Jakupcsek Gabi mottójára


Az ember alig teszi ki a lábát otthonról 5 napra, és mire haza ér, útilaput kötöttek Jakupcsek Gabriella talpára... A dolog nyilván érthető, hisz jobban ki kell használni a szinergiákat, meg egynémely költséghatékonyság is felmerült (kiemelés az indoklásból), és persze nehogy azt higgyük, hogy csupán a majd' 500 adást megélt Ridikül című műsor vezetője került lapátra, állítólag összesen 129 ember kapott karácsonyi pakkot. Jó hír, hogy miközben igyekszik okosabban elkölteni a királyi tévé a gondjaira bízott uszkve 80 milliárdot, azért én is ismerek személyesen olyan embert, akit épp frissiben igazoltak le a köz szolgálatára.

A "nem kereskedelmi" szektorban üde színfoltként kifejezetten élvezetes műsort készített napról napra a stáb, állítólag még nézettséget is produkáltak, így teljesen érthető, hogy testidegen jelenségként kiemelték a végeláthatatlan Híradók sorából. Ez rendben is van, nyilván kellett a hely a kormánypropaganda kommunista időket megszégyenítő stílusú trombitálásának.

Amikor még hittek Jakupcsek Gabiban...

A komolyságot egy pillanatra félretéve szabadjon megjegyeznem, a Ridikül az első és mindmáig egyetlen televíziós műsor, ahol szerény személyem is felvillant egy adás erejéig (mondtam én, hogy értő közeg, na! :) ).
Jó volt benne lenni.

Életemben először tapasztaltam meg egy profi tévéstáb összehangolt működését. Hetekkel az adás tervezett dátuma előtt összeültünk témákat egyeztetni, előzetes beszélgetéseken formáltuk a majdani párbeszédeket, javítgattunk, csiszolgattunk. Annak, aki netalán nem ismerné a Ridikül szerkezetét elmondanám, hogy az adás elején mindig három hölgy vendég beszélget egy adott témáról Jakupcsek Gabival, majd kábé féltávnál behívnak egy férfivendéget. Hideg fejjel a bemelegedett csajok közé koncnak behajítva.

Élveztem.

Jakupcsek őszintén érdeklődő, felkészül a témákból, jól kérdez, nem unalmas, fenntartja a beszélgetés dinamikáját. Nem akarok nagy szavakat mondani, de vitán felül ő a mai magyar televíziózás női Friderikusz Sándora, és ez nálam dícséret. Bevethető volt mint a "Magyarország, szeretlek!" nevezetű, televíziós limonádé csapatkapitánya, de simán megugrotta a komoly hangvételű műsorok mércéjét is.

Bízom benne, hogy tehetsége utat tör egy olyan felületen, ahol értékelik a tapasztalattal párosuló profizmust, és ez majd fricska lesz jelenlegi elbocsájtóinak szemében. 

Addig is marad nekünk a fizetett percemberek seggnyaló kommandója, akik most mindenkire lőnek, akik ilyen, vagy olyan stílusban kritizálni merik a döntést. Filléres eszközök vagytok ti csupán egy nagyobb játszmában, úgyhogy majd amikor ti kerültök lapátra - mert oda kerültök, ne legyenek illúzióitok -, jusson eszetekbe Gabi!

Kun Gergely

#jakupcsek #ridikül

7 Tovább

Végre sikerült kidobni a Matyóhímzést!

Múlt héten kihirdették az olimpiai csapat formaruha pályázatának győztesét. Nem mondom, hogy izgatott gyomorremegést okozott volna a hír, hozzászoktam, hogy gladiátorainkat rendre jellegtelen, idejétmúlt öltözékben küldjük az ünnepélyes megnyitókra.

loftoutlet olimpia formaruha öltöny useunusedKülönösebb lelkesedés nélkül kattintottam a mintadarabokat bemutató fotókra, és őszinte örömmel konstatáltam, hogy ezúttal komoly esély nyílt egy minden részletében friss, dinamikus entréera!

Az, hogy egy nemzet kihasználja az alkalmat egy milliók által nézett eseményen önmaga bemutatására, nem egyenlő azzal, hogy elcsépelt, agyonhasznált, idegenek számára értelmezhetetlen klisékkel tömjük teli a szetteket. Nem szeretném megsérteni sem a néptáncrajongókat, sem pedig a Petőfi hasonmásverseny résztvevőit, de a Matyóhímzés vagy a Kalocsai, továbbá az 1800-as évek végére emlékeztető, zsinóros mente vonalainak beemelése egy szettbe visszatetsző és nevetséges a külföldiek szemében. Nekem például már teli van a t..öm a fapapucsos hollandokkal, a szoknyás skótokkal, a milkalila svájciakkal, a tiroli bőrgatyás osztrákokkal, a kozák kucsmás ukránokkal, meg a bikaviador spanyolokkal! Miért akarjuk magunkról mindenáron a hasonló üzeneteket kommunikálni?!

loftoutlet olimpia formaruha öltöny useunusedEmlítettem már korábbi bejegyzésekben, hogy a hazai stylist szakmát általában nagyra tartom, prominens képviselőivel napi kapcsolatban voltam, illetve vagyok. Személyükben a trendeket pontosan ismerő, kreatív, kifejezetten magasan képzett embereket ismertem meg. Hogy miért kerültek ki a placcra ezidáig furcsa formaruhák? Kizárólag arra tudok gondolni, hogy megrendelői oldalon szakmaiatlan igények léptek fel, és a kreátorok igyekeztek ezeknek is megfelelni.

loftoutlet olimpia formaruha öltöny useunusedSzerencsére a "Use unused" márka tervezőit nem lehetett befolyásolni (vagy ezúttal elmaradtak a dilettáns elvárások?), továbbá a zsűri is remekül működött, gratuláció minden résztvevőnek!

Amit nagyon fontosnak tartok megjegyezni, hogy olyan szettek készültek, amiket bárki felvehet egy hétköznapi szituációban, így a csapattal való azonosulás még az eddigieknél is könnyebb lesz a rajongók számára. Lehetséges, hogy a Bazilika környékén elhelyezett kivetítők előtt hasonló ruhákban pörgetik majd a rozéfröccsöt az olimpikonok küzdelmét követő szurkolók, mint amilyenekben sportolóink felvonulnak! Hajrá Magyarország!

Kun Gergely

0 Tovább

Új ékszer férfiaknak

Régóta köztudott, hogy a divatban - az élet egyéb területeivel ellentétben - nem a méret a lényeg. Hihetetlen nagy szerepe lehet a teljes szett áthangolásában pár négyzetcentiméternyi nyakkendőnek, egy csipetnyi selyem zsepinek a szivarzsebben, finom nyakkendőtűnek mellmagasságban, borsónyi mandzsettagombnak a kézelőn, kontrasztos tűzésnek a ruha kontúrjain.

férfi karkötőHa ékszerről van szó, sokáig azt a nézetet vallottam, hogy a teremtés koronái ne viseljenek mást, mint egy finom, értékes órát, ami kifejezhet finom eleganciát, mindent elsöprő dinamizmust, sportosságot, vagy akár a bennünk rejtőzködő örök gyereket.

férfi karkötőNekem a nyakra biggyesztett, bőrzsinóron fityegő vaddisznóagyar, a kigyúrt kopaszok tarkóján csillámló, méretes fuksz, az 1980-as évekből itt ragadt fülkarika egyaránt a lehorgasztó kategóriába tartoznak. Éppen ezért magam is csodálkoztam, hogy míg egyre többet időzöm az instagramon, többek közt a márkás órákat bemutató képeknél, már nem csupán az általam kedvelt, svájci manufaktúrák legújabb remekeit nézem, hanem a képeket feldobni hivatott karkötőknél is leragadok.

Felfedeztem a #braclets hashtaget...

férfi karkötő

A puszta szemlélődés nem sokáig elégített ki. Miután ráébredtem, hogy még a legklasszikusabb öltözködés trendsetterei is színes ásványokból csiszolt golyócskákkal dobják fel az amúgy a legtradicionálisabb brit klubok elvárásaihoz igazított szetteket, döntöttem: nálunk is be kell vonni az ajánlatba ezeket a kiegészítőket!

férfi karkötő

Igyekszünk egy minél tágasabb hangulati skálához ajánlani megfelelő csuklóra valókat, így nem csupán a feltűnést kedvelők, de még a letisztult megjelenés hívei is megtalálhatják a testhezálló darabokat.

férfi karkötő

férfi karkötő

férfi karkötő

Színes vagy szénfekete. Csillogó vagy matt. Kötött vagy elasztikus. Ásvány vagy fém. Koponya, Buddha, oroszlán, inka motívum, vagy maori díszek. Ki-ki megtalálhatja a neki tetszőt. Apró, alig észrevehető üzeneteket helyezhetünk el a csuklónkon a napi szettünkkel harmonizálva, az ásványokból csiszolt gömbök végtelen variációs lehetőséget biztosítanak.

férfi karkötő

férfi karkötő

Vigyázat, a kis karkötők nem láthatatlanok! Annyira legalábbis biztosan nem, hogy elkerülhetnék azon polgártársaink figyelmét, akik résen vannak kis, konzerv odujukban lapulva, és bármikor nyitottak egy jóízű buzizásra...

Kun Gergely

0 Tovább

A személyi edző a termek stylistja - fitmode IV.

Vicces, de el kellett kezdenem személyi edzővel mozognom ahhoz, hogy megértsek egy ruházkodással kapcsolatos problémát.  Említettem, hogy hiteles szeretnék maradni a slim fitet életvezetésük zászlajára tűző emberek szemében, és nem akarok úgy járni, mint az a belga, egészségügyekért felelős miniszterasszony, aki beszólt ugyan nem szólt be a magyaroknak, de a sztori facebook megosztása így is elég volt a dohányzási, szív- és érrendszeri, halálozási, alkoholfogyasztási , valamint zsírból táplálkozási statisztikát vezető magyarok délceg önérzetének megsebzéséhez.

Sziluettem fenntartásához így 40 felett nem bizonyult elégségesnek, hogy hetente 2-3 alkalommal kocogok, ezért úgy döntöttem, hogy további önkínzással próbálkozom. Korábban már posztoltam pár gondolatot a funkcionális edzéssel kapcsolatban, de arról talán még nem esett szó, hogy mindezt személyi tréner közreműködésével teszem.

Folyamatos sportolással (nem élsport!!!) eltöltött múltam, valamint hatalmas önbizalmam okán eleinte ódzkodtam igénybe venni a fitness által felajánlott segítséget, mondván, köszönöm szépen, elboldogulok én egyedül is. Alig pár alkalmat követően konstatálnom kellett, hogy szakértő iránymutatás nélkül maximum a csillogó gépek lepókhálózását érném el, ami - valljuk be - szép vállalás, de nem túl inspiráló eredmény.

Nem tudtam róla, de valahogy úgy voltam én is a teremben sorakozó gépek között, mint a ruhákkal telizsúfolt üzletben pislogó, tanácstalan ügyfél. A lehetőség számomra is ott volt a testi átalakulásra ugyanúgy, mint a vevőknek nálunk egy bitang módon önkifejező szett összeválogatására. Mivel folyamatosan rajta tartom kezeimet az olasz divat ütőerén, mondhatom, hogy minden erőlködés nélkül megy nekem a mit/mivel/mikor/hogyan? kérdéskör (na szép is volna, ha nem menne...), és éppen ezért furcsálltam, hogy a számomra természetesen adódó megoldásokat miért nem veszik észre a vevők?

Most már tisztán látom, hogy a személyi edző a fitness termek stylistja, a stylist pedig a ruhaüzletek personal trainere!

A folyamat ugyanaz, mint nálunk a delikvens felmérésétől kezdve, a célok megfogalmazásán át, egészen a megvalósulásig vezető úton való terelgetésig. A folyamatos szakértő jelenlét mindkét területen nagy magabiztosságot jelenthet az ügyfeleknek. Személyi edző segítségével elkerülhető a túledzés, illetve az aluledzettség ugyanúgy, ahogy stylist segítségével a túl-, vagy alulöltözöttség.

Bizony mondom néktek, hogy engem abszolút beszippantott ez a fajta, kontrollált testmozgás, és nehezen cserélném már le ezt bármilyen más alternatívára. Higgyétek el, hogy a gyorsan megmutatkozó eredmények okán megéri azt a plusz költséget, amivel a havi bérleten felül megterheli a pénztárcátokat!

Nekem az életem részévé vált, és ebben nagy segítségemre volt a trainer! Horváth Gyuri, köszönöm!

Kun Gergely

0 Tovább

Friderikusz még Berkinél is bunkóbb

A kaméleon médiaguru, aki az egysejtűeknek készült esztrádműsoroktól kezdve egészen a vájtfülűeknek szóló késő esti diskurzusokig bezárólag szinte a teljes vizuális palettát befuttja, vendégül látta legújabb műsorában Magyarország talán legvitatottabb képernyős jelenségét, A BERKI-t. 

Az Összezárva Friderikusszal adásait a kezdetektől nézem, hiszen Friderikusz még a leglaposabb riportalanyból is képes kihozni a maximumot. A minap azonban félrecsúszni láttam éppen azt a zseniálisan alkalmazkodó kérdező stílust, amivel a legkeményebb páncélokat is lebontja delikvenseiben.

Hogy Berki és Friderikusz között történt-e valamilyen korábbi összecsapás, ami a nagymúltú tévést kizökkentette a megszokott, lényeglátóan kíváncsi stílusából, azt csak ők tudhatják, de Fridi erősen támadólag lépett fel, és ezt az attitűdöt a műsor egészén át megőrizte. 

A házigazda Berki megérkezéskor rögtön "beleállt" a celebbe. Ócsárolta aznapi szettjét, amit én egyrészt - a tökig kigombolt ing kivételével - teljesen rendben találtam, másrészt elég furcsa volt ez a fikázás egy olyan ember szájából, akiről köztudott, hogy nem áll tőle távol a polgárpukkasztó ruházkodás, és nagyon is tisztában van a trendekkel.

Berki Friderikusz Sándor Összezárva FriderikusszalKicsiny hazánkban, különösebb izgalmakat nem vált ki a nézőkből, ha egy férfi asszonyát bálnának becézi, hiszen nálunk a párkapcsolatok etikettjébe lazán belefér egy vak komondor sztori 8 napon túl gyógyuló kézretétellel vegyítve. Ugyanígy lerágott csont azon rugózni, hogy Berki nem volt egy sikeres futbalista, hiszen ez még azokról is elmondható, akik remek pénzt akasztanak le a zéró teljesítményükért. Berki legalább belátta, hogy tehetségtelen, s távozott.

Berki Friderikusz Sándor Összezárva FriderikusszalSzintén elég unalmas  Berki és édesanyja zűrös viszonya, és ugyanez igaz az üzleti életben tett kalandos vargabetűire, melyek rendszerint tetemes adósságokkal kipárnázott cégek eltemetésében végződtek.

Igazán új információt akkor kaptam, amikor Berki által rendkívül találóan csak "celeb simogatás"-nak nevezett tevékenységet járták körül. Ebből kiderült az az eddig is sejtett tény, hogy a tévés fenegyereknek a külvilág felé mutatotthoz képest öt forintja nincs, teljes élete egy barter villogás. Szimpatikus, hogy ezt nyíltan vállalja, és éppen ezért visszatetsző, amikor Fridi számonkéri rajta az adakozást. Hát már hogy a csudába adhatna a rászorulóknak az, aki még a napi ebédjét is szponzorizációban intézi???!!! Különben is, mit ért a hazai közvélemény adakozás alatt? Mert a piros lámpánál elénk tántorgó ágrólszakadt kezébe nyomni 100 forintot, nem az.

Berki Friderikusz Sándor Összezárva FriderikusszalEgy pillanat erejéig eljátszottam egy izgalmas gondolattal. Mi volna akkor, ha e két férfit egy magyarul nem értő idegen hallgatná? A trendi, modern kulisszák közt vajon melyik szereplőt néznék házigazdának, és melyiket vendégnek? Melyiküket gondolná műsorvezetőnek például egy olasz?

A slampos, pocakos, viseltes pólós, bő gatyás, stílustalan frizurás, tokás Friderikuszt, vagy a legalább háromszor átöltöző, külsejére akkurátusan ügyelő, kinek ellenszenves, kinek szimpatikus, de mégis JELENSÉG Berkit

Lehet piszkálni ezt a csávót, de egyelőre még stabilan képernyőn van, számos cég látja benne az ideális reklámarcot, pénzt kap szórakozóhelyeken pusztán a megjelenéséért (többet, mint azok, akik még énekelnek is!). Magyarán se kiköpni, se lenyelni nem tudják.

Téved, aki azt hiszi, hogy ez a született Keljfeljancsi nem fog még akkor is a jég hátán megélni, amikor például tornász névrokonát egy-két kudarc után azonnal elfelejti a "hálás" közeg! Koromnál fogva én még emlékszem a korai Friderikuszra, akit igazi, beképzelt, nézettségvadász (ma úgy mondanánk: likevadász) Paprikajancsinak tartott a finnyás közönség, és éveket kellett várni, hogy a showman megmutassa arcának komolyabb profilját is.

Berki Friderikusz Sándor Összezárva Friderikusszal

Mondhatjuk persze röhögve, hogy egy csillogóan értelmes ember kedvére játszhatja a bohócot, de a cirkusz pofozógépe soha nem lesz képes egy csettintésre lángelmévé változni. Az igazság azonban az, hogy a közönség jelentős része - nem Ti, akik ezt a blogot végig olvassátok - már régóta csak a bohóc miatt jár a cirkuszba.

Kun Gergely

10 Tovább

Szulejmán meghalt, megszülettek a magyar feleségek!

Sorozat fronton kicsiny hazánk elképesztően komoly lemaradásban van a bolygó szerencsésebb polgáraihoz képest. Fogyasztói oldalon egy nem túl szofisztikált kereslet mutatkozik. A Szomszédok emlőjén cseperedett közönség bármivel beéri, ami szabályos időközönként feltűnik a nappaliban elhelyezett dobozban. Ezért futnak döbbenetes sikerrel a már szinte csak itt eladható, "Zs" kategóriás kolumbiai és venezuelai történetek. Ennek köszönhető a lassan egymilliomodik részéhez érő Barátok közt sitcom, ahol meghonosították az egymásnak háttal állva társalkodás művészetét, továbbá a magyarok jelentős része az egy pár éve rajtolt sorozatból értesült a 150 évig tartó török hódoltság tényéről is...

Válótársak szulejmán szomszédok Stohl András Scherer Péter Született feleségekEgynémely amerikai produkció kivételével csak kevés teleregénynek sikerült megugrania a Hörpi Büfé törzsközönségének nem mindennapi mélységekben elhelyezkedő intellektuális mércéjét. Tarol az "ez már annyira szar, hogy jó!", és az, hogy egy országban az 1980-as években futó, a döglődő gulyás kommunizmus langymeleg propagandafilmjéül szolgáló sorozat harminc évre rá is sikeresen működik, sokat elárul a fotellakók igényeiről...

Válótársak szulejmán szomszédok Stohl András Scherer Péter Született feleségek

A Válótársakra véletlenül kattintottam, de örülök, hogy így alakult. Félreértés ne essék, a "mű" nem fog zokogásba fulladó katarzist okozni minden epizód végén, nem is ez a célja. Az agyakat kellemesen kikapcsoló vizuális duruzsulások között azonban üditő színfoltnak mutatkozik az indítás alapján, remélem, nem fullad majd ki a folytatásra!

Válótársak szulejmán szomszédok Stohl András Scherer Péter Született feleségek

Azt kell mondjam, az alkotás úgy emeli be az amerikai, azaz a világtrendeket a képi világba, hogy közben folyamatosan magyar valóságot nézünk. Nem ész nélkül kopíroz, hanem értelmesen másolva adaptálja a már kipróbált és bizonyított építőkockákat a magyar viszonyokra.

Végre egy magyar sorozat, ahol kellemesek a kulisszák, ami bátran megmutatja az egyébként nem túl vaskos középosztály létezését, nem hazudja azt, hogy a hazai vállalkozó az évezred elejéről származó Skoda Octaviával jár, az éttermi jelenet nem egy büfében zajlik, a kocsma hasonlít a pesti menő helyekre, a ruhák nem a turiból jönnek, a frizurák rendben vannak, és a figurák az első perctől kezdve szerethetők, utálhatók, megszánhatók, lenézhetők, azaz leginkább olyanok, mint mi, nézők. Végre egy magyar sorozat, ami nem azt hazudja, hogy a tízmillió elbaszott lelki toprongy országa vagyunk.

Válótársak szulejmán szomszédok Stohl András Scherer Péter Született feleségek

Az alkotás egy egyáltalán nem kellemetlen Nagyágyúk/Született feleségek hibrid azzal a csipetnyi plusszal, amit én már régóta nem szenvedhetek az álprűd amerikai sorozatokban, nevezetesen, hogy a hősnő melltartóban dug! Itt már volt legalább három értékelhető cicivillantás! Komolyan már! Tegye fel a kezét, aki mellett egy rendes kufirc után csak félmeztelen a csaj!!!

Mondom reeeeendes, teee!!! :)

Na jó, a szoknyafelrántó, bugyifélrehúzó numerák nem érnek, ott csupán pár négyzetcentiméternyi rést kell ütni a pajzson!

A Válótársaknak kifejezetten jót tesz, hogy a figurák megformálására ezúttal színészeket kértek fel a producerek, és nem valami valóságshow-n beszavazott, kétpálcás bazári majmokat, ahogy az lenni szokott. Stohl András remekül adja a kizárólag a farka után mozdulni képes, forinthajhász vállalkozót, Scherer Péter pedig Oscar-díjas nívón hozza a papucsférjet.

És esküszöm, hogy több szálon futó cselekmény is van, ami a történések kellemes összekuszálásával is kecsegtet, úgyhogy csak remélni tudom, hogy nem bukkan fel a sorozat szponzoraként egynémely ismertebb turi hálózat, alföldi tablettás borászat, vagy egy használtautó kereskedés, ami garantáltan a megszokott szintre süllyesztené a Válótársakat!

Kun Gergely

0 Tovább

Azt hittem, slim fit vagyok, hát nagyon nem - ­ fitmode IiI.

Hol intenzívebben, hol lazábban, de egész életemben sportoltam. Úszás, foci, súlyzózás, korcsolya, síelés, bringázás, pár év óta pedig kocogok. A bennem élő kép önmagamról sosem volt egy dagadt srác, de pár hónappal ezelőtt mégis belevágtam egy funkcionális edzésbe, amit tudatosabb kajával elegyítettem.

Nem voltak kilókban, vagy centikben kifejezhető céljaim, egyszerűen csak úgy éreztem, hogy az az olaszos életérzés, amit öltözködésben képviselek együtt kell járjon egy kifinomultabb testkultúrával.

Számos véleményvezért követek instagramon, akik amellett, hogy remekül néznek ki ruhában, még a strandszezonban is irigylésre méltó megjelenéssel bírnak. Úgy gondoltam, hogy aki "slim fit"­et prédikál, az ne legyen egy malacka. Sietve hozzátenném, hogy tavasszal sem okozott gondot beleszuszakolnom magamat kedvenc olasz tervezőim kreációiba, de voltak olyan cuccaim, ahol küzdelmesebb volt a reggeli öltözködés. Ezt leszámítva azonban nem volt semmilyen jele annak, hogy komolyabban változtassak sportolási­, valamint táplálkozási szokásaimon.

Talán éppen emiatt hatott számomra sokkolóan az a kis montázs, amit tegnap dobott át a fitness terem egyik kedves kolleginája, ahol párba állította egy­-egy korábbi képemet a mostaniakkal.

Rossz érzés volt látni azt a kis gömböcöt, aki voltam, mindamellett remek visszaigazolás nyújtottak a friss fotók, melyek bizonyítják, jó úton járok!

Nem vagyok a mérlegek és a centik embere, de az indulásnál azért kíváncsiságból megmértem a súlyomat, ami érdekes módon ma is ­ szinte változatlanul ­ a kezdeti 77-­78 kilós tartományban mozog. Ebből nyilvánvalóan következik, hogy szépen, lassan izomra cserélem a korábbi zsírpárnákat, és ez már az arcberendezésemen is látványosan kiütközik.

Döbbenetes számomra az is, hogy nem kellett az egész életemet alárendelni az edzésnek, a heti 2­-3 alkalom parádésan összeegyeztethető egy eléggé hektikus munkaritmussal, ami sok olaszországi utazással is együtt jár. Feltételezem, hogy egy klasszikus, "8-tól 5-ig" munkahely akár még intenzívebb edzésszámot is lehetővé tenne, de erre nincs is szükség, az eredmények jönnek így is.

Szóval mától aztán nincs kifogás a slim fit miatt nyafogóknak, csak megvillantom a "before/after" fotóimat, és szívesen megadom az edzőm számát!

Kun Gergely

4 Tovább

Csak lagzi Lajcsinak nem szabad lopnia?

Megosztanék egy szerény észrevételt, amelyet ugyan nem támasztanak alá közvéleménykutatásokon alapuló, tudományos elemzések, de 20 év szakmában eltöltött idő igen! 

A magyar ember erkölcsi ítélete a lopásról jelentős részben eset függő.

Példának okáért az nem számít lopásnak a tisztes polgár fejében, amikor is a Hajdúnánáson gyártott, amúgy kiváló minőségű Moncler kabátot vásárolja meg nem annyira ellenőrzött csatornákon keresztül, a bolti ár töredékéért. A háborgó lelkiismeretét megnyugtatni kívánó kedves ügyfél ilyenkor arra gondol, hogy ez a plusz szövet már úgysem kellett a megbízónak (nem hát! nyilván azért fizette ki a drága alapanyagot!), és ez akkor kábé talált dolog kategória!

Hasonlóan kisimult arccal tér nyugovóra minden éjjel az a delikvens is, aki úgynevezett “kamionról leesett” portékát fogyaszt rendszeresen. Mily’ szép… Nyilván az sem volt senkié sem, ergo, kinek hiányzik, folyománya, úgyis van annak már elég pénze, aki ilyennel bizniszel, az ilyet megfejni kvázi dicsőség!

A legszebb az egészben nem is az, hogy az emberek rárepülnek az olcsó(bb) cuccra, az vesse reájuk az első követ, ki nem csábulna el. A sztori igazi báját az a szemérmes naivitással áthatott, már-már buddhista nihil adja, amely által a mélyen tisztelt publikum valóban elhiszi,  hogy a fenti állítások igazak. Az emberi korlátoltságnak köszönhetően  ugyanazok az arcok évek óta, ipari méretekben terjeszthetnek márkás(nak tűnő) cuccokat háborítatlanul!

Soha nem okozott még szívtájéki szorítást idehaza a csuklón virító, atomhamis thaiföldi HUBLOT, sőt még angyali mosoly is felciccen a büszkeséggel előadott történetekben, hogyan is lehet 20 dollár helyett akár már 15-ért is szerezni egy ilyet, és higgyétek el, a beleki bazárban vásárolt Cavalli bikini ugyanúgy tartja majd a plasztik cicit, mint az eredeti, Roberto bácsit pedig nem zavarja egy pár milliárdos veszteség…

Ebben az országban, ahol a Józsi tud olcsóbban Samsung tévét, a Pistinél vehetsz okosba’ gázolajat, a Karesz évek óta csomagtartóból árulja a HUGO BOSS (!!!) öltönyöket, a Béla hoz féldrágakövet negyedáron, az audis Dudi pedig Rolexeket szór fingért, mindent maga alá temető, össznépi felháborodás zúdult Galambos (Lagzi) Lajosra egy feltételezett áramlopási ügy kapcsán.
A fűtött medencés, rózsadombi luxusvillák közelében több energia tűnik el, mint a borsodi falvak cigánysorain együttvéve, de persze mindenki azonnal a fejét követelte az ezidáig példás családapaként működő, abszolút selfmade üzletembernek.

És ha már Lajcsinál tartunk, hát ez az ügy nékem egyáltalán nem tiszta…
Az európai világvárosokban bandukoló turistákat hamis Louis Vuitton táskákkal megkörnyékező színesbőrű szerencsétlenek gondolkodás nélkül elhajítják a náluk lévő portékát, amint az őrszem rendőrt jelez a közelben. Egy másodperc alatt elvágnak minden szálat, ami őket a kamu (hamisítás=lopás!!!) cuccokhoz köthetné.

Komolyan el tudjátok ti képzelni, hogy Lajcsi úgy trükközött, hogy a lopás tényét a földben tekergő vezetékek még 70 év múlva is igazolni fogják???

Kun Gergely
 

0 Tovább

Okosabb vagy, mint rubint réka? 

Friderikuszt nézem, mert ő még akkor is érdekesebb a többieknél, amikor szar. Persze ő azért ritkán szar. Ez az új beköltözős műsora is egész jó, bár a Papp Geri sokkal jobban csinálja. Mindent nyilván nem lehet a showman nyakába varrni, hiszen sok múlik a vendégen. Noszály Sanyinál például hiányoltam a párbeszédeket, de pár nélkül az nehéz...Sanyi a tengerentúlon eltöltött évek után sem lett több, mint amit megszoktunk tőle: egy bárpultnál egész este képes egy helyben állva jól kinézni csendesen. Ő az a srác, aki megszólalásig hasonlít az ifjú Marlon Brandora. Megszólalást követően pedig marad nékünk egy nagy ööööööö....

De most nem Noszályról, hanem Rubint Rékáról beszélünk. A minap ugyanis ő is összebútorozott Friderikusszal. Több tonna váltóruhát hozott magával, kb. annyit, mint az eddigi beköltözők együttvéve. Becsülöm ezért. Testkultuszból él, egyfajta vizuális műfajból, érthető, ha ad magára! Én is gyakorlatilag elköltözök itthonról, ha négy napnál többre elhagyom a családi fészket. Hosszas válogatást követően egy kisebb helyre kikészítek egy kevéske cuccot, és minden mást elviszek magammal.

Réka kifejezetten aranyos volt, ahogy ide-odagurult a kis bőröndjével, és 15 percenként átváltozott. Mindeközben Fridi testileg következetesen hozta a teliszart krumpliszsákot, de hát ő még ebben is profi.

Ahogy az várható volt, terítékre kerültek az életútból adódó témák: mindhalálig fitness, égjen a zsír, update1. Norbert persze óhatatlanul előjött, hiszen ők a magyar Brangelina, Norberéka, Rékabert, Schoberubin.... ez utóbbi akár egy vizeletből kimutatható testzsírindex elnevezése is lehetne! Milyen szép is lenne? Hányas a schhoberubin szinted? Hűűűűű 7,8!!! Az nagyon magas!!! Tornázzá'!!! (copyright nálam) Egynémely halálközeli élményeken innen, házassági szerződésen túl előkerült egy táska.

És ez az a pont, ami miatt az egészet írom! Most hagyjuk azt egy pillanatra, hogy egy egész ország arra büszke, okosabb, mint Rubint Réka. Egyfelől illene e téren komolyabb elvárásokat támasztani önmagunkkal szemben, másrészt viszont ne tegyünk már úgy, mintha a 10 millió színházbérletes országa lennénk! Réka (és Norbi) nem az eszével szerzett elismertséget, és tegyük hozzá, hogy vagyonokat. A kommentelők hada azon kvartyog, hogy miért van egy ilyen agyhalottnak (idézet mástól!!!) 100.000 forintos táskája?!

Csak halkan kérdezem, mielőtt nekem estek, ha neked nem sikerült összehoznod a sikert, amit neki igen, és ő az agyhalott, akkor te mi vagy....?

Az, hogy a Hörpi büfé törzsközönsége a Havanna lakótelepen még mindig itt tart, érthető, de hogy Fridi is belefogott az ilyen húrok pengetésébe, azon csodálkozom. A házaspár a pénzét nem rabolta, nem örökölte, nem öltek meg senkit, nem hajították rájuk politikus cimborák, egyszóval megdolgoztak érte!

Már bocsánatot kérek, de nem éppen az lenne visszatetsző, ha valami százforintos ázsiai vacakot cipelgetne, és rozzant autóval járna!!! Ideje lenne felnőni, és elhajítani ezt a tartuffe-i (ha már színház) álarcot, és hagyni a sikeres embereket sikeresnek lenni!

Igenis egyetértek Rékával, és persze mindenki mással is, aki az anyagi lehetőségeit igényes javak és szolgáltatások fogyasztására is használja. Képtelen vagyok azonosulni azzal a nosztalgikus látásmóddal, ami pozitívan emlegette Kádárt, a kommunista vezetőt, miszerint talpas (szűrőtlen) cigit szívott, és krumplilevest evett, pedig bezzeg megtehette volna!!! Hát jó nagy hülye volt, és az mindenki más, aki a lehetőségei alatt éli az életét attól remegve, hogy így talán majd megfelel a tömegelvárásnak!

Rossz hírem van, kispofáim, az irigységnél kreatívabb tulajdonság nincs is talán a Földön! Mihelyst megfelelsz egy elvárásnak, máris újabb fogást találnak rajtad!

Kun Gergely

25 Tovább

Miért ne vegyél divat könyvet!

Sok dolog van a világon, amit kidobott pénznek vélek, ezek egyike a divatról szóló, okoskodó könyvek megvásárlása. Mindez tán meglepően hangzik az én számból, de miután többen kérdeztétek, melyik szerzőt, illetve mely könyvet tartom hiteles forrásnak a témában, eldöntöttem, hogy álláspontomat egy bejegyzés erejéig elétek tárom.

 A divatkönyv egyike azon kiadványoknak, amelyek már a nyomdába érkezés napján történelemkönyvekké válnak. A gyanútlan vásárló persze azzal a céllal nyúl zsebbe, hogy az ily módon megszerzett tudás birtokában válaszokat kap majd minden kérdésére a holnappal kapcsolatban. Aki azt gondolja, hogy egy könyv átnyálazása kitölti majd mindazon fehér foltokat, ahol bizonytalannak érzi magát, hát az nagyot téved!

Ha eddig sem sikerült harmonikusan összeállítani egy hétköznapi szettet, hát eztán sem fog! Éppen ezért álságosak ezek a könyvek, mert hamis ígérettel csábítanak megvásárlásra. Valahogy úgy vagyok én ezekkel a könyvekkel, mint a tüzijátékkal... ha egyet láttál, mindet láttad! Érdemi különbséget nem érzékelek köztük. Szépek, igényesek, csillognak, villognak, de csak puffogás marad utánuk a levegőben.

Az egész iparág - ha lehet egyáltalán annak nevezni - arra a tudatlanságra és tanácstalanságra épül, ami az öltözködést általában körbeveszi. Érdekes módon senki nem hiszi azt, hogy például a művészettörténeti képes lexikonok forgatása pótolhatja a felsorolt alkotások tényleges megtekintését, továbbá képessé tesz mind a modern, a kortárs, mind pedig a jövő művészeti irányzatainak megítélésére!!!

Ha csak nem akarsz azzal villogni a yuppie haverjaid körében, hogy ezt, vagy azt a cipőfajtát hogyan nevezik angolul, milyen rever fazonok léteznek, business, vagy casual zseb illik manapság egy klubzakóra, arany, mattezüst, csont vagy kagylóhéj gombok állnak-e jobban egynémely stílushoz, akkor ne vedd meg ezeket a könyveket!

Profán módon ezek a kiadványok azoknak okozhatnak inkább lelki felüdülést, akik otthonosan mozognak a divat világában, és nappalijuk díszeként tekintenek a dohányzóasztal alsó polcán sorakozó képes gyűjteményekre.

Manapság trendi lett könyvet írni (iratni?), kiadni, íróként tündökölni, miközben hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a divat egy vibráló terület, ahol hétről hétre kell lekövetni, és a vevő felé közvetíteni a változásokat! Klassz dolog írni, de ne felejtsünk el eladni! 3-4 évente egy könyvvel ezt nem lehet ám megúszni, drága barátaim!

Ahelyett, hogy poros panoptikum figurák önfényező, unásig ismételgetett szövegeit rágnánk, forduljunk be inkább az egyre igényesebb ruhákat kínáló butikok valamelyikébe, és az eladó segítségét kérve ugráljunk bele majd' minden cuccba, ami a fogasokon lóg, a könyvre szánt pénzen pedig vegyünk egy új inget!

Kun Gergely

0 Tovább

 Egyet a mamáért, egyet pedig magadért - Fitmode II.

Eszik a magyar. Mit eszik???!!! Zabál!

"Egyet a mama kedvéért!" - kezdődik már 2-3 évesen.

"Nem szedtél kétszer a pacalból, Ödön, csak nincs valami baj???!!!" - folytatódik, és rendszerint egy fergeteges stroke-kal ér véget a történet, amikor "Nem is értjük, hogy ilyen fiatalon, hisz olyan jól nézett ki!" - hangzik a 170 cm-es testmagasságához uszkve 120 kilós élettelen test feletti sopánkodás.

Szóval eszik a magyar, mindamellett folyamatosan fogy is. Hogy mikor? Hát holnap. Ambivalens? Egy cseppet sem az! Az átlag polgár a komoly elhatározásokat követő döntésképtelenség tántoríthatatlan híve.

Mindig is jó evő voltam, de azt gondoltam, hogy a rendszeres testmozgás mellett ehetek bármit, bármikor, bármilyen mennyiségben. Tán igazam is volt úgy 25 éves koromig, de aztán szépen lassan egy ismeretlen test tűnt fel velem szemközt a tükörben, aki foltokban ugyan emlékeztetett a retinámba beleégett korábbi énemre, de mit ne mondjak, akadtak eltérések jócskán...

Az olasz mesteremberek szabászati virtuózitása ideig-óráig sikeresen leplezte formám negatív változásait, de éreztem, hogy ez így nem mehet tovább.

Gyors átvilágítást követően dietetikus vázolta a helyzetet. A listát átfutva úgy véltem, nem lehet itten baj, hiszen szinte egy az egyben az általam amúgy is kultivált kajákat sorolta fel a szakember. Tojás, csirke, hal, rizs, zöldségek, kellemes fűszerek, gyümölcsök.

Az első homlokráncolás akkor kezdődött, amikor a napi étkezés ütemezését kezdtük el taglalni. Nem hiszem, hogy nálam hektikusabb munkarendű embert valaha is hordott a hátán a Föld. Reggel 7 és este 9 között szinte bármilyen időpontban kérhetik a segítségemet a ruhatáruk frissítésére vágyók, mindamellett egyik óráról a másikra derülhet ki, hogy azonnali indulás van Olaszországba, mert a partner készre jelentette épp a kollekciót! Na emellett tartsad te be a napi ötszöri étkezés ritmusát, kispofám!

A második elsápadás akkor ért, amikor párom elkészítette az előírt adagokat. Belekukkantva az aznapra szánt ebédet tartalmazó edénykébe, egy kb. negyed tenyérnyi csirkemell pislogott vissza rám, maximum (!!!) 23 szem basmati rizs társaságában.... nnnnnnna nnnnneeeeeeemmmmm, hát ez nem fog menni!!! Telefon, felhorgadás, Houston, we have a problem, nyugi, próbáld meg, csináld végig, hidd el, ki van az számolva! Anyádat...

És ki van! És működik!

Hetek óta csinálom, és életben vagyok. Hozzáteszem, hogy ezek az adagok figyelembe vették a heti edzésmennyiséget, továbbá a mellette továbbra is űzött kocogásaimat! Az igazán döbbenetes számomra azonban nem is az, hogy a dolog megy, hanem az, hogy mennyi felesleges cuccot zabáltam fel ezidáig!!!

Belefeszültem eleinte a témába, tiltakoztam, de igazuk volt, valóban elhatározás kérdése elsősorban az egész, egyfajta priorítási sorrendé, amit fenn kell tartanod. Nade, kérdem én, kiért, ha nem magadért?!

Kun Gergely

1 Tovább

Túr a magyar

Önvizsgálatot tartottam, és azt kell mondjam, nem zavarnak a turik. Továbbmegyek. Semmi bajom sincsen azzal sem, hogy az emberek egy része előszeretettel túr.

"Amíg lószar van, légy is lesz!" közmondás kérlelhetetlen magvassága tűpontos választ ad a helyzet miértjére. Szóval amint mondottam, nem zavar a jelenség, pedig jómagam az öltözködésnek ama válfajára esküszöm, ahol a termékek összeválogatása szofisztikáltabb paraméterek szerint zajlik.

Mégis akkor miért horgadok fel, valahányszor egy bálabutik (óóó, mily szép kifejezés!) mellett visz el az utam, vagy tévés, rádiós szpotot látok, hallok?

Most rájöttem és meg is írom.

Ami kifejezetten idegesít, az a műfaj köré stabilan felépült, parasztvakító, népbutító szóhasználat. A szisztematikus agymosás hatására az egész jelenség (értsd: ruhatúrás) kezd olyan jelleget ölteni az emberek fejében, mintha klasszikus értelemben vett ruházati kereskedelemről volna itten szó!

Például:

"Új kollekció a H..a divatházakban!", "Megérkezett az őszi kínálat áruházunkba!", "Világmárkák üzletünk polcain!", meg a kedvencem "A műsorvezető ruhájáról a H..a divatház gondoskodott."

Divatház??? Kollekció??? Világmárkák???

Legyen szabad egy párhuzamot idecitálnom, remélem nem lesz erőltetett. Amikor a panelház aljában a korábbi kukatárolóból kialakított kis helységben működő "Lali Hambi Büfé" készítményeire támad kedvünk, nagy valószínűséggel tisztában vagyunk azzal, hogy nem a sörrel dörzsölt, biofüvön hízlalt, végtelen pampákon nyargalászó, friss forrásvizet fogyasztó, lágy mandolin hangjára elbóbiskoló vagyu marha darált húsából gyúrt pogácsa kerül a teljes kiörlésű rozslisztből készült zsemlecipóba.

Tudom, persze, hogyne tudnám, hogy kézműves már amaz is, de lehet, hogy csak avégett, merhogy szorgos kis kezek szedték ki a "lejárt szavatosságú" termékek hűtőjéből, s helyezték legott mikrohullámú sütőbe tálalás előtt. Nem. Lali (mer' nem fogjátok kitalálni, hogy így hívják a tulajt, ezért adta büféjének a komolyabb brainstormingok sokaságán kiérlelt, marketing szempontból átütő energiájú nevet) nem áll bele a plebsz vakításába. Ő tudja jól, mitől döglik a légy - hozzáteszem, azt is tudja, hogy a csótány mitől döglik, hisz a kukatárolós múlt miatt hadakozik is vélük serényen -, s leginkább az árakkal, valamint a pusztító fűszerezéssel operál.

 

Nem írja ki portáljára, hogy friss angus steak érkezett, meg azt sem, hogy Gordon Ramsey szuvidálási módszereit fogja használni az elkövetkező időkben, sőt, azzal sem csábít, hogy kizárólag a környékbeli gazdálkodók szezonális, egy órája betakarított termékeit kínálja havonta frissülő, degusztációs menükártyáján.

Lali tudja, hol a helye, és nem vakít.

Ő nem séf, hanem egy gyomorkitöltő kisiparos, aki segít a dolgozónak átlendülni a következő 3-4 órán, míg haza nem ér kis konyhájának hasonlóan mirelit világába.

Szóval, kedves bálabutikok, hagyjuk ezt, ha lehet! Ahol a készletet nem kreatív designerek hosszas törődéssel létrehozott termékei határozzák meg, hanem az, hogy John Smith, liverpooli ponthegesztő, vagy Mary O'Donell, belfasti gimnazista éppen melyik levetett szarát hajítja ki a legközelebbi bálagyűjtőpontra, az ne játssza már el a divatházat!

Tartsuk már kissé jobban tiszteletben a klasszikus fogalmakat, és tudjuk már, hol van a helyünk!

Kun Gergely

2 Tovább

LEn: az ismeretlen

Legutóbbi blogbejegyzésünknek volt egy állítása, ami valójában az adott témában egy mellékszál, mégis - számomra is meglepő módon - számos kérdés erre irányult olvasóink részéről. Az ominózus mondat így szólt:

"A műértőbb férfiak persze nagy kedvvel viselik a double breasted csodaszép pamut/len, selyem/pamut, urambocsá' 100% lenes darabjait (a len mint alapanyag idehaza egy külön történet....) nyáron egy habkönnyű partyn, de ott lógnak a szekrényükben a dupla soros téli, kasmír, gyapjú/kasmír vagy tiszta gyapjú modelljei is."

Szóval a vájtfülű olvasók a len mizéria felől érdeklődtek, ami szintén egy olyan fal a divat világában idehaza, amit sokan képtelenek önmagukban ledönteni. A magyarországi éghajlati viszonyok közepette minimum 5-6 olyan hónappal számolhatunk évente, amikor a hőmérő higanyszála 30 fok fölé is kúszhat. Ez a tény többeket arra késztetne, hogy ruházatukat is ehhez igazítsák.

Nem úgy a magyar macsó!

A folyamatos nyavalygások ellenére, miszerint meg lehet dögleni a melegtől, és hogy miért nem találták még fel az olaszok a klímás zakót, csak nagyon kevesen élnek a len által kínált előnyökkel. Ez az anyag köztudottan egyike a legintenzívebben légáteresztő szöveteknek, kézenfekvő lenne tehát nyári használatuk. Az ódzkodási skálán mégis döbbenetes fokozatokkal találkozunk kezdve onnan, hogy gyűrődik, azon át, hogy olyan fura szálak vannak benne, egészen a minden kérdésre konzerv válaszként adható "csak"-ig.

Igen, a len gyűrődik, de éppen ezáltal kölcsönöz ez az anyag a legformálisabb szabású zakónak is egy pimasz, játékos hangvételt, ami nyáron semmiképpen sem kellemetlen, sőt, akár kimondott cél is lehet!

Igen, vannak benne olyan kis furcsa effektek, amit a len szálak vidám szabálytalansága idéz elő, de felvérteződve eme tudással képesek lehetünk megvédeni szettünket az okoskodó fikázásoktól.  Például: "Nem, te beszólogató majom, az ott a zakómon nem egy hiba, nem másodosztályú cucc van rajtam, hanem lenből van! Kötschögh!", és így tovább.

Hiszem, hogy a len miatt felbukkanó félelmek hátterében is a betokosodott, nagypofájú, ötlettelen, agyhalott trendkillerek állnak, akik miatt a kísérletezni vágyók is beragadnak a sablon döntésekbe.

Azok számára, akik választásukban billegnek, rávezető drog gyanánt javasolni szoktam a 100% len ingeket, hogy rákattanva az anyag által kínált kellemes érzetekre, bátrabban nyúljanak ehhez a szövettípushoz a fődaraboknál is, így a zakónál, vagy az öltönynél. Ugyanakkor további kompromisszumokat jelentenek a len/pamut, vagy akár a len/selyem keverékek, amelyek remekül elegyítik a felhasznált anyagok jó tulajdonságait.

És ne gondoljuk azt, hogy a lenek kizárólag attraktív, feltűnő színekben léteznek, amelyek közül sokkal szemben az anyagtól függetlenül is averziók lépnek fel.... rózsaszín.... halványlila.... fűzöld.....kanárisárga.....stb.... Ugye mondanom sem kell, mivel fogad a fentebb már említett "kötschögh", amennyiben ezen színek valamelyikében jelensz meg egy nyári estén?

Simán csak öntsed telibe a sablon zakóját, meg a szánalmas ingét jófajta vörösborral, hátha végre majd mást választ helyettük....

Kun Gergely

1 Tovább

Reggel hideg, délben meleg, mit vegyek fel? Őszi ajánlat...

Évtizedes tapasztalataim alapján merem kimondani, a magyar férfi jellemzően Jolly Joker ruházati megoldásokban gondolkodik. Míg a jól öltözött (!!!) olasz úriember vidáman tekint a hüvősebb őszi napok elébe, addig a teremtés hazai koronái gyomorgörccsel álldogálnak reggelente a gardróbjuk előtt, hiszen a térdgatyának a hajnali fagyok okán már befelhőzött, míg a délutáni "vénasszonyok nyara" izzasztóvá tenné a télikabátot.

Találkozhattatok már korábban tippjeinkkel olyan kiegészítőkre vonatkozóan, ami segít kitolni egynémely ruhadarab hordási idejét (lásd zakó alá orkán mellény), de ezúttal inkább megragadnám a lehetőséget, és olyan cikket javasolnék bevonni a ruhatárba, ami mind ősszel, mind pedig tavasszal segítségünkre siethet. Annál is inkább teszem ezt, mivel az ajánlott termék amúgy sem kedvelt darabja a magyar férfinak. De talán majd most sikerül integrálni az eddigi szettekhez.

Pár szezon óta reneszánszát éli a dupla soros zakó (double breasted), sietve hozzátenném, hogy annak felfrissített, az új évezredre adaptált, átdolgozott verziói. Ez a zakótípus - szemben egysoros változatával - magában hordoz néminemű kötöttségeket, nevezetesen az állandó begomboltságot, továbbá feltételez (legalábbis a friss, slim verziója) egy többé-kevésbé karcsúbb, de legalábbis nem pocakos sziluettet. Na, ez a két dolog még egyenként is kiveri a biztosítékot a hazai fejekben, pláne egyszerre!

A műértőbb férfiak persze nagy kedvvel viselik a double breasted csodaszép pamut/len, selyem/pamut, urambocsá 100% lenes darabjait (a len mint alapanyag idehaza egy külön történet....) nyáron egy habkönnyű partyn, de ott lógnak a szekrényükben a dupla soros téli, kasmír, gyapjú/kasmír vagy tiszta gyapjú modelljei is.

Ok, rendben, ne nyúljunk annyira szofisztikáltan az öltözködéshez, mint azok, akik ezt generációkon átívelően a legnagyobb természetességgel teszik, de egy rövid fazonú, sötétkék dupla soros, kellemes világosbarnás, kagylóhéj gombokkal kiválóan helyettesítheti akár az "autós kabátot" (jelentsen ez bármit is...)!

Fogjuk fel a folyamatos begomboltsága okán ezt a ruhadarabot egy átmeneti kabátnak, és használjuk így! Amint fűtött helyre érünk, vagy az évszak csalafintaságai pár órára nyarat villantanak, hajítsuk le! Reggelente azonban viseljük bátran úgy, mintha dzsekit hordanánk, a hidegebb napokon pedig dobjuk fel a szettet egy sállal!

A "Mivel vegyem fel ezt?" kérdésre javaslatom merészebb színű pamutnadrág lenne, de ha minden kötél szakad, jöjjön a másik hazai "mindenhezezthordom" cucc, a farmer!

Kun Gergely

0 Tovább

Rubint Réka tudja a dress code-ot, de Norbinak nem árulja el

Volt már, hogy azt gondolták, róla írok, pedig nem. Az öncélú személyeskedést igyekszem elkerülni eme hasábokon, esetleges félreértést az okozhat, hogy mindig egy öltözködési jelenséget járok körül, más kérdés, hogy a különféle megnyilvánulásokat ismert emberekkel szoktam megfoghatóvá tenni. Marha érdekfeszítő lenne a szomszéd Józsi ruházati tévelygéseit ide citálnom okulásképp, csak róla a franc se tudja, kicsoda.

Szóval ez a poszt sem Schobert Norbiról szól, és ez mostan jól előre lett bocsátva.

Történt a minap, hogy Réka és Norbert átadtak valami egészen újat csendben, rendben, szokás szerint, azaz kint volt minden média, ahogy kell. Alakreform!!! Hát ez teljesen szokatlan tőlük, ilyet még sosem csináltak, de tán még hasonlót sem!!! 

Nincsen ezzel baj, kiválóan értik ők ezt, becsülöm is őket elért sikereikért feledtébb. 

Onnan kezdeném, hogy nem hiszek a divat kőbe vésett szabályaiban, a trendek művészetét egy folyamatosan változó, vibráló, organikus rendszernek vélem, ahol divat abból lesz, ami az emberek körében divattá válik. Eme véleményemet fenntartva azért engedtessék meg, hogy vázoljak egynémely ruházati szokásokat, melyek hosszú évtizedek során formálódtak, csiszolódtak, és mára klasszikus hagyománnyá váltak. Ha lenne a divatnak úgynevezett "Nagykönyve", abban nem feltétlenül szerepelne a "Mit vegyen fel az ember shop in shop rendszerben működő, alakreform bolthálózat, első egységének üzleti megnyitóján?" cikkely. Ettől függetlenül az egyéb öltözködési szokások, hogy mást ne mondjak, tradíciók segítségünkre szaladnak a megfelelő szettek kiválasztásakor.

Öltözékünk kiválasztásakor alapvetően a szituáció/saját stílusunk/kommunikáció magunkról hármas szabályt tartsuk szem előtt. 

A helyzet adott: kora esti esemény, én vagyok a házigazda, vendégeim megtisztelnek jelenlétükkel, egynémely médiákok is részt vesznek, dínom-dánom, büszkélkedés.

Saját stílusunk (az író fantáziája): dinamikus üzletember, sportos, sikeres, kreatív ötletekkel teli, innovatív, piacvezető csávó.

Mit akarunk kommunikálni (mivel nem beszéltünk, csak tipp): a szerény vezető, aki azért büszke, hogy olyat adhat nékünk ismét, amivel segíthet, nem mellesleg kedves családapa, szerető férj, ki nejét támogatja, útját egyengeti.

Lehet persze másként is gondolni, de a képeken látható szett üzenetét, kapcsolatát viselőjével, valamint az eseménnyel, egyszóval a koncepciót ezidáig nem sikerült megfejtenem. Az is lehet persze, hogy valami annyira újról van szó, amit a trendek villódzásaival terhelt agyam nem képes teljesen befogni! Norbinál ez előfordulhat, szeret első lenni mindenben. Az biztos, hogy az ő helyében én nem kísérleteztem volna ruházati újításokkal, maradtam volna a jól bevált, kockázatkerülő megoldásnál, azaz elegáns, sötét (kék?) zakó, ragyogó, fehér ing, modern, slim fit pamutnadrág (szürke, vagy világos barna), elegáns cipő színben harmonizáló övvel. Amit el tudtam volna még képzelni, az esetleg egy sportos jellegű lábbeli, ami szándékosan kissé feszültségbe kerülhetett volna a szett többi elemével.

Rékáról csak az elismerés hangján szólhatok. Tudja, hogy mi illik egy ilyen eseményhez, és még azzal is tisztában van, mi áll neki jól. Tényleg ne vegye senki személyeskedésnek, de emezek ketten nem beszélnek???

Kun Gergely

4 Tovább

Fitmode 1. - Fatnomore

Említettem már korábban, hogy beszippantott az instagram által kínált alternatív világ, lázasan követem az önjelölt, ennek ellenére, vagy mindezekkel együtt profi stílusdiktátorokat. Igyekszem lopni, ha úgy tetszik tanulni, és mindmáig úgy hittem, hitelesen tudom utánozni a tízezrek által rajongott véleményvezéreket.

 A nyári szezon során előkerültek azonban a térdnadrágos, vagy akár a félmeztelen "beach" fotók...

Hát kész vagyok azóta... ilyen génmanipulált, lézerkéssel szabott, anatómiailag perfekt testeket még életemben nem láttam. Jómagam régóta hirdetem a "let's get slim fit" igéjét, de úgy látszik, hogy nálam egyelőre csak a jótékonyan "ápol, s eltakar" jöhet szóba ezekhez a srácokhoz képest!

Nem, még véletlenül sem arról beszélek ám, amikor egyik-másik hazai fészbúkhuszár pacalpörkölt alapú zsírdiétán hízlalt, pöröly karokat növeszt, aztán még azt is hiszi, hogy az anatómiailag értelmezhetetlen massza a felkarján sportosan néz ki! Na meg ott van a másik kedvencem, a beles róka, akinek akkora gyomra van, hogy 5 perccel előbb érkezik meg egy buliba a pocakja, mint a válla, de le nem venné a tapadós pólót!

"Bier formte diesen wunderschönen Körper" (fordításért érdeklődj nálam priviben)

A sokkot elhatározás követte, ennek eredménye ez a blogbejegyzés, amelyet reményeim szerint mostantól számos további követ, megörökítendő tréningezési vesszőfutásaimat.

Kövessétek szeretettel, hátha okulhattok példámból!

Kun Gergely

1 Tovább

Milyen szettben sportoljon egy divatmániás?

Akik a közösségi média sugallta felületes képnél - nevezetesen ez egy hülye, olaszimádó, sznob kötschög - egy picit jobban ismernek, azok tudják, nagy szeretettel futkározom. Teszem mindezt egyfelől önmagam meditatív lehiggasztása, másfelől pedig a #letsgetslimfit szlogen gyakorlati átültetése érdekében.

Nárcisztikus énem feltartóztathatatlan kitörései mellett nyilvánvaló öncél húzódik meg az amatőr kocogások közösségi megosztása, propagálása mögött. Amennyiben sikerül példámmal másokat is rendszeres testmozgásra sarkallni, egyszerűbbé válik az eredeti formájukat visszanyerő férfitestek olasz cuccokkal való beborítása is.

Fent nevezett céljaimnak tökéletesen megfelelt a tízemeletesek tövében kanyargó, gazdagréti rekortán pálya, ahol is lakk táskát himbáló, rakott szoknyás, járókeretes nénikék, valamint botozgató bácsikák között szlalomozva (sietve teszem hozzá, nagyrabecsülésemtől övezve!) szinte észrevétlenül telik el az ca. 45-50 perc, míg 8 kilométeres adagomat lenyomom.

Kun Gergely: futok

Soha nem gondoltam arra, hogy eme kocogásoknak bármilyen komolyabb keretet kéne adni, de a minap egy kedves ügyfél felvetette, ugyan futnék-e egy általuk szervezett eseményen? A Salomon Hervis Citytrail csak nevében futóverseny, és egyértelműen a részvétel a fontos, gondolkodás nélkül igent mondtam. A bőrömből persze kibújni nem tudok, így adódott az első és egyben legfontosabb kérdés:

Mit vegyek fel?

Aki el akarja játszani az álszent tudálékost, ám tegye, de ne mondja nékem senki, hogy a bárminemű sportruházat nem ment el kőkeményen a divat felé! Ha nem így volna, bőven elegendő lenne egy laza szerkezetű, könnyed cucc nyárra, és egy melegebb, de még mindig rugalmas öltözet a hidegebb napokra. A színek szinte másodlagosak volnának, hisz csupán a praktikumról van itten szó... Ugye?

Hát egy frászt! Neonzöld, türkiz, vérvörös, citromsárga, csillogó ezüst, királykék, rózsaszín, padlizsánlila, magenta, ciklámen és persze mindezek keverékei képezik a választék alapját, akármilyen sportban gondolkodjék is a polgár. És igen, mielőtt még bárki belekezdene az unásig ismert rigmusba, hogy...de, de ezek bizony mind-mind férfi dressek színei! Persze, nyilván megtalálható a letisztult fekete cucc is, de szinte biztos, hogy azok a termékek is kaptak a fent nevezett varázsszínekből egy-egy csík, forma vagy márkajelzés erejéig.

Szóval nem is olyan egyszerű kérdés ez egy olyan embernek, aki még a kutyasétáltatás dress codeját is átgondolja.

A manapság elérhető kínálatból szinte vakon választhatunk, annyi a jó cucc. Az elegáns, formális viseletnél is az egyik legfontosabb kérdés a cipő, de mondanom sem kell, hogy a futásra ez halmozottan érvényes. Ha megvan a talpravaló, ahol persze az elsődleges szempont NE a stílus legyen, már sokkal egyszerűbb lesz a továbblépés, hisz a lábbeli színei segíthetnek a többi cucc kiválasztásában. Hál' Istennek a mai profi, technikai anyagok már minden színben elérhetők, így nem kell fogcsikorgatva döntenünk egy nem annyira harmonikus összeállítás mellett.

Ha ezen túlvagytok, nincs más hátra, mint futni, futni, futni, bármennyit és bárhol, csak jólessen!

Kun Gergely

0 Tovább

Samuel L. Jackson tök hülye a selfiehez?

Dacára annak, hogy még nem vetették papírra az úgynevezett "Selfie Nagykönyvet", amely leírná a selfizés pontos szabályait és mikéntjét, illetve átfogó képet adna a műfaj klasszikusairól, szóval mindennek ellenére, már most sokan a 21. századi társadalom egoista szemléletének tűpontos lenyomatát látják ebben a műfajban.

Mi, a Gardrób, öltözködéssel, de tágabb értelemben mindennemű vizuális jelenségekkel is foglalkozó oldalként nem gondoljuk ennyire ördögtől valónak a dolgot. A műfaj bizonyos technikai vívmányok, valamint a közösségi oldalak párhuzamos elterjedésének köszönheti nem túl hosszú múltra visszatekintő létezését. Ennek megfelelően a selfievel kapcsolatban fellelhető írott- és íratlan szabályok korra, nemre, társadalmi berendezkedésre tekintettel rendkívül változatosak.

Abban többé-kevésbé a műfaj minden lelkes művelője egyetért, hogy az "önfotó" feltételez egy izgalmas, vagy annak vélt helyszínt, továbbá az adott téma mintegy 90%-át tökéletesen kitakaró pofát. Hogy a kompozíción megjelenik-e az "anus mouthus" (seggszáj), vagy egy brutál fly napszemüveg, ragyogó fogsor, frissen vágott rőzse, egy gazdája által komolynak hitt bicepsz, BMW kulcs, pár napja beszerzett műcsöcs, vagy a nagyi meggyes pitéje, az már a selfie készítőjén múlik.

Ha egyszer elkészül a témában a történeti áttekintő nagylexikon, abban bizonnyal külön fejezetet szentelnek majd a világhírű amerikai színész, Samuel L. Jackson nevével fémjelzett döbbenetes újításnak. Az evolúciós elágazás az ahány arc, annyi különös ismertetőjegy bázison nyugszik. Elég egy jellegzetes szemölcs, brutális bibircsók, átlagon felüli szemöldökszőrzet, vagy bármi egyéb, amiről egy ismerősünk nagy valószínűséggel beazonosítható egy felvételen.

Jackson a kultikus filmjeiből már jól ismert, távolülő, csümpedt szemeit, fennsík méretű homlokát, valamint ipari hegesztőszemüvegekre hajazó kereteit biggyeszti szignóként az instagram oldalán felbukkanó selfiekre. Újítása szellemes, hiszen őt már unásig ismerjük a különféle magazinokból és netes felületekről, ellenben sok olyan helyen megfordul, amiről még csak nem is álmodhatunk.

Példáját átvehetné egynémely bizonytalan anyagi forrásokból táplálkozó, hazai celeblányka is. 

Csüccsi szátokat már láttuk, mutassátok meg nékünk inkább Dubaj nevezetességeit, ha éppen arra jártok!

Kun Gergely

0 Tovább

Shirtless az új priceless

Ha még nem mondtam volna, beszippantott az instagram képekkel teli világa. Barangolásaimat elsősorban az olasz divatot hirdető próféták oldalain folytatom. Uraim, nincs többé mentség a ruházati bénázásokra, itt tényleg minden kérdésre választ kaptok, csak böngésszetek türelemmel! A hashtagek által szabdalt cybertérben sokkal egyszerűbb lett a fókuszálás is. #mensfashion, #italianfashion, #suits, #shirts, #pants, vagy hogy egy kicsit haza is beszéljek:

#loftoutlet.

Könnyen lehet, hogy csak számomra volt új felfedezés, de ezen a nyáron olyan hashtag tematizálással találkoztam, ami divatismereti erőteremben új horizontot nyitott. A #shirtless fogalmáról van itten szó, kérem alássan.

Az odáig nyilván rendben van, hogy az olasz divattal életvitelszerűen, mondhatni küldetéstudattól áthatva foglalkozó emberek instagram képeik tanusága szerint még kutyasétáltatáskor is megkomponált szettekben mozognak. Azt azonban ez a nyár tette számomra nyilvánvalóvá, hogy a trendek véleményvezérei még a strandon is ügyelnek az esztétikus megjelenésre.

Sokszor mondom ügyfeleimnek, nehogy azt higgyék, hogy minden olasz olyan karcsú, mint amilyennek felöltözve gondolnánk! Nem azok. A megfelelő (értsd nem két számmal nagyobb) méretű ruházat kiválasztása, majd ezt követően a körültekintő testreszabás olyan optikai tuningként működik, ami segít a viselőt vékonyabbnak láttatni (hazudni...?), mint amilyen valójában.

A #shirtless hashtag büszke használói nem igazán szorulnak rá bármiféle optikai cizellálásra, mondhatni abba a kategóriába tartoznak, akiknek még egy koszos krumpliszsák is bitang jól áll. Nyilván komoly munka van ezekben a testekben, de nem hinném, hogy magunkra mint genetikai selejtekre kellene gondolnunk, amikor nem jön össze még a hasonlóság sem... hiába, meló ez, kérem szépen!

Az új trendet természetesen azonnal meglovagolják a celebek vérprofi PR-osai is, na természetesen azoké, ahol az adottságok (mit adottságok, hisz ez munka, nem genetika!!!) ezt lehetővé teszik, ezzel is etetve a hírességekre éhes szájakat a nyári uborkaszezonban. David Beckham, Justin Biber, Zac Efron, Matthew McConaughey brilliánsan bánnak ezekkel az eszközökkel az irányukban létrejött hatalmas érdeklődés fentartásához, a lesifotónak álcázott felvételeket sokszor maguk a sztárok posztolják, vagy juttatják el a pletykalapoknak.

Ki tudja miért, de a hazai celebtársadalom érdeklődési küszöbét még nem ütötte át a #shirtless invázió... Bár abba még belegondolni is rossz, ha Sarka Kata, Zimány Linda (hallottátok, hogy újra szerelmes?) és Dukai Regina mellett esetleg a hangnélküli éneklés koronázatlan királya, Fásy Ádám, vagy a kétlábon járó Colgate reklám, Zámbó Árpy, esetleg még a popsztárból szappanoperasztárrá lett, manapság temetkezési vállalkozó, örökös NAV listavezető, Gáspár Győző is kedvet kapna, hogy jelenlegi sziluettjét a nagyérdemű elé tárva ledobja a textilt!

Persze akadna olyan hazai arc, aki testileg abszolút üti azt a nemzetközi standardot, amikor egy #shirtless felvétel elismerő reakciókat váltana ki a szemlélőben, nem pedig harsány gúnykacajt. Elsősorban nem azon aktív sportolóinkra gondolok, akik több-kevesebb sikerrel próbálnak belenyalni a celeblétbe, némelyüknek leginkább a kokainba sikerül... Náluk evidens, hogy ragyogó testük van. Ott van például Rékasi Károly, akit idehaza legtöbben a számomra értelmezhetetlen sorozat rosszfiújaként ismernek (lassan rossz bácsi... majd rossz apóka...végezetül járókeretnek támaszkodó, fenyegető rossz matuzsálem...), rajta nem fog az idő, de legjobb tudomásom szerint leszámítva a STORY magazin által finanszírozott píár hétvégék álprivát fotóit, nem él az instagram kínálta lehetőségekkel.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Celebek, tudom, hogy a világon végigsöprő trendek jelentős része sohasem, vagy csak komoly késéssel éri el Magyarországot. A nyárnak szinte vége, felszabadultabban lehet bombázni a kalóriákkal petyhüdt kis testeteket, hisz átmenetileg elmúlt annak veszélye, hogy egy vízparti lazuláskor meg kellene mutatni a parádés úszógumikat, a löttyedt seggeket. Csak remélni tudom, hogy az előttünk álló hónapokat sokan közületek arra is használjátok, hogy 2016-ban felszabadultan és büszkén tolhassátok az arcunkba esztétikus formátokat. Nyugalom, az emberi forma sose megy ki a divatból!

Kövessétek a szerző instagram oldalát!

Kun Gergely

1 Tovább

Amerika is szabályozza a tanárok öltözködését

A tegnapi posztunkat előkészítve számos olyan oldalra bukkantunk, amelyek a tanárok öltözködésére tesz javaslatot. Az egyik legalaposabb a Teaching Community 25 pontban foglalja össze, mit ne hordjon, de még véletlenül sem, egy tanár. Ebből csemegézünk most.

Ne hordjon Crocsot!

Hiába klassz, divatos és kényelmes, akkor is a beachre való, tenni-venni a garázsban, a ház körül. Illetve a gyerekeknek. Nem tanárnak! Különösen nem osztályba!

Ne húzzon a lábára Ugg csizmát!

Ez a csizma tuningolt mammusz. És mi az a mamusz? A pizsama része. És ki menne pizsamában dolgozni vagy tanítani? Ráadásul ennek a divatja 2014-ben kipörgött.

Hasitasi vagy vesetáska sem emeli a tanári méltóságot!

Még akkor sem, ha tökéletes Louis-Vuitton utánzat. Ha ilyet hord valaki, messziről üzeni, hogy egyáltalán semmi elképzelése sincs a divatról. Ugyanis nem 1983-ban vagyunk vakáción a családdal.

Melegítő alsó, felső sem menő! Ha tesitanár a kolléga, akkor sem!

Egyszerűen azért, mert a melegítő az edzőterembe való meg otthonra. 

De ugyanígy a jóganadrág és annak változatai sem biztos, hogy nyerők leszenek, kivéve, ha a tanár nem egy Pilates osztály osztályfőnöke. 

Egy tanár ne viseljen feliratios pólót!

Ki tudja, melyik gyerekből milyen reakciót vált ki. Jobb a békesség!

A csillogókkal felvarrt mente sem az igazi!

Ezt inkább a sztároknak érdemes meghagyni.

Az állatmintás outfit is kerülendő!

Ezekre igazából szavak nincsenek.

És végül: a rövid izgat és pusztít, a kellően hosszú viszont illő!

1 Tovább

Akkor miért és hogyan is öltözzenek a tanárok?

Szeretek egy-egy témában sokoldalúan tájékozódni, és erre lehetőségem is nyílt: a középiskolai matektanárom Horváth Péter, aki most a Nemzeti Pedagóguskar elnöke és a győri Révai Miklós Gimnázium jelenlegi igazgatója, magyarázta el az ATV-ben, hogy mi a fenére is lenne való az etikai kódex. Ahogy azt Petyától (így hívtuk az elnök urat mi, diákok egymás közt) megszokhattuk, rendkívül higgadt, logikus, érvekkel komolyan alátámasztott álláspontot képviselt.

Nekem ruhásként tulajdonképpen örülnöm kellene ennek az etikai kódexnek, hiszen a formálódó tervezet egy számunkra eddig elérhetetlen piaci csoportot terelhet az elegáns ruházat, így akár cégünk felé is. A repdesés helyett azonban egyelőre inkább hűvős mértéktartással figyelem az eseményeket, ugyanis kevéssé hiszek az utasításon és nem a belátáson alapuló változásokban, különösen ha azok a ruházatot érintik. Mielőtt bárki polititikai állásfoglalásként értelmezné az írásomat, ne tegye. Én csak az etikai kódex külső megjelenést érintő passzusairól beszélek, mert ehhez 20 éves gyakorlati tapasztalattal egy kicsit talán értek.

Pedagógus szülők gyermekeként nagyon jól ismerem azt a tanári attitüdöt, amelyik rögtön megkérdezi: Mi a jó büdös francért kellene nekem így öltöznöm? Erre a kérdésre a LOFTban legtöbbször azt a választ adom, mert a pozíciód, a státuszod ezt megköveteli.

Az egyes szakmákra jellemző, mára elterjedt megjelenési normákat, standardokat nem tervutasításos módszerekkel hozták ám egy adott társadalmi csoport tudomására, ez bizony jött magától. Egész pontosan a piac alakította. Azokban az üzletekben, vállalatokban, bankokban, amelyekben jól öltözött munkatársak fogadták a drága ügyfelet, nagyobb volt a forgalom. Nosza, mindenki azon igyekezett, hogy nála is több ügyfél legyen, és belátásos alapon az elegáns dress code mellett döntöttek.

Tehát az egyes szakmákra jellemző külső jegyek a felületes személő számára érdektelen kérdések lehetnek, de aki az üzletet viszi, nagyon is tudja forintosítani ezeket a kérdéseket. Nem tudom, ki hogy van vele, de én nyugodtabban bízom a pénzem egy olyan bankárra, aki megjelenésével (is) sikerességet, dinamizmust, rátermettséget sugároz, szívesebben rendeztetem jogi ügyeimet azzal az ügyvéddel, aki a precizitást, a megbízhatóságot, az átgondoltságot üzeni az öltözékével. Ugyanígy már az első percben nyugalommal tölt el az az orvos, aki elegánsan fogad, és kevésbé az, aki a magyar doktorok közt népszerű outfitben tündököl: fehér, hasig kigombolt köpeny, mellszőrben a csillagjegy medál diszkréten megcsillan...futottak még klumpa. Ilyenkor csak onnan tudom, hogy nem a hentesnél vagyok, hogy a díszlet más.

És akkor mi is van a suliban?

Ki ne emlékezne még az iskolai ünnepségeken rendre MÉTA melegítőben pózoló tesitanárokra, vagy az egységesen barna köpenyt (ejtsd: köppppeny) viselő technika- illetve rajz oktatókra, akik élcelődések céltáblái voltak az alkalomhoz abszolút nem illő ruháikban. Hozzáteszem, volt olyan matektanárom is (nem a fent nevezett!!!), aki lyukasóráját sportolással töltötte, és izzadt atlétában, rövidgatyában, méretes hónaljkutyájából penetráns bűzt árasztva szökkent ruganyosan a táblához. Elhihetitek, volt tisztelete a katedrának, meg a cosinus görbe is könnyebben átjött a fejekbe...

40 évvel később: ugyanaz az ing, frizura.

Aztán az is elképzelhető, hogy a belső és külső szexuális forradalmukat élő tizenéves kamaszok közé nem méretes tevepatát villantó leggingsben kellene érkeznie egynémely szinglisorban leledző tanerőknek. Az emlék még ma is él a sulimból: a kovalens kötés megérétse és a tanárnő válást követő másodvirágzása, illetve az ezzel együttjáró pusztító megjelenése együtt lépett be az életembe. Csak az utóbbiról vannak emlékeim, de azok nagyon kellemetlenek.

Szóval alapvetően érteni vélem én eztet a kódexet, mert a tudás és a szemléletmód átadásakor egyre nagyobb szerepet kap a közvetítő csatorna maga. Ugyanis olyan fiatalok koptatják a padokat manapság, akik három másodpercen belül "lejönnek" bármiről, ami számukra nem "kúl". Csakhogy, nem biztos, hogy csak a ruházat fogja ezt a kúúlságot megteremteni, hanem valami egészen más: a hivatástudat, a felkészültség, a gyerekek világának alapos ismerete, a gyerekek szeretete és tisztelete és még sorolhatnánk.

És ne legyünk álszemérmesek: a rendes, minőségi életet biztosító fizetés. Amennyiben az évtizedes ígéreteknek csak a töredéke valóra válik ebben a kérdésben, a probléma kódexek nélkül is meg fog oldódni.

A mondás itt is érvényes: "Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci."

Kun Gergely

1 Tovább

Uj Péter cipőügyben nagyot tévedett

Számomra megtisztelő párbajba rángattak bele a minap azzal az Új Péterrel, ki már akkor is bloggolt, mikor még nem léteztek bloggerek, se blogok. Zsurnálkirály példaképemnek sikerült vérig sértenie az úgynevezett "vitorlás cipőt", megkérdőjelezvén annak létjogosultságát a mindenkori férfi mindenkori gardróbjában. Az korrekt a részéről, hogy nem saját álláspontját (azaz dehogynem!) tárja elénk a termék lezúzásakor, hiszen hogyan is feltételezhetnénk mérvadó véleményt a ruházatilag közismerten a kapucnis pulcsi-alvós póló-oldalzsebes nadrág Bermuda háromszögében megfeneklett tollforgató zsenitől.

Annyiban igaza van UP-nek, hogy a vitorlás korunk makkoscipőjének is nevezhető, de nem úgy, ahogyan ő gondolja. Mindkét lábbeli a loaferek családjába tartozik, ennyiben valóban rokonok, de a párhuzamot én inkább abban látom, hogy legalább annyira lett a bunkó ruházati közvélekedés áldozata a tengerész verzió, mint elegáns rokona, a divatból valójában soha ki nem vonuló belebújós talpravaló. Ahogy a fűzős, casual típus sem tehet arról, hogy a DiVino előtt rozéfreccset pörgető sokaság szinte már egyenruházatként veszi fel a 15 eurós parndorfi Ralph Lauren (Polo Sport) T-shirttel és térdgatyával, úgy a makkos sem volt hibáztatható, amiért gazdája susogós melegítővel és Merci emblémás fuksszal, esetleg még nyúlfarok kulcstartóval vélte a kombinációt helyesnek és illőnek.

A magyar trendkövetés konzervatív birkaságát jól mutatja az a jelenség, hogy egy sokáig elfeledett kellék manapság agyon lett használva. A divat nyelvét rendkívül alacsony szókinccsel beszélő honi férfiember valóban értelmezési nehézségekkel küzd, de nem csak a vitorlás loaferrel, hanem általában mindennel. A könnyed, nyári belebújós egy olyan ruházati kiegészítő, amelyből nemhogy egy sem, de akár több is lehetne a férfiember gardróbjában, és ezeket bátor színekben, lehetőleg az öv tónusával harmonizálva kéne viselni. Az unalmas csordafeeling azért alakul ki a szemlélőben, mert nem igazán látunk olyan megoldásokat, ahol remekül működik a vitorlás!

Boka fölé feltűrt, könnyed pamutnadrág, világos len ing, kellemes, béleletlen, nyári zakó harsány kézelőgombokkal, üvöltős díszzsepi! Hűvösebb nyári estéken zakó helyett kiváló kiegészítő lehet egy könnyű széldzseki vízlepergetős, orkán anyagból (esetleg selyem...?), a szett többi elemei pedig az imént megnevezettek lehetnek. Jómagam a rövid ujjú, gombos, galléros pamut T-shirt éjszakai használatáról erősen lebeszélnék mindenkit, nem tartom elegánsnak. Helyette a feltűrt ingujjat és a karon átvetett zakót javaslom.

UP és a véleményvezérként általa megidézett dél-koreai divattervező úgy látják, hogy a vitorlás loafer legnagyobb attrakciója az oldalán végigfutó kis bőrszalag lenne. Ki kell ábrándítsam mindkettőjüket, hiszen akad jó pár olyan verzió, ahol bőrbigyó nélkül kínálják a cipőket, mégis kellemes kiegészítői sokféle szettnek. A párhuzamként idecitált Csoóri Sándor vállalhatatlan nyakbaakasztója természetesen divattörténeti zsákutca. A fém totemállattal összefűzött bőrnyaklánc viselői maximum egy texasi csehó bendzsó versenyén számítanak trendinek, esetleg még idehaza EDDA koncerten, vagy a Televíziós Távgyógyászok és Látók paracsapusztai konferenciáján...

Szintúgy nem szép dolog felróni ennek a lábbelinek azt, hogy a komolyabb mahagóni dekkel rendelkező vitorlásokon leparancsolják viselőjükről, de azokon mindent lábbelit leparancsolnak az emberről. 

Bízom benne, hogy Magyarországon is eljön majd az a pillanat, amikor férfitársaim oly kreativitással nyúlnak az egyes divatkellékekhez, hogy a maihoz hasonló, szofisztikáltabb vitáknak is helye lesz! Amennyiben pedig Uj Péter beszerzi élete első trendi öltönyét, nagy nyilvánosság előtt kivégzem a sok közül az egyik loaferemet!

Kun Gergely

És akkor tessék szemezgetni:


1 Tovább

Troll, itt nagyon erős A Kontroll!

Kun Gergely

Szerző: Kun Gergely

Vitáztunk barátommal, aki ezeket az oldalakat nem kevésszer szerkeszti, szabad-e erről a témáról írnom. Szerinte szabad, csak felesleges.

Tehát ha felesleges, akkor mindenképpen írok. Akkor tehát nézzük az előzményeket.

A LoftOutlet és annak környezetében található felületek (Loft Outlet facebook oldal,  maga Gardrob blog, instagram) nem a hagyományos kereskedelmi sémákat követve épültek fel. Jómagam a társammal együtt a divatnak azon részéről cseppentünk ide, ahol jellemzően nagy tételben pörögnek a dolgok, és az egymással szemben álló felek mindegyike szakember a témában. Sok-sok évvel ezelőtt még csupán tucatnyi nagykereskedő "csinálta meg" az életünket, igaz ők tonnaszám vették a ruhákat. Aztán, ahogy az lenni szokott, barátainkon keresztül észrevétlenül beszivárogtak az egyedi vevők. Jött a haver, a haver haverja, mígnem olyan valaki állt az ajtóban, hogy még azt sem ismertem, akire hivatkozott.

Miért mondom ezt el? Kiskereskedő korszakunk első éveiben jellemzően olyan egyedi vevők érkeztek hozzánk, akik valakitől már nagyon jó véleményt hallottak rólunk, így többé-kevésbé tudták, hogy velünk (értem ezalatt a termékeket, az árakat, a minőséget, a márkákat, a stílust) kapcsolatban mire is számíthatnak. Ez lehetőséget adott arra, hogy a fanyalgók a közelünkbe sem jöttek, így a Loft egyszer csak olyan klubbá alakult, ahová mindenki szívesen érkezett, örömmel fogadta a legfrissebb olasz trendeket, csemegézett. Nem állítom, hogy nem voltak parázs viták, amit legtöbbször a delikvensben szunnyadó konzerv szemlélet szított, de a diskurzus mindenkor megmaradt az egymást kölcsönösen tiszteletben tartó mederben.

Nagyjából ekkor léptünk ki tudatosan is a cybertérbe. Akkor is tudom, most is tudom, hiába feszül meg az ember, trollok voltak, vannak, lesznek. Sokan mondják, hogy hagyjam a fenébe, ne is reagáljak az üres, frusztrált beszólásokra, egyszerűen töröljem az illetőt az oldalunkról. Bevallom sokszor így teszek, de van, hogy nem. Megmondom miért.

Képzeljetek el egy nyitottabb házibulit, ahová a meghívottak is meghívhatnak embereket. A társaság gerince ismeri egymást, illetve hasonlóan képzelnek el egy partyt. Akad azonban a betévedők közt olyan, aki nekiáll fikázni a zenét, a kaját, az italokat, beszól mások csajának, kellemetlenül viselkedik. Vajon kötelessége a házigazdának fellépni vele szemben? Egyértelműen igen, és nem csupán saját sértettsége okán, hanem azért is, mert ha nem így tesz, a társaság többsége úgy fogja érezni, nem állt ki az általuk is kedvelt dolgokért, és legközelebb talán már távol maradnak a rendezvényről.

Látok olyan oldalakat, ahol személyeskedésig fajuló viták alakulnak ki a kommentelők között anélkül, hogy a moderátor közbeavatkozna. Ezt nem tartom helyénvalónak. Előfordul nálunk is, hogy mire érzékelek egy bántó, durva kommentet, az oldalunk egyik-másik vehemensebb követője már le is rendezte az illetőt. Mégis úgy vélem, hogy ez alapvetően az adminisztrátor feladata.

Ne legyenek félreértések, a sziporkázó, esetenként szellemesen szurkálódó vitáknak helye van! Ha valami, hát a divat tényleg az a terület, ahol nincsenek kőbe vésett szabályok, ahol évtizedes normákat rúgnak fel szezonról szezonra. Vannak azonban olyan hozzászólások, amiket nem tűrök meg a mi felületeinken. 

"Ez egy buzi!", "Milyen szar ez a cipő!", "Ki a faszom vesz fel piros gatyát?!", "A vézna köcsög még életében nem evett egy jó pörköltet!", "Normális ember ilyet nem hord!", "Mehetsz ugrálni a pride-ra ebben, buzi köcsög!", "Egy rendes ruhát nem tesztek ki végre?!", "Ilyet csak a buzi Habony hord!", "Jó büdös lehet a lába zokni nélkül!", "Ez is csak egy fideszes majom!", "Sálat csak a ratyik hordanak!", "Rohadjá meg!"

Ahol ezek a mondatok véleménynek számítanak, ott én nem szeretnék lenni. A legfurább az egészben az, hogy a mi oldalunk nem egy agyonhypeolt, mainstream felület, ami kéretlenül minduntalan befurakszik az arcod elé, nem osztják meg rogyásig a posztjainkat, tehát mindazok, akik az idézett kommenteket írják, maguktól jönnek ide egy kis borzongásért. Én legalábbis senkinek nem tartottam pisztolyt a halántékához, hogy kövesse a megosztásainkat.

A hozzászólás jót tesz nekünk, hiszen ismerőseitek azonnal látják, hogy létezünk. Éppen ezért sokszor kezdeményezője is vagyok a vitáknak egy-egy izgalmas image fotóval, vagy cikkel. A klubhoz tartozás kellemes érzetét azonban fent szeretném tartani akkor is, amikor már több ezren vagyunk, és nem hagyom, hogy unatkozó, frusztrált trollok tönkretegyék a hangulatunkat!

1 Tovább

Koko 45 évesen is férfi maradt! Isten éltesse!

Ha mást nem is, Schobert Norbert fitneszguru, low carb pápa azt bizonnyal elérte kicsiny hazánkban, ha bárki, bárhol a Norbi nevet említi, még véletlenül sem az ilyen néven jegyzett barátunk ugrik be elsőre, hanem ő, az update sztár. Persze ennél azért sokkal több fűződik a pályafutásához, tiszteljük is mink őtet ezért nagyon, és üdvözöljük ezúton is.

Nade!

Az mégis csak eredmény, hogyha a 2000-es évek elején egynémely drogdílerek telefonjába a potenciális kuncsaft hajnaltájban a "kokómat akarom!" hangzatú, cizellált és mélyenszántó rendeléssel élt, legott elmerengett gyűrt homlokkal a megszólított kábszer makler, vajh' miért is kellene az ő ügyfelének Kovács "Kokó" István eme kései órán, és ha kéne is, hát miért rajta keresi...

Én nem vagyok a sportág rajongója, és nem igazán vagyok képben Kovács István pályafutásának amatőr időszakával, de úgy rémlik, mindent megnyert, amit csak lehetett. Számomra az Univerzum box istállónál eltöltött évei voltak emlékezetesek. Majd bizonnyal kijavít egynémely internet troll, ha tévedek, de azt gondolom, hogy a profi világot, és az azzal járó elképesztő média felhajtást ő ismertette meg az országgal.

Sehol nem tapasztalható még olyan pszichológiai hadviselés - a tengernyi munka mellett persze -, mint eme sportág környezetében. A jól felépített médiamegjelenések, a járulékos promóciók, a felhajtás, a cirkusz újdonságnak számított az esetlenül nyilatkozgató, amatőr módon elénk járuló más sportemberekhez képest.

Koko mérkőzéseit sorra magabiztosan nyerte, és ez akkor is komoly eredmény, ha a sok fanyalgó szerint azt is neki köszönhetjük, hogy éppen ráérő, pocakos, mexikói kidobóembereket is láthattunk a TV képernyőn. Elhittük, hogy jöhet Hamed a párducmintás gatyájában, a gagyi rappereket megszégyenítő fuxmennyiséggel a nyakában, de erre nem került sor. Juan Pablo Chacon bizonyult annak a falnak, amiről Kokó lepattant. Végleg.

A ringben is megmutatkozó intelligencia egyéb területeken is felszínre tört: Kokó tudatosan készült a box utáni évekre. A sportember karrierje töretlenül simult bele az üzletember sikereibe.

Miért is foglalkozik egy öltözködésről, tágabb értelemben életstílusról értekező férfi blog egy ökölvívóval?

Koko pályafutása szerencsére nem a tipikus magyar, fröccsözgetésbe, pacalozásba belepocakosodó sportkarrier ívet követi. Ahol Kokó abbahagyta, folytatta Kovács István. Megtalálta önmagát étteremtulajdonosként, reklámarcként, nemzetközi sportfelügyelőként, futóként és politikai arcként.

A magára minden téren mindig is adó embert soha nem látni slamposan, megjelenése mindig az alkalomhoz illő. Szakkomentátorként nem jellemző rá a reklám plecsnikkel teleragasztott ruházat, ami dühítően elterjedt és a sportcsatornákon két lábon járó hirdetőoszlopokká alacsonyított a "szakembereket".

Koko az élő példája annak, hogy 40 felett is meg lehet őrizni egy olyan sziluettet, ami gond nélkül összefésülhető a legfrissebb olasz trendek slim fit vonalaival.

Kovács Kokó István, isten éltessen 45. szülinapod alkalmából!

Kun Gergely

6 Tovább

 Sziget: ​do not entertain me anymore!

Kevés olyan dolog van, amiért hajlandó vagyok kilépni a komfortzónámból. Robbie Wiliams ilyen. Láttam már őt Pesten kívül Bécsben és Milánóban is. Régi rajongója vagyok. Mikor feloszlott annak idején a Take That, sok millió tini nindzsa lányka bőgött, meg én.

Gondoltam, itt a nagy alkalom, hogy elveszítsem szüzességem a Sziget fesztivállal! Előzetesen tájékozódva az uralkodó dress code vonatkozásában felöltöttem a legócskább kutyasétáltatós szettemet. Régen sikerült ennyire túltolnom az outfitet, legyen elég annyi, hogy kizárólag Zimány Linda öltözött le minket, meg még esetleg Andy Vajna, de hát ki tudná őt ezen a téren überelni?!

A fesztivál mint lifestyle esemény a főiskolai éveket megidéző laza HÉVezéssel vette kezdetét, mivelhogy nem lehetett taxit kapni. A zöld vonattal utazni mindig egy élmény, kiváltképp az 36 fokban, heringmódra összezsúfolva vidám brit turistákkal, akik mind testszag, mind pedig saját gyomortartalom pólón való elhelyezésének vonatkozásában világrekordokra törnek. Jelenlétük egyébként azért hatott üditőleg, mert társaságukban a permanens húgyszag laza háttérszösszenet volt csupán. Ekkor még nem sejtettem, hogy az egész este meghatározó illatélményével van dolgom.

Az úgynevezett Víájpí Csekkinn lebonyolításával négy (4!!!) viharedzett pógár volt hivatott megküzdeni, emigyen téve hozzá újabb órácskát a melegben való ácsorgáshoz. El sem akarom képzelni a "mezei" bejutás küzdelmeit... Az álldogálás, továbbá a Pintér Attila ex szövetségi kapitány szakmai irányítása alatt a fejekbe vésett tolódás gyakorlása közben üditő színfolt volt az az olasz turista, aki harsány "Háááááziiiiii, háziiiiiiiii, hááááázzzziiiii" kiáltásokkal próbálta megtörni a várakozás unalmát. Programja kitörölhetetlenül beleégett az agyamba... Meggoogleztam, a kifejezés semmilyen ismert nyelven nem jelent semmit, egyedül egy zárvány dialektusban, melyet kizárólag perui elszigetelt törzsek beszélnek jelenti azt, hogy "Üdv néked, Szigetlakó"! Tudatmódosító szerek ötletszerű koktélját sejtem a háttérben...

Sanyarú sorsom eleddig megkímélt a sivatagi homokvihar élményétől, de a Sziget teljes területén embermagasságig hömpölygő sűrű porfelhőnek köszönhetően ezt az élményt is kipipálhattam (two in one)! Tapasztalt Szigetjáró haverom szerint, idézném: "Örüljé', hogy tegnap nem esett!" Így hát örültem, és azon lamentálgattam a következő másfél órában - volt időm bőven: pénzfeltöltés, DiVino-s bódé előtt ácsorgás borra várva - hogy vajon a direkt sár, vagy az izzadtsággal keveredő por okozhat taknyosabb feelinget lábszártájékon...

Már csak négy embernyire voltam célomtól, a világot jelentő deszkapulttól, amikoris rázendítettek mögöttem a sertésjelmezbe öltözött briton lánykák, hogyaszondja "leeeeeetmííííííííííííentötééééééénjjjjúúúúúúúú!!!!!" Pár percre rá Robbie Williams is eljutott a hallójáratomig.

Zacher Gábor, ügyeletes toxikológia őrangyal megjelenése a tömegben sokak számára józanítólag hatott, legott vissza is fordultak újabb szeszek rendeléséért. Magam is áldom azt a tiszta pillanatomat, amikor mindjárt két adag (értsd: liter) bort rendeltem, megkímélve magamat egy újabb tolódásos sorbanállástól. Az emigyen felhalmozott palackok (2 boros, 3 mentes víz, 1 kóla és egy bubis ásványvíz a barátunknak, akit soha többé nem láttunk...) kézben tartása, nem beszélve az elfogyasztásról még Sivának, a sokkarú istenségnek is dicséretére vált volna, dehát támaszkodó pultokat nem szavaztak meg számunkra a Sziget meeting építészei.

Szinte mindig, amikor 3-4 óránál többet töltenek el humanoidok vesestimuláló szerek ipari mennyiségű bevitelével, felmerül  az ürítés kérdése. Ezt ki-ki neveltetése és higiéniai szocializációja mentén számtalan formában végzi.

A Szigeten előforduló megoldások közül a legelterjedtebb a fa tövébe brúzolás, lehetőség szerint a tevékenységre mások figyelmét is felhívó üvöltözés kíséretében. Futottak még bokor tövébe szarás és társai, de azért úgy vettem észre, hogy a látogatók egy nem elhanyagolható része a vízöblítéses ánglius sztájl tántoríthatatlan híve e téren. Magam is közéjük tartozom, és mint ilyen kifejezetten zavar a TOI TOI erdőben kísérletezni az ajtók rángatásával, hogy a vaksötétben találjak végre egy embertelenül bűzlő (első nap még csak!!!!) műanyag kalitkát, ahol dolgom végezhetem.

Egy kurva csapot (má' bocs a kifejezésért) senkinek nem jutott eszébe odadeponálni, ellenben a WC-s kislány felvilágosított, hogy kb 800 m-re találok olyan mosdót, ahol akad folyó víz is. Én ilyenekkel, amiket a színes tévében minden évben büszkén mutogatnak, jelentem, nem találkoztam...

Lényeg a lényeg Robbie döbbenetesen jó volt még ilyen körülmények között is. Elfogadom, hogy  éppen a fesztivál műfajához tartozó dolgok azok, melyek nekem nem jöttek be, de azért egy óvatos észrevételt engedjenek meg nekem a szervezők. Amikor egy bizonyos emberke - és ennek a típusnak van elkölthető pénz a zsebében - kimozdul otthonról, legalább olyan, vagy jobb nívót vár el, mint amit odahaza megszokott. Elkutyagol Afrikába, bebarangolja a vadregényes tájakat, kiteszi magát az elemeknek, de közben és különösen a nap végén, európai komfortra vágyik!

Elfogadom azt is, hogy a rendezvény irányába az érdeklődés nemcsak töretlen, de még növekszik is. El kellene dönteni azonban azt is, hogy a szervezők "darabra" mennek, vagy pedig költési potenciálra. Ha ez utóbbira (is), akkor legalábbis kellene teremteni szigeteket a Szigeten ilyen nívón.

Köszi, én addig is végeztem.

Kun Gergely

3 Tovább

Arnold Schwarzenegger, a slim fit predator

68 évvel ezelőtt ezen a napon született egy Alois nevű kis legényke az ausztriai Thal helységben. Ebben még nem lenne semmi rendkívüli, hisz nyilván még tucatnyian látták meg a napvilágot azon a tájékon méltán népszerű keresztnévvel. Csupán a legendárium része, de amikor a kis jövevény harsány 'Hasta la vista, baby' kiáltással távozott pár nap múlva a kórházból, még rendőr apukája sem sejthette, hogy néhány évtizeden belül ez a gyerek is bevonul azon hírességek közé, kiket pusztán keresztnevükön szólít a világ. No, nem a kiejthetetlen Alois (ejtsd: aloisz?, elojs?, aluíz?, alohá?, alsch? lajos?) névre gondolunk, hanem a gyermek másik keresztnevére, az Arnoldra.

Persze mindez nem annyira egyértelmű, mint a „Norbi"-nk esetében, hisz Schwarzi soha nem lehetett olyan ismert, mint a 'Low carb pápa', de az Arnold név hallatán elsőre szinte mindenki az osztrák tölgyre asszociál.

A testépítés területén elért komoly eredményeket követően a herkulesi idomokkal rendelkező fiatalember Hollywood felé vette az irányt. Mivel a tengerentúlon hallottak már Arni szellemi képességeiről, a 'Rain man' autista főhősének megformálásával szerették volna megbízni, de sajnos a főpróbákon a testépítő nyelve minduntalan beletört a "Ki kezd ki? Mi a fickó neve, aki kezd?" szövegbe, így a szerepet a totálisan alkalmatlan Dustin Hoffmanra testálták... Elképesztő akcentusa miatt sokáig utószinkront kellett alkalmazni, de hál' Istennek későbbi szerepei sem igényeltek túl sok verbális manővert. Ahogy az persze lenni szokott, eljátszattak vele minden "zs" kategóriás akciófilmet, amire Stallone nem ért rá, illetve amelyekhez túl baltaarcú volt, azokban Eric Roberts alakíthatta a mindenkin bosszút álló, legyőzhetetlen hőst.

 Tölts, tüzelj, aztán kérdezz, de inkább ne is szóláljá' meg! Mozgóképes karrierje töretlenül ezen ars poetica mentén mozgott, és egy villanásnyi kitérőt sem tett intellektuális karakterek felé.

Szellemi képességei, továbbá ismertsége révén egyenes út vezetett a politikusi pályára, ahol is rekord adósság létrehozásával írja be magát Kalifornia állam változatos, de többnyire sikerekben gazdag történetébe.

Széchenyi után az egyik legnagyobb magyar, Andy Vajna - forrás: MTA, Magyar oligarchák testzsírindexe (a szerk.) - barátságával is dicsekedhet, aki Schwarzival egy Terminátor feladatai mellett megismertette a rendkívül egészséges szivarozás világát is. Arról nem szólnak a hírek, hogy cserébe Arni egyengette-e producer haverja testépítő munkásságát, de ha így is volt, akkor elmondható, hogy Andy a body building egyik ritka válfaját űzheti, melynek köszönhetően mára szó szerint megkerülhetetlen tényezővé vált a világban...

Arnold a konzervatív, republikánus hagyományokat szigorúan követve négy gyermeke mellé gyorsan bevarrt még egyet a kolumbiai felmenőkkel büszkélkedő, illegális bevándorló takarítónőnek is. Vak komondorokról nem tudunk - esetleg idős staffordshire terrier? -, de verés – már csak hagyománytiszteletből is - nyilván volt.

De miért is emlékezik meg egy alapvetően öltözködéssel, tágabb értelemben életstílussal foglalkozó blogunk Arnold szülinapjáról? Azért, mert Arnold Alois Schwarzenegger, jobban mondva az ő mai követői igazi kihívással ajándékozták meg az olasz ruházat forgalmazóit: a szédületesen szétgyúrt testeket hogyan hangoljuk össze a slim fit öltönyökkel. Komolyra fordítva a szót villámgyorsan leszögezném, hogy nagyra becsülöm azt a rengeteg időt, energiát, amit az ilyen testek létrehozása megkövetel tulajdonosától. Azt azonban a kedves gyurmázós ügyfeleknek el kell fogadniuk, hogy a ruhaipar többé-kevésbé be kell, hogy célozzon egy átlagos alkatot, amikor a ruhákat megálmodják. És mivel nem Conan, a barbár birodalmában élünk, bizonyos izomcsoportok karakteres megjelenése hétköznapi polgárokon nem jellemző, így ezzel a ruhaipar nem is foglalkozik behatóbban!

Éppen ezért kéretik a jövőben majd nem megsértődni, amikor az "Öltönyt szeretnék." óhajra legnagyobb bánatunkra a "Sajnos, nem tudunk segíteni." választ kell adjuk! Addig is minden kedves body buildert szeretettel várunk cipő, nyakkendő és öv vásárlása esetén. Arnold, téged meg Isten éltessen, és köszönünk neked mindent!

Kun Gergely

0 Tovább

Sznob vagy te buzi!

A számtalan negatív vélemény közül, amelyekkel posztjainkat díszitik a kommentelők, az egyik leghomályosabb és legmegfoghatatlanabb a sznobság vádja. Ez már majdnem akkora ütőkártya lett az internetes trollok kezében, mint az igaz ászok ásza, a fikázás legyőzhetetlen nukleáris fegyvere, a buzizás.

Kézzel varrott, bőr cipő egy szakavatott cipész kezében - sznob vagy!

Elegánsan kávézgató olaszok egy kellemes teraszon - sznob vagy!

Gyöngyöző pezsgő egy hófehér mandzsettás inggel keretezett kézben - sznob vagy!

Tűzpiros, nyitott tetejű sportkocsiban vidáman szivarozgató öltönyös úr - sznob vagy!

Nápolyi szabó tűkkel dolgozik egy félig kész öltönyön - sznob vagy!

A megközelítés természetesen pénzszemléletű, éppen ezért irigy, álságos és téves. Egyfelől ugye nem én vagyok az első, aki miatt rádöbbentek, kedves "sznobozó" trollok, hogy a világ sem nem igazságos, sem nem korrekt! A megvásárolható javakat nem aszerint szokás kimérni, hogy mindenki pénztárcájának megfeleljenek!

Jellemzően - és ez a jobbik eset - a dolgok minősége, előállíthatóságuk bonyolultsága határozza meg az árat, de persze komoly szerepet játszik adott esetben a felépített brand is. Szerencsés helyzetben ez a pár dolog együtt jár, mármint a minőség és brand. Akad nyilván olyan szitu is, amikor egyedül a brand válik meghatározóvá, de erről majd kicsit később.

Amíg egy csodaszép kézműves cipő (és még nem beszéltem a méretre készült modellekről) sok-sok munkaórájába kerül a szakavatott kéznek is, addig a boltokban jellemzően megjelenő 10.000-15.000 Ft-os lábbelik nagy részét egy gép "fossa" Bangladeshben, és csak remélni tudjuk, hogy a berendezéseket nem gyermekkezek irányítják üveggolyóért!

Nem kell egyébként mindenképpen belemélyednünk a szofisztikált ruhadarabok számomra oly kedves világába ahhoz, hogy lesznobozzanak. Elég annyit mondanod egy balatoni büfében, hogy itt akkor sem ennél semmit, ha épp 40 napos böjtről érkeztél volna. És...máris te vagy a kötschög sznob (futottak még: buzi pesti, neked semmi sem jó!), mert az órák óta recycling olajban ázó, mirelit hasábkrumplit (krumpli??? majd olvasd el!) nem kívánod legurítani műbélbe tekert, nátriumglutamátos, fűrészporos, vágóhídi hulladékkal töltött, szarrá sózott valamivel.

És nem, képzeld nem szeretném meginni az ilyen-olyan áruházláncok polcain sorakozó 600,- Ft-os bort sem, csak azért mert "fröccsnek jó lesz"! Inkább aznap este nem iszom semmit, vagy "hülye sznob" módjára rendelek valami mást külön. Igen, pfújjoljál csak...

És ne nézzél rám gyilkos szemekkel, amikor a "Csak Nescafénk van." mondatodra "Köszönöm, nem kérek."-kel válaszolok! Majd pedig, ha úgy folytatod "Azt hittem, szereted a kávét?!", ne csodálkozz, ha "Így van."-nal felelek! Nem vagyok udvariatlan, csak realista, aki a kávét, azt, tényleg szereti!

Igen, egy menthetetlen sznob vagyok, olyan, aki képes 10 tömböt metrózni New Yorkban egy KÁ-VÉ-ÉRT (!!!), miközben a hotellel szemben egy Starbucks van (a cappuccino 3 deci, de kérhetsz akár 'extra size'-t, jelentsen ez bármit is...).

Elfogadom, hogy bosszantó lehet, ha valakinek nincsen pénze valamire, amire vágyik, de higgyétek el, minden anyagi szinten akad magasabb, nehezen megléphető lépcsőfok. Kinek egy pár éves Opel Astra, kinek egy zsír új Bentley.

Csak azért képtelen lennék hibát találni a tengerparton ringatózó óriás yachtokban, mert nekem valósínűleg soha nem lesz rá pénzem, és nem fogom fikázni valakinek a kéglijét, mert én abban a városban/városrészben egy négyzetmétert se tudnék venni. Ez szánalmas, de ami még ennél is szánalmasabb, az az a jelenség, amikor a vágyott dolog hamis látszatát kelti valaki.

Itt vissza is kanyarodnánk a brandekhez egy pillanatra, hiszen meg kell említenünk azt, aki valóban sznob, mi több a sznobság csúcsragadozója, a gagyi sznob (copyright Geri). Ez a típus annyira vágyja a számára státusszimbólumot jelentő tárgyat, hogy képes egy béna hamisítványt viselni, csak hogy a klubhoz tartozás látszatát fenntartsa! Én ezt soha nem értettem. Számomra sokkal nagyobb értéket képviselt mindenkor egy minőségi, de "noname" darab, mint a nagy büdös semmi egy felirattal! Sőt, ha már itt tartunk, a semmit is többre értékelem, mint a szánalmas, kapaszkodó látszatot!

Van, aki utolsó pénzén a hátsó sorból ülve komoly színházi darabokat néz, és van, aki csak azért veszi meg a "Világirodalom nagy nevei I-XX-ig"-ot, mert a bordó bőrkötés remekül passzol az IKEA-s kanapéhoz.

Nem gondolnám, hogy biztosan sikerült jobban körülírni, ki is a sznob, mi is a sznobság, hiszen ez egy igazi rétestésztaként nyújtható, tágítható fogalom. Annyi biztos, hogy a szűkösebb anyagi mozgástérrel rendelkezők számára nagyon hamar sznobnak tűnhet bárki, aki anyagi lehetőségeivel élve a minőségi és egyedi dolgok felé nyúl.

Azok szemében pedig, akik ebbe beleszülettek, vagy szorgos munkával, esetleg szerencsével elértek egy magasabb nívót, mindenki sznobnak tűnik, akik a számukra természetes dolgok után ácsingóznak.

Főtt kukorica 600,- Ft, Mais bitte um neunhundertneunzig! :)

Kun Gergely

2 Tovább

Jobb ma egy Fanny, mint holnap két Dzsudzsi...

Tenisztörténelmi pillanatot éltünk meg tegnap. Három magyar lány játszott döntőt Wimbledonban. Babos Tímea vegyes párosban, oldalán Alexander Peyával lépett a fűre, és…juniorban Stollár Fanny és Gálfi Dalma jutott el a döntőig.

Stollár Fanny és Gálfi Dalma a Wimbledonban nyert kupával

Babos döntőbe jutásáról úgy ahogy beszámolt a magyar sajtó és persze megérdemelten, míg a két fiatalról gyakorlatilag senki sem adott hírt, bár Babosék második helye és a két junior lány győzelme már megütötte egy-két médium hírküszöbét.

Megértjük mi azt, mert ha nem, akkor NAV ellenőrzést kapunk, hogy az U20-as focista fiúknak szurkolnunk kell és közvetíteni kell a világbajnoki szereplésüket, de könyörgöm, jusson figyelem az egyéni sportágakra is. 

Persze lehet anyagi okokra hivatkozni, hogy drága a közvetítési jog, meg miegymás, de: leírni és kitenni az online hírportálra vagy képzett újságírói ajkakkal bemondani a hírekben, hogy három magyar lány ott van Wimbledonban a döntőben, az már nem olyan drága mulatság. Milyen példaértékű nemzeti konzultáció lehetett volna, hogy Magyarország délelőtt szurkol a magyar junior teniszezőknek, délután pedig a felnőtt versenyzőnek. Ja, hogy ez pozitív érzelmeket keltett volna….

Egyébként mit lehet tudni ma itthon teniszről úgy kívűlállóként? Nehéz helyzetben van a sportág, különösen most, amikor teljesen érthető módon minden gyermek, ha nagy lesz, Pumped Gabo akar lenni, és szülőként viszonylag nehéz érvelnünk amellett, miért is kezdjen életünk értelme teniszezni.

Mint azt feljebb érintettük, sem a média trendek, sem a politikai fősodrat nem kedvez ennek a sportnak. Ömlik a pénz számolatlanul a haverok zsebébe  a csodaszép futballstadionokba, s könnyen lehet, hogy nincsen már messze az a nap, amikor a Gyirmót megveri edzőmeccsen az AS Roma-t! (cikkünk frissült: a Gyirmót megverte edzőmeccsen az AS Roma-t, a szerk.)

Ez a játék - értsd: a tenisz - hosszú időn keresztül az elit sportja volt. Ezt az imidzsét sajnálatos módon a sportág a mai napig nehezen vetkőzi le egynémely körökben annak ellenére, hogy pontosan ugyanolyan összegért járhat egy gyermek teniszedzésre, mint pl.: RSG-re, judora, úszásra, vagy focira.

Abban azt hiszem megegyezhetünk, hogy attól a pillanattól kezdve, amikor gyermekünkről kiderül, tehetséges egy bizonyos sportágban, a szülői pénztárca komoly válaszút elé kerül. (Stollár Fanny éves költsége 100.000 dollár.) Valaki azt írta, hogy ötezer befektetett óra bármely sportágban legalábbis az élmezőny közelébe repíthet szinte bárkit, aki alap adottságokkal rendelkezik (két kéz, két láb, egyenes járás, egyéb mozgáskoordinációs képességek). 

Mit is adhat büdös kölkünk számára a tenisz? A minden sportágra jellemző tulajdonságokon túlmenően, úgyis mint kitartás, jó fizikum, kudarctűrő képesség, remek társaság, napi ritmus - számolhatunk egyfajta plusszal, amit akár eleganciának, vagy tartásnak is nevezhetünk. Könnyen lehet, hogy ezen utóbbiakat értelmezi hibásan az egyszerűbb közönség (igen, lehet mostan felhördülni) úri huncutságként.

Nem tudom, ki hogy van vele, de semmi kivetnivalót nem találok abban, hogy a teniszpályák környékén található létesítményeket rendre klubháznak nevezik, szemben az egyéb sportágakra jellemző öltözővel, szertárral, mosdóval stb. Biztos vagyok benne, hogy jellemem kialakulásában semmiféle pozitív szerepet nem játszott az úszás edzést követő, vizes törölközős csapkodás, vagy a foci tréningek végeztével a nagyok által összeizzadt medicinlabdák cipelgetése.

Opelka, Gálfi Dalma, Stollár Fanny, Mmoh

Remek aktuál párhuzamra ad lehetőséget a hétvégi Balaton Sound, ami immáron kihagyhatatlan "must have" eseménnyé vált a 16 pluszos generáció számára. Míg Stollár Fannyék erőn felül teljesítve történelmet írtak Wimbledonban, korosztályuk veretes tagjai a fesztivál logója előtt selfiezték rommá magukat totálisan szétcsapva. Afelől kétségünk se legyen, hogy pár héttel a magyar labdarúgó bajnokság rajtja előtt szinte az összes vasalthajú, egyentetkós, agyhalott enbéegyes játékos ott alapozott a BS VIP páholyában tini nindzsa lánykákra vadászva.

A magyar lányok - már majdnem aztat írtam, hogy a magyar teniszsport - tegnapi sikere rávilágít, hogy a mainstream sportágak a pénz, a hírverés, a folyamatos hypeolás ellenére sem képesek olyan eredményeket felmutatni, amit egy család összpontosított erőforrásai és kitartása elérhet.

Stollár Fanny nevét csak a vájtfülű sportrajongók ismerték, nem vett részt "Celeb vagyok, ments ki innen!" kalandokon, nem szerepel a reggeli ébresztő showkban, nem hívják szakkomentálni, és politikai karriert sem futott be sportdiplomáciai díszpintyként! Érdekes módon nem bőgte szét Hajdú Peti Frizbi showját valamilyen elképesztő UFO storyval, és masszőrével sem keveredett szexuális kalandokba! Ennek ellenére, vagy talán éppen emiatt, jutott ideje edzeni, edzeni, majd ismét edzeni.

Családja hihetetlen lemondások árán mindent alárendelt annak, hogy Fanny komoly versenyeken szerezzen rutint. A sok munka beérett, de remélhetőleg ez csak egy állomás, és Fanny előtt mesés sportkarrier áll.

Idehaza már porolják is pocakban feszülő zakóikat a 40-50 éves sportpolitikusok, akik között bizonyára hemzsegnek a 20-30 évvel ezelőtti U20-as labdarúgók is. Ők voltak az első generáció, akikről azt hittük, fényt hoznak majd az alagút végén, de valószínüleg csak az érdemtelenül megkapott Opel Kadettek reflektorai voltak azok, miket fénynek véltünk...

Sok minden azóta sem változott, a mindenkori U20-asok továbbra is csak a remény hordozói, míg a Stollár Fannyhoz hasonló tehetségek csak edzenek, edzenek és egyszer csak nyernek.

Kun Gergely

3 Tovább

Hajcsat lesz a férfi divat?

Nem kisebb dolgon horgadott fel a magyar ma reggel, mint a Gucci milánói divatbemutatóján! Felhorgadni jó, mert a felhorgadás aztat feltételezi, hogy egy bizonyos dolog rendkívüli mértékben foglalkoztat bennünket, fontosnak tartjuk, érette kiállunk, felszólamlunk, ha bántják, kiabálunk!

Nosza, ez akkor örömhír, mert aztat jelenti, hogy honi polgártársaimat különösképpen érdekelni kezdte a divat! Nagy reményekkel vágtam neki hát az utcának abban bízva, hogy csupa-csupa remekül öltözött népeket fogok ottan találni, hisz kik ennyire aggódnak, maguk bizonnyal kiválóan művelik ezt a műfajt! Pár száz méter, valamint a tizenharmadik rövid ujjú, 65% polyuretán/35% bádog ing láttán már ahhoz sem volt kedvem, hogy a trottyos gatyákat megcsodáljam...

Kanyarodjunk egyet! Ezen hasábokon már többször értekeztünk azon, hogyan is kellene értelmezni egynémely divatbemutatót. Ki ne emlékezne még a szinte minden ovis csoportban jelen lévő, okoskodó, tudálékos kis pöcsfejre, aki meseolvasás közben azon puttyog, hogy a hétfejű sárkány márpedig nem létezik, hisz akkor bizonyára találtak volna a tudósok arra utaló csontvázakat, fosszíliákat, hogy élt valaha egy gerinces gyíkféle, aminek nyaktól hét irányban ágazott el a törzse?! Annak idején kiválóan tisztáztuk az ilyen értelmezési nézetkülönbségeket, Pistike kapott két nagy sallert, meg pár lapát homokot az okoskodó pofájába, osztjónapot!

Egy műfajt csakis az adott művészeti ág sajátságainak figyelembevételével ítélhetünk! Ne essünk abba a hibába, hogy egy alapvetően "promóciós performanszként" funkcionáló heppöninget összekeverünk a "most csak 150,- Ft a kristálycukor az Auchanban" típusú vásárlói megtévesztéssel! A kifutók világa nem egy olcsó katalógus, ahol csak és kizárólag azt a terméket kívánják bemutatni, amit cikkszám alapján rendelni lehet kis szobánk magányában!

A Gucciról beszélünk, amihez fogható, komplexen felépített brand talán csak egy tucatnyi ha akad a bolygón! Tesszük ezt egy olyan országban, ahol az országos tévécsatorna műsorvezetőjét a HÁDA turi öltöztette, és ahol a csütörtöki bálabontás az egyik legizgalmasabb divattörténés! Komolyan ott tart még mindenki, hogy azt gondolja, ezek a cuccok majd tonnaszámra megjelennek a butikok polcain???!!! Ezek a divatházak nem utolsó sorban profi pénzgyárak is, természetes, hogy az eladásra szánt cikkek gerince könnyebben értelmezhető lesz a hétköznapi ember számára is!Meghökkentés (felhorgadás gerjesztés?), polgárpukkasztás, trendforduló jelzés, hangulatkeltés! Ezek lennének többek közt egy "cat walk" esemény céljai!

Fotó: Pietro D'aprano / Europress / Getty

Fotó: Pietro D'aprano / Europress / Getty

És ha már itt tartunk, essék pár szó a modellek fikázásáról is! Amellett, hogy kis hazánk messzeföldön híres nyitottságáról, az ismeretlen dolgok elfogadásáról, távol áll tőlünk a szokatlan jelenségek negatív megítélése, továbbá köztudott (!!!), hogy 100 kiló alatt nincsen zsírdisznó férfiember, nehezen tudok elmenni a srácok piszkálása mellett! Induljunk ki abból, hogy tudósainknak még mindig nem sikerült megállapítaniuk, mit nevezhetünk objektíve szépnek, illetve milyen is a jóképű? Továbbá el kellene fogadnunk, hogy a kifutók világa nem az édesbájospofikájúnépnemzetimatyóhímzést keresi, hanem a fentiekből következően itt is a meghökkentésre, a különlegesre, ha úgy tetszik a különcre vágyik. Unásig ismételgethetném, hogy annak eldöntése, ki buzi, ki a fasza gyerek, kinek van jó teste, és hogy bejön-e a nőknek, vagy a srácoknak, véleményem szerint kép alapján lehetetlen.

Csak halkan szeretném megjegyezni, hogy Mick Jagger, aki vaságyastul sem üti meg alulról az ötven kilót, pofikája már 30 éves korában is gyűrtebb volt, mint egy sharpei segge, plöttyedt, csumpi szemei vannak, és nem áll tőle távol a nőiesebb darabok viselése csak 1985-ben több nőt farkalt meg, mint a fanyalgók együttvéve egész életükben, pedig abban az évben többször náthás is volt...

Kun Gergely

6 Tovább

Kecskével a diszkóban - a kutya már nem menő!

A mindenfajta világtrendek és a magyar rögvalóság közti távolságot semmi sem képes oly plasztikusan illusztrálni, mint a Kis Grófo művész(???)nevű előadó minapi slágere. A klipp alapjaiban rázta meg a YouTube világát. A magát írígylésre méltó szerénységgel csak szimplán bulibáróként aposztrofáló sztár megjelenése egyfelől a stílus felejthetetlen nagyágyújára, Notorius BIGre (ejtsd: bíájdzsí) hajaz, míg foltokban a világrengető Gangnam Style előadóját, PSY-t is felfedezhetjük, persze csak addig, míg a meleg levegő el nem kezd áramlani a hangszálai környezetében. Megszólalást követően a Fásy mulatós istálló bármelyik kappanhangú fellépőjével helyettesíthető lenne a srác.

A klipp felütése rendkívül erős, Grófo már itt egyértelművé teszi, hogy nélküle nem képzelhető el számottevő party, hisz a névjegyén is ez áll. Nyomatékot adhat még az üzenetnek a szakértőink által minimum (!!!) tizenkettőegészhattized karátosra saccolt, súlyos pecsétgyűrű is a benne foglalt legalább negyed-, de akár féldrágakővel. Számomra ez a kiegészítő mindig is komoly fejfájást okozott, mivel nem tudom értelmezni. Elfogadhatónak tartanám viselését, amennyiben a Harvardi Egyetem angol-rétoromán lingvisztika szakos diákjainak diplomaosztó bálja emlékéül szolgál, de Kis Grófo esetében, illetve a klipp nyelvezetének ismeretében sanszos, hogy nem erről van szó...

A dal indítása olyan magasra helyezi a lécet, hogy a Pixa nevű kiegészítő pótsegédelőadó felbukkanása a klipphez érdemben nem sokat tesz hozzá, szerepeltetése mégis mindvégig harmonikus a többi résztvevővel. Dícséretes, hogy az úr sporttevékenységét olyannyira komolyan veszi, hogy polyamid edzőnadrágjától egy pillanatra sem szabadul meg, ezzel is jelezvén, hogy bármikor kész egy kis spontán testmozgásra, mint például a klippben is látható húzódzkodó gyakorlatok egy EU szabvány játszótéren. A zakó anyagául kiszemelt, jacquard mintás bútorszövet is remek választásnak bizonyult. A nincs hulladék anyag, csak ötlettelen stylist jegyében fogant felsőrész visszafogott, már már észrevétlen résztvevője lehet szinte bármilyen szettnek, amennyiben a dress code koszovói birkapásztor evening jacket lesz az adott rendezvényen.

És ha már dress code, régi vágyam, hogy valaki segítsen meghatározni a rajos felöltözés fogalmát! Odáig tudom, hogy kifejezetten előnyben részesülnek a Sárkány Center szofisztikált butikjaiból származó, műarany szállal keményen átszőtt, mű Swarovskyval gazdagon díszített, ismert olasz divatházak neveivel alig észrevehetően ellátott darabok, de be kell valljam, hogy ezt követően eléggé elbizonytalanodom...

Fentebb említettük a birkapásztor stílust, és mit ad isten, csak előkerült egy házi jellegű kecske! Az erősen leszedáltnak tűnő jószág szerepeltetésének művészeti üzenetén még dolgoznak az elemzőink. Amint megnyugtató információk birtokába kerülünk, cikkünk frissülni fog. Az mindenesetre már most megállapítható, hogy a házi bulik evolúciós fejlődésének mi még egy korai szakaszán megrekedtünk. Kutyáink időnként részt vesznek a laza fröccsözgetéseken, de páros ujjú patás állatok beszervezése ezidáig nem jutott eszünkbe.

Senkinek nem okozott gondot az sem, hogy egy mulatási (jelentsen ez bármit is) feliratú pólóban mutatkozó, kedves kiskorú döbbent arccal szemléli, amint egy fonnyadt tejeszacskó seggű bérretyó rázza a valagát a szoba közepén. A döbbenetet persze értjük, bár hozzáteszem, neki annyiban könnyebb lehetett a látvány elviselése, hogy nem lassítva kellett átélnie. Szinte hallani véltem az egymásnak csapódó bőrleffentyűk zajos tapsikolását...

Be kell vallanom, hogy a klipp vége felé elbizonytalanodtam, hogy nem egy önironikus poénról van-e itten szó? Kis Grófo munkásságában komolyabban elmélyedve azonban látnom kellett, hogy a srác maximálisan komolyan veszi magát, és a dolgot valóban elhiszi, ahogy mondani szokás.

Milánó, Párizs, London ködbe vész...

Kun Gergely

P.S.: És aki akarja, itt megnézheti. Mi szóltunk előre....

0 Tovább

Andy Vajna új divatot teremtett

Palács... izé .... Vajna Timi szépségkirálynőt választott a hétvégén. Hogy nekiálltunk verni a billentyűzetet, annak mégsem ez, hanem drága férjura esti szettje adott apropót.

Van az úgy, hogy véleményünk revidiálására kényszerülünk. Félreértett, méltatlanul mellőzött zsenikkel történik sokszor, hogy az őket körülvevő közeg megvető pillantásaitól övezve kell éljék mindennapjaikat.

Bevallom, magam is sodródtam az árral, s felszínesen ítélkezve beálltam a siserehad soraiba sarat hajigálni. Mentségemre szóljon, hogy igyekeztem az öltözködési kommunikáció oldaláról közelíteni a témához. Na jó, olykor-olykor érintettem párkapcsolati érdekességeket, de csak felületi szinten...

Andy, kérlek bocsáss meg!

Bárcsak visszacsinálhatnám azt a néhány cikket, meg a tucatnyi posztot, melyekben harsányan ekéztük megjelenésedet! Csak bízni tudok benne, hogy képes vagy felülemelkedni piszkálódásainkon most, amikor a kritizált részletek egy általunk eleddig nem ismert ruházati dimenzióban számunkra is harmonikus egésszé álltak össze!

Melyek is volnának az új trend - azt hiszem mindenképpen nevezhetjük annak - leheletfinom jellemzői a formális öltözködés területén, amennyiben vagy annyira szerencsés, Kedves Olvasó, hogy Andyhez hasonló, karakteres sziluettel áldott meg jó sorsod?

Először is annak ellenére, hogy egyfelől alkatod ezért kiált, másfelől könnyen lehet, hogy anyagilag meg is engedhetnéd, véletlenül se készíttess magadnak méretes ruhát! Légy bátor, és oldd meg konfekcionált darabokból a szettet, keresd a kihívást!

Vajna stzle

Semmiképpen se lepődj meg azon, hogy az a zakó, amely hasmánt megfelelőnek bizonyul, bizony a térdedig ér majd! A korlátolt agyú tervezők ekkora körfogathoz valamilyen érthetetlen okból mindenképpen szálfa méretű emberkéket képzelnek. Te persze rá se ránts, és meg se próbáld a majdhogynem klepetusként rád boruló zekét alul rövidíteni! Hagyjuk meg az ilyen aljasságokat az olyanoknak, akik még hisznek a szabókban, és mindenféle úri huncutság által igyekeznek testre szabni a konfekciót!

Bravúrosan sikerült átemelned az új trendbe valamit az elődök látásmódjából akkor, amikor a zakó ujja alatt kikandikálni hagytad az inged mandzsettáját! Sietnék hozzátenni, hogy ezt is újszerűen teszed! Szakítva a korábbi elképzelésekkel, miszerint a mandzsettának begombolt helyzetben meg kell állnia a kézfejnél, engeded az inget egészen az ujjak közepéig belógni! Bravó!

Szeretném halkan megjegyezni, hogy a nyakkendő alatt kigombolt ingnyak ötletét előtted már olyan nagy nevek is alkalmazták, mint az öltözködés másik nagyágyúja, Demján Sándor, vagy a hozzád hasonlóan térfogati problémákkal küzdő showman, Hajdú Péter. Nincsen ám ezzel semmi gond, az átvett ötlet harmonikusan illeszkedik az egészhez.

Én is éreztem már, hogy mennyire elcsépelt az est végén a kötelező protokoll utáni szabadságot a csokornyakkendő hanyag meglazításával jelezni, ami egyébként Pierce Brosnan óta még egyetlen 007-esnek sem állt jól, de te ezt is remekül áthidaltad! Pokolba a kilazított nyakkendőcsomóval, vagy a kigombolt ingnyakkal (ja, az már amúgy is nyitva van...), lógassuk fele-fele arányban egyenlően normál nyakkendőnket! Bámulatosan kreatív! Olyannyira az, hogy az egyébként szánalmasan vékonyka Christopher Lambert is ellopta az ötletet még aznap este, amikor Andy az új trendet megvillantotta. Szeretne ő csak ily' megkomponált szettekben páváskodni, de ez nem jöhet össze akárkinek!

Észrevettük továbbá, hogy egy eredendően nagy valószinűséggel öltönynek készült ruha zakóját hordod szólóban, legalábbis a karakteres csík leginkább öltönyökön jelentkezik. Hogy mi történhetett a csíkos nadrággal - szétreccsenés, elporladás, szublimálás - annak történetét jótékony homály fedi...

Igyekeztünk megtalálni annak az okát, hogy vajon miért nem társítottál a szetthez nadrágszíjat? Arra nyilván gondolni sem merünk, hogy nem létezik ilyen méret, szóval alkalomadtán majd tájékoztass minket, az újdonságokra mindig éhes, nyitott követőidet, mi is az üzenete az öv elhagyásanak?

Ölel tisztelőd:

Kun Gergely

2 Tovább

Szar mer buzis!

Fika kultúra lett a magyar. Fikázunk mindent és mindenkit. Ennek bázisa a nyilvánvaló és mélyenszántó mindenhezértés. A magyar ugyanis szakértő és szakkommentáló (szakkommentelő). A tízmillió futballedző, politikai elemző, chemtrailszakértő, tehetségkutató, mesterszakács, befektetési tanácsadó, szomállijé, Darwin tagadó, barista, brókermediátor, újabban pedig bevándorlásügyi szakvátesz, halálbüntetés jogász, nincs mese a hóhér országa lettünk...

Az egy főre eső ókájés bizonyítványok terén minden kétséget kizáróan világelsők vagyunk, és egyébként mi még ahhoz is értünk, hogy diploma nélkül is mindenhez értsünk.

Nemzeti összetartozást, önképet, miegymást erősítő, nem szerzett, hanem alanyi jogon fennálló, kvázi veleszületett magyar szakértelem a sztájlisztság is, továbbá az eme tudásanyaggal szoros szimbiózisban élő buziságmegállapítás. Hazai berkekben jómagam kiváltképp kerülöm a stylist megnevezést egyfelől a titulust használó, önjelölt megmondó emberek általános nívótlansága, másfelől a környezetemben dömpingszerűen felbukkanó, ellentmondástnemtűrő divatértés okán. Majd 20 évnyi tapasztalat a pályán nem vértezett fel olyan tudással, amit a rákosbaszomhadházi Hörpi büfében (korábban 8853-as számú italkimérés) egyetlen délután alatt ne zúznának porrá a véletlenszerűen épp ott poharazgató szakemberek.

Folyamatosan érkeznek a tűéles megállapítások, a rendszerszerűen alátámasztott vélemények, hogyaszondja (idézet): "Ez a díszzsepi ahhoz a kockás zakóhoz szar!" Mintegy önkínzásképpen olykor-olykor belemegyek a "diskurzusba", finoman érdeklődöm, hogy ha nem ez, akkor mi volna a javaslat. Konkrét válasz nem érkezik, ellenben újabb észrevétel a szett másik eleméhez, miszerint (idézet): "meg ez a kockás zakó is szar!" Kimondhatatlanul szeretnék jómagam is felvérteződni eme szaktudással, így nem véletlenül kutakodok tovább, mivel is támasztaná alá a szakértő iménti észrevételeit. Hosszas nyaggatásomra meg is érkezik a megdönthetetlen álláspont: "Hát nem látod, hogy buzis?!

A nemi identitás átlagtól eltérő mibenlétét ruházat alapján felmérni képes szakemberek mindig is írígységem tárgyát képezték. Nekem ez nem megy. Hozzáteszem, hogy nem is érdekel a téma. Sanszos, hogy az ilyetén hozzászólók önmaguk is kihívásokkal küzdenek e téren, és harcos kiszólásaikkal valamit leplezni kívánnak, hiszen legtöbbször egyedülálló férfiaktól érkeznek eme sarkos észrevételek...

Sietnék leszögezni, hogy magam is egy vagyok a tízmillióból, ergo rendelkezem néminemű szupererővel. Például elég egy pillantást vetnem a flasztert súroló, trottyos gatyaszáradra, és máris tudni fogom, hogy egy igénytelen pöcsfej vagy! De jelenjél csak meg óriás feliratos pólóban egy éjszakai rendezvényen, bizton állíthatom, hogy kevés közös témánk lesz! Túrjál bele az ötlettelen frizurádba, már érzem, hogy kreativitás terén nem kell veled számoljak! A farmer/fehér ing/kék zakó/Converse/fröccs a kézben kombó megmutatja, hogy egy menthetetlen szürke egérke vagy, aki saját gondolatok híján kénytelen másolni, és beállni a sorba!

Gyáva vagy kezdeményezni, túl beképzelt vagy kérdezni, nem vagy nyitott, hogy újat felfedezz, szürke vagy és áporodott, konzervatívnak látszó felszíned alól kibukkan az avittságod, és mindezt a szart, amit cipelsz mérhetetlen rosszindulattal és arroganciával színezed!

Élj vele boldogan, áldásom rád! Block user....

Kun Gergely

2 Tovább

Vajna Timi, értünk mindent!

Vannak pillanatok, mikor fél szavakból is megértünk egy helyzetet, akadnak azonban olyanok is, amikor még ennyi sem kell. Hidd el, Timi, a tied is ilyen szitu. Éppen ezért nincsen értelme magyarázkodnod, kristálytiszta minden. Különben is, a legutóbbi megszólalásod óta összeugrik a gyomrom, valahányszor nyilatkozol!

Ilyenkor már előre félek, kioktatod-e újfent az alant elterülő plebszt, hány karátos gyémánttal illik megörvendeztetni életünk párját egynémely alkalmakkor. Persze különösen izgalmas ez annak a Vajna Timinek a szájából, kinek Palácsikként még pofoneső jutott osztályrészül. Tudtad, hogy egy-két békát le kell majd nyelni, egyebekről nem is beszélve, de én már akkor sejtettem, hogy a hoszteszlányok tömegéből kiemelkedve, egy "ZS" kategóriás, idegbeteg színésszerűség mellett élni csak egy állomás lesz a te karrieredben.

Andy egy remek fickó, hetvenes éveire sok magyar kortársától eltérően neki abszolút nincsenek súlyproblémái, súlya az ugyan van, csupán gondja nincsen ezzel. Leszarja. Van mindemellett bájos arcberendezése, mely megnyugtatásul szolgál bárkinek, ki odapislant. Ha mindez - amint azt legfrissebb nyilatkozatodban állítod, kedves Timi - elegendő volna ahhoz, hogy elcsavarja egy harmadannyi korú lányka fejét, többezer kedves öregurat látnák naphosszat a parkokban sétálgatni, oldalukon lufiszájú, gumimellű, csokicső szítta retkekkel.

Nevezhetnénk ezt a duettet egyfajta modern kori szimbiózisnak hasonlóan bizonyos gombafajokhoz, melyek a fák gyökeréhez tapadva szívják azok életnedveit, de félek, hogy az érzelmi intelligenciát tekintve a párhuzam sértő lenne a kifinomult spórásokra nézve.

Nem is tudom, kinek szeretnél bizonyítani, Timi, hisz nekünk nem kell. Tán újdonsült barátaidnak? Banderasnak?  Schwarzinak?! Hidd el, náluk jobban senki sem ismeri ezt a szitut. Évtizedeken át futószalagon szállították számukra a készséges hölgyeket, Arninak tán csak új májból volt többre szüksége...

A te motivációdat megértjük, Timi, sőt, azt kell mondjam, hogy még elegánsabb is arra hivatkozva szórni a pénzt, hogy a férjed vagyonából "fussa" rá, mint ahogy Zimány Linda kolléganőd teszi, aki hivatalos pénzkereseti lehetőségként az elmúlt évekből maximum a Jude Law-val töltött túlórákat tudja felmutatni. Akinek bizonygatni kéne a döntését, az sokkal inkább Andy. 

Példát vehetne hasonlóan kistafírozott los angelesi emberkékről, pl Dan Bilzerianról, aki tudja jól, hogy elég egy félhangos sercintés a százdolláros pénzköteggel, s máris egymás póthaját tépik a lányok a Ferrari anyósülésért versengve.

Addig is, amíg megfejtjük a titkot, maradtok ti ketten a szánalmas hazai celebvilág furcsa párja, a plebsznek meg vagyonok híjján nem marad más, mint dugni otthon szerelemből.

Kun Gergely

3 Tovább

A magyar sztájlisztok nem ismerik a külföldi trendeket

Egyre gyakrabban szaladok bele a cybertérben olyan mesterségesen gerjesztett álvitákba, amelyekben egyébként általam nagyrabecsült, tájékozott, jótollú véleményvezérek mondják meg a tutit a divatról. Nyilván most nem volna elegáns nevekkel megspékelni az írásomat, azonban amennyiben bárki is túltolja az okosságát az ingerküszöbömön, gondolkodás nélkül meg fogom tenni azt is. Így most csak általánosságban írnék pár észrevételt a jelenségről.

Bizonyára felszisszennének az idecitált párhuzamon az építészek, de ahogyan az ő szakmájukban, úgy a divat terén sincsenek kőbe vésett, meghaladni tiltott dolgok. Ha ez ugyanis nem így volna, akkor több száz éve ugyanolyan építészeti megoldásokkal találkoznánk világszerte.

Nem vitatom, az alapképzettség feljogosít markáns véleményalkotásra, de ne mondjuk már ki ellentmondást nem tűrően a frankót! Jómagam közgazdászként távolabbról pottyantam bele a divatszakmába, de az itt eltöltött majd húsz év meggyőzött arról, hogy egy rendkívül képlékeny, a tegnapok kőbe vésett szabályait rendre felrugdosó, a tradíciókat tisztelve meghaladó területről van szó. Talán éppen azért, mert vizsgálódásaimban nem kötnek tanult regulák, nyitottabb és éhesebb vagyok minden változásra szezonról szezonra.

"A divat az, ami divattá válik!"

Az első pilantásra faramucinak tűnő mondás kiválóan érzékelteti a valóságot. Nincs az az egzakt tudás, ami lehetővé teszi birtokosának a divattrendekben bekövetkező fordulatok előrejelzését. Éppen ezért tűntök nevetségesnek, kedves honi sztájlisztok, amikor nadrághosszok, zakógombok, reverek, zsebek, formák és fazonok tekintetében centiméterek alapján mondtok ítéletet egynémely kreációkról!

A tradíciók tisztelete minden szakmában fontos, de eme szabályokhoz való vak ragaszkodás inkább tűnik konzervatív maradiságnak, mellyel avittságotokat szeretnétek elrejteni a közönség elől.

A legfrissebb, áprilisi VOGUE L'UOMO-ban fedeztem fel a mellékelt két képet, melyekre bevallom, jómagam is felszisszentem elsőre.

Az egyiken egy szandálos szett látható, persze nem a keletnémet, randigyilkos szandi/zokni kombó, mely 100%-os biztonságot nyújt teherbeesés ellen a szexuális aktus garantált meghiúsulása okán, hanem egy ízlésesebb példány. Tessék, lehet hurrogni!

A másik - ohhhh mily' skandallum - egy rövidujjú ing, melynek a magyar szekrényekből való kigyomlálásán jómagam is elévülhetetlen érdemeket szereztem :). Igen, nem tagadom, pozitívabban álltam a jelenséghez rögvest, amint észrevettem, hogy egy Louis Vuitton darabról van szó, mely márkát nem igazán lehet vádolni a tradíciók semmibevételével, ugyanakkor játszi könnyedséggel nyúl meghökkentően új alapanyagokhoz, formákhoz, színekhez.

Nem tudom, hányan vagyunk hazai férfiak, kik minden egyes számát igyekeznek beszerezni a világdivatban ikonnak számító kiadványból, de hadd legyek annyira beképzelt, hogy nem lehetünk sokan. Öt eurót is képesek elkérni eme vaskos újságért, szabadjon úgy fogalmaznom, hogy két szaros kávé áráért kinyílnak előttetek a világtrendek csakrái!

Tehát kedves, jó sztájliszt urak, a centiméterek jelentősége maradjon meg a hálószobáknak...

Kun Gergely

0 Tovább

Rogán csákó: Gucci a fejre!

Bámulatosan kreatív lehetőségeket biztosít az önmagukat kifejezni vágyó, lelkükben kettősséggel birkózó polgárok számára az új trend! Már látom is magam előtt a felül bróker, alul tolvaj ruházati kreációkat! Bizton állíthatom, hogy hatalmas lenne a kereslet! Igény mutatkozna a gázszerelő/milliárdos kombóra is, továbbá a lefelé vizet prédikáló, odafent bort vedelő szettekre is.

Vannak, akik úgy vélik, az öltözködésben sokkal több lehetőség rejlik, mintsem az igazodás a természet elemeihez, azaz télen fűtsön, nyáron hűtsön. Mi azon magyarországi kisebbséghez tartozunk - és ezt büszkén vállaljuk -, akik a ruházatot inkább használjuk egyfajta kommunikációra a minket körülvevők irányába, mintsem praktikumra.

Aktuális napi szettünk kiválasztásában mindig a már sokszor idézett hármas szabálynak kell érvényesülnie, azaz a szituáció, saját adottságaink, illetve a kommunikálni kívánt üzenet segít a helyes döntésben.

Komoly hibát eredményezhet, ha a fentebb említett három pillér bármelyike rátelepszik a többire, és túlzottan dominánssá válik.

Szándékosan megvártuk a március 15-el kapcsolatos politikai rezümék csitulását, hiszen hangsúlyozottan öltözködési, továbbá életstílus oldalról közelítünk egy-egy témához, még a látszatát is szeretnénk elkerülni a politikai állásfoglalásnak.

Rogán Antal huszárban

Rogán Antal, a más helyzetekben leginkább kifogástalanul elegáns közéleti szereplő meglehetősen izgalmas családi fotókat posztolt közösségi oldalán. Mivel hosszas böngészést követően sem leltünk arra vonatkozó adatot a politikusról, hogy egynémely hagyományőrző huszárbrigád tagja volna, esetében kissé testidegen a zsinóros mente.

Tovább bontogatva a fotóhoz kiválasztott szettet feltűnik, hogy alsó/felső test viszonylatában kompozíciós torzóról beszélhetünk, hiszen a ruházat két fő eleme közt karakteres ellentét feszül. Mondhatni vagy nem elég huszár lent, vagy nem túl guccsis fent... Amikor ilyen, számomra újszerű szettekkel találkozom, a feltolulni vágyó kritikát visszatartva, szerény áhitattal mindig megvizsgálom annak lehetőségét, hogy esetleg egy nagyszerű öltözködési újítással állunk szemben.

Pozitívan akarom szemlélni az első blikkre vizuális pusztításnak látszó ruházatot, és azonnal megfogalmazódik bennem a felül nő, alul pikkelyes hal analógiájára a "szirén szett" fogalma (syren set/copyright Kun Gergely). Bámulatosan kreatív lehetőségeket biztosít az önmagukat kifejezni vágyó, lelkükben kettősséggel birkózó polgárok számára az új trend! Már látom is magam előtt a felül bróker, alul tolvaj ruházati kreációkat! Bizton állíthatom, hogy hatalmas lenne a kereslet! Igény mutatkozna a gázszerelő/milliárdos kombóra is, továbbá a lefelé vizet prédikáló, odafent bort vedelő szettekre is.

Visszatérve Rogán úrra, értjük persze, hogy az ünnep kapcsán kreatív és autentikus megoldással akart előrukkolni, ennek köszönhető a zsinóros, aranysújtásos zeke. Azért, hogy ne ismételje magát, pusztán emberbaráti szeretetből további szett variációkat is javasolnánk számára.

Március 15-nél maradva remekül beválhat egy földnélküli zsellér gúnya, esetleg az Aradi vértanúkra hajazva egy kivégzés előtti fejzsák (adott esetben Louis Vuitton hátizsákkal helyettesíthető), míg a syren set másik pillére stílszerűen a mindenki által kedvelt figura, Haynau tábornok lehetne.

Október 23-ra el tudnék képzelni egy az új (régi?) politikai irányvonalat kifejező, felül usánkás katona, alul csinovnyik kombót veres csillagokkal díszítve, Putyin kitűzőkkel megspékelve. Augusztus 20-át mi képviselhetné hitelesebben, mint egy felül István, alul Koppány szett! December 6-án már mehet is a Mikulás/krampusz kombó, Karácsonykor pedig a Jézus/lator jelmez...

Végezetül pedig csak annyit, tudom, hogy a kisgyerekekkel és/vagy cukker kutyákkal marketingelt fotókat a legkönnyebb eladni a világon, óvatosan használnám humán díszletként a kölkeimet önmagam imidzsének fényezésére! Ki tudja, egyszer még égő lesz számukra ez a vállalhatatlan parádézás a zürichi gimiben...

Kun Gergely


2 Tovább

Orbán Viktor és a mezőkövesdi hízlalda ajándéka

Olyan már a régi időkben is volt, hogy Elnökünk (értsd: párt, téesz, szakszervezet, fehér lovas ellentengernagy...) jótevő módjára meglátogatja kicsiny, vidékre szakadt birkanyáját. A dolog etikettje a legbárgyúbbak ösztövér fejébe is belevésődött az évtizedek során. A népe fölött magasan lebegő néptribun pillanatnyi leereszkedése szolgáihoz, úgyis mint protokolláris megmozdulás, alapvetően két kötelező jellegű pilléren nyugszik, ez pedig az ajándékozás, továbbá a kirittyentem magamat. 

Elnökünk a "Libalegelő helyett stadiont minden szántóvetőnek" program keretében a minap a kies Mezőkövesdre látogatott, lehetőséget biztosítva ezzel hű szolgálóinak életük legmeghatározóbb élményének átélésére, továbbá köszönetnyilvánítások elrebegésére. 

Egy pillanatra tekintsünk el attól a ténytől, hogy jobb helyeken a hasonló létesítmények létrejöttét emléktáblák segítségével azoknak szokás megköszönni, akik verejtékes adóforintjaikból összegründolták azt, azaz a MELÓSOKnak, nem pedig a királynak, aki varázspálcája suhintásával ideirányította az anyagi erőforrásokat. Mondom, ha eltekintünk ettől, akár még rendben is lehetne egy ilyetén látogatás. Lévén a Gardrob alapvetően egy öltözködési, tágabb értelemben lifestyle blog, nem is kellene foglalkoznunk az esemény kapcsán átadásra került ajándéktárggyal, a felszínre törő vizuális pusztítás mellett azonban nem mehetünk el szó nélkül.

Az ajándékozások korát éljük, hisz adni jó! Pártállástól függetlenül minden aktuális csinovnyik számára tájékozódási pontként szolgáló ajándékozási etalon lehet a minap L. Simon László által főnökének átadott festmény. A témáját tekintve magát a kenyéradó gazdát, Lázár Jánost ábrázoló "művészeti alkotás", minőségére nézve nagyjából egy nagycsoportos óvodás által az ebédszünetben összedobott kreáció szintjén mozog.

Lázár János ufókkal társalog

Becsületére mondva Tállai András mert nagyot álmodni, és a legkreatívabb mémgyártókat zavarba ejtő vizuális pusztítást hozott létre ajándék gyanánt. A fotómontázs hazánk mindmáig (és könnyen lehet, hogy végérvényesen is) utolsó, világszinten is értékelhető futbalikonját, Puskás Ferencet ábrázolja Elnökünkkel, akit nem átallottak a kép erejéig korhű (értsd: Puskás mezére hajazó) ruhában ábrázolni!!! Ha maradt volna egy szemernyi objektív értékítélet morzsa Orbán Viktorban, akkor a kép által sugallt párhuzamot, vagy mittudoménmit udvarias formában, de a leghatározottabban azonnal visszautasítja. Mivel nem tette, ennek megértését a politikai elemzőkre bízzuk!

Sokkal testhezállóbb feladat számunkra az egybegyűltek ruházatának értékelése, jobban mondva a szettek értékelhetetlenségének megállapítása.

Kezdenénk azzal a mindmáig a fejekben lebegő rögeszmével, miszerint száz kiló alatt nincsen se férfi, se kanmalac, bár rá se rántsunk, hogy a tételt azóta már részben cáfolták, mert kanmalac igenis van! Arról nem szóltak a hírek, hogy a megállapítás kiegészült volna időközben azzal a tézissel, hogy mázsa alatt nő sincsen, dacára annak, hogy a felvétel alapján ez igazolható lenne...

Könnyen lehet, hogy az én életemben már nem fogok találkozni normális nadrághosszal, vmint szárbőséggel megjelenő közéleti személyiséggel. A számomra mindmáig indokolatlan anyagtorlódások okát cipő tájékon nem sikerült megfejtenem, de lehetséges, hogy egynémely újkori Hungaricum születésének vagyunk tanúi. 

Szeretnénk továbbra is hangsúlyozni, hogy sem a motoros bőrdzseki, sem a zakó nélküli ing, de még csak a Decathlonban leárazott, "KIPSTA" márkajelzésű polár pulcsi sem került fel hivatalosan egyik ország diplomáciai etikettjében sem a protokolláris szettek közé "Elnöki vizit" címszó alatt, bár asssszem Ugandát nem néztem meg, ahol is a fűszoknya monszun idején erősen javallott...

Nagy örömünkre szolgál, hogy ennyi év után Tállai Úrhoz is eljutott a kétgombos zakók viselésének trendje! Ennek kapcsán szabadjon megjegyeznem, hogy eme ruhadarabnál éppenhogy a felső gombot illik begombolni, az alsót pedig nyitva hagyni. Amennyiben az elvárásnak megfelelő gombolás a pocaktájéki szűk keresztmetszet okán nem jöhet össze, kéretik ennek megfelelő méretű zakót beszerezni, majd a borítékolhatóan túlságosan hosszú kart rövidíteni!

Egy-két kivételtől eltekintve általános érvényű javaslatom lenne, úgy anblokk az egész országnak, mielőbb kiszédelegni az "intravénás velős pacal, porcukros dödölle, véres hurka" Bermuda háromszögből. A változás nagyban megkönnyítené a ruházatért felelős protokoll kollégák mindennapjait.

És ha már volt bátorságunk olyan ARCOK elé pozícionálni a közös fotót, akik nevét remegő áhitattal ejtette ki, és ejti ki ma is a labdarúgás világa, nem ártana valamilyen testmozgást kitalálni a jövőre nézve! Mert az Elnök Úr ugyan focizik, de higgyék el, Uraim, ettől Önök még nem lesznek hitelesebbek, a dumáról nem is beszélve!

Kun Gergely

0 Tovább

Vége a Kiszel Tünde korszaknak!

Mulat a magyar. Meg persze bálozik. És ha már bálozik, hát kiöltözik, azaz hogy...

Mióta csak léteznek, a bálok a társasági események csúcsát jelentik. Meghívottnak lenni kiváltságnak számított, jobb helyeken annak számít ma is. Finom jelzés volt ez a résztvevők és a távol maradók között arra vonatkozóan, kik is az arra érdemesek!

Nem lehetett kérdés, hogy a bálozók kitettek magukért, és minden eszközzel kommunikálták a világ felé az elit klubhoz tartozás üzenetét. Hetekig beszéltek, beszélnek még ma is arról, hogy ki érkezett hat lovas hintón, vagy gyalogosan, limuzinnal, vagy a legújabb Bugattival?

Téma volt, mely királyi szalonok költeményeiben jelentek meg az arra érdemesek, és kik azok, akik korábbi ruházatukat frissítették csupán. Ugyanúgy skandallumnak számított, és a folyton fanyalgók fegyverébe muníciót adott, ha a figyelmetlen (vagy pénzéhes) készítő egyazon kreációt adta két, egymással rivalizáló dámának!

Kiesni a körből maga volt a bukás, visszakerülni pedig képtelenség, éppen ezért senki sem akart hibázni. Ahogy az alapvető erkölcsi normákat, vagy a viselkedés szabályait sem kell feltétlenül kódexekbe vésni, a báli megjelenés etikettje is íratlan normák szerint alakult ki, és finom változásokkal öröklődött századokon át családról családra.

Úgy tűnik, ez most sincs másként. Az igazi minőség irányába mutató trendfordulóként is értékelhetjük akár, hogy az évről évre megrendezett, hazai berkekben kiváltképp rangosnak számító Story Gála hangsúlyozottan nem vétette fel vendéglistájára Kiszel Tündét, továbbá Gáspár Győzőt (Győzikét, oh mily' szép!) sem! 

Rájuk már nincs szükség - Győzike és Tünci

Az értéktelen giccs szinonimájaként is ismert parti maca lázasan kereshet egyéb felületet legújabb beszédképtelen, huszonéves rajongójának bemutatására, továbbá "home picture" bázisú falinaptár kreációjának vérszegény propagálására.

Nem tartom valószínűnek, hogy volt olyan esemény, amitől Tüncike levakarhatatlan celebbé vált a hazai "Zs" kategóriás médiafelületeken, de az biztos, hogy élő tanuk nincsenek ennek igazolására. Sajnos Magyarország kebel- és szemöldökcsodája is azok táborát gyarapítja, akik arról híresek, hogy híresek. Győzikét meg aztán tényleg hagyjuk...

Hát ez a szett sem jött össze

Gondoltam hát, hogy a vállalhatatlan gagyi kigyomlálásával elérkezett az idő, amikor ha nem is 'face control', de egyfajta önkéntes 'dress code' kerül bevezetésre az ilyen eseményeken. Csalódnom kellett.

Itt is van mit csiszolni: Joshi Barat

Az igaz, hogy a felvonultatott szettek messzemenően megugrották az 1980-as évek ceské krumlovy báljainak almazöld és padlizsánlila pincérzakói által felállított etalont, de azt gondoltam, ennél azért már magunktól is messzebbre tekinthetnénk.

Kicsit túl lett öltözve az úr

Érthetetlen, hogy az elegáns magyar férfi ruhatárából miképpen hiányozhat a szmoking???!!! Nehezen tudom elfogadni azt az érvelést, hogy azért nem vásárolnak meg egy ilyen ruhadarabot, mert évente csak párszor vehetik fel. És?! Ha csak egyszer mész el egy évben vízpartra nyaralni, akkor már strandcuccot sem veszel??? Abszolválod a horvátországi pihenést egy mackóalsóban???!!!

A Loftban azt szoktam javasolni a hezitáló ügyfélnek, hogy két esetben vásároljon meg egy igazán komoly, urambocsá' drágább szettet. Egyfelől, ha minden nap hordja, hiszen amiben a fél életedet töltöd, az legyen már jó! Másfelől, ha csak alkalmanként veszi fel, mert úgy nem használódik, sokáig kitart majd!

Kiváltképp érvényes a szmoking vásárlásakor ez a második eset, mivel a legvérmesebb bálozók is egy évben 3-4 báli estét tudnak abszolválni. Feltételezve, de nem megengedve, hogy szmokingunkon nem helyezzük el az est folyamán felvonultatott vörösborok, illetve malacsültek árulkodó nyomait, ruhánk sok-sok éven át lehet lelkes kísérőnk ezeken az elegáns eseményeken.

Bár mi alapvetően a férfiak ruházatára koncentrálunk, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy hölgytársaink a báli szettek tekintetében több kört is ránk vertek, így aztán különösen visszatetsző - nevek említése nélkül - az, amikor egy ragyogó és az alkalomhoz tökéletes ruhában megjelent nő férje (barátja/partnere stb.) remekül hozza a "teliszart krumpliszsák" szerepet...

Szóval, Uraim, ne tessenek félreértelmezni a "no smoking" feliratokat!!!

Kun Gergely

0 Tovább

Átmeneti üresedés

Kicsiny hazánk éghajlati viszonyait alapul véve létezik két olyan aprócska időszak, amikor az átlag pógár már izzad a vaskos télikabátjában, de még egy picikét fázik a strandpapuccsal kombinált térdnadrágban. E két periódus együttvéve sem tesz ki többet 6-7 hónapnál a rendelkezésre álló 12-ből, így érthető, hogy egy magára valamicskét is adó magyar nagyvonalúan lemond az ehhez való igazodásról. 

Mi az nekünk, rá se hederítünk! 

A hőmérséklet, valamint a csapadék változatosságát szofisztikáltabban érzékelő országokban fantasztikus dolgokat képesek tenni az emberek!

Mellény

Itt van például az orkán mellény. Ez a termék ahelyett, hogy egy teljesen általánosan elfogadott ruházati kiegészítőként minden magyar férfi gardróbjában ott fityegne, igazi vízválasztóvá válik a megítélés szempontjából. Amellett, hogy örvendetesen növekszik a mellényt viselők tábora, még mindig rendkívül sok emberkét látok hűvösebb napokon egy szál ingben vacogni a kocsijukban (mivel nagyon helyesen lekapják a zakójukat vezetés közben, nem begyűrve azt az ülés és a hátuk közé), de nem ritka látvány egy verőfényes tavaszi napon az ingét bokáig átizzadó üzletember, hisz majd' rárohad az egyébként meglehetősen hűvös 8-10 fokban a meleg gyapjú kabát. 

Ez csak két olyan szituáció, amikor egy mellény jó szolgálatot tehet, de ha ez nem volna elég, megemlíthetjük azt a lehetőséget is, amikor még, vagy már nem fűtött helyiségekben üldögélve kell dolgoznunk röpke pár órát, és egy ránk cuppanó pulcsit túlságosan zártnak éreznénk.

Aztán ott kocog a futottak még kategóriában az időszakra ékes magyar nyelvünk által is utaló ÁTMENETI dzseki! Szelesebb, időnként csapadékosabb napokon jó szolgálatot tehet azon a pár százméteres szakaszon is, amikor hosszas körözést követően leparkolt kocsinktól kedvenc éttermünk kellemes melegébe megtérünk.

Immár szezonokon átívelően tartja magát a kollekciókban a gombos, vagy zippzáras kialakítású, leheletvékony gyapjú kardigán. A hagyományos pulóverekkel szemben fennálló számtalan előnye közül én azt emelném ki, ami számomra kedvesebbé teszi a klasszikus "V", vagy környakú, zárt rokonainál, nevezetesen az a praktikus tény, hogy "belőtt sérónk" szétzilálása nélkül lehet le-, illetve felvenni.

Azt még megértem, hogy a drága nagyik karácsony előtt még mindig a klasszikus rénszarvasost keresik harmincas éveikben járó unokáiknak, de hogy ugyanezen felcseperedett "kölykök" ezt miért hordják, számomra felfoghatatlan!?

Aztán itt van még a sál, melynek viselésétől valószínüleg a dobhártyánkba egy életre bekarcolódott "Pistiiiiikeeeeeeee, vigyéééééé' sáááááálaaaaaaat, hideeeeeeg vaaaan!" üvöltésnek köszönhetően ódzkodunk. 

Ideje volna végre feldolgozni a traumát, és a nyakék visszakerülhetne az őt megillető pazar pozícióba. Remek társ egy félhűvös napon!

Hirtelenjében ennyi jutott eszembe ezen a lucskos, se nem hideg, se nem enyhe, szeles, borongós napon...

0 Tovább

Requiem egy csókért - il Bacio di Stile

Ha valakinek a halálhírét keltik, az sokáig él. A szólást pillanatokon belül csattanósan, mondhatni cuppanósan cáfolja meg Budapest ikonikus divatháza, az il Bacio. Halálhírét ugyan leginkább élőknek szokás kelteni, az il Bacio di Stile áruház vesztét ellenben számosan vízionálták már jóval annak világrajötte előtt.

Persze most lehetne mondani, hogy én is beállok a huhogók sorába, hisz a létesítmény még üzemel, és makulátlan pompájában ragyog. Ez a mai magyar divatkatyvasz azonban annál jóval kisebb langymeleg cirkusz, hogy mi, az igazi résztvevők, ne értesülnénk szinte bármiről pillanatokon belül.

il Bacio di Stile

Mert az úgy volt, hogy még talán meg sem száradt a tinta az áruház számára kiszemelt épület átruházási szerződésén, máris megkezdték károgásukat a "mindig pozitív" varjak. A rosszindulatú pletykákban nem is az a legbántóbb, hogy legtöbbször minden alapot nélkülöznek, hanem hogy maga a hírvivő személye és a mögötte álló szakmai tartalom mennyire szánalmas. 

Én például húsz éve tolom a szekeret a divat világában, mégsem mertem jóslatokba bocsátkozni az il Bacio sikerét vagy kudarcát illetően, mert be kell valljam, az il Bacio sok tekintetben nem az én dimenzióm! Éppen ezért csodálkoztam rajtatok, kedves divatszakmabeli kollégák, ti vajon mire építettétek negatív vízióitokat?! Mert az il Bacio úgy viszonyul a magyar divatszakmához, mint a balatoni lángossütő lakókocsi egy Michelin csillagos étteremhez.

Galeries Lafayette

Éppen ezért nevetséges volt, amikor fikáztatok egy szezononként akár milliárdos nagyságrendű árukészletet, miközben szaros kis butikjaitokban maximum pár százezer forintnyi bizományos készlet fityeg és fityegett annak függvényében, hogy a beszállítótok mit adott oda ingyen gebinbe! Fitymáltátok ennek a ragyogó épületnek a kialakítását, ti, akik filléres önkormányzati szuterénekben árulgattok, esetleg egynémely kommersz, szürke plázában nyüglődtök! Leszóltátok az üzletház személyzeti koncepcióját, mialatt a ti HR tevékenységetek a "melyik butik csinibabát blokkolhatnánk" szempontrendszerére épül!

És bizony drága barátom, te, aki tíz éve kijársz a Boss outletbe, csomagtartóban szállítod haza a motyót, és kisszobád franciaágyán adod tovább az árut, bizony te sem lettél szakértő egy ilyen volumenű projekt megítélésben. Sőt, az sem tesz divat vátesszé, hogy kétévente bevásárolsz egy New York-i Mallban az öt dolláros Hilfiger pólókból!

És te, kedves isztambuli Armani árus, te sem mondhatsz ítéletet! A húsz éve saarbrückeni, echte germán szart áruló emberek hogyan is tudhatnának bármit a piacvezető olasz és francia brandekről?! Azért, mert lóg két Tom Ford zakó a szekrényedben? Tényleg ettől lennél szakértő? Ne máááár.

GUM Áruház

Aztán az is szép történet, hogy úgynevezett megkerülhetetlen hazai trendsetterek sündörögtek, bábáskodtak az il Bacio születése körül, egyszerre fújva orcájuk szájnyílásán hideget és meleget, attól függően, ki, mit fizetett a hőfokért. Kicsit annak a férfinak a benyomását keltették, akik csak azért ócsárolnak egyébként egy jó nőt, mert nekik nem sikerült megdugniuk.

Az il Bacioval ellentétben vannak olyan divatszakértő emberek, akik egyszerűen képtelenek megbukni itthon, pedig már nincsen olyan hely ahová ne tartoznának. Mégis minden vidéki művelődési otthon zsűrijében mondják a frankót, reggeli műsorok kettő perces dicsfényében sütkéreznek, esetleg még dzsungel celebtúrán pókokat halásznak...

Bergdorf

Az il Bacio bukása mellett egyetlen egy olyan érvet hallottam, amire azt kell mondjam, sajnos megállja a helyét. A budapesti Harrods megálmodója valószínűleg túl sokat látott bele egy férfi ruhaüzlet korábbi értékesítőjébe, és őt bízta meg az il Bacio kialakításának teljes feladatával. A helyében nem vállaltam volna el a feladatot, vagy nem úgy, de ettől függetlenül nagyon drukkoltam a hely sikeréért.

Sokat gondolkodtam azon, van-e egyáltalán olyan résztvevője a hazai divatszakmának, aki hitelt érdemlően tudta volna megítélni az áruház létjogosultságát a magyar piacon. A válasz természetesen az, hogy nincs ilyen. Egy Galeries Lafayette, egy  Harrods, egy Bergdorf Goodman, vagy akár egy GUM áruház sikerét előre megjósolni ki tudta volna?!

És mit veszített Budapest az il Bacio letűntével? Rengeteget. 

Veszített egy ikonikus célpontot a valóban igényes, sokat költő világjárók körében. Elveszített egy olyan szakmai etalont, ami segített bekalibrálni a divathoz kevésbé konyítók számára is, hol tartanak a világtrendek. Veszítettek mindazok az ifjú titánok, akik szerintem kiváló munkát végeztek, és hittek abban, hogy egy remek iskolában szerezhetik meg a legaktuálisabb tudást, hogy majd mindezzel felvérteződve akár saját vállalkozásba fogjanak.

És kik nyertek? A hazai kárörvendő megmondóemberek. Biztosan boldogok, hogy végre nyílik egy újabb háundem vagy zara...

Kun Gergely

2 Tovább

Hexenschuß, vagy amit akartok - Hex tie

Már majdnem leírtam, hogy itt van az új őrület, amikor beugrott, hogy a divatban szinte már mindent kitaláltak egyszer. A dolgoknak mi csak maximum a retro, reloaded, refreshed verzióit éljük.

Hex tie

Meg hát különben is, néminemű szerénységre adhat okot legalább egy iparművészeti és/vagy divatintézet diploma hiánya, amely intézményekben felvérteződhettem volna mindazzal a tudással, ami a reggeli műsorok megmondóemberévé avanzsálhatott volna a "mit is vegyünk fel, most, hogy újra kisütött a Nap?" tematikában.

Nem kell hozzá túlzottan nagy jóstehetség, hogy ki merjük jelenteni, ez a divattrend sem fogja maga alá gyűrni a hazai fashionistákat. Pedig egy tipikusan magyar problémára adhatna csattanós választ a hex tie!

hex tie2

Gazdasági válság, elszabadult árfolyamok, nyafogó feleségek, vinnyogó barátnők, neveletlen kölykök??? Ugyan már! Piha! A magyar férfiember évtizedes küzdelme a nyakkendővel zajlik. Eleve ugye ott van a kössek, vagy ne kössek alapdilemma, amire jelentős számban a “f..szt kötök, mert csak a gond van vele” választ ikszeli a teremtés magyar koronája.

hex tie gold

Az általunk mélyen tisztelt maroknyi kisebbség számára (értsd: akik kötik) még temérdek probléma marad. Kis csomó vagy nagy csomó? Meddig érjen? Széles vagy keskeny kendő? Kötött vagy szőtt selyem?

De ezekbe a mélységekbe nem tudjuk magunkkal rántani a magyar urakat, mert ők az önmeggyőzés iskolapéldáját adják, amikor "a nem kötök" álláspont mellett érvelnek.

- Nem kötök, mert mindig túl hosszú lesz!

- Nem kötök, mert kicsi marad a csomó és béna!

- Nem kötök, mert mire jó lesz a csomó, olyan rövid lesz, mint a ballagó hülyegyerekeké!

- Nem kötök, mert úgyis mindig csak lezabálom, oszt meg vihetem tisztítóba....

- Nem kötök, mer' a Demján sem köti... ja, az má' köti... akkor sem nem kötök!

- Nem kötök, mert nem kötök.

- És így tovább.

Hát akor ne kössétek, drága feleim, a nyakkendőt, hanem csatoljátok!

Ne kötekedj! Hex tiera fel!

hex tie real

Kun Gergely

2 Tovább

Gardrób

blogavatar

Felnőtt tartalom, csak igényes és érett férfiaknak! Mindent megtudsz arról, hogy mit tehetsz azért, hogy a nők felfigyeljenek rád, az üzletfeleid elismerjenek, és követendő példának tartsanak, de legfőképpen, hogy te magad rátalálj saját stílusodra.

A Loft Outlet divatszakértőjének Instagram oldala - gerrri74

Instagram

Kövesd a Loft Outletet a Facebook-on

HTML

Címkefelhő

loft outlet (23),ferfi divat (20),öltöny (13),férfi öltöny (9),Loft (9),zako (5),divat (4),mesterházy attila (4),nyakkendő (3),Giorgio Armani (3),Kiszel Tunde (3),Sebestyan Balazs (3),Orbán Viktor (3),férfi ing (3),Roberto Cavalli (3),hamisítás (3),Hermes (2),Louis Vuitton (2),trendszetter (2),Brad Pitt (2),Pinter Attila (2),Benedek Tibor (2),gucci (2),menyasszony (2),Schiffer András (2),Rodeo Drive (2),berki krisztián (2),Los Angeles (2),Instagram (2),Herczeg Zoltan (2),szalagavató (2),slim fit (2),Róma (2),gatsby (2),Vona Gábor (2),férfi cipő (2),Lagzi Lajcsi (2),Friderikusz Sándor (2),smoking (2),stohl andrás (2),magyar futballvalogatott (2),Fodor Gabor (2),esküvő (2),casual (2),messi (2),Schobert Norbert (2),Rubint Réka (2),slim féfri divat (2),Andy Vajna (2),palácsik timea (2),mszp (2),Gyurcsány Ferenc (2),hosszú ujjú ing (1),Eurovíziós dalfesztivál (1),Conchita Wurst (1),Kelemen Anna (1),Rövid ujjú ing (1),Robbie Williams (1),Budapest Sportaréna (1),Thomas Neuwirth (1),tom ford (1),kommunikáció (1),balázs (1),4n4ln (1),trendsetter (1),Beverley Hills (1),Magyar Labdarugo-szovetseg (1),Vajna Tímea (1),Sebestyén Balázs (1),californication (1),Balaton (1),magyar labdarugo valogatott (1),donatella versace (1),Ata (1),V Zolika (1),Budapest Taxi (1),Bango Margit (1),Medveczky Ilona (1),kuki (1),sípálya (1),jagermeister (1),yeti (1),hütte (1),Unicum (1),kiszel tünde (1),Gundel Takacs Gabor (1),Dolhai Attila (1),Pokorny Lia (1),Zámbó Árpád (1),Demokratikus Koalíció (1),Orbán Vikor (1),horvath csaba (1),Deutsch Tamás (1),raszta frizura (1),Bagi-Nacsa (1),Budai Gyula (1),Szecsődi Ráró (1),Szecsődi Károly (1),nünüke (1),pompás nünüke (1),LMP (1),Zsidro Tamas (1),újságírók (1),Gerbeaud-haz (1),meglepetés party (1),szülinap (1),Kun Gergely (1),Vona (1),sajtótájékoztató (1),Gerbeaud (1),red neck (1),Gyurcsán Ferenc (1),kőbányai kínai piac (1),mellény (1),sál (1),átmeneti öltözködés (1),Galeries Lafayette (1),győzike (1),Bál (1),Tallai Andras (1),puskás ferenc (1),Story Gala (1),Harrods (1),GUM (1),Jason_yeats (1),Thomasopdebeeck (1),Alexander.kraft (1),Toth Vera (1),madonna (1),il Bacio di Stile (1),Hex tie (1),Hexenschuß (1),mezőkövesd (1),férfi nadrág (1),Összezárva Friderikusszal (1),Berki (1),Született feleségek (1),férfi karkötő (1),loftoutlet (1),useunused (1),formaruha (1),olimpia (1),Scherer Péter (1),Stohl András (1),sportöltözék (1),citytrail (1),futás (1),Noszály Sándor (1),lopás (1),szomszédok (1),szulejmán (1),Válótársak (1),Keymanstyle (1),Valentino (1),Dandy (1),kockás öltöny (1),Gáspár Győző (1),Emir Kusturica (1),Falus Ferenc (1),Főpolgármesteri Hivatal (1),Schobert Norbi (1),ice bucket (1),önkormányzati választás (1),Hajdú Péter (1),Zimányi Linda (1),focistafeleségek (1),Robben (1),Dress for less (1),tippmix (1),FIFA (1),Puzser Robert (1),selfie (1),futball vilagbajnoksag (1),Norbi Update (1),norbi (1),double monk (1),férfi kiegészítők (1),Ausztrália (1),Andre Goodfriend (1),habony árpád (1),dolce & gabbana (1),Zuckenberg (1),Szalay-Bobrovinczky Kristóf (1),női egyenjogúság (1),Karl Stefanovic (1),John Deere (1),Andre Agassi (1),tőzsde (1),Private banking (1),elegans (1),The Today Show (1),Dardai Pal (1),üzleti dress code (1),Marshalls (1),ruházat (1),Radics Gigi (1),COMET-dijkioszto (1),Comet Gála (1),VIVA COMET-dij (1),Farkashazy Tivadar (1),Vágó István (1),Juszt László (1),Gálvölgyi János (1),Szabó Zsófi (1),Comet Cloth Comedy (1),Csobot Adél (1),esküvői ruha (1),Vőlegény (1),Kállay Saunders András (1),vv béci (1),Loft Out (1),gigi (1),Osvárt Andrea (1),Pampalini (1),Bajnai Gordon (1),Kilián-laktanya (1),Csányi Sándor (1),Balotelli (1),Női és Gyermekruha Nagykereskedelmi Vállalat… (1),ballonkabát (1),megcsalás (1),divat világa (1),outlet (1),Dzsudzsak Balazs (1),világbajnokság (1),Nino Cerutti (1),Szárszói találkozó (1),Szárszó (1),Pep Guardiola (1),guardiola (1),férfi vízilabda-válogatott (1),Barcelona (1),vőlegény ruhája (1),esküvői öltöny (1),pénzmogul (1),üzleti tárgyalás (1),Ferrari (1),zakó (1),trend (1),ing (1),learazas (1),sale (1),szabó (1),Savile Row (1),ford (1),bmw (1),Audi (1),porsche (1),Lionel Messi (1),méret (1),Aranylabda (1),öltözék (1),nadrág (1),fat boys slim (1),Rogán Antal (1),lanvin (1),Fendi (1),Horn Gyula (1),Barack Obama USA elnök (1),menyasszonyi ruha (1),politikusok (1),Louis Vuitton hátizsák (1),Ferragamo (1),metroszexualis (1),Firenze (1),Nápoly (1),Milano (1),Zsolnay Porcelanmanufaktura Zrt. (1),Michelin csillag (1),meleg (1),buzi (1),Vidámpark (1),nyakkendo (1),pataky attila (1),Fásy Ádám (1),Bunyós Pityu (1),Postás Józsi (1),Balazs Pali (1),cakó kinga (1),Sugarbird ruhakollekcio (1),DJ Ötzi (1),Csóré Béla (1),rtl klub (1),Pitt Immagine Uomo (1),Istenes Bence (1),Eder Krisztian (1),VV6 (1),zombi (1),szex (1),ejszakai elet (1),Budapest (1),teli olimpia (1),Szocsi (1),Etyek (1),Liptai Claudia (1),Hajos Andras (1),Árpás László (1),Rokusfalvy Pal (1),Joshi Bharat (1),Fekete Laci (1),nagy duett (1),győr (1),médiabál (1),Szocsi olimpia 2014 (1),Szocsi 2014 (1),ruha (1),h&m (1),Giorgo (1),Ómolnár Miklós (1),Ralph Lauren (1),Alföldi Róbert (1),Caramel (1),rendőrség (1),kannás bor (1),Vácszentlászló (1),Zacher Gabor (1),Dobó Kata (1),tél (1),MÁV-Aszód (1),aszód (1),wellness-hetvege (1),wellness szallodak (1),dresscode (1),mély dekoltázs (1),Kaposvari Egyetem (1),öltözködési tanácsadó (1),öltönyök (1),középosztály (1),gazdagság (1),Steve Siebold (1),siruha (1),sibakancs (1),Tilla (1),Vadon Jani (1),wunderschön (1),Kulka János (1),fasfhionfave (1),Wolfie (1),Carbonfools (1),fehér balázs (1),Leonardo DiCaprio (1),George Clooney (1),teczar szilard (1),szőke nő (1),billiárd (1),éjszaka (1),buli (1),Berki Krisztian labdarugo (1),ingyen buli (1),magna cum laude (1)

Tőlünk kérj öltözködési tanácsot!