fit" vonulat leheletfinom lobbytevékenység a tradícionális japán harcművészet, a szumo olimpiai sportágként való bevonásáért.

A pár ezer mosással ezelőtt még a T-Com magenta színeiben pompázó reklámpóló tökéletes párja a riói melegben cseppet sem izzasztó, polyurethan bermudának. A fejlődő országok szorgos gyermeki kezei által kínkeservesen előállított pamut harmónikus feszültséget teremt a texasi energiamultik kőolaj alapú műszáljával. Fújjon majd bármerről is a szél, előrelátó vezetőnk mindenhová leteszi a voksát.

A cipő egy szett lelke! A lábbelin múlik teljes megjelenésünk finomhangolása. Egy valóban formális ruhadarabot is ellökhet sportos, casual irányba, de egy laza hangulatú szettet is visszaránthat klasszikusba. Addig is, míg a rikisárga cipő értelmezése körül a parázs divatvita zajlik, szeretnénk azt gondolni, hogy a szín kiválasztása nem több, mint finom tisztelgés a vendéglátók nemzeti zászlaja előtt.

A zokninál már majdnem arra jutottunk, hogy "így választ egy igazi tahó", de ez Gyárfás Tamás Elnök Úr esetében túlságosan adekvát következtetés volna. Más megoldásunk nem lévén, szinte biztosak vagyunk abban, hogy létezik valahol egy hasonló, egérszarszürke felső, amit most éppen nem látunk a képen, de a tévedhetetlen kezek azt emelték ki a bőröndből a hotelszobában, mintegy harmónikus ívet húzva a szerencsétlen frottírral.

A régi nagy divatguruk még azt tanították, hogy mindig legyen egy olyan, a szettet uraló részlet, mely gondoskodik környzetünkben a pozitív bevésődésről! Azt gondolom, hogy Gyárfás úr VIP badge-e kitörölhetetlen retina beégést okozott mindenfelé, amerre csak megfordult! Ahogy a yakuza tetoválások utalnak a szervezetben betöltött pozícióra, úgy vált multikörökben az önmeghatározás részévé a magasabb jogosultságot igazoló nyakbaakasztók permanens viselése. Szexuálisan túlfűtött beszélgetések nem egyszer kezdődnek azzal a kérdéssel a céges menzán, hogy "szeretnéd látni az emeleti faxszobámat a tárgyaló mellett?".  

Messze kerülve a hazai szemétdombtól nem más az úszók elnöke, mint egy a sok ismeretlen sportdiplomata közül. Nem egy Bernie Ecclestone, aki fityegők nélkül tör magának utat a sztárok rengetegében.

Anélkül, hogy pálcát törnék az üzletember felett, és elkalandoznék a számomra otthonos divatösvényről, csak remélni tudom, hogy Gyárfás úr esetében a szett karakteres változása egy végleges nyugdíjazás első mérföldköve.


Kun Gergely

11 Tovább

Gastro & fashion, avagy a borsó, meg a héja

Azt tudtam, hogy nem esik messze az olasz gasztronómia az olasz divattól, de hogy csak 15 lépést kell megtennem szerény üzletemtől, azt nem sejtettem.

Mikor kedves barátom áthívott egy rövid tárlatvezetésre legújabb bemutatótermükbe, rögtön éreztem, hogy ebből fotózás lesz! A csupán pár oszlop által tagolt hatalmas teret alig-alig szakítják meg falak, a derékmagasságban húzódó téglasorok plafonig érő ablaktáblákban folytatódnak, így válik a terem átláthatóvá, és működik a kollégák számára valódi közösségi térként.

A mediterrán minimalizmus, már ha ez a két szó megfér egymás mellett, azonnal a lényegre tereli a beérkező vendég tekintetét, nevezetesen az olasz csúcsgasztro krómcsillogású gépeire!

Régi igazság, hogy pénzzel nem lehet stílust vásárolni. Ahogy világmárkák termékeiből sem születik feltétlenül trendi megjelenés, úgy a csúcsgasztronómiához sem elegendő, ha telepakoljuk éttermünket high-tech berendezésekkel.

Ami a ruházat területén a személyes stílustanácsadás, az a folyamatos szakmai támogatás a gasztro világában.
A helyszín több, mint inspiráló, ideális mind a jelenlegi, mind pedig az előttünk álló őszi szezon termékeinek fotózásához. A krómállványokon elhelyezett, csupa fém gépek, a fapultok, a téglafalak, valamint a szabadon hagyott, öreg betonoszlopok remek kulisszaként szolgáltak a ruhák számára.

Javíthatatlan kávébolondok lévén nem csoda, hogy a munkát a bemutatóteremben kialakított kávézósarokban kezdtük, időről időre visszatérve ide egy rövid átöltözést követő feltöltődésre.

Firenze kávéházaiban sem szokványos egy ilyen elegáns barista - barna Eszterházy kockás öltöny:


Olyan nincsen, hogy ne találnánk tükröt - a minimalista csempeborítás nekem a New York-i metróállomások hangulatát idézi:


A műértő szem azonnal felfedezi, hogy Danin egy másik Eszterházy kockás feszül - rácsok és csíkok? Miért ne?


A főnöki tárgyaló sem szeparált, itt mindenki egy csapatban játszik - minket egy kis divatvitára késztetett a helyszín:


Casual metamorfózis - természetesen kávéval!


Világoskék pamut zakó, merész ing, visszafogott díszzsepi, virágdísz a gomblyukban - but first macchiato!


Sötétkék, halszálkás zakó, virágmintás ing, fonott öv, duplán ráncolt, sárga chino nadrág - Balázs casual szettje közelről:


Ellenfényben világít a gomblyuk virágdísze:


Vajon működik az ing mellénnyel is? Igen! - végtelen üvegtáblák tengere:


Dani kalapja jó poén a szetthez. Vagy nem?


Le a mellényt, vissza a zakót - közben Dani is cserélt üvöltős kockásra:


Hahóóóó, fotózok!!! Egyedül Dani figyel... a többieket lekötik a krómcuccok - ez a terem soha nem ér véget???


Casual & gastro:


Újabb átöltözés - előtte persze kávé a kedvenc kolléganővel, Vikivel:


Dani nadrágtartóval és csokornyakkendővel válaszol a casual kihívásra:


Tűzpiros chino nadrág, virágmintás ing, csokornyakkendő és egy sötétkék, business öltöny zakója - variáljunk bátran:


Firenzébe is küldünk fotót - Attila pont nem tudott részt venni:


Az utolsó szetthez csatlakoztak vendéglátóink is - Kende Gastro feat. LoftOutlet, ez egy remek kombináció:

Kun Gergely

0 Tovább

Az "y" generáció esete a Balaton Sounddal

Eddigi kétségeim a magyar nép nemesi vérvonalát illetően végérvényesen szertefoszlottak. A hölgyeket tekintve legalábbis... Állítólag ez itten már a "Z" generáció. Hát szerintem inkább az "Y".

Ajtony, Ábrahámffy, Dessewffy, Baradlay, Eszterházy büszke leszármazottai elárasztották képeikkel jelenlegi legkedvesebb játszóteremet, az instagramot. Vitathatatlanul kékvérű leánykáink büszkén pózoltak az elmúlt napokban a Balaton Soundon. Ennyi ipszilont rég látott a világ, az egyszer biztos! Volt itten kérem szépen Vyvcsy, Tücsy, Cathy, Lyzy, Detty, Bogy, Cynzya, Yvette, Nyky...

Margytot és Erzsyt nem láttam...

Alpáry is volt, de a szónak leginkább az "i" betűs verziójában...

A fiúk sem akartak lemaradni, láttam egy fotót, amin Fery és Zoly feszítettek büszkén és barnán. Ők a közeli Albertyrsáról érkeztek.

Bódy Sylvy is részt vett. Ez megtisztelő. Direkte emiatt szakította meg felívelő szörfös karrierjét. Állítólag odakint a hullámok tetején teljesen lelazul, és jut ideje azon elmélkedni, hogyan is cserélhetné le azt a fránya "Ó" betűt a nevében ipszilonra, hisz úgy valóban kiteljesedhetne a jónevű Vytézz Rhudabhánnyayy Bódy család nemesi titulusa!

Míg ő ezen filózik, mi itten, kutyabőr nélküli, nemtelen pórok azon elmélkedünk, vajh miként is lehet fenntartani ezt az életszínvonalat szörfölgetésből? Egy barátom, kitől nem állnak távol az ilyesféle vizes sportok, elmondta, hogy a szörfözésből simán meg lehet élni, csak arra kell nagyon vigyázni, hogy mindig legyen valami melód, amiből kicsivel több összejön, mint amennyibe a deszkázás kerül.

Sylvynek is bizonyára van egy ilyen melója. A tippelést, akarom mondani a typpelést rátok bíznám.

Na mindegy.

Szóval mai hercegnőcskéink büszke felmenői bizonyára forognának sírjukban, ha látnák, mivé is alakult át az akkori kalapos, fűzős, abroncsos szoknyás dress code, továbbá attól is megállíthatatlan szemrángást kapnának, ha megtudnák, ükunokáik már nem tartanak igényt szigorú matrónák vizslató tekintetére, miközben férfi társaikkal ismerkednek.

Bizony, bizony, a tóparti séták bimbódzó liaisonjai mára egy-két perces backstage cumizássá alakultak a VIP Pass reményében. No sebaj, a Soundnak vége, lehet "gyűjteni" a Szigetre. Két fesztivál között pedig mehet azon a nyomorgás, vajon miért nem találunk már egy rendes pasit, akiben meg lehet bízni, fészket rak nékünk, és további kékvérű hercegeket és hercegnőcskéket gyárt velünk nagy egyetértésben?

Akinek nem inge, kéretik nem magára venni!

písz... izé pysz

Kun Gergelyyyyy

8 Tovább

Firenze üzent, hogy Budapest is megértse!

Tán sehol sem magasabb az egy hektárra eső buzik száma, mint a Firenzei Fortezza da Basso erődben kialakított, Pitti Uomo kiállításon!

Az erőteljes állítás igazolásához nincs szükség másra, mint egy átlag magyar Pógár beépített kalibrációs rendszerére, mely csalhatatlan precizitással állapítja meg bárki nemi identitását külső jegyek alapján. A hazai férfitársadalom neveltetése és szocializációja alapos munkát végzett, minek eredményeképpen létrejött a fejekben egy megdönthetetlen, konzerv attitüd. Ezen szemléletet még az elmúlt húsz év információs robbanásai sem tudták megingatni, a trendek valami felfoghatatlan áramlás okán kikerülik a Kárpát medencét.


Napjainkban a világdivat egyértelműen olasz és francia bázisokon nyugszik, és köszönhetően olyan közösségi felületeknek, mint az instagram, vagy a facebook, eljut a bolygó minden szegletébe. Megfigyelhető, hogy a Pitti-n kávézgató pakisztáni divatemberke mind öltözködésében, mind gesztusrendszerében jobban hasonlít egy firenzei, párizsi, de akár new yorki, moszkvai, vagy egy stockholmi divatőrültre, mint egy iszlámábádi tuk-tuk pilótára.

Júniusban, ahogy az lenni szokott, Firenze bemutatja a következő, jelen esetben a 2017-es nyárra készült elképzeléseit. A divatházak standjain megjelennek azok a kreációk, melyekből később az üzletek beszerzői összeállítják saját butikjaik kínálatát. A tervezők alkotásai természetesen sokkal merészebbek annál, minthogy a modelleket egy az egyben át lehessen emelni az üzletek polcaira, de arra mindenképpen jók, hogy a trendeket felvillanthassák. A szándékosan "túllőtt" ruhadarabok abban is segítenek, hogy a később az áruházakba kerülő, végleges modelleket ne lássuk már annyira extrémnek.

Azt gondolom, minden magyar férfi látásmódjára pozitív hatással lenne időnként egy firenzei zarándoklat ebbe a divatszentélybe. Meggyőződésem, hogy aki itt pár órát eltölt, soha többé nem fog "lebuzizni" egy rózsaszínű, vagy lila inget, másképp tekint majd egy magasra hajtott, szűk nadrágszárra, könnyebben elfogad egy elegáns kézitáskát mindenféle hasitasi/telefontok kombó helyett, kétszer is meggondolja, hogy tabletjét beszuszakolja zakója belső zsebébe, urambocsá' eszébe jut frizurát csináltatni a fején hordott, minden elképzelést nélkülöző rőzse helyett, és tán a reneszánszát élő szakálldivatról sem Oszama bin Laden ugrik be néki...

Odáig már nem is merészkednék, hogy a 2017-es szezon vitathatatlan sztárjait, a könnyed, színes kalapokat propagálni merészeljem! Maximálisan elégedett lennék azzal, ha a hazai férfitársadalom színpalettája 3-4 új elemmel bővülne, és nem éreznének a teremtés koronái  elemi viszolygást egy-egy pávább felöltözés láttán.

písz

Kun Gergely

0 Tovább

A H&M beszállító még Illés bácsi cukiját is lepipálja

Össznépi felhördülésben vitán felül jól teljesít a magyar. Legyen szó napi politikáról, modern kori népvándorlásról, futballról, vagy a minap a gödöllői Illés bácsi cukrászdájáról, másodpercek alatt helyezkedik egy plattformra az ország. Aztán persze pár másodpercet követően akár ellentétes plattformra vált, és ugyanolyan vehemenciával tolja a "B"-t, mint kardoskodott az imént az "A" mellett.

Mondja még valaki, hogy nem tudatos vásárló a magyar! Tudva tudja, hogy rozsdalepte lábasokban, egérrágta alapanyagokból, koszos eszközökkel készül a fagyi, vagy a süti, de ő csak azért is ezt választja, mivel a nagybetűs HIVATAL elleni romantikus utóvédharcnak látja eme döntését.

Az össznépi felhördülésnél talán csak nemzeti közönyünk teljesít jobban. Mihelyt kívül esik egy esemény az átlag pógár érzékelési zónáján (értsd: orrunk hegyénél), azon nyomban elpárolog az a gesztus értékű fellángolás, ami más esetekben megmagyarázhatatlan lendülettel tör elő. Nyilvánvaló, hogy az Illés bácsi cukijának megmentéséért felszólamló fotelhuszárok jelentős hányada egy petákkal sem támogatta végül a hely fennmaradását, csupán jártatta azt a marha nagy száját, és arctalanul trollkodta tele az oldalakat a másoktól bekopizott, sablon szövegekkel...

Ne higgyük azt, hogy nincsenek eszközeink, amikor egy piaci résztvevő viselkedését etikátlannak, inkorrektnek tartjuk! Ilyenkor azonban urrá lesz rajtunk a langymeleg tespedtség, vagy éppen pénztárcánkat szeretnénk megkímélni a pár száz, vagy pár ezer forintos többlet kiadástól.
Amikor azt tapasztaljuk, hogy egy nagy, ruházati multi (de lehet ez akár a sarki butikocska) sokadjára bukik meg gyomorforgató tevékenységével, miért nem bojkottáljuk? Nyugodt szívvel fáradunk a kasszájukhoz, mert legalább ma is spóroltunk pár fillért; lehet, hogy épp egy kambodzsai kisfiú vacsoráját...
Igen, bármilyen furcsa, csak ennyiből állna a tudatos vásárlói attitüd. Ha a különböző portálokon évről évre megjelenő, tényfeltáró írások hatására sem lépünk, nem okolhatunk senki mást a helyzet fennmaradásáért, mint saját magunkat.

Ha tényleg zavar a gyermekmunka, feldühít, hogy terhes nőket elbocsátanak, a szakszervezeteket rendőri erőszakkal törik le, éhbért fizetnek, vállalhatatlan munkakörülményeket biztosítanak és nem ritka a szexuális zaklatás, tüntess távolmaradásoddal! A fillérekért folytatott ádáz küzdelem ugyanis rólad szól, kedves fogyasztó, a rendszer a te kegyeidet keresi! Amint érzékeli a felzúdulást, a H & M, vagy bármely hozzá hasonló alakulat változtatni fog a helyzeten.

Egy dolog azonban biztos, itt már nem lesz elég az üres frázisok semmitmondó puffogtatása, cselekedni kell, és áldozatot kell vállalni! Ez a mi esetünkben nem jelent mást, mint hogy meg kell barátkozni egy magasabb szinten kialakuló árral, de vásárlóként vigasztalhat bennünket a tény, hogy átgondolt, tudatos fogyasztói  döntést hoztunk.


Kun Gergely

5 Tovább

IPhone igen? Gucci még nem? Divatban a húszéveseké a világ!

Nem voltam soha az az izgulós típus a suliban. Minek is stresszeltem volna. A gimiben még megalapozott tudással mentem be az órákra - persze már akkor is csak azokra, amik érdekeltek -, de a főiskolára elfogyott a lendület, mondhatni a felkészületlen hallgató magabiztosságával érkeztem a megmérettetésekre.

Nem is értettem, mi az a gyomortájéki bizsergés, ami kétszer is elfogott az elmúlt hetekben! Kedves ismerőseimnek köszönhetően, kik tapasztalt egyetemi oktatók, lehetőséget kaptam megízlelni a szerepcserét, és katedrára állhattam.

A Kodolányin egy csipetnyivel könnyebb volt a helyzetem, mivel ott Holdampf Linda stylist kolleginával "nagy duett"-ben toltuk a fejekbe a tuttit, de a BGE-n (korábban BGF, még korábban KVIF, azelőtt Kereskedelmi Főiskola...), egykori alma materemben már one man show-t kellett prezentálnom.

Hát, mit mondjak, könnyebb volt a padban ülni...

A téma mi más is lehetne, mint az öltözködés szerepe a mindennapi kommunikációban, szűkebb értelemben az üzleti szférában, továbbá saját arculatunk tudatos építése, azaz a manapság trendi selfbranding!

Tapasztalt üzletemberek körében megrendezésre kerülő, workshop jellegű találkozókon nem egyszer veszek részt, ahol is a zömmel férfiakból álló hallgatóság tudatos kérdésekkel tereli a beszélgetést számomra egészen váratlan irányokba, ami így egy improvizatív dialógussá fejlődik. Tartottam tőle, hogy a magyar oktatási rendszer emlőjén cseperedett, poroszos neveltetésben részesült hallgatóságom ezúttal a jól bevált kussolok, mer' abból nem lehet baj taktikát alkalmazza, így biztos, ami biztos alapon készültem egy hosszabb előadásvázzal.

Nem tudtam elmondani.

Szerencsére, vagy inkább a tanárok modern felfogásának köszönhetően bátran kérdező, nyitott, szellemesen vitatkozó, érvelő közönséggel találkoztam, akik felvetéseikkel szétcincálták eredeti  koncepciómat, így az előadások a hallgatóságot valóban érdeklő témák felé kanyarodtak. Mivel az anyagot lehetetlen egyetlen blogba belesűríteni, önkényesen kiemelném a számomra izgalmas részleteket.

Egymástól függetlenül mindkét társaságban felvetődött az öltözködés anyagi terheinek kérdése, ami rendkívül meglepett. Mint utóbb kiderült, hogy az egyik vendéglátóm szóhasználatával éljek, AA+-os anyagi potenciálú családok gyermekei töltik ki a hallgatóságot, így furcsa volt a pénz beemelése a társalgásba. Amellett, hogy ez egy rendkívül érzékeny téma, hiszen mások zsebével nem szeretek játszadozni, abban villámgyorsan megállapodtuk a csoportokkal - néhány informatív árat közölve -, hogy nem is annyira anyagiak azok a megfontolások. Az azonban nyilvánvalóvá lett előttem, hogy egyfelől nincsenek tisztában az árakkal, nem követik ezeket a termékeket, periférikusak a számukra, ebből adódóan fetisizálják annak költségeit. Másfelől miért is lennének vele tisztában, hiszen nem így öltözködnek, szubkulturális közegükben nem mérvadó a formális viselet, nem ez az a terület, amivel önmagukat meghatározzák, illetve kitűnni akarnának. Kifejtem. Rövid közvéleménykutatás során pillanatokon belül kiderült, hogy mindenkinek lapul valamilyen okos kütyü a zsebében, melyet nem csupán megvásárolni, de hónapról hónapra fenntartani is jelentősebb összeg, mint manapság ruházkodni. Ezen a ponton az is nyilvánvalóvá vált, hogy önmeghatározásuk markáns része a márkaválasztás. Az iPhone-osok kinevették a Samsung tulajdonosokat, és viszont... Tovább megyek, elképzelhetetlen számukra, hogy kihagyjanak egy-egy ikonikus nyári fesztivált, hiszen az onnan posztolt selfiek, a felöltözéseik, a "kikkel veszünk részt", valamint nem utolsó sorban, hogy melyik ez az esemény, segít tűpontosan behatárolni magukat és egymást, erősítheti, vagy épp gyengítheti a klubhoz tartozás érzést. Összefoglalva: a formális ruházkodás - kevés kivételtől eltekintve, akik jellemzően már dolgoznak az iskolapad mellett - nem része az életüknek, nem követnek e tekintetben ikonikusnak tartott alakokat, nincsenek kedvelt márkáik, az adott trendekkel sincsenek tisztában.

Bíztató a mai 35-55 éves korosztályhoz képest, akikkel manapság dolgozom, hogy a mostani 20 évesek már egyértelműen egy brandvezérelt generáció. Igen, lehet felszisszenni, de ez igenis jó! Tudom, hogy a márkák agyatlan követése nevetséges szituációkat eredményezhet a társadalomban, de ha onnan közelítünk a megállapításhoz, hogy ezen lányok és fiúk már önmagukat is brandként használva, tudatosan építgetik a magukról a külvilág számára kommunikálni kívánt üzeneteket, akkor örülnünk kell! 

Nem gond, hogy most még nincsenek tisztában azzal, mikor, mit kellene felvenniük, és hogy egy sötétkék öltönyhöz, illetve kosztümhöz milyen kiegészítőket kellene társítani. A lényeg, hogy bennük van a tudatos igény arra, hogy majdan megfeleljenek a státuszuk, társadalmi pozíciójuk, közegük és az adott szituáció elvárásainak.

Kedves Barbara és Judit, köszönöm a lehetőséget, remekül éreztem magam a katedrán, mennék újra bármikor!

Kun Gergely

0 Tovább

Vivát, Bochkor Gábor, avagy ne szóljá' be a slimeknek!!!

A Bochkor Gábor akkora nagy tahó, hogy már hallgatni se érdemes! Éppen ezért nyilván mindenki hallgatja, továbbá jelentős azoknak is a tábora, kiknek a bunkó jelző osztogatásához még csak tájékozódniuk sem kell, elég, ha napi véleményvezérük ezt mondta, és ők már rohannak is egy frenetikus együtt kántálásra.

Aztán nem elég, hogy hallhatóan bunkó ez a paraszt, de tegnap még vizuálisan is egy tapír volt! Sokan látták a Hajdú Peti műsorában, amit egyébként senki sem néz, de nem is kell, hiszen elég, ha a hőn szeretett véleményvezér kolompol, s már lehet is szaladni a közös szólamokat bégetni. Amúgy ez az egész szóra sem érdemes, hisz tudtuk jól, a fű zöld, az ég kék, a Bochkor meg egy bunkó! Tudták még azok is, akik sohasem hallották/látták (lásd fentebb: véleményvezér, kolomp, birkák, stb...).

Véletlenül - éééééérted... vÉÉÉÉÉÉ-let-le-nül - nézte a műsort az általam nagyra becsült Szentesi Évi is. Ez klassz, mer' akkor már ketten néztük vasárnap, hisz a többiek utálják ezt a dagadt (!!!) hólyagot (értsd: Hajdú Peti), a Merkel Juci meg nézte volna, de épp Jamesbondozott.

Évinek a véleményével többnyire magam is egyet szoktam érteni, de ezúttal vitába kellett szálljak! Íme a cikk: http://wmn.hu/2016/04/25/szentesi-eva-bochkor-gabor-szintet-lepett/

Bochkor történetesen akkora bunkó volt (nade ez kinek lehet új???!!!), hogy naponta jelentkező reggeli műsorában - ez a piszok - nem átallotta idézni (!!!) Pierce Brosnant. Az ex titkos ügynök felesége jelentősen messze jár az ideálisnak mondható versenysúlyától, amit a szerető férj egy posztban a nyilvánosság elé is tárt azzal a kísérő szöveggel, hogy ő még így is szereti drága aráját. Korrekt. 

Mit tesz erre ez az állat???!!! Elkezdi fikázni mindazokat, férfiakat, nőket egyaránt, akik belelangyosodva egy párkapcsolatba, a megismerkedéskori sziluettjüket keményen áttörve kisgömböccé válnak. Na, a műsorvezető minden volt innentől kezdve...

Hát szerintem meg teljesen jól látod ezt, kedves Bochkor Gábor, konkrétan és szimbolikusan is!

Az, hogy egy adott párkapcsolatban hol húzódik meg a képzeletbeli határ egymás tisztelete kapcsán, erősen egyénfüggő, de hogy mindenki fenntarthatja magának a jogot ennek meghatározására, továbbá véleménye hangoztatására, az egészen biztos. Más kérdés, hogy extrém elképzelésekkel megáldott nőkkel és férfiakkal nem muszáj együtt élnünk, sőt, még ellenvéleményünk is lehet. 
Párjaink az évek során egészen izgalmas változásokon mehetnek keresztül. A józanéletű inni kezd, a figyelmes szerető elhanyagol, a tisztelettudó egy paraszttá válik, a kedves örjöng olykor-olykor, az igényesből egy csámcsogó fingópárna születik, és a karcsú felrántja a sertésjelmezt... 

Meggyőződésem - és ezt mindenütt hangoztatom -, hogy az egymás iránti tisztelet abban is testet ölthet, ha nem öltünk új testet.

A hízás egy különösen neuralgikus pont a nők életében, de hozzáteszem, hogy az enyémben is. Míg a gömbölyödésnek indult hölgyek jelentős része a legkülönfélébb ideológiákat gyártja túlsúlyának okául, addig nekünk - tágabb értelmezésben az olasz slim fit hitvallásnak - szitkozódó véleményeket kell eltűrnünk arra vonatkozóan, hogy hány kiló felett is férfi a férfi!

Bizony mondom néktek, hogy negyven körül már komoly meló van abban is, ha az ember többé-kevésbé őrizni akarja a sziluettjét, és azt is hozzá teszem, hogy a cukrászdában panaszkodó hölgycsapatok még sosem távoztak kisebb súllyal, mint ahogyan érkeztek.

Tudom, tudom, a feszültség, vagy éppen a túlzott nyugalom, a gyerekek, vagy a kölkök hiánya, a kapcsolatban élés, vagy éppen a szinglilét, ki-ki mással magyarázza a felugró plusszokat. Olyat persze ritkán hallok, hogy "egy lustaság lettem, és inkább a fotelből osztom az észt, ahelyett, hogy lemenjek a terembe, vagy akárcsak kocogjak egy órácskát a tömb körül".

Sietve leszögeznék valamit. Kutya kötelességnek tartom kiállni a párunkért abban az esetben, ha betegség, baleset, vagy bármilyen egyéb szerencsétlenség folytán nem lehet abban a helyzetben, hogy változtatni tudjon. Nem ismerem Bochkort, de biztosra veszem, hogy erről ő is így vélekedik, úgyhogy rákkal, meg levett mellekkel revolverezni meglehetősen visszatetsző. Ugyanígy nettó feltételezés, és szánalmas ostobaság arról elmélkedni, hogy a rádiós micsoda oltári parasztságokat vághat a felesége, Várkonyi Andi fejéhez, amikor reggel nem hollywoodi sminkben mászik le az emeletről! Ott vagytok minden ébredésükkor? Ugye nem...

Igen, egyszerűbb bunkózni azt, aki elénk tart egy őszinte, de fájó tükröt, mintsem erőt venni magunkon, Bochi (vagy Bocsi?) pedig kellőképpen profi, hogy gond nélkül bevállalja ezeket a csatákat a hallgatottság, vagy a nézettség miatt.

Béke


Kun Gergely

29 Tovább

Harry herceg szerint nem a méret a lényeg

Mindennapos jelenség, hogy a Loft közösségi bejegyzései környezetében parázs vita alakul ki. A megosztott öltözködési mozzanatokkal kapcsolatban pro és kontra egyaránt elhangzanak markáns vélemények, és ez így van jól. Hiszem, hogy ebből mindannyian tanulhatunk.

A minap Barack Obama tett látogatást a korábbi gyarmatosítónál, és ezen vizit kapcsán nem csupán David Cameronnal volt ideje egy lazát golfozni, de a Windsor ház illusztris tagjaival is tolt egy selfie-t. A közös fotót, melyen az amerikai elnökön, feleségén, valamint a legesélyesebb trónörökösön és aráján kívül a mindig vidám, dühitően örökifjú Harrynek is jutott hely, a Loft oldalán is posztoltuk. Tettük mindezt azért, mert véleményünk szerint a bohém és nem egyszer meggondolatlan cselekedetekre is képes Kisherceg meglehetősen elk...ta az outfitet.

Na nem, ezúttal nem pózolt náci egyenruhában, ahogy azt évekkel ezelőtt egy beöltözős partyn tette, és szerencsére több ruhadarab volt rajta, mint azon az ominózus Las Vegas-i banzájon, ahol egynémely hallucinogéneknek és bevállalósabb hostesseknek is komoly szerep jutott. 

A felületes szemlélő nyilván el is engedte volna a pillanatot, nem úgy a Loft mindig éber fashion rendőrei! Rég nem látott egyetértés alakult ki a kommentelők körében az ügyben, hogy Harry trottyos gatyaszára legalább 6-7 centivel hosszabbra sikeredett az indokoltnál, és hogy ez az ő esetében megengedhetetlen. Tudom, tudom, most majd áramlanak a hozzászólások, hogy milyen jó is nekünk, ha ilyen problémákkal kell csupán bajlódnunk ahelyett, hogy a világbéke és a növekvő terrorveszély feletti aggodalmainknak adnánk hangot. Tisztában vagyok azzal is, hogyha ilyen méreteket ölt világszerte a bevándorlás, akkor a hosszú életű anyakirálynőnek nem csupán egy színes bőrű amerikai elnökkel kell gazsulálnia, de eljöhet az a perc is, amikor egy pakisztáni származású miniszterelnököt iktathat be a Downing street 10. alatt...

Mi mindenesetre jó egészséget kívánunk II. Erzsébetnek a még előtte álló feladatokhoz, reméljük, hogy rugalmasan sikerül alkalmazkodnia a felpörgő változásokhoz.

Visszatérve Harryhez azt kell mondjam, hogy nem értem. Az angol iskola egy külön kategória a világdivat képzeletbeli egyetemein. Az olaszos és franciás slim fit őrület nem rántotta magával az örök klasszikusokat előtérbe helyező, csak rá jellemző árnyalatokat használó londoniakat, de ez persze nem jelenti azt, hogy a Savile Row szabász géniuszai kiengednek az utcára egy ilyen vitorla lobogású gatyaszárat. 

Harry, aki több jótékonysági szervezet utazó nagyköveteként napi szinten tesz eleget kifinomult protokolláris feladatoknak, ezúttal valamit nagyon benézett. Biztos vagyok benne azonban, hogy ez nem fordul elő többé, és patent módon megjelenő bátyja szó szerint gatyába rázza legközelebb a Kisherceget.

Kun Gergely

3 Tovább

Kuponozási


Nem akarok beleállni a témába, mert igazán nincs is bajom ezzel. Olyan ez kicsit, mint a turi. Azt is elfogadom, pusztán az hergel, hogy úgy tesznek, mintha egy jól felépített divatház lennének, szezonról szezonra megújuló kollekciókkal, átgondolt kreációkkal, elképzeléssel. 

Szóval az átverés az, ami fáj egy picit.

Hasonlót érzek a kuponozással is. Értem én, persze, hisz minden garast meg kell fogni, és ha van valami, amit a magyar tetőtől talpig a magáévá tett a kapitalizmusból az az engedmény intézménye!

Fantasztikus dolog ez a kupon, mert legalizálja az alkut, és nincs is többé szükség a bennünk szunnyadó, beduin teve-dealer felszínre törésére! 

A magyar ember amúgy nem vásárol divatmagazint. Bedőlt itten már minden, ami nyomtatott formában hirdette a stílusos életet, ki a francot érdekel az! Bezzeg amikor standokra kerül a kuponfüzetet tartalmazó különszám, na, akkor aztán percek alatt elkapkodják a sajtót a kioszkokból! Azt persze megnézném, hányan lapoznak bele a magazinba... na mindegy.

A kedves vevő, aki jellemzően küszöblázat érez szinte minden kiskereskedelmi egységnél, mert zavarban van az áraktól, ilyenkor vadul nyiszatol, és a kiollózott fecnikkel felvértezve megrohamozza a boltokat. A népünnepély persze már korábban kezdetét veszi, hiszen az élelmesebb (értsd pofátlanabb) kuncsaft pár nappal az akciós víkend előtt elteteti a portékát, amit majd a kuponját lobogtatva fog beszerezni. Sőt, hallok közösségi oldalakon szerveződő csapatokról, akik célzottan gyűjtik be a mások számára érdektelen, de nékik kincset érő papírokat.

Mi is itten a gond? Sok minden.

Kezdjük azzal, amivel bizonnyal nincsen probléma, nevezetesen azzal, hogy a vevő vitathatatlanul jól jár. Ezen napokon legalábbis igen. Kereskedelemben tevékenykedő emberként azonban biztos vagyok abban, hogy - elemzői szóhasználattal élve - a piac már rég beárazta ezeket az eseményeket, és profit érdekeiket szem előtt tartva figyelembe veszik ezeket a betervezett napokat. Ebből egyenesen következik, hogy a fogyasztó nagy valószinüséggel olyan árakkal találkozik a kuponos napokon, amelyeket az év többi napján is megkaphatna. 

Nagy kérdés, hogy ha a cégek ezen az árszinten rentábilisan tudnak szolgáltatni, miért nem nyújtják ezt a nívót egész évben? És ha már eldöntötték, hogy ezeken a napokon kedvezményeket adnak, miért kötik ezt a lehetőséget idióta papírfecnikhez? Elég lenne közölni a dátumot, értenék az emberek. Az ajánlatuk nyilván nem korlátlan jellegű, hanem egy adott készlet erejéig szól. Ki hallott már olyanról, hogy aki nem talált méretet az akciós hétvégén a kiszemelt ruhadarabból, annak beszereztek egyet pár héten belül??? És vajon mit szólna az illatszereket 30% kedvezménnyel ajánló ismert drogéria, ha valaki beállítana egyik üzletébe azzal, hogy ő most 50 millió forintért vásárolna kedvenc dezodorjából??? Nincs darabszám megkötés? Hát akkor hajrá, szolgáljanak ki!

Kifejezett versenyhátrányt jelentenek ezek az események azon cégek számára, akik egész évben igyekeznek a lehető legkedvezőbb árszintet kínálni, hiszen számukra már nincsen igazi mozgástér a jól kommunikálható marketing fogásokra. A számok bűvöletében élő fogyasztót elkápráztatják a százalékok, az eredeti árak pedig homályba vesznek. Büszkén emlegetik a 150.000,- Ft-ról 100.000-re leárazott öltöny sztoriját, miközben nálunk ugyanaz a minőség egész évben 70.000,- Ft-ért megtalálható, de még 15%-ot is problémás lenne elengedni belőle...

Félreértés ne essék, nem akarok panasznapot tartani, csupán elméláztam egy dolgon, ami évek óta velünk él, de fonákságaira még mindig nem ébredt rá a nagyérdemű.

Lehet, hogy kitalálok valami kupon akciót...


Kun Gergely

0 Tovább

#Nádaházamteteje

Van az a pillanat, amikor a vidéki életérzést egyébként megvető lenézéssel kezelő bel-budai polgár egy utolsó mélyet szippant a Badgirlz vécéülőkéjén szétterülő kólából, felhörpöli a vodkakoktélját, majd legott elindul megkeresni a benne szunnyadó, falusi karaoke sztárba oltott, vásáros romát, és beveszi magát valamelyik híres-hírhedt piánóbárba a Rózsadomb lábainál.

Az alkohollal, valamint ópiátszármazékokkal átitatott delikvens ekkorra már képtelen önnön zenei teljesítményének reális kalibrálására, folyományaképp az érkezését követő első másodpercben mikrofont ragad, s rázendít hogyaszondja: 

nnnááááda hááááá-zammmm thettthhheeeejjj-e thethejeeee, rrrráááászálllllottttaaaaaa ccczzinnnnnegggggeeee-cinege...

Korra és nemre való tekintet nélkül a jelenségben rendkívül tágasan részt vesz bárki, akinek zenei ízlésvilágát a vidéki búcsúk audiovizuális atombombái, a szintetizátorban végződő békaemberek alakították. A kizárólag az elektromos zongorák automatikus programjainak futtatására képes véglények nem igazán vesződtek a konzervatórium padjainak koptatásával, ennek köszönhetően zenei repertoárjuk kimerül négy-öt billentyű nyomkodásából, továbbá meleg levegő ütemes fújásából.

A tanyasi csűrdöngölőkön szocializálódott polgár bátran hiheti, hogy ily módon felszedett zenei tudására joggal tarthatnak igényt a piánóbárban összesereglett népek. Sőt, fittyet hányva az adott vendéglátóegység aznap estére előzetesen meghirdetett programjára, bizonnyal nem veszi majd senki rossz néven a hirtelenjében beállt műsorváltozást!

Amellett, hogy egy kettesben, vagy szűk társaságban elköltött vacsora zenei háttereként leginkább örökérvényű amerikai, vagy francia jazzt kedvelek a legjobban, szívesen elhallgatom hazai előadók igényes slágereit, de akár még áthangszerelt népdalokat is. "Zs" kategóriás kocsmazajra, önjelölt pacsirták előadásában nem vagyok kíváncsi. Nem csak nekem kellemetlen ez, ismeretségi körömből többször találkoztam már panaszos hangokkal, miszerint zeneileg felkészült előadóink voltak kénytelenek vokálozni a magát észrevenni képtelen vendégnek. Kedves barátom, a hatalmas megbecsülésnek örvendő, sokoldalú zongoraművész azon kérdésemre, hogy ugyan miért nem játszik pl több Frank Sinatra-t, úgy válaszolt kissé rezignáltan, hogy "ezt kérik...."

Nem az esetem a rongyosra erőltetett Máté Péter, vagy Cserháti Zsuzsa, de inkább ők, mint Budaváry Jancsi lilafejű, beszívott üvöltése, amint imponálni kíván az aktuális reteknek, de attól is hánynom kell, amikor a feltűnési viszketegségben szenvedő MILF csapat vezértehene bőg, miközben plasztikcicik ütemes cuppanása, és géllakkok csettintése hallik a többi csordatag irányából... 

Tóth Vera egy szál zongorával a háta mögött olyan klubkoncerteket ad, hogy még két nap múlva is áll a hátadon a szőr. Nyári Karcsi csodálatosan megkoreografált, szimfonikusokkal körbeölelt előadásai bárhol a világon prémium zenei események lennének. Kocsis Tibor úgy énekel Stinget, hogyha nem nézel fel, azt hinnéd az örökifjú "Englishman"-t hallod, Gájer Bálint pedig úgy tölt be egyedül egy teljes koncerttermet, hogy az az amerikai jazz fénykorába repít vissza!

Kedves mikrofonbetyárok, abban az országban, ahol nem múlik el hét a Muzsika TV méltán elismert sztárjainak fellépése nélkül, pont a mi estéinket kell elbasznotok?! 

Kun Gergely

0 Tovább

Új szelek fújnak a divatban, Klinghammer!

Egészen meg vagyok rémülve, komolyan mondom. Ücsörgök itten szorgos munkával összekapirgált kis véleményvezéri szemétdombomon, oszt jól előtör itt nékem a nagy büdös semmiből egy divatcézár! Azzal kezdi, hogy legott átpozícionálna ő itten egy teljes ruházati célcsoportot, hogy aszondja:

"Olyan pedagógusokra van szükség, akik okosak, erkölcsösek, és ezeket adják át a diákoknak. Ezért vagyok pipa, ha a tévében nézem, hogy borotválatlan, kockás inges tanári kar grasszál."

Mit képzel ez itten magáról?! Ma csak a pedagógusok, holnap a VIIILÁÁÁÁÁÁÁG????!!!!!!

A nevelők kérlelhetetlen designere alaposan beletrafált a közepibe. Bizony mondom néktek, rosszat sejtek... Mer' ugyan ki ne orrontana jól felépített fashion összeesküvést a háttérben, amikor valaki éppen a manapság világdivatnak számító szakállat és rácsos (mivel a kocka térbeli idom, mint tudjuk, elvtársak!) inget tiporja talajba! Ez tud valamit... 

Arra nyilván gondolni sem merek, hogy jó előre lezsírozott volna egy borotva beszállítási tendert, vagy a Nemzeti Barber Shop hálózat létesítését gründolták volna össze a háttérben, mert a jelenleg regnáló fiúktól mi sem áll távolabb, mint ez a tempó!

De akkor mi lehet a fenenagy felhorgadás hátterében?! Tán az aranyos kis nebulók szeme világát féltené az újdonsült divat vátesz a katedrán interferálva vibráló derékszögű mintázatoktól? Ááááá, nem hinném... a magyar iskolarendszerben nem szempont a diák...

Na mindegy, ez úgysem az én dimenzióm! Ki vagyok én itten a szaros két évtizedemmel a szakmában, fél életemet Olaszországban töltve, idehaza pedig le sem szakadva a világtrendeket bemutató trendszetter srácok instagramjáról?!

Nincs mit tenni, igyekszem felkapaszkodni az új hullámra, mielőtt még késő lesz, oszt majd mehetek divattervezőnek a Hádába!


Az mindenesetre biztos, hogy a júniusi Pitti Uomo kiállításon Firenzében első zarándokutam a jónevű Stefano Klinghammero divatház standjához vezet majd!


Kun Gergely

0 Tovább

Az a fránya dress code, avagy black tie-ra, magyar!

Merje még valaki azt mondani, hogy a magyar ugart nem érik el a világ fejlettebb zugaiban őshonos viselkedési normák! Jelentem, sikeresen átadtuk a múltnak a statisztikát, miszerint ezer férfi közül csupán egy visel szmokingot egy véletlenszerűen bekövetkező báli eseményen, ahol a rendezvény házigazdájának kifejezett kérése a black tie dress. 

Mielőtt bárki felcsattanna, hogy már megint egy elégedetlen sztájliszt kuttyog itten, akinek idén sem sikerült maradéktalanul értékesítenie a szezonra betervezett húsz darab szmoking szettjét, sietve leszögezném, hogy örülök ám én ennek a mai helyzetnek is! Persze joggal bánthatna, hogy az ötezer lelket számláló Unterfickendorfban létesített Loden und Trachten szaküzlet majdnem száz darabos volumenről számolhat be csak januárban. Azzal nyugtatom magam, hogy a helyi, Jagatea und Jodli Klub névre hallgató férfikaszinó által védnökölt báli eseményen nem lehet akárhogyan megjelenni! Még a végén szájára vennék a szomszédos Hinterfickendorf hetyke népei, valamint az örök nagy rivális, a Schnitzel und Pommes mit Germknödel Klub báljának meglehetősen urizáló közönsége.

Anyám szokta mondani, hogy örüljünk annak, ami van... végtére is sikerült elmozdulnunk a vitathatlan holtpontról, amikor még hegyesen sercintő köpések érces csattanása zavarhatta csak meg a helyi szimfonikusok produkcióját, továbbá csillárremegtető, elégedett büffögések kísérték az ízletes menü betermelésének folyamatát.

Nem hinném, hogy bárki életszerűbben tudná ábrázolni megjelenésével a "Stílust nem lehet vásárolni!" mondást, mint Hajdú Péter. A sztárműsorvezető, sztárproducer, sztárkérdező, sztárceleb és sztársztár szettje maga a kétlábonjáró igénytelenség és tanyasi taplóság. Ennyire alpárian leszarni a házigazdát, az eseményt és a közönség azon részét, akik öltözékükkel is megtisztelték a rendezvényt égbekiáltó! Ily módon megjelenni még egy hétköznapi standard meetingen is bárdolatlanság egy olyan embertől, akinek komoly kitekintése van a világra, és ismeretségi körében hemzsegnek a segítőkész stylistok. Azon túlmenően, hogy képtelen lépést tartani felesége kifogástalan ruháival, még önmagával sincs tisztában. Zömök testéből adódóan a konfekció darabokat csupán jelentős igazítással viselhetné, amit azonban nem tesz meg, így tárul elénk a trottyosan hosszú gatyaszár, a kézfejet eltakaró zakóujj, a kigombolt nyakkal (!!!!!!) viselt ing.

Más téma, de szintén tipikus probléma a hivalkodóan brandelt övcsat (Armani ofkórz...), továbbá a múlt századi szélességű nyakkendő. A háttérben meghúzódó kedves, idős idegen inkább lehetne Hajdú méltó kísérője az eseményen. A bácsika szettje a centrál gombig sem érő nyakkendővel maga a kétlábon járó "Mondd, minek nevezzelek?!"...

Galambos Lajos zenész, producer, vállalkozó, valamint kreatív közműszolgáltató szettje teljesen rendben van, mondhatni hibátlan, csak nem ide illő. Külön dicséret a brit klubhangulatot idéző nyakkendőért, továbbá az ötletes trombitadíszért a gomblyukban, ami a sokoldalú ember kedvenc tevékenységét hivatott kifejezni.


Többen azonnal piszkálni kezdték Berki Krisztiánt formabontó megjelenése miatt, ám meg kell, hogy védjem. Ha egy celeb teljes érdekessége abban merül ki, és az tartja a média hullámok felszínén, hogy arról híres, hogy híres, annak sajnos kutya kötelessége folyamatosan borzongatni a népeket, különben rögvest kiderül, hogy egy tucatarc. Hozzátenném, hogy egy remekül felépített tömegcucc, de csak egy plebsz táplálékkiegészítő.

Ajánlom egyébként Berki szives figyelmébe a valóban hiteles trendsetterek követését, mint jómagam (poén!!!!!), aki ezt a szerót már évekkel ezelőtt elsütöttem, igaz, hogy nem a Story Gálán, hanem az ikonikus Rétkerülő Utcapartyk egyikén, egy garázsból kialakított bulihelyen.


Aleska Diamond, aki jelenleg leginkább a cirkuszi trapézokon csillogva szeretné feledtetni, hogy korábban egészen más eszközökön pörgött, remek párost alkotott kísérőjével, bizonyítva, hogy az unikális megjelenés eszközéhez lehet kreatívan is nyúlni. Ha már formát kell bontani azzal a céllal, hogy megjegyezzen minket az adott közeg, tegyük ezt úgy, ahogy Emese számomra ismeretlen párja tette, sötétkék, sálreveres szmokinggal, rácsos inggel, tűzpiros csokornyakkendő/díszzsepi kombóval.


A kifogástalanul hibátlan szetteket az est férfivendégei részéről számomra az egyébként mindig remekül öltöző Csonka András, valamint a fiatal generáció reménykeltő tagja, Baronits Gábor szállították.

No comment, simply perfect!

Zárjuk sorainkat a már-már a feledés jótékony homályába merülő Kozsóval, aki mostanában szerencsétlen egészségügyi akcióival tudta csupán felhívni magára a figyelmet. Ha az volt a szándéka, hogy a napi szettel visszaszivárog a köztudatba, tévedett. A zakóba oltott ADIDAS melegítőszerűség, a Bob Marley póló a tökig lógó bilinccsel (vagy Sikoly figura????), valamint a Tau bácsi kalap nálam nem nyert.

Ha valaki arra jár, igazán lenyisszanthatná azt a tincset! Elvégre ez már a XXI. század!!!

Kun Gergely

9 Tovább

honnan lehet tudni, hogy hillary clinton nő???

Az amerikai előválasztások intézménye még Nyugat-Európában is a nehezebben értelmezhető dolgok körébe tartozik, mit is várhatnánk el akkor egy demokráciával hagyományosan túlterhelt országban, mint kicsiny hazánk, ahol a pártfegyelem és a minidiktátorok one man show-ja mindenkor előrébb való volt a vélemények táboron belüli ütköztetésénél. Persze még akár örülhetünk is, hiszen akad ennél rosszabb. A nem túl távoli és mostanság idehaza agyonrajongott putyini Oroszországban bizonyára léteznek mélyebben fekvő körzetek, ahová nemhogy a peresztrojka, vagy a glasznoszty, de még a cár bukásának a híre sem jutott el.

Na nem mintha túl szignifikáns igény lenne a népakarat uralkodására, hiszen a lényeg mit sem változik ettől: a tél morcos, a vodka karcos, a medve pedig nem a barátod...

A FIDESZ/MSZP/Jobbik Bermudaháromszögben tengődők közül sokan legyintenek az amerikai rendszerre, mondván miféle választás az, ahol folyton a jelenleg éppen az elnököt adó demokratákra, vagy a mostanság a szenátust uraló republikánusokra lehet szavazni. Ennél azonban sokkal szofisztikáltabb a helyzet, és éppen a nagy tömbpártokon belüli frakciók ütköztetésére szolgál az előzetes vetélkedés.

Mivel nem szeretnénk elvenni a remek tollú, ámbár kissé perverz érdeklődésű, a testmagassága alapján akár a nép gyermekének is beillő Gépont Fodor kenyerét, vizsgálódásunk bázisa kizárólag a politikai vizuál lenne.

A teljesség igénye nélkül átszaladva az indulókon kezdjük mindjárt az egyik legizgalmasabb (ön)jelölttel, Donald Trumpal. A republikánusok milliárdos elnökaspiránsa a magyar politikai karakterkészletből nagyjából egy Széles Gáborba oltott Kövér Lászlóként írható le, aki minden pillanatban kész egy otromba kirohanásra a nők, a muzulmánok, vagy éppen bárki ellen, aki nem képes 400 évre visszatekintő makulátlan pedigrét felmutatni. Az üzletemberi múltjából adódóan szinte mindig kifogástalanul elegáns Trump eleddig még nem tudta hitelt érdemlően cáfolni azon állításokat, miszerint az eklektikus rőzsehalom a feje búbján a saját hajzata lenne.

A rosszindulatú pletykák parókát emlegetnek, jómagam is hihetőbbnek tartom az idegen tollakkal való ékeskedés verzióját. Nem tudom elhessegetni azon gondolataimat, miszerint a paróka még Andy Vajna hong kongi gyárából került a milliárdos fejtetőre az 1970-es évek tájékán, amikor még divat lehetett ez a szélfútta sztájl...

A republikánus előválasztásokat sokszor röhejes show-vá alakító Trump meglepetésre alulmaradt az első megmérettetésen párttársával, Ted Cruz-zal szemben. A mind megjelenésében, mind ideológiájában a kockázatkerülő semmitmondást előnyben részesítő Cruzzal egyelőre a szürke eminenciásra tettek az iowai jobbosok.

És ha már jobbosokat említettünk - aminek persze nem sok köze van a magyarországi szóhasználathoz - , jöjjön egy igazi balos a demokrata térfélen. Bernard Sanders ugyanúgy meglepetésre játszik az abszolút befutónak tekintett Hillary Clintonnal szemben, mint ahogy Donald Trump tette és teszi a korábban esélyesként beharangozott Jeb Bush-al.

Eldőlni látszik, hogy a világ megmenekül a következő szénhülye Bush fiútól, az azonban még korántsem biztos, hogy Sanders, aki szocialistának vallja magát - és ez odaát majdnem ugyanolyan szitokszó, mint idehaza a "gyurcsányista" - le is rázta már magáról a volt elnök feleségét. Iowa a demokrata oldalon  kettejük rendkívül szoros csatájává alakult, ami kellemetlen tasli a magabiztos Clinton klánnak.

Számomra különösen furcsa, hogy megjelenésében minden jelölt hozza azt a fentebb már említett semleges, vérszegény, semmitmondó figurát a szettjével, és nem használják ki az öltözködésben rejlő kommunikációs lehetőségeket. Ott, ahol a verbális üzenetekre minden jelöltnek előre kiszámított pár perc áll csak rendelkezésére, különösen nagy hangsúlyt helyeznék a versenytárs megszólalása alatti testbeszédre, valamint a külső megjelenésre. Hillary Clintonról ha nem tudnánk, hogy Bill Clinton felesége, tán fel se tűnne, hogy nő.

Hogy ez a kockázatkerülő külső a jelölteknél mennyire szándékos, nem tudom, de az mindenesetre biztos, hogy a "beszéljenek rólam" versenyt eddig utcahosszal a debatter mágnás Trump vezeti éppen azzal, hogy sajátságos módon színt próbál vinni az udvariaskodó vitákba.

Egyet megígérhetek, mi résen leszünk, és érdemi változás esetén tudósítunk az eseményekről!

Kun Gergely

#loftoutlet #donaldtrump #trump #hillaryclinton

0 Tovább

Ez nem az utolsó aria!!!

"Mondja, Sajókám, azt ismeri, hogy a humorista, az ékszerész, meg a ruhakereskedő bemegy a kocsmába?"
 

Viccet félretéve, majdnem megvalósult a minap a klasszikus poéncsokor bevezetése az ARIA Hotelben, amikor is többen összejöttek Budapest egyik legstílusosabb butikszállodájának trendi bárjában, a Satchmo's-ban. A Bazilika tőszomszédságában létesített szálloda utcafronti pubjánál keresve sem találhattunk volna jobb helyszínt egy kellemes, koraesti beszélgetéshez a divatról. Hűsítő koktélok, ínycsiklandó falatkák, izgalmas emberek, mi kellene még egy nap megkoronázásához?

Ha bárki azt gondolná, hogy a divat kizárólag a ruhával foglalkozók belügye, annak frappáns cáfolatot adhatott a résztvevők sokszínűsége. A meghirdetett téma, valamint a stílusos helyszín bevonzott logisztikai szakembert, befektetési tanácsadót, prémium kávékkal is kereskedő kávéház tulajdonost, taxis vállalkozót, ingatlan forgalmazót, biztosítási brókert, fotóst, vezető könyvvizsgálót, manufakturális ékszerészt, valamint - tényleg nem vicc - népszerű humorista előadóművészt.

A megjelentek személye garancia volt a parázs vitára, az azonban még engem is meglepett, hogy a kizárólag "B" tervként az összejövetelre írt előadásomból nagyjából az első tíz mondatot tudtam csupán elmondani, és máris berobbant a diskurzus.

Mind a beszélgetés elindításában, mind pedig a dialógusok izgalmának fenntartásában elévülhetetlen érdemeket szerzett drága barátom, Nacsa Olivér, aki a közösségi térben az igényes olasz ruhák népszerűsítéséért vívott küzdelmemben virtuális harcostársam.

"Miért van az, hogy azon magyar férfi, aki fogyasztási szokásaiban egyéb területeken a státuszáknak megfelelő nívón hoz döntéseket, ruházkodásában kifejezetten igénytelen, sablonosan, illetve kategóriákkal lejjebb választ?"

Folyománya: 24 collos felniken begördülő S Merciből, kezében a legújabb iPhone-nal vidáman integető lelencek közelítenek a legtöbb presztízsrendezvény vörös szőnyegén; olyanok, akiknek 10 méterre az autójuktól már a kezébe nyomnál egy százast szánalomból...

Abban villámgyorsan megegyeztek a Satchmo's Bar & Library vendégei, hogy a jelenség mögött nem anyagi problémák húzódnak meg, de akkor mi?
Téves brand követés, egyszerű igénytelenség, magával rántó közeg, csordaszellem, a divatban dolgozó kóklerek rossz tanácsai, "elmúltnyolcév"....???

Több téma is felvetődött, melyeket komoly alapossággal jártunk körül. Nem hinném, hogy összegzéssel tudnék szolgálni, különben is bízom, benne, hogy a beszélgetést csak abbahagytuk, de nem fejeztük be. A résztvevők számos anekdotával, saját élménnyel támasztották alá érveiket. Rónai Gábor barátom, aki a budapesti üzleti életben nem csupán hihetetlenül attraktív megjelenésével, hanem széles műveltségével vívott ki elismerést, fantasztikus történetekkel szolgált szinkrontolmácsi múltjából. Többek közt a politikai protokoll világába avatott be minket egy aranyos elbeszéléssel, melynek főszereplője Bill Clinton bomberdzsekije, valamint Göncz Árpi bácsi Újpesti Dózsa melegítője volt a taszári reptér leszállópályáján, az AIRFORCE ONE hajtóművei tövében. A story végére fény derült a "sporty casual" dress code eltérő értelmezésére is, ami az amerikai elnöknek okozhatott mulatságos pillanatokat.

Nacsa Olivér is elkeserítőnek tartja, hogy miközben bárhová is menjen fellépni, igyekszik közönségét elegáns szettekkel megtisztelni, addig művésztársai vállalhatatlan öltözékekben jelennek meg, mondván paracsapusztára ez is jó lesz... Pozitív példákkal is szolgált említést téve olyan Rádiókabaré felvételekről, ahol bizonyos művészek a csupán hallgatható előadást is elegánsan abszolválták. Ilyen az, amikor önmagunk státuszának megfelelően választunk ruhát, megtisztelve ezzel fellépő kollégát, közreműködő munkatársakat, maroknyi közönséget, akik látnak is, és nem utolsósorban magát a nagybetűs intézményt, a produkciót! Olivér, aki nem pusztán rendszeresen fellépő előadóművészként, de most már évek óta a magyar operett feltámasztásán fáradozó, mecénás üzletemberként is sikeresen működik, eltántoríthatatlanul hisz az eleganciában, és a nem hivalkodó, ámde minőségi életvitelben. 

Hosszasan időztünk egy olyan vissza-visszatérő felvetésen, miszerint mit tegyen az, aki szeretne elegáns ruhákat hordani, de üzleti partnerei, vásárlói, megbízói jellemzően szarul öltöznek? Régi jó vevőm, aki egy komoly cég vezető beosztású munkatársa számolt be olyan esetekről, amikor a náluk dress codeként előírt visszafogott öltönyét az állami hivatali szektor munkatársainak fáradt blúzai, pulóverei, nyloningjei, farmerei, bolyhos zakói, továbbá a viselők rosszalló pillantásai vették körül. Furcsa, hogy az kell rosszul érezze magát, aki megtisztelte a szituációt, ugye?

Fentebb azt írtam, hogy nincsen konklúzió a megoldásra, de azért egy mégis van. Ti kevesek, akik nagy kedvvel öltöztök nap mint nap elegáns szettekbe, önkifejező ruhákba, az adott pillanatoknak megfelelő öltözékekbe ne hagyjátok ezt abba! Ne tántorítson el ezen jó szokásoktól a benneteket körülvevő negatív közeg! Járjatok továbbra is így, és reagáljátok le a beszólásokat elegáns humorral! Éljetek továbbra is abban a biztos tudatban, hogy a stílusos öltözködés a kultúrember elválaszthatatlan része!

És ti, kedves divattal foglalkozók Schiffer Miklóstól, Ugodi Tiboron át, Bereznai Laci barátomig kérlek írjatok az öltözködésről, posztoljátok továbbra is a képeket, és beszélgessetek minél többet a meggyőződésetekről, hátha egyszer majd elindul valami változás!

Szeretettel várok minden érdeklődőt a következő összejövetelre is!

Kun Gergely

#ariahotel #ariahotelbudapest #satchmos #satchmosbarandlibrary #loftoutlet #fashion #coctailparty #aperol

0 Tovább

Budapest leszarja Firenzét

Sokadszor vagyok a divatvilág Mekkájaként is aposztrofált firenzei Pitti Uomo kiállításon, de első alkalommal a Playboy tudósítójaként. Bizonyára nem emiatt, de először kerített hatalmába egy furcsa érzés. A vásár hangulata, a kiválóan öltözött emberek sokasága mindig felvillanyoz, az élmény hetekig témául szolgál a divatról folytatott beszélgetéseimhez. Korábban a blogon írtam is már az egyik ilyen vizitről; ezúttal is tele voltam ötletekkel, miket fogok majd bebillentyűzni, mégis napok óta csak tologatom a múlt heti eseményről való tudósítást...

A szavak, a jelzők, amik feltolulnak bennem nem igazán adják át azon emberkék számára a Pitti Uomo hangulatát, akik a divatot annak hazai koordinátarendszerében értelmezik. Példának okáért hiába mondom azt szenvedélyesen, hogy a forgatagban százszámra bukkantak fel bitang módon öltözött különc fazonok, amikor Magyarországon - tisztelet a maroknyi kivételnek - már egy halványlila ing megvásárlása is komoly dilemmák elé állítja a nagyérdeműt. Mit kezdenek vajon azzal az információval, hogy minden pantalló szabadon hagyja villogni a színes zoknikat, miközben harisnyaként tapadnak viselőjük lábára abban az országban, ahol értelmezhetetlen "trottyokban" végződnek a nadrágszárak, és továbbra is két számmal nagyobb zakókban "villognak" a teremtés koronái?

Az aktuálisan trendi férficipőt idehaza simán lemakkosozzák, sálat csak minden századik férfi visel, díszzsepit minden ezredik, a kék az BKV ellenőrös, a fekete az sírásós, a szürke az kalauzos, a zöld vadászos, a barna meg katonás. A kockás az papás, a rózsaszín buzis, az aprómintás hawaiios, a csíkos pizsamás, karkötőt nem igazán hord a magyar, a dupla soros zakótrend meg úgy ahogy van elkerülte hazánkat...

Tényleg nem marad más, mint télen a melegebb, nyáron pedig a szellősebb krumpliszsák, és lehet csodálkozóan pislogni, hogy vajon miért néz ki a TV-ben a nyilatkozók 95%-a úgy, mintha 1960-ból ragadt volna itt?! Egy olyan országban, ahol egy turkáló reklámjában elhangzik a "megérkezett az új kollekció" mondat, és senki nem röhögi el magát, ott bizony bármi megtörténhet!

Az olasz divat, amit nem túlzás világdivatnak is nevezni, egy hosszabb lélegzetvételnyi letisztult korszakot követően ismét visszatért ahhoz a vonalhoz, amiben igazán otthonosan mozog, az üvöltős, mediterrán színekhez, a harsányhoz. Az 1930-as évek szeszcsempész szettjeit megszégyenítő, rikító fődarabok és kellékek fantasztikus lehetőséget adnak viselőjük számára arra, ami véleményem szerint a divat legfontosabb célja, nevezetesen az önkifejezésre a megszólalás előtt.

Pedig valamelyest még kedvére is tesznek a világtrendek a magyar elképzeléseknek! Eltűnni látszik a divatmagazinokat éveken át uraló, meghatározhatatlan nemű férfi modell, és helyére bekerültek a 95-1oo kilós drabál állatok. Örülhetne is minden magyar, aki szerint 100 kiló alatt nincsen férfi, bár sietve hozzátenném, hogy ezek a viking szakállas, szétvarrt, kigyúrt fajtából való hímek még köszönő viszonyban sincsenek az otthon fellelhető 110 kilós zsírmalacokkal, akiket úgy kell kiműteni a Porschekból a BOB, meg a TOKYO előtt...

Trendi lett a dandy, úgyhogy lehet újra fodrászhoz, meg klasszikus borbélyhoz járni a rőzseipari szakmunkások helyett, akik ezt az ötlettelen bilifrizurát csapatják a fejekre pestszerte!

A Pitti Uomo-t kiállításnak nevezik, de azért nem keverendő össze azokkal a vásárokkal, ahol a sablon standok között bolyongva elveszik az ember a szürke egyhangúságban. A cipőápolással foglalkozó japán (!!!) világcég meghív egy kellemes olasz kávéra, mialatt szakavatott kezek frissítik fel megfáradt lábbelinket. Egy másik stand kellős közepén több száz eurós kasmír termékek készülnek szorgos kezek által, míg picit odébb egy cipőmanufaktúra enged betekintést az egyedi igényekre varrott műremekek gyártási folyamatába. Nem ritka egy installáció közepére helyezett cafe racer motor, vagy egy múzeális értékű, csodálatosan restaurált (vagy soha el nem nyűtt?) Porsche kabrió.

A konzerv szemléletűeknek olyan a Pitti Uomo, mint a nyúl ürege, zegzugos, színes, nyüzsgő, érthetetlen, ám mégis beszippant. Hogy úgy szabadulsz-e innen, hogy függővé válsz-e, az csak rajtad áll! Szerintem tégy egy kísérletet legközelebb idén nyáron, én ott leszek!

Kun Gergely

3 Tovább

A Hódi Bub rejtély...

Tudom, hogy most még azon kevesek is kiszeretnek belőlem, akik eddig bírtak, de töredelmesen be kell valljam, hogy gyakran nézem az Édes élet-et... Ezt a mostani szériát nem tartom annyira szórakoztatónak, mint a kezdetieket, hiányoznak nékem például Cinthia Diktátor és Varga Viktor szürreális agyzsibbasztásai, melyek kellemesen le tudtak meríteni egy fárasztóbb nap végén. Na nem mondom, a jelenlegi epizódok lekövetése sem igényel egy nagycsoportosénál összetettebb koncentrációs képességet, de nyilván nem is ez a cél.

A kis kedvencem a Hódi Pami. Esküszöm bírom a csajt. Még ezt a baltaarcú, balkáni macsót is képes volt egy kissé lefékezni, az már más kérdés, hogy jól jár-e vele. Cserfes, visszapofázik, nem hagyja magát, és még azokra a berkiféle, döbbenetesen beképzelt röffenésekre is vannak csattanós válaszai, amelyek még a legtapasztaltabb debattereknek is ajkára fagyasztanák a szót. Hódi Pami egy az egyben hozza azt a tipikus, magyar bigét, aki napjait melegítőnadrágban, farmerben, vagy ülepes naciban, tornacipőben, laza felsőben, esetleg egy magára hajított kötött klepetusban éli. Ezekkel a szettekkel nincs is semmi baj, én se öltöznék ki azért, mert mindjárt betoppan a Berki... hát esemény az?!

Szóval nézem, és felfedeztem, hogy életem párja nem ritkán a Hódiéhoz hasonlatos kis bubban tekeri össze fejtetőn a haját. Mondtam is néki (mármint Tökinek, nem Hódinak!), hogy - mivel a hajászati jelenséget már korábban elneveztem Hódi Bubnak - épp itt lenne az ideje, hogy fizessen a kizárólag hozzám, esetleg még Pamelához tartozó jogokért megfelelő díjat! Csajom, aki nem kisebb szájat fejlesztett ki az évek során, mint a sorozat celeb, kapásból riposztolt, hogy már régóta hordja így (is) a hajzatát, jó reggelt, hogy méltóztattam észrevenni, és különben is, egyrészt ez most így divat!

Amikor bármely nőnemű lény szájából elhangzik az egyrészt kifejezés, rögtön tudom, hogy abba burkolja a szájtapasznak szánt kamu dumát, és jellemzően a soha el nem hangzó "másrészt" tartalmazná (!!!) az érdemi információkat. Jelen esetben azonban a véletlenek szerencsés cikázásának köszönhetően fény derült a Hódi Bub jelenség valódi hátterére. Valahova mentünk párban, hirtelen kellett elkészülni, kölkök hozták a szokásos formájukat, szóval egy hamisítatlan palermoi külváros családi hangulata kezdett kirajzolódni. Hogy oldjam a feszkót, megjegyeztem, hogy milyen remekül áll néki a kis Hódi Bub, mire ő kapásból odavágta, hogyha lett volna ideje hajat mosni, most nem kéne így összetekerve hordania...

Bummmm... szóval ez az oka!

A panaszáradatot, miszerint a két büdös kölök mellett még erre sincsen ideje, már meg sem hallottam, annyira tetszett a megvilágosodás! Azóta alig bírom tűrtőztetni magam, ha Hódi Bub frizurával találkozom hölgy ismerőseimnél, hogy meg ne jegyezzem, na mi van, ma sem volt elegendő idő egy alaposabb hajmosásra??? :)

Hajrá, Hódi, bírlak!

(Hódi Bub copyright: Kun Gergely)

Kun Gergely

1 Tovább

Na, ilyen egy kedves internet troll!!!


Említettem már többször, hogy instagram bubus vagyok. Beszippantott a megörökített pillanatok világa. Sokszor észre sem veszem, és hosszú perceken át görgetem a bolygó minden szegletéből érkező felvételeket. Szórakoztat, kedvelem. Azon kapom magam, hogyha bántják ezt a közösségi teret, felhorgadok. Éppen ezért vicsorogva kerestem rá Celeste Barber (#celestebarber) oldalára, akiről azt írták valahol a neten, hogy kigúnyolja a közösségi média által sugárzott kamu világot.
Vicsorgásom percek alatt vigyorgássá szelidült látva, hogy nem csupán egy újabb álprűd, irígy fröcsögésről van szó, hanem egy kreatív hölgy szellemes megnyilvánulásai tartanak görbe tükröt a világ mainstream fotómegosztói elé.

Van itten minden kérem szépen! Miranda Kerr szexi alsóneműben, illetve ugyanő tarkóig emelt lábbal jógázva.

Kate Upton áttetsző vizes pólóban, sellőlányként a medence szélén kapaszkodva.

Justin Bieber kést nyalogat (a másodlagos jelentéstartalmon még dolgoznak elemzőink, elsődleges üzenet pedig nincs is...).

Jessica Simpson csábosan merengve hajol ki egy robogó autóból (a frizura még mindig tart...), vagy épp Lady Gaga pózol érthetetlen szettben (ő bizonyára érti...).

Akad olyan felvétel, ahol az általam nem ismert Princess Piamia-t figurázza az ausztrál humorista, amint épp márkás tatyót tartva selfiezik tükör előtt (a recycling ALDIs szatyor olyan proli, hogy az már egyszerűen zseniális !!!). A mozdulat annyira nemzetközi, hogy Sarka Katától, Zimány Lindán át Bódy Sylvy-ig (vagy Sylvy-yg... nem tudom, hogy írják helyesen...) bármely ex, vagy jelenleg is regnáló magyar glammodellnek is becsületére válna.

Kim Kardashian, aki évek óta abból él remekül, hogy ő Kim Kardashian, szintén kap az arcába egy tükrös önfotó erejéig. A tökéletes hangú Beyonce is hiába mutatja meg, miért nem csupán a zenei karrier lehetőségét látta benne annak idején Jay Z, Celeste célkeresztjébe került ő is.

A képek kifejezetten viccesek, találóak, és ami a legfontosabb, egy csöppet sem bántók. Nyoma sincs bennük annak az álprűd fröcsögésnek, ami idehaza körbelengi az effajta posztokat, a Hajdú család karácsonyfáját, Schobert Norbi vidám nyaralását télen, vagy mostanság Vajna Timike kalandozásait a nagyvilágban.

El kéne fogadni végre, hogy vannak, akik tényleg így élnek, ezért tudnak csillogó fotókat posztolni. Az, hogy ez számukra természetes, a mi értékünkből mit sem von le, a boldogság nem feltétlenül ezen múlik. Az viszont biztos, hogy az irigykedő puffogás nem teszi vidámabbá senkinek a napját.

Az instagram oldal tanúsága szerint Celeste boldog párkapcsolatban él párjával, pozitív öniróniával vállalja fel az enyhe hurkákat hastájékon, a kissé megnövekedett sonkáit, csapzott rőzséjét, lehetetlen sminkjeit, cseppet sem feltűnő arcát. Ő ilyen. Vidám, ragyog, humoros, kedves, szerethető. Az ilyen kritikusra lehetetlen haragudni.

Kun Gergely

3 Tovább

Gardrób

blogavatar

Felnőtt tartalom, csak igényes és érett férfiaknak! Mindent megtudsz arról, hogy mit tehetsz azért, hogy a nők felfigyeljenek rád, az üzletfeleid elismerjenek, és követendő példának tartsanak, de legfőképpen, hogy te magad rátalálj saját stílusodra.

A Loft Outlet divatszakértőjének Instagram oldala - gerrri74

Instagram

Kövesd a Loft Outletet a Facebook-on

HTML

Címkefelhő

loft outlet (23),ferfi divat (20),öltöny (13),férfi öltöny (9),Loft (9),zako (5),divat (4),mesterházy attila (4),nyakkendő (3),Giorgio Armani (3),Kiszel Tunde (3),Sebestyan Balazs (3),Orbán Viktor (3),férfi ing (3),Roberto Cavalli (3),hamisítás (3),Hermes (2),Louis Vuitton (2),trendszetter (2),Brad Pitt (2),Pinter Attila (2),Benedek Tibor (2),gucci (2),menyasszony (2),Schiffer András (2),Rodeo Drive (2),berki krisztián (2),Los Angeles (2),Instagram (2),Herczeg Zoltan (2),szalagavató (2),slim fit (2),Róma (2),gatsby (2),Vona Gábor (2),férfi cipő (2),Lagzi Lajcsi (2),Friderikusz Sándor (2),smoking (2),stohl andrás (2),magyar futballvalogatott (2),Fodor Gabor (2),esküvő (2),casual (2),messi (2),Schobert Norbert (2),Rubint Réka (2),slim féfri divat (2),Andy Vajna (2),palácsik timea (2),mszp (2),Gyurcsány Ferenc (2),hosszú ujjú ing (1),Eurovíziós dalfesztivál (1),Conchita Wurst (1),Kelemen Anna (1),Rövid ujjú ing (1),Robbie Williams (1),Budapest Sportaréna (1),Thomas Neuwirth (1),tom ford (1),kommunikáció (1),balázs (1),4n4ln (1),trendsetter (1),Beverley Hills (1),Magyar Labdarugo-szovetseg (1),Vajna Tímea (1),Sebestyén Balázs (1),californication (1),Balaton (1),magyar labdarugo valogatott (1),donatella versace (1),Ata (1),V Zolika (1),Budapest Taxi (1),Bango Margit (1),Medveczky Ilona (1),kuki (1),sípálya (1),jagermeister (1),yeti (1),hütte (1),Unicum (1),kiszel tünde (1),Gundel Takacs Gabor (1),Dolhai Attila (1),Pokorny Lia (1),Zámbó Árpád (1),Demokratikus Koalíció (1),Orbán Vikor (1),horvath csaba (1),Deutsch Tamás (1),raszta frizura (1),Bagi-Nacsa (1),Budai Gyula (1),Szecsődi Ráró (1),Szecsődi Károly (1),nünüke (1),pompás nünüke (1),LMP (1),Zsidro Tamas (1),újságírók (1),Gerbeaud-haz (1),meglepetés party (1),szülinap (1),Kun Gergely (1),Vona (1),sajtótájékoztató (1),Gerbeaud (1),red neck (1),Gyurcsán Ferenc (1),kőbányai kínai piac (1),mellény (1),sál (1),átmeneti öltözködés (1),Galeries Lafayette (1),győzike (1),Bál (1),Tallai Andras (1),puskás ferenc (1),Story Gala (1),Harrods (1),GUM (1),Jason_yeats (1),Thomasopdebeeck (1),Alexander.kraft (1),Toth Vera (1),madonna (1),il Bacio di Stile (1),Hex tie (1),Hexenschuß (1),mezőkövesd (1),férfi nadrág (1),Összezárva Friderikusszal (1),Berki (1),Született feleségek (1),férfi karkötő (1),loftoutlet (1),useunused (1),formaruha (1),olimpia (1),Scherer Péter (1),Stohl András (1),sportöltözék (1),citytrail (1),futás (1),Noszály Sándor (1),lopás (1),szomszédok (1),szulejmán (1),Válótársak (1),Keymanstyle (1),Valentino (1),Dandy (1),kockás öltöny (1),Gáspár Győző (1),Emir Kusturica (1),Falus Ferenc (1),Főpolgármesteri Hivatal (1),Schobert Norbi (1),ice bucket (1),önkormányzati választás (1),Hajdú Péter (1),Zimányi Linda (1),focistafeleségek (1),Robben (1),Dress for less (1),tippmix (1),FIFA (1),Puzser Robert (1),selfie (1),futball vilagbajnoksag (1),Norbi Update (1),norbi (1),double monk (1),férfi kiegészítők (1),Ausztrália (1),Andre Goodfriend (1),habony árpád (1),dolce & gabbana (1),Zuckenberg (1),Szalay-Bobrovinczky Kristóf (1),női egyenjogúság (1),Karl Stefanovic (1),John Deere (1),Andre Agassi (1),tőzsde (1),Private banking (1),elegans (1),The Today Show (1),Dardai Pal (1),üzleti dress code (1),Marshalls (1),ruházat (1),Radics Gigi (1),COMET-dijkioszto (1),Comet Gála (1),VIVA COMET-dij (1),Farkashazy Tivadar (1),Vágó István (1),Juszt László (1),Gálvölgyi János (1),Szabó Zsófi (1),Comet Cloth Comedy (1),Csobot Adél (1),esküvői ruha (1),Vőlegény (1),Kállay Saunders András (1),vv béci (1),Loft Out (1),gigi (1),Osvárt Andrea (1),Pampalini (1),Bajnai Gordon (1),Kilián-laktanya (1),Csányi Sándor (1),Balotelli (1),Női és Gyermekruha Nagykereskedelmi Vállalat… (1),ballonkabát (1),megcsalás (1),divat világa (1),outlet (1),Dzsudzsak Balazs (1),világbajnokság (1),Nino Cerutti (1),Szárszói találkozó (1),Szárszó (1),Pep Guardiola (1),guardiola (1),férfi vízilabda-válogatott (1),Barcelona (1),vőlegény ruhája (1),esküvői öltöny (1),pénzmogul (1),üzleti tárgyalás (1),Ferrari (1),zakó (1),trend (1),ing (1),learazas (1),sale (1),szabó (1),Savile Row (1),ford (1),bmw (1),Audi (1),porsche (1),Lionel Messi (1),méret (1),Aranylabda (1),öltözék (1),nadrág (1),fat boys slim (1),Rogán Antal (1),lanvin (1),Fendi (1),Horn Gyula (1),Barack Obama USA elnök (1),menyasszonyi ruha (1),politikusok (1),Louis Vuitton hátizsák (1),Ferragamo (1),metroszexualis (1),Firenze (1),Nápoly (1),Milano (1),Zsolnay Porcelanmanufaktura Zrt. (1),Michelin csillag (1),meleg (1),buzi (1),Vidámpark (1),nyakkendo (1),pataky attila (1),Fásy Ádám (1),Bunyós Pityu (1),Postás Józsi (1),Balazs Pali (1),cakó kinga (1),Sugarbird ruhakollekcio (1),DJ Ötzi (1),Csóré Béla (1),rtl klub (1),Pitt Immagine Uomo (1),Istenes Bence (1),Eder Krisztian (1),VV6 (1),zombi (1),szex (1),ejszakai elet (1),Budapest (1),teli olimpia (1),Szocsi (1),Etyek (1),Liptai Claudia (1),Hajos Andras (1),Árpás László (1),Rokusfalvy Pal (1),Joshi Bharat (1),Fekete Laci (1),nagy duett (1),győr (1),médiabál (1),Szocsi olimpia 2014 (1),Szocsi 2014 (1),ruha (1),h&m (1),Giorgo (1),Ómolnár Miklós (1),Ralph Lauren (1),Alföldi Róbert (1),Caramel (1),rendőrség (1),kannás bor (1),Vácszentlászló (1),Zacher Gabor (1),Dobó Kata (1),tél (1),MÁV-Aszód (1),aszód (1),wellness-hetvege (1),wellness szallodak (1),dresscode (1),mély dekoltázs (1),Kaposvari Egyetem (1),öltözködési tanácsadó (1),öltönyök (1),középosztály (1),gazdagság (1),Steve Siebold (1),siruha (1),sibakancs (1),Tilla (1),Vadon Jani (1),wunderschön (1),Kulka János (1),fasfhionfave (1),Wolfie (1),Carbonfools (1),fehér balázs (1),Leonardo DiCaprio (1),George Clooney (1),teczar szilard (1),szőke nő (1),billiárd (1),éjszaka (1),buli (1),Berki Krisztian labdarugo (1),ingyen buli (1),magna cum laude (1)

Tőlünk kérj öltözködési tanácsot!