A 10 legstílusosabb magyar férfi?

A minap összeállította a "Legstílusosabb magyar férfiak" 10-es listáját a Fashionfave. Persze erről azért nekünk is van véleményünk.

A lista ez:

1.Éder Krisztián

2. Kulka János

3. Sebestyén Balázs

4. Fehér Balázs

5. Wolfie

6. Alföldi Róbert

7. Istenes Bence

8. Till Attila

9. Király Viktor

10. Caramel 

Természetesen nem létezik egységesen elfogadott meghatározás, mit is tekinthetünk stílusosnak. Igazi gumiszabály ez, amit a felhasználók a maguk nézőpontjának megfelelően tágítanak, szűkítenek. A portál által a legstílusosabbnak vélt férfiak közt akad olyan, akik jó eséllyel a mi listánkra is felkerülnének, szerepelnek azonban olyanok is, akiknek jelenléte némiképpen magyarázatra szorulna... Őket vesézzük ki először:

Fehér Balázs

Kezdjük mindjárt Fehér Balázzsal, az általam is kedvelt Carbonfools zenekar profi manökenből aktuál popikonná avanzsált frontemberével. Nem akarom a listát összeállító hölgy koncepcióját szapulni, de azért, mert valaki szemérmetlenül sármos szívtipró, még nem jelenti azt, hogy mindjárt stílusos is. Az illusztrációképpen a cikkhez mellékelt fotókon egy kutyasétáltatásból hazatérő, vagy talán egy hétvégi bútorcipeléshez öltözött, rendkívül jóképű férfit látunk. Ha már listák és megjelenés, akkor a top "ágról szakadtak" rangosrában fér oda Fehér Balázs az első 10 hely valamelyikére.

Folytatódjék a sor egy másik (pop)szakmabelivel, a Punnany Massif együttes Wolfiejával. Erről talán legyen elég annyi, hogy hátracsapott simléderű bézbólsapkával stílusosnak látszani nagyjából oly'  reménytelen, mint ahogy Havas Henrik próbálta bevezetni a szemüveg szárat rágicsáló entellektüell alakját a 1980-es évek pincér lila zakójával. 

Ez a style már a New Kids on the Block színrelépésekor is idejétmúlt volt, pedig akkoriban még én is azt gondoltam, hogy baromi stájlis vagyok a gördeszkámon a szakadt térdgatyámban, nyomott pólómban, New York Yankees baseball sapkámban.

Sem pozitív, sem negatív előjelű lista nem készülhet manapság Sebestyén Balázs nélkül, ebből is látszik, hogy milyen megosztó személyiség ő. Magam azok táborát gyarapítom, akik a szakmájában tartósan elért sikerei okán felnéznek rá. Az a karakteres világlátás, amit képvisel azonban nem jön át a megjelenésein. Inkább "elviseli" ő a ráaggatott cuccot, mintsem második bőrként összeolvadna a szettjeivel, ruházata erősen függ műsorainak aktuális szponzoraitól, és az öltözködési palettán a teljes skálát befutja. Stílusos? hm... nem hinném. Ruházatilag semmiképpen sem!

Király Viktor is ott pompázik a listán. Én azonban nem csak a listán, de úgy általában a magyar médiában való jelenlétét sem értem Viktorunk esetében, de legyen mindkettő az én bajom.

És akkor soroljuk azokat, akik a mi listánkon is szerepelnének!

Éder Krisztián

A magazin listáján első helyre került Éder Krisztián, alias SP, Döglégy Zoli után szabadon csupán Sós Perecke. Úgy látszik, hogy Krisztián esetében nem működik a magyar közvélemény általános memóriazavara, amely nagyban segít abban, hogy a 10 perccel ezelőtt még vadul dubajozó retkek, legott erkölcsi totmoszlopként tündököljenek egynémely esztrádműsorban, könnyeket csalva a bértapsoló közönség szemeibe.

Mondom, a magyar publikum Éder Krisztiánnak nem tudja megbocsátani a korábban vállalhatatlanul nyerítő, nyálas tinibálvány éveket, és éppen ezért nehezen veszi be a gyomruk a váltást. Pedig most szükség lenne rá: Krisztián mostanra már az egyik legérzékenyebb látásmóddal rendelkező művésze a vizuális pillanatok megörökítésének, és megjelenésében abszolút ezt az értékes oldalát hangsúlyozza egy jó ideje.

Kulka János

Kulka Jánosnak egyértelműen helye van a listán, mindamellett Itt hívnám fel tisztelt homofób polgártársaim figyelmét arra, hogy a stílus nincsen összefüggésben azzal, mit is művel valaki a hálószobájában. Helye van a listán, mivel tisztában van a korával, megjelenése megtiszteli a szakmáját, öltözéke állandó értéket sugall a közönsége felé is, egyszóval harmóniát érzek az ember és stílus viszonyában.

Tilla

Aki feltétlen harmóniában áll mindazzal, amit a képernyőn képvisel, emiatt egyértelműen helye van a stílusos emberek között, az Tilla. A sok területen bevethető, vidám, érdeklődő, intellektuálisan érzékenyen kérdező embert a nagyközönség sokkal inkább azonosítja az esti showműsorok házigazdájaként, és kevésbé az igényes, izgalmas témákat körüljáró riporterként, filmrendezői tevékenységéről pedig csak az igazán vájtfülűek értesültek. 

Outfitjei ennek megfelelően lazák, erősen city casual ihletésűek. A koncepcióban egyértelműen tettenérhető a délutáni TV-s meetingekre való megfelelni akarás, ugyanakkor a bringás csávó attitüdje is.

És itt most elhallgatunk, mert hamarosan mi is összerakjuk a magunk 10-es listáját, hogy ne mindig csak máséval verjük a csalánt. Lehet készülni.

Kun Gergely

3 Tovább

Balázs, nekem te akkor is Vundersőn vagy!

Tévénéző vagyok. Nem kicsit, nagyon.

Sokat sejtető címmel és végre saját műsorral jelentkezik újra Balázs. Nagy elvárásokkal csüccsentem le a TV elé. Balázst ugyanis – sokakkal ellentétben - nagyon tisztelem. Szerintem ő egy igazi jelenség a mai magyar médiában, nem pusztán egy bármikor és bárkivel lecserélhető szürke egér.

Elkezdődik… döbbenet… ilyesmit youtube-on látsz az idióta japán műsorokból összeollózva. Mi ez???!!! Kulisszák rendben, Balázs OK, Vadon Jani előtt le a kalappal, hisz ha jól tudom, ő egy amolyan valódi bringás srác, akit hat lóval se lehetne behúzni egy elegáns ruha üzletbe, ennek ellenére most tövig nyomja a smart casual-t. Mégis végig kell kínlódnom az első előadást. 

Vadon Jani és Sebestyén Balázs

Innen csak emelkedni lehet, és a  folytatásban bízva egy hét múlva várom a második etapot. 

Kínlódás reloaded… Tényleg ez a téma, hogy kik dugták meg Bálint Toncsit a héten bekeverve Fekete Pákóval, meg egy kis Boros Lajos, aki úgy ássa önmaga sírját, hogy a jelenségre nem is találni szavakat.

Mi történhetett? Balázs igazi vérprofi, akit sokféle harcmodorban lehet hadba küldeni, és ezidáig szinte mindenütt hozta a tőle elvárt magas színvonalat. Akármit, nyilván, ő nem vállal el, és bizonyára sok mindent rutinból tol, megkockáztatom: talán unalmasak számára a futószalagon érkező licensz műsorok. 

A Wunderschönt támadó kritikus visszhang fröcsög, nem ismer kegyelmet. Kicsit bosszút is állnak most azok, akik sokáig irigykedve szemlélték a fiatal médiasztár sikereit, azokról nem is beszélve, akiket kiosztott a reggeli rádiós speachekben. Ezek az emberek persze meg sem közelítik Balázst tehetségben, profizmusban, de azért jólesően dagonyáznak a fikázás posványában.

Beugrik egy párhuzam a ruhás mindennapjaimból. 

Nekünk, akik az olasz divat világában élünk, szinte minden cuccunk volt már az úgynevezett „populáris” vonalból. Azok a stílusok, amik sokak számára még újak, frissek, vonzóak nem egyszer tűnnek számunkra unalmas bázisdaraboknak az új kollekciókban. A különlegesre éhes szemünk ilyenkor nem ritkán becsap, és hibázunk mi is. Így az egyedinek szánt összeállításbó lesz a különc, a széles közönség számára értelmezhetetlen „gönc” az üzletben.

Hibázok-e ilyenkor, vagy kérdezhetem, hibázik-e Balázs, amikor egy szakmailag újhoz nyúl? Az ő esetében a közönség, az én esetemben a vevő áll értetlenül a legjobb szándékkal eléjük tárt „portéka”, egy ruhadarab, vagy Balázs esetében egy tévéműsor előtt sörrel a kezében a fotelbe süppedve.

Az én döntéseimet az áru kiválasztásakor mindig az a motívum vezeti, hogy csakis olyan dolog kerülhet az üzletbe, amit én magam valamely szituációban felvennék. Hiszek a szakmai múltamban, hiszek a döntéseimben, mégis egy-egy darabbal szinte minden szezonban mellé nyúlok. Őszintén ledöbbenek, amikor a vevők keményen leszólnak olyan termékeket, amikben rendeléskor hittem. 

Én persze ilyenkor több dolgot is tehetek. Egyrészt módomban áll egy gyors döntéssel ezeket a termékeket azonnal leértékelni, hiszen van az az ár, amiért minden tetszik, másrészt sokszor megoldja a helyzetet az idő, és azt látjuk, hogy a hat-hét hónappal ezelőtt, még „megfikázott” „lebuzizott” (hogy ez a szó mi mindenre jó!) portéka szép lassan elkezd kipörögni.

De ne feledjük Balázst! Nincs mit tenni, Balázs, peches szakma a tied! A mai kertévék farkastörvényei azonnal halálra ítélnek mindent, ami nem hozza kettő percen belül a nézettséget, és ezen keresztül a hirdetőt. Én újíthatok, legfeljebb várok kicsit a pénzemre, neked viszont úgy tűnik, megmarad a szürke közönség és a SZÉF 600. szériája. 

Ásítanak egy nagyot, de a sör szisszen, agyműködés leáll, és jön a MEGSZOKOTT Balázs.

Kun Gergő

0 Tovább

Berki Krisztián, a magyar ikon?

Ez a fránya nyugat akkora nagy mázlista... Van nékik George Clooney-juk, hogy tudják, hogyan kell észvesztő módon csajozni még 50 felett is. Van Leo di Capriójuk annak bemutatására, hogyan érik falrengető színésszé a Titanic című grandiózus puncsopera kölyökarcú sztárja, sőt még idilli családmodellt is eléjük tár a Brangelina Jolie Pitt formáció, akiknél a dinasztia tovaburjánzásának már csak az ázsiai árvaházak gyermekkibocsátási kapacitása szabhat határt. Egyszóval van színész, sportoló, tévésztár, üzletember, akik több szempontból is példaként szolgálhatnak az ájult tisztelettel rajongó kortársaiknak.

De hol vannak a hazai ikonok??? Hova tűnt az annak idején még fekete/fehérben hódító Jávor Pál színes klónja, Béla von Ernyei??? Manapság önmaga hajdani árnyékaként sajnos méltán rászolgált a gúnyos Ernyedt Béla becenévre. Stílusosan interneten csajozik, bérfőz a kertévéken, korábban asztro-szex betelefonálóst vezet a méltán örökbecsű Budapest TV-n...

Rózsa Gyuri se kapcsol már oly' sármosan, és a közelmúlt klasszikus Híradósa, Pálffy István is bor iránti rajongásának ellenállni képtelen, ráadásul egyre inkább a kései Mickey Rourkera hajaz.

Berki Krisztián, a szörny

Facebookozgattam a minap - pedig esküszöm, nem szokásom -, fél szemem a TV2-ön futó "napi valóság"-on, és mit hallok? Valami konyhás, vagy dadusnéni 7-8 éves fiának Berki Krisztián, na nem az olimpikon tornász, hanem az NB1 volt sztár kapusa a példaképe, de annyira, hogy legott papírra is vetette az egykori fradivezér gyermekien stilizált képmását.

Mentségére legyen mondva, nem egyszerű modellt választott művéhez, de amennyire láttam a fej/fül/test arányt nagyjából visszaadta az alkotás, mivel a mi Krisztiánunk majdnem annyira tehetséges színész, mint focikapus, menten eljátszotta az Oscar-gyanús drámát, majd közölte nagyrabecsült nejével (egyébként Hajrá Hódi!!!), hogy eztán nem is akar más lenni, mint kiskorúak példaképe! Summa summarum HŐS, IKON, HERO.

Berki lelki szemei előtt valószinűleg felvillant, amint  a Pókember IV. főszerepét ráosztják, de aztán az is bevillant, hogy ahhoz komoly plasztikai beavatkozásra lenne szükség fültájékon, ám semmi probléma BATMAN Joker figuráját smink nélkül is simán hozza még a savazást követően is ez a tömegnövelőkön cseperedett kis arc.

Hogy Krisztián mivel érdemelte ki a képernyőt, azt sajnos nem tudom, de talán én maradtam le az év sikkasztója díjátadóról, vagy övé a legkeresettebb "200 milliós elfutás" címe 2012-ből?

Ruhás lévén tudtam valami kiherélt próbálkozásáról az Andrássy út környékén. Cipőboltra építette a biznict, de pár hónapnyi mínusz után a történet elhalt. Krisztiánt ez persze még sokáig nem zavarta, a pénze eredetét firtató kérdésekre a bolt bezárását követően is az ott "elért eredményekkel" válaszolt. Szóval érdemeit egyelőre továbbra is jótékony homály fedi.

Azt mindenesetre megállapthatom, hogy öltözékével nem vívta ki a stílusikon státuszt. Akik engem ismernek, tudják, nem vagyok a slim fit ellensége, de a pamut ingből leggings-szerű, testhezálló primadonna ruhát építeni kifejezetten  szokatlan. Jómagam kedvelem a változatos színeket és eszköztáramból nem hiányoznak a rózsaszín, lila, vagy úgy általában az erőteljes kiegészítők (Zoltán és Attila barátaimtól meg is kapom nap, mint nap a megcáfolhatatlan "buzi-e vagy?" ítéletet), mégis dekódolhatatlan számomra a rózsaszín tréningfelső üzenete.

Ezt miért kellett?

A terepszínű cicanadrág, térdgatya, fehér ing, zakó kombó létrejöttében bizonyára komoly szerepet játszott az egyébként bájos nagymama intelme, miszerint "öltözz rétegesen, Krisztiánka, meg ne fázz!"

Tiszta mázli, hogy mindegyik kabriójában, de még a yachtokon is remekűl működik az állófűtés...

Kun Gergely

3 Tovább

Teczarizálódva ki lökné meg a lányokat?

Túl az első teczárhétvégén mégiscsak meg kell, hogy osszam tapasztalataimat, ami bizony Teczár Szilárd nélkül nem születhetett volna meg.

Teczarizálódott (copyright Kun Gergely) a közbeszéd a minap. Röviden összefoglaljuk a múltat. Kitalálta ez a Teczár gyerek, és megírta az origo is, hogy ő majd jól véget vet a lányok ingyenes bulizásának. És ha a férfinak fizetni kell, akkor  a nőnek is kelljen. Valójában nem ez a teczarizálás itten, hanem az, hogy valamely független és következetes magyar bíróság jól helyt is adott az észrevételnek, röhögve söpörve félre olyan sziklaszilárd érveléseket, hogy aszondja a lányokat meglöknék a sorban meg hasonlók.

Hát én bizisten meglökném a lányokat szépen sorban, na de erről ennyit...

A közvélekedést tovább teczarizálta az általam nagyon is kedvelt, jó nevű és rendkívül hallgatott Morning Show, miszerint ez a Teczár gyerek buzi. Mint tudjuk ez kis hazánkban olyan érv, hogy további elmecsörtének helye nincs. A korrektség nevében azért be kell valljam, az ominózus rádióbeszélgetést nem hallottam, csak az internetes platformokon értesültem arról, hogy a reggeli műsor vezére tudományos véleményt alkotott Teczár nemi identitásszerkezetéről.

Ezek után odacsördített a FIDESZ - a fiatal, a középkorú, a már nem annyira fiatal, tovább a szépkorú demokraták szövetsége - a kommunikációs fogatának, és máris egy villám rezümében legott Teczárnak ítélték a saját maguk által létrehozott, az Év buzgómócsingja-díjat.

Megmondom őszintén, kissé csalódtam is, mert idén Kövér Lászlót vártam befutónak, de majd jövőre, talán...

Azért szép volt, Laci!

Internetes vihar nem létezhet még egy oly picike lavórban sem, mint a miénk anélkül, hogy a hölgyek körében már bizonyított, spanyol grandokat megszégyenítően hűséges, erkölcsi totemoszlop Deutsch Tamás meg ne villanjon. Hát megvillant. Erről ennyit.

Itt jegyezném meg csendesen, hogy a lányainkat sietve menteni igyekvők eme táborából származik a "szingli hordák" már-már überkeresztényi aposztrófja, amit valószínűleg valamelyik kapatosan frakcióülésre igyekvő, nejét Bud Spencer-i szaltópofonokkal a komondoron átsegítő irgalmas szamaritánus brénsztormingolhatott nekünk.

Megszólalásommal azonban túllépnék az összefoglalónk, és további szeleket kívánnék küldeni frissen teczarizált közéletünk dagadó vitorláiba.

Hajlamosak vagyunk úgy tekinteni egy-egy éjszakai eseményre, hogy az elképzelhetetlen nyitott szemléletű, csodás csajok nélkül. Legalábbis az általam ismert nem kevés szórakozóhely Teczár megjelenéséig ezzel indokolta a megkülönböztetett anyagi bánásmódot a hölgyek irányába.

„Nincs nő, nincs sírás” - ezt tudjuk jól.
Nincs nő, nincs party! Hát ezt is sejtettük.

De képtelen vagyok a vérig sértett, hímsoviniszta disznó énem üvöltését elnyomni:

Ha nincs jó faszi, van party????!!!!

Komolyan, csajok, mi a vadregényt kezdenétek egymással nélkülünk egy-egy bulin??? Hát nem éppen miattunk vikszoljátok ki magatokat estéről estére???

Ha mi nem vagyunk ott, fikázhatnátok egymás félresikerült sminkjét, röhöghetnétek lefitymálón némely sorstársatok túlárazott mellein, kárörvendve konstatálnátok, hogy „Na, ez az öregedő némber is eljött, lám ezt is ott hagyta az a parádés férje.”

Na meg aztán ki a frászkarika finanszírozná az alkoholbevitelt, ha nem egyik-másik reménnyel teli a kan, akiről ti már az első percben tudjátok, hogy nem ő lesz az, aki éjjel összekeni a sminket, de kasszának jó lesz.

Ja persze, ha nincs faszi, pia sem kell, lányok?

Szar lett a buli???

Na és, legalább ingyen mentetek be!

Kun Gergely

0 Tovább

Fiúból férfi: apának lenni jó - Szalagavató II.

Egy 16 éves fiú van otthon raktáron. Nem nagypofájú, nem vezérbika, de nem is őt szopatják ezerrel a suliban. Csöndes határoztt, a maga módján stílusos, és ha valamit elhatároz, azt végigviszi, kitart mellette. Például ilyen a komoly zene.

Tőle naponta változhat a slágerlisták rangsora, Bach, Mozart, Dvořák, Schönberg és a többiek már megírták, amit megkellett, és ő ezt érti. Az iPodján nem az akutális sztárok, hanem klasszikusok tömörülnek, és ami a legszebb, hogy ezért sem csúfolják az osztálytársai, nem tekintik csodabogárnak, hanem ezzel is elismerést szerzett magának.

A kedvencem, ahogy kér: nem Sziget-bérletért hisztizik nyaranta, hanem küldd egy e-mailt nekem, hogy a Müpában vagy az Operában ez és ez lesz. Hátha érdekel. Persze, hogy érdekel.

Ettől függetlenül hajnalig ott van a bulikban, mindenki dumál vele, és a részeg srácok őt ölelgetik, hogy ő menyire jó fej, a részeg csajok pedig a vállán sírják ki magukat. Bár ez utóbbit gyakran máshogy is el tudná képzelni a mi 16 évesünk.

De a lényeg mégiscsak az, hogy tegnap reggel kiderült, nem egy beszédes fajta a gyerek, hogy ő is szalagavatóra hivatalos, egy végzős lány várja őt.

A képen látható srác nem a mi 16 évesünk, de hasonló

Én nyilván a slim fit híve vagyok. Zakó és ing nélkül nem érzem magam annyira jól, mondhtanám, ha az utcán egy pólóban vagy egy pulcsiban vagyok, mintha meztelenül járnék. Éppen ezért a gardróbom betárazva, a kocsiban mindig van tartalék ing, de ez most mindegy is, mert a történet a 16 évesről szól és nem rólam.

A 16 éves az öltözködési mániámon sokat röhög, és mindig mondja, túlrántom ezt a témát, és hogy szerinte ez sznobság. Mivel én is igyekszem stílusos maradni, nem üvöltöm le a fejét, nem győzködöm. Lassú folyamat megérteni, hogyan lehet egy zakót és egy inget úgy hordani, hogy azt a lazaságot érezd, mintha pólóban lennél, mintha a szettet rád öntötték volna. (Ide szúrom, a kérdés nem pénztárca-, hanem szemléletfüggő!!!!)

Szóval ez a 16 éves srác tegnap elém sompolygott, és életében először tőlem kérdezte meg, hogy mit vegyen fel. Az anyja rögtön ugrott, hogy ő majd megmondja, én pedig – magamat is meglepve- az anyatigrist, egy határozott mondattal hátrébb ugrasztottam:
-A gyerek nem téged kérdezett.

Végül egy farmerhez egy világoskék Alea inget gomboltunk végig, aztán erre dobtunk egy Dellachiana zakót vakító fehér díszzsebkendővel, és próbaképpen egy Cerruti nyakkendőt is kötöttünk.

A 16 éves némán nézte magát a tükörben.

Mivel még mezítláb álldigált, mondtam, zárjuk le a szettet egy cipővel, és hagyd fent nyugodtan a színes öved. Aztán visszajött a tükör elé:
- Ebben jobban ki kellene magam húznom, nem? – nézett rám.
- Csak, ha úgy érzed. – igazítottam egy kicsit a zakó állásán.

Úgy érezte.

C

0 Tovább

Visít, liheg, reped: Ödönke szalagot avat

A mai nappal kezdődik meg a szalagavatók tisztes, de inkább komikus jelenetekbe illő parádéja. Ezen a hétvégén még a tanárok és a szülők is elnézik, hogy a jövő generációja csutak részegen fog hömpölyögni az utcán a szar, de megfizethető lőrétől. Színes zakók, nylon öltönyök tömkelege árasztja aztán el a lepukkant kocsmákat vagy pedig party limuzinokból visítják tele a Nagykörutat a teen pornóra hajazó karakterek. Mi e témakavalkádból csak szerény szakterületünkre, a férfi ruhára szorítkoznánk.

Amikor jó pár évvel ezelőtt először betoppant az első anyuka az üzletembe kamaszkorú fiacskájával, és a miben segíthetek kérdésre a számomra már értelmét vesztett szalagavató szóval felelt, akkor még nem is sejtettem, hogy attól a pillanattól kezdve életemben állandó vesszőfutás veszi kezdetét. 

Honnan tudhattam volna én, miről is van szó?! Mi még anno - a rendszerváltás előtt (sic!) -, egyszerűen csak elballagtunk. Búcsúztatónkon nem a hónapokon át betanult görög/török/albán/örmény táncok bemutatója volt a fő attrakció, hanem a tizenhét éves korára még mindig csak nyolcadik osztályos Bogdán Józsi Simson enduroja, mert Józsi megberhált kipufogójának repedtfazék hangja annak rendje és módja szerint néma tátogássá nemesítette hőn szeretett igazgatónőnk ünnepi beszédét.

Hát ez elmúlt, de lett helyette a remegő szemhéj szeglet jelensége. Ismeritek ugye?

Na szóval ez jön rám, valahányszor felhangzik a szalagavató (ejtsd: szalllllllagavató) szó az outlet területén. Mert ennél összetettebb ruházati kihívást még Andy Vajna olasz slim fit macsóvá változtatása sem jelentene. Ha eltekintünk attól a problematikától, miszerint a mai 17-18 éves kamasz fiúk testileg sokkal inkább hasonlítanak egy nagyra nőtt 5 évesre, mintsem egy alacsony, vékony felnőttre, még mindig számtalan buktató marad a szerencsétlen stylist számára az osztálytársak összehangolásakor.

Tegyük fel, megjelenik a három vezérbika, akik előretolt helyőrségként terepszemléznek sötét öltöny után kutatva. 

Szerintetek arra a kérdésre, hogy az óhajtott sötét öltöny fekete, kék, vagy szürke legyen hányféle válasz érkezik…?

Igen, mielőtt kérdeznétek,  ha viszont négyen érkeznek, akkor a vitába belép még a kuriózumnak számító csoki barna árnyalat is… Úgy van!

Tegyük fel, hogy a színekben, kiegészítőkben megegyeztek a kölkök és szüleik, azt hinnétek, hogy a gegparádé már véget is ért???!!!

Az áldott anyatermészet van annyira jó humorú, hogy nem teremtette meg egységesen a 17 éves, szalagavató-érett férfiembert. El nem tudjátok képzelni, hány sziluettet kell egységessé összefésülni, amikor 20-25 kamasz özönli el az üzletet egyforma öltözék reményében.

Számtalanszor fordul elő, hogy már majdnem készen vagyunk a teljes közösséggel, a srácok meglepően jó alkatúak, és kisebb nagyobb szabászati igazításokkal teljesen vállalható szettben feszítenek. Na ilyenkor jelenik meg a 160 centis Ödönke a maga szolid 120 kilójával, és csak annyit mond: bocs, nem találtam a boltot, vagy lekéstem a buszt.

Az én kis stábom ekkor párás szemekkel menekül az irodába, és egymásra borulva biztatjuk egymást, nem gond, megoldjuk, hit, bizalom, szeret, majd mosolyogva visszaperdülünk Ödönhöz.

De: hosszú évek megfigyelésére alapozva bátran kijelenthetem, Ödönke mindenkor együtt jár egy őt rajongásig szerető, a realitás talajáról némiképp elrugaszkodott édesanyával, akivel a következőképpen csacsogunk:

- Ödönkére is tessék ugyanolyan szép, karcsúsított öltönyt adni, mint a többiekre!!!

- Drága asszonyom, ezzel lesz egy kis gond, mert Ödönkére nagyjából négyszer akkora öltöny kell, mint az őt alkatilag szorosan követő osztálytársa.

- Ödönke nem kövér, ne nevezze így! Ödönke erős testalkatú!

- Hölgyem, mi nem mondtuk, hogy Ödönke kövér. Csak jeleznénk, hogy a fiú épp az imént repesztette szét az Olaszországból dierkte erős testalakatúaknak behozott, korábban a gyárban Bud Spencer által megrendelt, de később mégis ott felejtett öltönyt…

- Ez nem jelent semmit, Ödönke egyszerűen erősebb imitt amott!

- Asszonyom, mi Ödönkét kissé máshogy látjuk, de ez nyilvánvaló, hiszen ön szülte, mi meg most éppen faragjuk, több-kevesebb sikerrel. De ez nekünk kihívás és egyben tanulmány is - igyekszünk megnyugtatni az anyukát -, mert Ödönön ott is találtunk eltüntetendő súlyfelesleget, ahol testnek sem szabadna lennie.

Hát nagyjából így diskurálgatunk mi idebent a szalagavatók tájékán, de a végére valahogy minden kikerekedik, lehet könnycseppet morzsolni, büszkén melleket dagasztani, én meg remegő szemhéjjal várom a kövtekező szezont…

Kun Gergely

0 Tovább

Mit csinálsz, ha a billiárdasztalon fekszik egy szőke bombázó?

Stílusos maradsz.

Mégpedig így. Nézzétek!

0 Tovább

Tél: amikor igazán szarul öltözik a magyar

A tél és a téli ünnepek közeledtét a világ plázásított pontjain kétségtelenül jelzi, hogy a bevásárlóközpontokban a vécétől a felvonókig zümmög, ordít, csörömpöl a dzsingülbellsz, a fák világítanak az utcákon, és az ember facebook oldalát George Michael "laszt krisztmösz" című örökérvényű karácsonyi eposzával firkálják össze a drága barátok.

szerző: Kun Gergely

Nálunk, Magyarországon azonban a tél igazi beálltát mégsem ezek a „civilizált” kódok jelzik, hanem az, amikor özv. Hupák Ágostonné szül. Krustyán Jolán az 1979-es tátrai síelés alkalmából megvásárolt, majd az ezerkettes Zsiguli átalakított benzintankjában hazacsempészett, az akkori csehszlovák sportszergyártás zászlóshajóját jelentő, almazöld, egyberészes, zippzár nélküli síanorákot magára ölti.

És mintha az utca magyar népe csak erre várna: egyszeriben rajzanak ki a varázslatosnál varázslatosabb sídresszek. Ugyan megbízható KSH adatok nem állnak a rendelkezésemre, de gyanítom, hogy kis hazánk rendelkezik a bolygón havas hegyet még sohasem látott síruhákból felhalmozott legimpozánsabb készlettel. Sírva kullognak utánunk az alacsony fekvésű, komoly telet még csak hírből sem ismerő országok, úgymint Franciaország, vagy a szánalmas vásárlóerőt felmutatni képes Svájc.

A magyarok síruha falhalmozó szokását még a Csehszlovák birodalom bukása, majd kettéválása sem zavarta meg. Sikeresen lovagolták meg a Decathlon, Hervis, Intersport és társaik által keltett újabb hullámokat. Egész divatirányzatok alakultak ki nálunk az évtizedek során a rendeltetésszerűen még csak véletlenül sem használt ruházati kellékekből.

Megjelent az utcán az úgynevezett könyvárus style, hidegebb hétvégeken individuális szettekben gyönyörködhet a csetreszpiacra kirajzó nagyérdemű. Szinte kasztszerűen mást hordanak a hamis, török farmeresek, megint mást a Pókember törülközősök, és ne feledkezzünk meg a városi alpinistákról sem, akik a Kilimandzsáró megmászására alkalmas felszerelésben merülnek alá a budapesti metró kiszámíthatatlan világába.

Persze aztán akadnak továbbá olyan műértők is, akiknek a mormota fejjel díszített sapkák látványát köszönhetjük, és akik ezzel sem érik be, választhatják zenei ízlésüktől függetlenül a fekete rasztahajas fejfedőt, az alpesi Hütték elengedhetetlen kellékét, amit az osztrák néplélek a mai napig elképesztően viccesnek tart.

Azt már csak remélni tudom, hogy valami elvetemült trendsetternek soha nem jut eszébe a síbakancsok viselése, amely özv. Hupáknét vélhetően megfosztaná az időjósok időjósának státuszától. Ugyanis kinek kellene akkor már Hupákné, ha messziről lehetne hallani a fűtött csizmák kopogását a csontszáraz magyar síkságon, jelezvén, magyarok, itt a tél!

A képek 2013. november 26-án, Budapesten készültek.

22 Tovább

Ízléstelen választópolgárok, figyelem!

Nincs a szardobálásnak és a versenytárs fikázásának autentikusabb terepe, mint amikor a magyar rákanyarodik a választásokra. Ha csak a tizede igaz volna annak, amiket egymásról politikusaink állítanak, azért minimum hatszoros életfogytiglan járna a liberalizmusáról méltán elhíresült, politikailag cizellált Texasban is...

Az ellenlábas befeketítésének végeláthatatlan tengerén egy picike, de annál fényesebben ragyogó, üde színfoltot képez a MÁV-Aszódi telepi szabadcsapat. Ők nem bízzák az ellenfélre, hogy lejáratódjanak, biztos kézben tartva a gyeplőt maguk oldják meg ezt a feladatot. Tegyük hozzá, valóban hibátlanul átjön a negatív üzenet.

Együtt a változásért! - hangzik a szlogen. Hát igen, lenne min változtatni. Jó lenne például egyszer s mindenkorra elfelejteni a rövidujjú inget, mint olyat! Amennyiben a zakójától éppen megszabaduló, munkából megfáradtan közeledő, vérét, s verejtékét csakis a választópolgárért hullajtó ikonikus vezetőt szeretnénk egy képen megjeleníteni, akkor ingünk ujját gomboljuk szépen ki, majd akkurátusan hajtsuk fel, ha kell kétszer is, aztán az így kapott hosszt igény szerint húzzuk akár könyökünk fölé!

Többször nekifutottunk már, hogy mennyire értetlenül állunk a zakó ujjából kibújt, de a zakót mégis hanyagul a vállán pihentető ember előtt. Jelen kép bal oldalának élén csörtető figura ugyan csak az egyik vállán egyensúlyozza a ruhadarabot, de a mozzanat üzenete még így is érthetetlen. Amennyiben lekerül a zakó, pihenjen inkább a karunkon, mint ahogy azt a balról második figura tökéletesen illusztrálja is.

Általános jelenség a képen, hogy az amúgy sem manöken testek méretét mindenki tovább fokozza a méreténél jelentősen nagyobb pulóverrel, széldzsekivel, illetve nadrág segítségével. Amennyiben Galambos Lajosnak kívánnak üzenni, miszerint "nincs gond, léteznek még a tiédnél is szerencsétlenebb outfit-ek!", akkor a dolog rendben van.

Dacára annak, hogy blogunk alapvetően a férfiaknak szól, nem tudok szó nélkül elmenni a kompozíció egyetlen női alakjának döbbenetes látványa mellett...

Emberek, tényleg ez az a vásári trampli, akiért fejvesztve rohanunk a választófülke-ellenforradalom sáncaira, hogy leadjuk rá négy éve dédelgetett szavazatunkat? Tényleg őt akarjuk megválasztani, piedesztálra emelni? Tényleg rá szeretnénk bízni magunk és országunk ügyes-bajos dolgait ???!!!

Mikor értik meg végre a politikusaink, hogy a ruhánik még akkor is üzeneteket közvetítenek rólunk, ha azt mi nem is akarjuk! A kegyeinkért küzdő vezető aspiránsoknak valahogy jobban el kéne hitetni velünk, még az öltözékükkel is, bizony!!!, hogy ők azok, akikre bátran rábízhatjuk a jövőnket, dinamikusan cibálják majd ki az ország szekerét a válság mocsarából.

Kun Gergely

4 Tovább

PalaVajna, Brangelina

Andy, tudod én mindig féltem ettől, hogy ez a házasság téma neked nehezen fog menni. Emlékszel, mennyiszer mondtam, hogy valamit kezdeni kéne a pocakkal, persze ez még akkor volt, amikor olyan papamacis voltál. Még a Dobó Kati művésznő idején.

Akkor még lepillantást nyerhettél altestedre. Ma már ehhez minimum egy Koltai szintű operatőr kell, aki felvételről segíthet felidézni, milyenek is azok a virgácsok valahol a bélés alatt. Mennyit vitatkoztunk ezen a slim fit témán? Hisz, ha valakinek, hát neked, aki a divatbiznisz parókaszekciójából szerezted az első millióidat, majd Hollywoodban még egy kicsit, igazán tudnod kell, hogy a vizuális élmény elsődleges szempont lehet a párválasztásban. Hányszor, de hányszor mondtam, hogy maximum egy pepsicocacolán nevelkedett amerikai luvnyadék fog szóba állni veled, ha így folytatod, ő is kizárólag a lóvéd, meg a kapcsolati tőkéd okán.

Akkoriban úgy éreztem, hiba volt áttenni a székhelyedet Magyarországra. Itt, ahol a tisztaszívű, romlatlan lányok még hisznek az igaz szerelemben, nem félnek attól, hogy párjukkal közösen építsék fel erőfeszítések árán a jövőt, szemüket nem vakíthatja el a vagyon és a készbe való belecsücsülés. Ismervén hazánk hölgyeit, egy kissé attól is tartottam, hogy élemedett korod láttán Medveczky Ilonára szűkül számodra a párválasztás, amely opciót már csak barátságunk okán sem javasolnám.

Andy Vajna és Palácsik Tímea

Andy, azt kell, hogy mondjam, megint te tudtad a tutit. Igazad volt, amikor azt mondtad, vár rád egy kedves lány, aki nem törődik a pletykákkal, nem akadályozza az irigy összesúgás, tesz a millióidra, és még a hollywoodi karrier sem motiválja. Andy te érezted, hogy eljő az az asszony, aki szeretettel mossa a sátornyi ingeket, a zászlónyi alsókat, rád vár otthon, issza szavaidat és szivarfüstödet, míg a halál el nem választ. Mondhatni ez a lány néked készült!

Járni is alig tudott, mikor te már öreg rutinosnak számítottál a messzi Kaliforniában, és számolatlanul küldtétek pokolra a rossz fiúkat a kimondhatatlan nevű, osztrák fenegyerekkel. Talán már tudott összetett mondatokat hangosan kiolvasni, mikor te új vizekre evezve a magyar forradalmi romantikában, továbbá Dobó Kata kebleiben találtad meg a folytatást. Pár év, pár kiló és pár ezer Damu pofon csupán, s a leányzó most már a te nevedet viseli. Hihetetlen, de van ilyen. El is kell morzsolnom egy könnycseppet.

Andy! Nem volt hiába a kontinensváltás, a hollywoodi milliárdok után a magyar filmalap rongyos milliói, amott dollárban,emitt persze bivalyerős forintban. Néhány bebuktatott butik az Andrássyn, meg a fessön sztríten, egy kósza ötlettől vezérelt sushi bár a pacalpörköltön nevelkedett Pógároknak, és máris megérkeztél a hazai rögvalóságba. Andy, a hercegnőd felébredt és immár a tiéd. Ásó, kapa, nagyharang választhat csak el tőle, mert bizony mondom néked, ez a leány mindent kibír.

2 Tovább

Fagyállóháború

Történt kis hazánkban, mint az az origo-hu riportjából kiderül, valahol hegyen innen és túl, egész pontosoan Vácszentlászlón, hogy komisz tinédzserek rájártak a jó öreg Szabó bácsi tablettával felütött, dörgicsei rettentőjére.

Mit tesz ilyenkor a törvénytisztelő ember?

Elszalad izibe a rend éber őreihez, jelezvén, hogy ez így kurvára nem lesz jó. Mármint nem a tablettás nem lesz jó, merhogy az a srácoknak nagyon is jó, hanem a lopás nem lesz olyan jó.

Vigyázat! Nyomokban szőlőt tartalmaz(hat)!

A magam előtt is vállalhatatlan előítéletem szerint rendőreink traffipaxozáson, továbbá kivérzett hullák körberajzolásán kívül nem sok mindenre alkalmasak. Mintegy előítéletemet alátámasztandó, annak rendje és módja szerint megállapításra került, hogy bizony a rendőrök nem tehetnek semmit. Ez persze nyilvánvaló, azért van a rendőr, azért fizetjük, hogy ne tegyen semmit.

Nem úgy Szabó bácsi!

Az öreg azonnal a tettek mezejére lépett, és mérhetetlen aránytévesztésről téve tanúbizonyságot, legott fagyálló általi halálra ítélte a fiúkat.

Az eset mindjárt két olyan epizódot is tartalmaz, ami már már vonneguti szarkazmussal jeleníti meg a napjaink Magyarországán feszülő irdatlan problémákat. Egyfelől világosan megmutatja, milyen jövőkép vár arra az országra, ahol a nép egyszerű gyermeke a maga kezébe veszi az ítélethozatal és a végrehajtás súlyos terhét, másfelől pontosan megjeleníti azt a mérhetetlen cinizmust, ahogy az állam által monopolizált erőszakszervezet elhárítja magáról a felelősséget.

De menjünk szépen sorban!

Szabó bácsi lopást érzékel, bejelent, urambocsá’ feltételezett elkövetőket is megnevez, lévén szó egy pár ezer lelket számláló kis helyről. Jegyzőkönyv nem készül, saját maga leírja az eseményeket, ha van tolla! (Tudom, hogy így működik, két bringámat lopták el...)

Miközben Szabó bácsi körmöl, lesajnáló tekintetek kísérik sorait, szánakozás, minek zavarkolódik emez itten, hisz már rég traffipaxoznunk kéne kint a nyomvályús 113-as főúton, ahol direkt kint hagytuk még az építkezésről a 40-es táblát, szóval kasza van.

Szabó bácsi is érzi, hogy valami nem stimmel, mer' hogy van már az, hogy pont a rendőrségen szarják le?! Fogadkozik, lelkében bosszúvágy ébred: elme elhomályosul, fagyálló borba löttyint, nesztek csibészek, ezt igyátok meg!

Dr. Zacher nyilatkozik, osztályunkra már életveszélyes állapotban….lélegeztetés dacára….. menthetetlen volt…. talán ha előbb bejön…. ejnyebejnye Szabó bácsi, irgumburgum… többiek saját felelősségükre haza, szerencsére kevesebbet ittak belőle.

Biztosan elnyomta a 3 éves hordós érlelést, valamint az oly’ kedves tablettaízt az a komisz fagyálló…

Rendőrség nyilatkozik, nem volt megállapítható egyértelműen, hogy Szabó bácsi löttyintett-e (már bocsánat, de ki a búbánatos faszom löttyintett volna???!!!), mivel meghalt az, akitől a túlélő srácok kapták.

Figyelted milyen szép?

Ja, hogy nyomozni kéne? Hát azt nem, mert ismeretlen a tettes…

Értem… szóval már megint nem sétált be senki feltett kezekkel, megtörve, hogy könnyeit nyelve közölje: igen, én voltam a tettes, tessék mán szíves letartóztatni engemet, mer’ akár bűnismétlés veszélye, meg miazmás…

Kedves, engem szolgálni és védeni hivatott, 40 kilós szóvivő néni, kedves, kényelmes szerencsétlenek!

Nyomozási tapaszatalataim szerint, amit kizárólag Colombo filmek bambulása közben szereztem, én az ügyben az alábbiak szerint jártam volna el.

Adva van egy uszkve 2000 lelkes település, ahol mindenki gyanús lehet. A tévedés jogát fenntartva kizárnám a 12 éven aluliakat,  aztán a 60 éven felülieket - állítólag akrobatikázva kellett megközelíteni a cefrét. A mai kistelepülések korfa szerkezetét alapul véve nyugodtan kijelenthetjük, hogy máris 1500 ember kilőve.

Hadd helyezzek el annyi pozitív előítéletet emitt, hogy a fennmaradt ezer polgárból leveszem a nőket. Maradt 250 fő. Ezen 250 darab 12-60 éves korú feltételezett elkövető körében a folyamatosan lerészegedőkre fókuszálnék.

Ergo kérdéseket intéznék a lélekszám alapján feltételezett 4-5 bögrecsárda, italbolt pultosaihoz, vajh’ mely egyének tűntek a náluk elfogyasztott italmennyiséghez képest sokkal részegebbnek ezeken és ezeken a napokon, amely dátumokat Szabó bácsi megadta.

Továbbá nyomoznék, nyomoznék, nyomoznék,mert lehetetlen, hogy ne akadna akárcsak egy irigy, dühös csávó, akit ezek a mocskok kihagytak az ingyen szeszre épített partyból.

Hogy ehhez sziszifuszi, akár eredménytelenséget is magában hordozó munkavégzés szükséges??? Jaaaaaaaa, hát igen.

De kedves rend őrei, nem erre esküdtetek fel anno véletlenül?

Kun Gergely

16 Tovább

Velnesszre madzsar!

Nem tudom, akkor mire számítottam, de arra biztosan nem, hogy a medence parton három órával ezelőtt még vödörszám Carlsberget vedelő sheffieldi kohászok, akiknél már 12 éves kortól kötelező volt az egész hátas "Szent György ledöfi a sárkányt" tetkó, továbbá szívtájékon a Sheffield United címere, most hamisítatlan gyarmatosító britonnak öltözve forgolódnak az ezüst fedőkkel letakart ételek körül.

szerző: Kun Gergely

Sok-sok évvel ezelőtt, életemben először, egy ciprusi luxus szállodában töltöttem egy hetet. Az utazásszervező már a szállás kiválasztásakor figyelmeztetett, a hely komoly dress code-ot ír elő a vacsorához. Vittünk is magunkkal megfelelő öltözéket, de azért este hat körül leballagtam – csak úgy térdnadrágban - felmérni a terepet, nehogy véletlenül túlöltözzük a mezőnyt. 

Az üdvözlő ember már messziről kiszúrt, és megelőzendő a tragédiát, őrhelyét elhagyva rohant elém. Mielőtt udvariasan figyelmeztethetett volna, közöltem vele, nyugi, csak be akarok kukkantani, először járunk itt, természetesen tudunk a ruházati szabályokról. Elmosolyodott és beengedett egy pillanatra az előtérbe. 

Nem tudom, akkor mire számítottam, de arra biztosan nem, hogy a medence parton három órával ezelőtt még vödörszám Carlsberget vedelő sheffieldi kohászok, akiknél már 12 éves kortól kötelező volt az egész hátas "Szent György ledöfi a sárkányt" tetkó, továbbá szívtájékon a Sheffield United címere, most hamisítatlan gyarmatosító britonnak öltözve forgolódnak az ezüst fedőkkel letakart ételek körül. 

Még az a családapa is udvariasan tolta be kedves neje alá a széket, aki dél körül még magából kivetkőzve szidta a sétány egyik éttermében a szerencsétlen Elvis imitátort, mondván, hogy a lávmitendör-t ennél még ő is szebben tolja... Szóval valahogyan a vacsora idejére békebeli hangulat költözött az egyébként zajos buli paradicsomba. A díszletek, a civilizált miliő minden kétséget kizáróan hatott a vendégekre.

Loft Outlet - Vacsorához illő öltözködés

Ez a fenti példa csupán azért jutott eszembe, mert nemrég volt szerencsém kisebb csapatunkkal egy hosszú hétvégét eltölteni az egyik magyar wellness szállóban. Most azzal ne is foglalkozzunk, hogy az úgynevezett magyar wellnessek, ahol naponta akár ezer, ezerkétszáz embert is átmosnak a relax gépezeten, valójában miről is szólnak. Nem is értem, miért kell akár 10-12 négyzetméter helyet adni az „edzőteremnek” egy welness hotelben? Ekkora helyen ugyanis még 20-30 embert lehetne indusztriálisan hizlalni. Meg a lépcső is gondolom csak a tűzoltóság miatt van, mert azon embert nem látni. Minket is ufónak néztek a szálló vendégei, amikor a lift helyett lépcsőn mentünk a szobáinkba. Amikor lementünk kocogni, hallottuk a hátunk mögött, hogy "Te Gizi, bazdmeg, nézd má’ mit csinálnak itt, rohangálnak mán, mint a mérgezett egér, biztos rájuk gyütt a szapora."

Mondom mindezzel félre! Sőt már előre elnézést kérek azért is, hogy a ruhás énem, megint egy kicsit agresszívebben lép előre., sokszor túl nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy bizonyos helyzeteket, társasági eseményeket megpróbálok az azt megillető öltözékkel megtisztelni, de azt azért már tényleg túlzásnak érzem, hogy a vendéglátóink által nap mint nap elénk tárt elegáns vacsorán valamely szállóvendég klaffogós papucsából elővillanó gombás körmöket kelljen elviselnem!!!

Most ne törődjünk azzal, hogy némely embertársunk milyen esztétikai látványt nyújt fürdőruhában, majdnem azt mondtam, hogy erről nem tehetnek, de tudjuk, hogy azért sokan mégiscsak tehetnek. Tudom, tudom, végtére is mindenki azt gondol szépnek, amit akar. 

Azonban valóban olyan nagy kérés lenne, hogy csak erre a röpke másfél órára, míg nagyjából a megszokott vacsoraadag négyszeresét fogyasztják el a polgárok (a „dej’szen kifizettük, Gizi” megdönthetetlen érvre hivatkozva), mégiscsak megválnának az imádott mackóalsótól és felvennének egy picikét alkalmibb szerelést??? Én tudom, hogy a gumírozott derekú pamutcuccba jó eséllyel akár egy ötödik tányér pacalperkelt (ha már velllnessssz) is elfér, aztán lehet majd békésen röfögni a hotelszoba magányában az X factor előtt. Ám legyen ez is, üsse kő!

De ami fáj: nem hallottam még olyan hazai kísérletről, ahol szállodában megpróbálták volna a vendégsereget udvarias szabályokkal az alkalmibb viselet irányába terelni legalább a vacsora idejére. Így jöhet létre az az enyhén szólva is elég kontrasztos látvány, hogy a vílághíres hegedűművész és zenész társai szmokingban szórakoztatják a Decathlon akciós cuccaiban pompázó nagyérdeműt.

0 Tovább

Miről árulkodik az öltözéked? Rólad vagy a partneredről?

Egy kis oktatófilmet adunk nektek ajándékba. Kíváncsian várjuk, mit gondoltok.

0 Tovább

Hogyan lesz pofátlanul gazdag az ember?

Steve Siebold három évtizedet töltött azzal, hogy gazdagokkal készített interjúkat, és kutatta, hogy mi különbözteti meg őket a többi embertől. Kiderült, hogy ez is nem annyira magával a pénzzel kapcsolatos, hanem inkább a gondolkodásmóddal. Mint a kártyában: 21 a nyerő. Ennyi szempontban térnek el a gazdagok az úgynevezett átlagos gondolkodású emberektől. 

Steve Siebold


A Business Insider írása szerint az eredmény az volt, hogy ez nem annyira magával a pénzzel kapcsolatos, hanem inkább a mentalitásukkal. „A középosztály azt mondja az embereknek, hogy legyenek boldogok azzal, amijük van. Ráadásul a legtöbben rettegni kezdenek, ha pénzről van szó" – mondta a szerző.

1. Az átlagember szerint a pénz minden baj okozója. A gazdagok szerint viszont a szegénység. Az egyszerű polgár agyát általában átmosták és azt gondolja, hogy a gazdagok mind becstelenek vagy legalábbis szerencsések. Sok alacsonyabb jövedelmű közösségben emiatt a meggazdagodás valósággal szégyen. „A legjobbak tudják,hogy a pénz nem garantálja a boldogságot, de könnyebbé és sokkal élvezetesebbé teszi az életet" – írja Siebold.

2. Az átlagember azt gondolja, az önzés bűn. A gazdag ember hiszi, hogy az önzés erény.
„A gazdagok mennek és megpróbálják boldoggá tenni magukat. Nem próbálják megjátszani, hogy megmentik a világot." Az a baj, hogy a középosztálybeliek ezt negatívan értékelik, és ez szegényen tartja őket. Ha nem tudsz vigyázni magadra, nem vagy abban a helyzetben, hogy bárki máson segíts. Nem adhatod oda azt, amid nincs.

Nem adhatod oda, amid nincs

3. A tömegek „lottó-mentalitásúak", a gazdagok „cselekvés-mentalitásúak".
A tömegek arra várnak, hogy kihúzzák az ő számaikat, és imádkoznak a fellendülésért. A nagy emberek eközben megoldják a problémákat. A középosztálybeli hősök várnak valakire, lehet, hogy Istenre, lehet, hogy a kormányra, a főnökükre vagy a házastársukra. Az átlagemberek gondolkodása szüli ezt az életfelfogást, miközben egyre ketyeg az életük órája.

4. Az átlagember azt hiszi, a gazdagsághoz vezető út a hivatalos oktatással van kikövezve. A gazdagok a speciális tudás megszerzésében hisznek.Sok világklasszis csak kevés hivatalos iskolát végzett, és vagyonukat további speciális szaktudás megszerzésével és értékesítésével halmozták fel. A tömegek meg vannak győződve arról, hogy a mesterfokozatok és doktorátusok megszerzése vezet a gazdagsághoz, többnyire, mert be vannak zárva saját gondolkodásmódjukba. A gazdagokat nem érdeklik az eszközök, csak a végeredmény.


5. Sokan a régi szép idők után vágyódnak. A gazdagok a jövőről álmodnak.
A maguk erejéből milliomossá lett (self-made) emberek azért lettek gazdagok, mert hajlandóak voltak nagy kockázatot vállalni, előrevetíteni álmaikat, céljaikat, ötleteiket egy ismeretlen jövőbe. Akik azt hiszik, hogy a legszebb éveik már elmúltak, ritkán lesznek gazdagok, és gyakran boldogtalansággal és depresszióval küzdenek.

6. Az átlagemberek a pénzhez érzelmileg viszonyulnak. A gazdagok logikusan gondolkodnak róla.
Egy többnyire okos, jól képzett és más szempontból is sikeres személy egyik pillanatról a másikra képes átalakulni egy félelemközpontú személyiséggé, akinek a legnagyobb pénzügyi ambíciója az, hogy békében vonuljon nyugdíjba. A gazdagok látják, mire képes a pénz és mire nem, a logika szemüvegén keresztül. Tudják, hogy döntő fontosságú eszköz, amely választási lehetőségeket és esélyeket kínál.

7. Az átlagemberek nemszeretem dolgokkal keresik a pénzt. A gazdagok a szenvedélyeikkel.
Az átlagember számára úgy tűnik, mintha a gazdagok állandóan dolgoznának. Pedig a felső tízezer egyik legokosabb stratégiája, hogy azt csinálja, amit szeret, és talál rá módot, hogy meg is fizessék érte. A másik oldalról, a középosztály olyan állásokat fogad el, amelyeket nem szeret, mert szüksége van a pénzre. Az iskolában és a társadalomban ugyanis arra tanították, kondicionálták, hogy a pénzkereset egyenesen arányos a fizikai vagy szellemi erőfeszítéssel.

8. Az emberek alacsony elvárásokat támasztanak, hogy sohase kelljen csalódniuk. A gazdagok keresik a kihívást. Pszichológusok és más szakemberek gyakran azt javasolják az embereknek, hogy alacsonyra tegyék az élettel szembeni elvárásaikat, hogy biztosan ne érje őket csalódás. Magas elvárások nélkül azonban senki sem vált volna gazdaggá vagy valósította volna meg álmait – írja a szerző.

9. A többség azt hiszi, hogy tenned kell valamit, hogy gazdaggá válj. A gazdagok azt hiszik, hogy lenned kell valakinek hozzá. Ezért van az, hogy olyan emberek, mint Donald Trump, milliomosból elszegényednek és több milliárd dolláros adósságot felhalmoznak, hogy aztán gazdagabban térjenek vissza, mint valaha. Míg a tömegek a teendőkre fókuszálnak és cselekedeteik azonnali eredményére, addig a nagy emberek tanulnak és minden tapasztalatból tovább gyarapodnak, akár siker volt, akár kudarc. Tudják, hogy a valós jutalmuk az, ha emberi sikergépekké válnak, amely egyszer majd kiemelkedő eredményeket fog produkálni.

10. Az átlagemberek azt hiszik, pénz kell a pénzcsináláshoz. A gazdagok mások pénzét használják.
A lineáris gondolkodás szerint az embereknek először pénzt kell keresniük, hogy még többet kereshessenek, de az író szerint a gazdagok egy cseppet sem haboznak mások pénzéből megalapozni a jövőjüket. A gazdagok tudják, hogy nem számít, hitelképesek vagyunk-e valamihez. Az igazi kérdés az, „megéri-e megvásárolni, befektetni, harcolni érte"?

11. Az átlagemberek azt hiszik, a piacokat a logika és a stratégia irányítja. A gazdagok tudják, hogy az érzelem és a kapzsiság. A sikeres részvénypiaci befektetés nemcsak valamiféle különleges matematikai képlet kérdése. A gazdagok tudják, hogy a pénzügyi piacokat elsősorban a félelem és a kapzsiság mozgatják, és ezt a tényezőt figyelembe veszik a kereskedésnél és a trendeknél. Ez a tudás az emberi természettel kapcsolatban, és a kereskedésre átterjedő hatása stratégiai előnyhöz juttatja őket a vagyonuk felépítésénél.

12. Az egyszerű polgár a lehetőségein felül él. A gazdagok lehetőségeiken alul.
A gazdagok századokon keresztül tudták a titkot: először légy gazdag, aztán majd megengedheted magadnak. A gazdagok nem azért élnek a lehetőségeik alatt, mert annyira okosak. Hanem mert annyi pénzt keresnek, hogy megengedhetik maguknak, hogy királyként éljenek, miközben még mindig van dugiban egy fél királyságra való pénzük.

13. Az átlagember azt tanítja a gyermekeinek, hogyan éljenek túl. A gazdagok azt, hogy legyenek gazdaggá. Az emberek azt mondják, hogy a gazdagok azt tanítják gyerekeiknek, nézzék le a tömeget, mert azok szegények. Siebold ezzel nem ért egyet, szerinte azt tanítják nekik, hogy az objektív valóság szemüvegén át nézzék a világot – oly módon, amilyen a társadalom valójában. Ha a gyerekek korán megértik a vagyon jelentését, valószínűbb, hogy később is törekedni fognak a megszerzésére.

14. Az átlagemberek hagyják, hogy stresszelje őket a pénz. A gazdagok megnyugvást találnak benne.
Az egyik oka, hogy a gazdagok több vagyont szereznek, az, hogy nem félnek beismerni: a pénz a legtöbb problémát képes megoldani – mondja Siebold. A középosztály a pénzre mint egy szűnni nem akaró szükséges rosszra tekint, amelyet az élet részeként el kell viselni. A felső tízezer a pénzt mint a nagy felszabadítót látja, amelyből ha elég van, akkor meg lehet vele szerezni a lelki nyugalmat.

15. A középosztály inkább szórakozni szeret. A gazdagok inkább képezni magukat. Bár a gazdagok nemigen foglalkoznak azzal, hogy a formális (hivatalos) oktatás segítségével növeljék gazdagságukat, mégis nagyra értékelik, ha jóval az iskola után is tanulhatnak, mondja Siebold. „Menj be egy gazdag ember otthonába, és azon dolgok egyike, amelyeket meg fogsz pillantani, egy hatalmas könyvtár lesz, amelyet önképzésre használnak azért, hogy még sikeresebbek legyenek. A középosztály ezzel szemben regényeket, bulvárirodalmat, szórakoztató magazinokat olvas" – teszi hozzá.

16. Az átlagember azt hiszi, a gazdagok sznobok. Pedig a gazdagok csak hasonló gondolkodásúakkal akarják körülvenni magukat. A pénzhez való, a középosztályt mérgező negatív mentalitás az, aminek eredményeképp a gazdagok a gazdagokkal lógnak. A gazdagok nem engedhetik meg maguknak a pesszimista, fatalista hozzáállást, gondolatokat, amit gyakran sznobságként értenek félre. A felső tízezer sznobnak való megbélyegzése egy újabb módszer arra, hogy az átlagember jobban érezze magát saját magával és középszerű életútjával kapcsolatban.

17. A tipikus polgár a spórolásra összpontosít. A gazdagok a pénzkeresetre.
A szerző elmélete szerint a vagyonosak arra fókuszálnak, mit fognak azon nyerni, ha kockázatokat vállalnak, és nem arra, hogy megőrizzék, amijük van. Miközben a tömegek kuponokat gyűjtögetnek és spórolósan élnek, elszalasztják a nagyobb lehetőségeket. A gazdagok még a legnagyobb pénzszűke esetén is elvetik a tömegek filléres gondolkodásmódját. Mesterei annak, hogy ilyenkor is arra fókuszálják szellemi energiáikat, amire kell: a nagy pénzre.

18. Míg az átlagember óvatosan jár el a pénzügyekben, a gazdagok tudják, mikor kell kockázatot vállalni. A tőkeáttétel a gazdagok jelmondata Siebold szerint. (A tőkeáttétel saját tőkénk növelését jelenti idegen tőkével, például kölcsönből, hogy nagyobb értékű üzletet tudjuk kötni. Így a lehetséges nyereség és lehetséges veszteség értéke egyaránt megnövekedik.) Minden befektető veszít időnként, de a felső osztály tudja, hogy bármi is történjék, egyszer többet fog tudni keresni.

19. A kisemberek a nyugalmat szeretik. A gazdagok a bizonytalanságban is megtalálják a békéjüket.
A legtöbb embernek nehezére esik, hogy felvállalja a kockázatokat, amelyekkel milliomossá lehet, sokan nem szeretnek ilyen kihívásokkal élni. Fizikai, pszichikai, érzelmi nyugalom, elégedettség áll az átlagemberek gondolkodásának középpontjában. A felső osztálybeliek korán megtanulják, hogy milliomossá válni nem könnyű, és a nyugalom iránti vágy romboló lehet. Megtanulják, hogyan érezzék magukat nyugodtan folyamatos bizonytalanság közepette is.

20. Az átlagemberek nem kötik össze a pénzt az egészséggel. A gazdagok tudják, hogy a pénz életet menthet. Miközben az USA-ban az átlagemberek az állami („Obamacare") és vállalati egészségügyi ellátással kapcsolatban kapnak hajba egymással, a szupergazdagok magánbiztosítást kötnek. Itt egy éves díj lehetővé teszi, hogy a nap 24 órájában egy olyan magánorvos álljon a rendelkezésükre, aki csak egy szűk kört szolgál ki. Egyes gazdag környékeken ezek az orvosok már a páciensek közelében is laknak.

21. Az átlagember azt hiszi, választania kell a gazdagság és a nagy család között. A gazdagok tudják, hogy megkaphatják mindkettőt. Az a meggyőződés, hogy a gazdagságnak a család rovására kell mennie, a szerző szerint nem más, mint megfutamodás, agymosás eredménye. „A gazdagok tudják, hogy mindent megkaphatsz, amit akasz, ha a kihíváshoz az elméd szeretettel és jóléttel közelít" – írja a szerző.

forrás: privátbankár.hu

6 Tovább

Nyílt levél Schobert Norbertnek

Kedves Norbert,

régóta figyelem pályafutásodat, és meg kell, mondjam, azon kevesek közé tartozom, akik elismerőleg tekintenek az általad elért üzleti sikerekre. De (és itt már nem vagyunk kevesen): képtelen vagyok mit kezdeni azzal, hogy olyan témákban is megszólalsz, amikhez sem szakértelmed, sem érzéked nincs, és úgy gondolod, hogy váteszi lelkesedésed polichisztorrá avat. Mégis szerepelj a Frizbiben álszakértőként, szólj hozzá a halálbüntetés visszaállításának témájához, vagy számolj be a szívműtétedet követő túlvilági kalandjaidról, a rólad alkotott képem még így is pozitív előjelű marad.

Nagyon szépen kérlek, ne rontsd ezt el!

Rubint Réka és Schobert Norbert

Te nem biztos, hogy tudod, de én ruhával foglalkozom már egy darab ideje és kritikus észrevételeimnek ebben a témában adok hangot. Barátaim, vevőim kedvelik ezeket a dörmögéseimet, ezért folyamatosan hajigálják felém a magas labdákat e tárgykörben - hogy jó erős képzavarral éljek.

Te is így kerültél elém pároddal, amint valamilyen rendezvény sajtófala előtt pózoltok. Réka ruhája teljesen rendben van, egyébként azt kell, mondjam, rá jellemző módon. Nejed ugyanis minden kis apró részletre odafigyel a fődarabtól kezdve a kiegészítőkön át, és persze nem marad ki a frizura és a smink sem. Egy aprócska tény azonban belezavar az általa stílusosan megteremtett, kellemes harmóniába: ez pedig Te vagy, Norbert.

Még akkor sem, ha egy esemény esetleg adománygyűjtő party a rászorulók számára, neked semmi esetre sem feladatod eljátszani Réka mellett az ágról szakadt célcsoportot, aki „ezt az öltönyt kukázta, és hát nem a mérete, istenem, ez van” alapon öltözött fel az estére.

Engedd meg, hogy megjegyezzem, te mindjárt két olyan szerepet is betöltesz, ami az üzletemben megforduló férfiak típushibájának alapja. 1. Hajlamos vagy azt hinni, hogy mindent JOBBAN tudsz. 2. Sportemberként keresed az öltözködésben is a komfortérzetet.

Kifejteném:

1. Felépítettél a semmiből egy birodalmat (ezúton is gratula), „one man show”-ként viszed a boltot, éppen ezért hajlamos vagy azt hinni, te mindent JOBBAN tudsz, ezért egyre kevésbé fogadsz el külső kritikát. Ez csak részben a te hibád, bizonyára többségében az az „A” típusú bólogató, seggnyalók vesznek körbe, akik inkább nem szólnak, csak nyugalmuk legyen a főnöktől, továbbá Réka hibája is, aki nem egyszer bizonyította már öltözési képességeit, így felteszem, látja, hogy te viszont kramancul nézel ki…

2. A mai napig aktív sportemberként - további sikeres évtizedeket kívánok az edzőtermekben - életed jelentős hányadát kifejezetten mozgásra létrehozott, kényelmes, célszerű textilben éled. Az ilyen ember az elegáns ruházat kiválasztásakor hajlamos a méreténél nagyobb darabokhoz nyúlni, mivel azokban megtalálja a számára oly kedves komfortérzetet.

Ez hiba!

Ha esetleg úgy adódik az életben, hogy elegáns ruházatod kiválasztásában az én szerény segítségemet kérnéd, bizonyára abból indulnék ki, hogy neked minden pillanatodban a friss, fiatalos, hibátlan testalkatú megjelenést kell kommunikálnod!

Szóba se jöhet nálad (megjegyzem másoknál se, akik nálam öltöznek), hogy térdig érő zakóujjban, trottyos nadrágban, féloldalasan hosszú cipőfűzőben, háború előtti szélességű nyakkendőben pózolj a kamerák kereszttüzében! Ez a felső annyira bő rajtad, hogy még annak illusztrálására is „toomuch”, mennyit képes fogyni valaki a termékeid használatával!

Billentyűzetet pedig azért vertem mostan, mert Norbi, ez már nem az első eset, hogy ilyen méltatlan szerelésben jelensz meg valahol, ami azt sejteti, hogy magát a témát nem tartod sokra.

Ebben nagyot tévedsz!

Te minden egyes percben magadat adod el, ez a vállalkozás rólad, a te sikereidről szól. Éppen ezért van a sok követőd, mert képesek azonosulni az általad bejárt pályával.

Ne okozz nekik csalódást!

Köszönöm a figyelmed,

Kun Gergely

U.I.: Ez a kép jól szemlélelteti a mondandómat. Te sajnos a bal oldali figura lennél.

Hogy ne öltözködjünk?

 

9 Tovább

Dresscode: mangalicza a’la Kaposchvhar Universitét

Tényleg ez az esztétika szőnyegbombázás kívánt erkölcsi magasságokból szólamlani népéhez???!!!

Szerző: Kun Gergely

Televoltak a hírportálok, hogy Magyarországon végre valaki jól üstökén ragadta a ruházkodási etikettet! Hát én mindjárt rendkívül boldog lettem, hogy kicsiny hazánk ismét nagyot alkotott!

Túl nagy jelentőséget először nem is tulajdonítottam a dolognak, hiszen rendjén van ez így: öltözzünk végre valahára úgy, hogy megadjuk a módját. Nincs többé strandpapucsban beklaffogás a vizsgára csak azért, mert június van, legalább egy ing és hozzá illő sötét nadrág adja meg a tiszteletet a tanárnak, a vizsganapnak és nem utolsó sorban a nagy célnak, a diplomának.

Az események nem várt fordulata azonban sokkolt, és aggodalommal töltött el… Lázongó diákok maroknyi csapata nem átallott  felemelni a hangját a rendeleti ruházkodás ellen, s álláspontjuk mellett a meztelen igazsággal protestáltak. Mindezek után beleástam magam a témába, mégiscsak a szakterületem lenne ez a ruhaügy. 

Ahogy egyre alaposabban megismertem az egyetemi vezér elképzeléseit, kezdeti pozitív hozzáállásom betűről betűre olvadt el. Szó sem volt itten arról, hogy a diáksereget bizonyos szituációkban (vizsga, ünnepi megmozdulások, bálok, stb.) az indokolt és elvárható szettekben szerették volna viszontlátni! Időjárástól, napszaktól, hétköz-, illetve ünnepnaptól függetlenül írt volna elő a Zegyetem Fura Ura dresscode-ot a hallgatóknak.

Hiszem, hogy a ruha, kommunikáció! Egyik legnagyobb küzdelmünk a munkánk során többek között azokat a falakat lebontani az ügyfelek fejében, amelyek a minden helyzetre alkalmas „Jolly-Joker” ruha keresésére ösztönöznek. Ilyen nincs! Mindig azt mondjuk: 

ott vagy TE, a helyzet, és a magadról a közeg számára kommunikálni kívánt üzenet!

Példának okáért ugyan már mi a fenének venne föl ugyanolyan ruhát egy huszonéves egyetemista srác, ha vizsgázik, ha előadást hallgat, ha intézményi ünnepségen vesz részt???!!!

Beszerezve többé-kevésbé minden információt az ügyről, amely a legnagyobb döbbenetemre kitért nemcsak a fedetlen testrészek tiltására, de még a megfelelő parfüm, illetve smink direktívákra is, mindenképpen látni kívántam magát a rektor urat. Kíváncsivá tettek a fejlemények, hogy vaj’h ki is lehet ez a VÍZUÁLIS TOTEMOSZLOP, aki nyilvánvalóan önmaga tökéletességének hitében felkenve érzi magát a hallgatói sereg esztétikai megregulázására?

google…kaposvári rektor…képek….. beeeeeeszaaaaaaarááááááááás!!!!!!

Tényleg ez az esztétika szőnyegbombázás kívánt erkölcsi magasságokból szólamlani népéhez???!!!

Kaposvári rektor

Hát mélyen tisztelt, arany, drága Rektor Úr!

1. Az átlagos humanoid a fejét a nyak nevezetű testrészén hordja. A garat környéki heveny megfázások ellen ugyan kiválóan szigetel és véd a 20-30 cm vastagságú toka, mindazonáltal én ehelyett szerényen a jól bevált sálat javasolnám.

2. A casual dresscode a formális ruházatnál megengedőbb módon rendelkezik az ing viseléséről, így lehetőséget hagy a felső gomb (sokszor már az alatta lévő is) nyitva hagyására. Nyakkendő viselése esetén azonban kéretik az inget zártan hordani. Amennyiben a Zegyetem Rektora tántoríthatatlan híve az éjféltájban feltálalt intravénás pacalpörköltnek, és erről a jövőben sem kívánna lemondani, akár egy korai stroke-ot is megkockáztatva, úgy javallott áttérni a méretes ingekre, ahol is virtuóz módon kínálkozik a lehetőség az amorf testek befedésére is. Ha a „nyakkendő alatt felső gombkinyit” dresscode-ot Demján Sándor úrra hivatkozva szerette volna magára átemelni, úgy szerényen emlékeztetném, hogy amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökörnek.

3. Erőteljes homlok felcsúszást semmi esetre sem korrigálunk tarkótájéki bozonttal! Hacsak nem az volt a terv, hogy 8-10 év kemény hajnövesztés árán valahogy előre fésüljük innen a hajat a fejtetőn jelentkező hiányok eltussolására. Jelzem, hasonlóval már többen megpróbálkoztak, orr- és/vagy fülszőrrel sem túl sikeres a mutatvány… Ha már fejszőrzet, a bajuszról is essék pár szó. Nyilvánvalóan telitalálat a felsőajak feletti szőrdísz, már amennyiben a Pógár jelmez nélkül kívánja alakítani az amatőr színjátszó körben a Csillagszemű juhász apját, amint épp birkákat terelget, s rágja csutoráját (bármi is legyen az a csutora).

Summa summarum álljon itt egy kis vicc, ami talán illik a helyezthez:

Brad Pitt és a kaposvári rektor beszélgetnek (a viccek alaphelyzetének valószerűségét nyilván nem vizsgáljuk). Egyszer csak váratlanul ott terem egy földönkívüli lény. Rendkívül barátságosan üdvözli a Földlakókat, tájékozatja őket jövetele céljáról, miszerint az itt élő fajokat szeretné összeírni, majd Brad Pitthez fordul:

- Szóval te mi vagy?

- Én ember vagyok. - Majd a rektorhoz fordul:

- És te mi vagy?

És te mi vagy?

Rektor Úr, az esztétika nem egzakt tudomány!

6 Tovább

Nyakkendővel kevesebbet költesz!

Kicsiny üzletünkben naponta akár többször is előforduló szituációt mesélek el:a kedves ügyfél már mindent szépen kiválogatott, majd mekérdezzük, „és milyen nyakkendőt szeretnél?” A kedves vásárló azonnal rávágja: „nyakkendő az nem kell, hál’ istennek azt nem kérik!”

szerző: Kun Gergely

Félreértés ne essék, erősen 30 éven felüli, területén komoly pozíciót betöltő, hímnemű Pógár képezi vásárlóközönségünk gerincét. Éppen ezért, hogy ki is az, aki kéri, vagy nem kéri a nyakatekert díszeket, azt titokzatos homály fedi.

Ügyfeleink jellemzően a céltudatos, ellentmondást nem tűrő, akaratgyengeséggel nem igazán vádolható halmazból kerülnek ki, tehát erősen gyanítható, valami más ok húzódhat meg a nyakkendő iránt táplált hűvös, elutasító érzelem mögött.

Nem mondják, de én sejtem, hogy a magyar férfi kényelemszeretete, sallangmentes „Jolly Joker” megoldások iránti olthatatlan vágya, továbbá a ruházati kérdésekben jelenlévő kompetenciahiány húzódik meg a háttérben.

A nyakkendő utálot átéltem én is. Úgy voltam a nyakkendővel, mint az egyszeri harangozó a déli harangszóval. Amikor a falun átutazó vándor kérdőre vonta, vajh’ miért is nem harangozzák el a delet, bizony annak is számtalan oka volt, csakúgy mint az én nyakkendő iránti ellenérzésemnek. Emitt csak elég azt említeni, hogy nincsen a toronyban harang, nálam pedig azt, hogy nem tudok nyakkendőt kötni… Szégyen… Nyakkendőt kötni azóta már több módon is megtanultam, a harang pótlásáról azonban nincsenek ismereteim.

Mi sem áll tőlem távolabb, minthogy a Pógárt a ruhavásárlás iránt érzett csillapíthatatlan vágyainak kibontakozásában megakadályozzam, de azért elárulnék egy pénztárcakímélő titkot. Induljunk ki abból az alaphelyzetből, hogy a Pógár kivívott státuszából adódóan öltöny viselésére van kárhoztatva. Na mármost célszerű ilyen esetben minél kisebb gardróbból, minél szélesebb variációs lehetőséget felépíteni.

Tegyük még hozzá azt az el nem hanyagolható tényt, hogy a rózsaszín, lila, ekrü, szürke stb. ing színek iránt mink magyarok mérhetetlen ellenérzéseket táplálunk. Így marad számunkra a jól bevált kék, és a mindig tettre kész fehér ing. Fentebb említettem, hogy miattam aztán megoldhatja bárki a variabilitást 10-20 öltönnyel, főleg ha eme szenvedélyének a mi intézményünkben hódol, mégis inkább azt javaslom, vegye fontolóra legalább a nyakkendő alapárnyalatok beszerzését.

Ezek véleményem szerint a vörös, a kék és a feketébe hajló antracit szürke. figyelembe véve az átlag magyar ruhásszekrényt, ezek azok a tónusok, amelyek nagy kockázat nélkül bármelyik ingünkhöz vakon társíthatók. Gondoljunk csak bele, minden ingünkhöz 3-as szorzóval tudunk eltérő megjelenést társítani!!!!

A story beruházási oldalát tekintve gondoljunk csak bele, egy ing árának harmadáért, negyedéért át tudjuk hangolni a teljes szettünket.
Szóval ne tétovázzatok, hurkot a nyakatok körém mert mondom, nagyon occcóóó!

0 Tovább

Kinek kell a pónilókinzós szemfényvesztés? - a pusztulás Vidámparkja

Persze, hogy emlékszem, hogyan is felejthetném el, a dodzsem nem működött, a körhintából kiestem, mert nem akart megállni a megfelelő helyen, a céllövöldés a maci helyett egy bádog úszónadrágot adott, mert szerinte nem csettent el teljesen a hurkapálca, de a kisoroszlán az tetszett nagyon… ja, hogy az az állatkert, aha… miért nem jöttünk többször???!!! hát nehogy má’ én tartsam el ezt a szart!!!

Szerző: Kun Gergely

Bezárt az Angol, ööö akarom mondani Vidámpark. Voltam ott párszor, annyiszor biztosan nem, hogy rájöjjek, mitől volt angol, illetve vidám. Az utolsó napokban mégis megrohanták a Zemberek a létesítményt, mindenki orrba-szájba nyilatkozott, hogy miért kell má'n bezárni, meg hogy minden eltűnik itten, ami jó, hányszor is voltunk bent, Joli, aha, igen, egyszer kb. 25 éve, aztán soha utána.

Persze, hogy emlékszem, hogyan is felejthetném el, a dodzsem nem működött, a körhintából kiestem, mert nem akart megállni a megfelelő helyen, a céllövöldés a maci helyett egy bádog úszónadrágot adott, mert szerinte nem csettent el teljesen a hurkapálca, de a kisoroszlán az tetszett nagyon… ja, hogy az az állatkert, aha… miért nem jöttünk többször???!!! hát nehogy má’ én tartsam el ezt a szart!!!

A siker csúcsán

Néztem a színes TV-ben a libasorban várakozó tömeget. Kb. 99%-nak most lett csak érdekes, amikor bezár, amikor lecseng, meghal. Míg élt feléje a kutya se nézett, de most aztán mindenki bőszen moralizál: "érthetetlen, hogy nem akarnak megmenteni egy ilyen attrakciót". A hírfoszlányokban azért ott rejtezkedik az ördög, mármint hogy az úgynevezett mutatványos szakma illusztris képviselői nem tolongtak megvásárolni a feleslegessé vált eszközöket...

Mi ez, ha nem egy kőkemény piaci ítélet a színvonaltalanságról?! Elképzeltem, ahogy a sorban pislogó családfő röhögve intette le csemetéjét, amikor az valaha a Vidámparkba vágyott. Gyerek leugatva, meccs elé visszahuppan, sör szisszen, Pistike szomorúan el. Most meg ott furakszik, hogy még egy menetet a dodzsemen...

Valamiért így vagyunk ezzel mi itt Magyarországon. A sokat szidott, ócsárolt politikus visszavonulása után szombat esti esztrád műsorokban lép fel, mint aranyos, anekdotázgató papóka. Mi pedig elfelejtjük azonnal, pedig csak pár éve volt, hogy tömegeket uszított egymás ellen, és számolatlanul lopta a közpénzt hozzá hasonlóan véresszájú sleppje segítségével.

De ez megy a fociban is. A „fénykorukban” botlábú, gólképtelen csatárok a legnagyobb arccal osztják a kritikát Messinek, Ronaldonak és társainak, mi meg tényleg elhisszük, hogy a Taktaharkány II-ben eltöltött évek feljogosítják arra, hogy szakértőként villogjon a sportadásokban.

A sportnál, azon belül is a focinál maradva, egyre többször hallom azt a dumát, hogy nekünk a mexikói vb-re kijutott csapatunk volt az igazán nagy tizenegyünk… Tényleg egyre gondolunk?! Arról beszélnek, amelyik kijutott, oszt szénné égett???!!! A nívótlanság miért válna értékké a korral? Csak jó borból válhat az idővel ikonikus álombor. Tablettás lőrének született cefréket sem a kor, sem a szakértő érlelés nem tesz ünnepelt nedüvé.

Akkor meg mire föl ez a fene nagy felhorgadás?!

Kissrác koromban sétálgattam valami „csimbummcirkuszvilágszám” jellegű, körhintás, célbalövős, pónilókínzós szemfényvesztés közepén, amikor egy „Kovács József, mutatványos” feliratú táblára bukkantam. Olvasmányaimból, filmélményeimből rögtön felsejlett előttem a fél lábbal, vágtató lovon egyensúlyozó, másik lábán karikát pörgető, délceg kardnyelő, amint éppen méretes vasrudakat készül meghajlítani csupasz nyakán. Na mondom, ezt megvárom.

Kisvártatva meg is jelent maga a hős: Kovács József. Kurta lábán lyukas cipő, derékszíjján diszkréten átbukó hájrengeteg, és kard helyett 10 másodperc alatt benyelt egy zöld üveges „Kőbányai Világos”-t…

Azóta tudom, csínnyán a szavakkal, óvatosan az emlékekkel!

Ja, és persze soha többet nem ültem körhintára…

3 Tovább

A megcsalás tényleg bűn lenne?

Szerző: Kun Gergely

Még gyerekfejjel hallottam a rádióban egy szatírát. A történet nagyjából arról szólt, hogy egy ember egy másik értelmes civilizációba kerül, ahol az élőlények abszolút emberszabásúak. Minden hasonlóan zajlik, mint itt a Földön, csak egy szembetűnő különbségre figyel fel az utazó. Az idegen társadalomban rendkívüli modortalanságnak számít egymás közt kibeszélni az evéssel, annak körülményeivel, élvezetével kapcsolatos dolgokat. Ízekről, teli hassal befejezett tivornyákról szóló beszámolók rendre szemlesütött pironkodást csaltak az ottani arcokra. Ezzel szemben a szexuális élet legapróbb részleteinek zajos megtárgyalása a legtermészetesebb időtöltésnek számított a távoli bolygó lakói körében.

Furcsa, ugye? Szatíra, ami tükröt tart elénk, amiben kendőzetlenül tárulnak fel társadalmunk visszásságai. Ami ott természetes, az itt a Földön elképzelhetetlen. Ami ott bűn, az nálunk hétköznapi jelenség, átlagos esemény.

Nem kell bolygóközi hiperűrugrást végrehajtanunk, ugyanilyen kettősség fedezhető fel itt nálunk, az emberi társadalomban, elég, ha azonos időben más-más szociális berendezkedéseket veszünk górcső alá, vagy ugyanazt a kultúrát (értsd: akár kontinenst) századokon átívelően vizsgálunk.

Kibontom jobban! 2013-at írunk, és Európában elképzelhetetlennek tartanám a többnejűség felvetését anélkül, hogy bárki viccet szimatoljon, de egy földrajzilag nem olyan távoli társadalomban természetesnek tartják meglett férfiak, hogy 8-9 éves friss arájukkal a nászéjszakát elhálják, akár a gyermek fizikai és mentális sérülése árán is…

Az öreg kontinensen pár száz évvel ezelőtt még semmi akadálya nem volt unokatestvérek házasodásának a vagyon egybentartása érdekében, debill hercegek és kisnemesek ezreit szabadítva az akkori társadalomra. Számontartották büszkén kutyabőrre írt nemesi családfájukat, de fattyúk tucatjait nemzették cselédszobákban, pajtákban, úri tivornyák sötét zugaiban.

Megcsalást kiált az úgynevezett fejlett „nyugat” mihelyt elcsattan egy puszi két nem hivatalosan együvé tartozó ember közt, ha egyikőjüknek ezalatt párja van, de néhány évtizede még „aztán meg ne fázz, apukám!”-mal búcsúzott a ház asszonya a kaszinóba (értsd: kupleráj) távozó urától.

Manapság ritka az a háziasszony, akit bánt, ha férje/kedvese a házi koszt helyett egyszer egyszer az éttermi vacsorát választja. Ilyenkor normálisan adódik a kérdés, milyen volt, hogy ízlett, örülök, hogy tetszett, stb., stb… Mi történik ilyenkor? Életünk párja valamely testi örömöt él át nélkülünk, szeretjük őt, ergo, örülünk, hogy örül, önzésnek helye nincs!

Szándékosan helyezem a témát egy olyan párhuzamba, amiről tudom, hogy a primitívebb kommentelő rögtön kardért kiált. Ezekre a véleményekre abszolút nem vagyok kíváncsi, amellett, hogy tiszteletben tartom.

A felhorgadók intelligensebbjét viszont arra kérem, képzelje csak el, mennyi olyan dolog vesz minket körül, amit NEVELTETÉSÜNK okán ítélünk el, vagy magasztalunk fel. Mondok példát egy kis kitérő erejéig a belénk nevelt pozitív látásmódra: embereket ölni véleményem szerint még háborúban sem hősi cselekedet! Pedig folyamatosan ezt sulykolja a „humanista” nyugati világ…

Higgyétek el, amennyiben úgy neveltek volna benneteket, mint pl egy eszkimót, aki hajléka, étele megosztásán túlmenően asszonyát is felajánlja a betérő vendégnek, semmi problémát nem látnátok abban, hogy párotok időnként rajtatok kívül mással is jól érzi magát.

Neveltetésem, mára kialakult világlátásom azt sugallja, hogy a valódi tisztelet egyik jeleként a monogámia keretei közt éljem az életem. Nyitott, érdeklődő, gondolkodó, mérlegelő emberként viszont egyre inkább az emberi ösztönlény belső késztetéseivel abszolút ellentétes társadalmi elvárásnak tekintem ezt az íratlan szabályrendszert.

Ítéljetek bátran, de könnyen lehet, hogy bigott visszafojtásban fogant unokáitok már a téma felvetésén is csak kacagnak, majd vidáman bújnak össze aktuális partnerükkel.

9 Tovább

Il Bacio di Stile - a divat magyar szentélyében jártunk

Röhögünk, storyzunk, mindenki tele van történetekkel, melynek főhőse a leleményes magyar, aki nem vesz, hanem SZEREZ!!! Na ennek vége kispofáim… röhögünk… te figyi, Laci, te láttál itt vevőt….?

Szerző: Kun Gergely

Pár nappal ezelőtt megnyitotta kapuit a budapesti Champs-Élysées-n, az Andrássy út 19-ben a legismertebb divat márkák eddigi legnagyobb dobásaként az il Bacio di Stile, azaz a „Stílus csókja”! Örvendjetek!

Azaz, hogy nekünk, a pórnépnek csak ezen a hétfőn, de a honi celebvilág apraja-nagyja fantasztikusat pezsgőzhetett már múlt héten a ragyogó épületben. Nem baj, ezután már úgyis csak kávézni jár majd oda maximum, ha kinyit a vendéglátásról gondoskodó szekció is, mivel a pénzért akár afrikai bogarakat is evő hazai hírességek gázsija inkább csak a Háda bálaturi környezetében számít vaskosnak.

Még csak közeledünk a házhoz, máris megcsap minket az illat, melyet kutatók ezrei kísérleteztek ki azért, hogy a potenciális vevőket húsevő virág módjára csalogassák magukhoz már tömbnyi távolságokból! Vérprofizmus párosul itten kérem szépen világpolgári eleganciával, minőséggel és visszafogottsággal.

Messziről minden úgy tűnik, hogy a ház megálmodója, aki hús-vér emberek virtuális csókjaival (vagy talán még annál is merészebb tevékenységekkel) szerezte kimondhatatlan vagyonát, kiváló csapatot épített maga köré, akik magas szinten tették a dolgukat. Ahogy belépünk a divat szentélybe azt kell tapasztalnunk, hogy még ennél is többre voltak képesek.

Il Bacio di Stile belülről

A nemcsak a divatot uraló, ordító, hazai  igénytelenség közepette az il Bacio di Stile megálmodói olyan szigetet hoztak létre a szürke budapesti cityben, amit ma – merem állítani – bármelyik világváros tündöklő bevásárló negyedébe be lehetne csempészni anélkül, hogy feltűnést keltene. Illetve miket beszélek?! Dehogyis lehetne!

Frissességével, stílusával, koncepciójával az il Bacio messze kitűnne külföldi vetélytársai közül! Köszönet a megálmodónak, a mecénásnak, aki hitt benne, hogy ezt létre lehet hozni, és külön köszönet a csapatának, akik a legapróbb részletekre is odafigyelve alkották meg ezt a divat remeket!

Szinte azzal egy időben, hogy Roberto Cavalli és Giorgio Armani Budapest elhagyása mellett döntöttek, olyan divatházak mondtak igent a háznak, mint Salvatore Ferragamo, a Canali, a Brioni, a Belvest, a Lanvin, Ralph Lauren, Sergio Rossi, vagy a mai trendvilág egyik legünnepeltebb fenegyereke, Tom Ford. Hatalmas eredmény ez.

Sétálgatunk az épületben…ízlelgetjük…beleugrunk ebbe-abba…árakat nézegetünk…. Még mindig minden rendben van, töretlen az érzés. Alig észrevehető biztonsági emberek vigyázzák a milliós táskákat, az 5-600 ezres öltönyöket, a 150-200 ezres lábbeliket. Top márkákon edződött szemünknek megszokott kellékek, megszokott árszinten.

A személyzet egészen kiváló. Kifogástalan megjelenés, és ha észrevétlenség kell, akkor az, ha segítőkész oda szökkenést igényel a vevő, akkor segítőkészen odaugranak. Lapozgatjuk a cuccot. Kritikus hozzáállásunk fogást próbál találni, de nincs min, ez a hely teljesen rendben van. Lehuppanunk a számtalan kényelmes kanapé közül az egyikre, összefutunk egy ismerőssel, dumálunk, átbeszéljük a látottakat.

Il Bacio di Stile bárhol kiemelkedne a divatházak sorából

Külföldön ilyenkor jön az a rész, hogy az üzletházban sétálgató divatfertőzöttek ruházatát bámulom, és igyekszem újabb és újabb impulzusokat találni a munkámhoz. Ennél jobb előadás nem is létezik a számomra, mint a kreatívan öltözött emberi tömegen lemérni azt, hogy egy-egy tervező műhelyében megálmodott kreációkból hogyan csinál viselhető szettet a hozzáértő ember, miket emel át a ruhatárába, és mi az, amitől ódzkodik, és még kedvenc divatháza unszolására se ölti magára.

Szóval várunk, üldögélünk csendben, trécselünk. Hogy drága a ház, á dehogy! Ezek az árak mindenütt, most végre megtudja a magyar, mibe kerül ez a cucc valójában. Eddig sokan azt hitték, van olyan, hogy török Boss, mert a törökök a világon egyedül gyárthatják, hidd el, nekik egyedül szabad… legalábbis az a csomagtartóból áruló strandpapucsos kölök, aki mindig kijön az irodánkhoz, ezt mondta!

Röhögünk, storyzunk, mindenki tele van történetekkel, melynek főhőse a leleményes magyar, aki nem vesz, hanem SZEREZ!!! Na ennek vége kispofáim… röhögünk… te figyi, Laci, te láttál itt vevőt….? Mármint nem azt a japán csapatot a terhes nővel, akik azt hitték, hogy ez Four Saisons Hotel, és csak a másodikon jöttek rá, hogy nincs recepció!

Hát nem….döbbenet…már tényleg 20 perce itt vagyunk???!!! Na jó, de amikor kijött az új iPhone, akkor rendőrt kellett hívni, meg sorszám, és verekedés, és az is 200.000, és mégse egy Ferragamo csuka!!!!

Te Laci, itt nincs vevő….

Laci, ki a f…om fog itten vásárolni???!!! Il Bacio di Stile ide??? Halottnak a csók!

0 Tovább

Kommunista Áutlet

Sok dologra lehet büszke a magyar! Mi a jó büdös franc hajtaná a diesel BMW-ket, mi a frászkarikával gyújtanánk világot, meg nemzeti dohányt Irinyi János gyufái hiányában?

Nélkülünk nem túl sok dinamó lenne a falusi kerékpárokon, sőt, Japánt se lett volna olyan egyszerű megleckéztetnie az amcsiknak a háború vége felé a jó öreg magyar atom nélkül!

Bárki, aki azt hinné, ezzel vége is a hazai részvételnek a történelem forgásában, az rohadtul téved!

Jómagam egy közepes forgalmú outletet üzemeltetek a székesfővárosban mindazok számára, akik az elegáns viselet olaszos előadásmódját választják. Régóta űzöm az ipart, de még én is úgy tudtam, hogy az outlet egy amerikából importált szisztéma, amit Európában az olasz divatházak gyártói honosítottak meg, és tettek országokon átívelően népszerűvé.

Hát nem, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, nem!

Hatvannyolc júniusában szabályosan robbantott a volt Kilián-laktanya épületében a Női és Gyermekruha Nagykereskedelmi Vállalat…

…áll a mellékelt cikkben, amelynek létrejötte Rab László nem kis oknyomozói munkáját dicséri. Semmi okunk a kételkedésre a dokumentumok hitelességét illetúen, melyek egyértelműen igazolják, hogy a tomboló kommunizmus hiánygazdasága elképesztően előremutató kereskedelmi technikát hozott létre, megörvendeztetve ezzel nemcsak a polyamid otthonkára és/vagy karton háziköppppenyre vágyó városi asszonykákat, de a férjük számára a vidéki káder rangsorban elismerő helyezést biztosító ballonkabátot beszerezni kívánó kisvárosi hölgyeket is.

Bizony, az áutlet ízig vérig magyar!

Kellemes szórakozást a cikkhez!

Az új gazdasági reform szelei fújdogáltak Pesten egy Üllői úti gyárépület udvarán. Hatvannyolc júniusában szabályosan robbantott a volt Kilián-laktanya épületében a Női és Gyermekruha Nagykereskedelmi Vállalat, amikor az udvaron is nagykeráron kezdte kínálni a raktárkészletet.

A 40-50 százalékos árengedmény fölöttébb csábító volt, az asszonyok egymást ölték a karton-, a selyem- és a könnyű szövetruhákért. Kettesével-hármasával vitték a blúzokat, a szoknyákat meg a ballonkabátokat.

Ez volt az a ruhadarab, mely hitelessé teszi a közel félévszázados hírt, személyes életsorsom alakulásában is fontos szerepet játszott. A ballonkabát legalább olyan megfejthetetlenül fontos kelléke volt a szocializmusnak, mint a nejlonharisnya vagy a szódavíz. Aki nem vajszínű ballonkabátban indult Húsvétkor locsolkodni – melyen oly jól tudott mutatni a vörösborfolt vagy a szétkenődött fasírt nyoma –, alacsonyabb rendű személynek bizonyult, olyasvalakinek, aki nem ad magára, s nem képes haladni a korral, de legfőképp a divattal. A korosodó felnőttek a Ceglédi Vasutas NB III-as tavaszi és őszi meccsein sötétkék ballont viseltek, egyenruhának minősült ez, melynek lifegő alja a Csontos és Liptai nevű futballisták góljai okozta fröccsmámor következtében szépen be tudott akadni a Fecske bicikli olajos láncába (e pompás közlekedési eszközzel a Szovjetunió segítette ki a kábé ezerszer jobb minőségű Csepel-cangát gyártó Magyarországot).

Harc a ruháért  - Népszabadság/archív - Bánhalmi János

A ballonkabát a magamfajta suttyó gyereknek is vágyálma volt. Úgy képzeltem hatvannyolcban, hogy ha nekem egyszer ilyenem lesz, felérek a csúcsra, s teljes jogú tagja lehetek szép magyar hazámnak. Ez lehetett az oka annak, hogy anyám nem az Üllői úti nagyker-csatába indult júniusban, hanem Cseszkóba ment a barátnőjével, hogy gatyákkal és bugyikkal teletömött táskákkal térjen vissza, majd a holmit értékesítve családunkat is bekapcsolja az új gazdasági mechanizmus véráramába (Dr. Agy tévés magyarázatából szűrhette le, hogy neki feltétlenül Losoncra kell utaznia). Utólag azt mondom, minden bizonnyal jobban járt volna, ha Pestre megy, s a nagyker udvarán megküzd a fővárosi hölgyekkel. Anyám szép, erős és kemény vidéki asszony volt, egyáltalán nem lett volna esélytelen.

– Ezt neked hoztam – mondta mosolyogva, s elém tette a vágy titokzatos tárgyát, a világoskék színű, barna focigombokkal díszített, cseszkó gyártmányú ballont. Melynek egyik gombját rögtön áruba bocsátottam. Egy Albert Flóris és egy Farkas Jancsis gombfocifigurát kaptam érte, s hálával gondoltam Dr. Agyra, aki azt tanította a hiány népével, hogy az üzlet az egyik legfontosabb dolog a világon. – De nagyon vigyázz rá – tette hozzá anyám –, nagyon sokat vonatoztam érte.

E felszólításnak 11 évesen eléggé nehezen tudtam eleget tenni. Ebbe a vidéki lét mostoha körülményei is belejátszottak. Azon a nyáron nagyon veszélyes volt a helyzet Cegléden, mert közeledett városunkhoz a Halley-üstökös, s mi, újvárosi kisdobosok úgy képzeltük, hogy Szolnok felől, a Bede nevű városrészen és a Csíkos-szélen áthaladva éri el az üstökös a lakhelyünket, s úgy viharzik át a Budai útra, hogy közben elsodorja a víztornyot, a Kossuth-szobrot és a felszínből az indokoltnál szintén jobban kitüremkedő református templomot is. A katasztrófa megakadályozására éjszakai őrszolgálatot szerveztünk, párosával a Bedébe indultunk, vittük magunkkal egy befőttes üvegben a lereszelt gyufamérget, amit jelzőfénynek szántunk, az üstökös érkezésére szerettük volna figyelmeztetni a Csíkos-szél védtelen sokaságát. Egy óriási, gazos, mocsaras legelőn át lehetett oda jutni, teljes titokban, de természetes módon ballonkabátban. A csodás ruhadarab kézenfekvő védőeszköznek tűnt az üstökös elleni küzdelemben.

Nagyon sötét volt a Bedében, a kabátom beakadt egy éles kóróba, végighasadt a hátamon. Mindössze két hétig hordtam. Véletlen egybeesés, de nagyjából ennyi ideig tartott a nagyker akciója is. Azt sajnos nem tudtam kideríteni, hogy a Halley-üstökösnek lehetett-e köze ahhoz, hogy a kétmillió forintos forgalmat irányzó akció után az Üllői úti raktárakat azonnal felszámolták, s átköltöztették – amint korabeli kollégám írta – a „korszerű, rákospalotai ruházati raktárba”.

Az viszont biztos, hogy Cegléd Csontostul, Liptaistul megmenekült. Ez a lényeg.

Forrás: nol.hu/Rab László

0 Tovább

Dzsudzsi, ez nem a Premier League, ez a cseh kettő!

Elnézést, hogy csak most tematizáljuk a magyar-cseh világrangadót, de a koktélok és a forró mediterrán éjszakák (értsd. nyaralás, szabi meg ilyesmi) során nehezen vettük rá magunkat, hogy bőszen verjük a billentyűzetet. Ráadásul a spétreflexünket tovább súlyosbítja az a tény, hogy nem is láttuk a mérkőzést, de ez most minket csöppet sem zavar. Viszont az teljesen jogos a kérdés, hogy a férfiöltözködéssel foglalkozó blogon, mi a francot keres egy focis bejegyzés?! Hát azért, mert mi itt nem csak öltözködünk, hanem kicsit virtuál férfiklubban is gondolkodunk. És ha férfiak, akkor: CSAJOK, VERDÁK, FOCI”.

A Gardrób-on már sokféleképpen megemlékeztünk, hogy az öltözködés mint kommunikációs elem mennyire fontos. Pl.: milyen az első benyomás rólunk, aztán meg a második, harmadik és a sokadik. Ha tetszik, ha nem, akkor is hatást gyakorlunk a szettünkkel, ha azt gondolnánk, hogy senki sem foglalkozik velünk.

Tehát: fontos a ruha, de csak arra szolgálhat, hogy az adott tevékenységünkben amúgy is meglévő magas tudásunkról, legyen az bármilyen szakma is, még hangsúlyosabban meggyőzze a partnerünket, ügyfelünket stb, és a későbbiekben segítsen fenntartani a kivívott imidzset. Azonban ez az egész, mondhatnánk szart sem ér valódi profizmus nélkül. És akkor most – miközben ezért magunkat is utáljuk - ideírjuk a gyűlöletes közhelyet: nem a ruha teszi az embert!

Szeretem a focit, de ezt a minapi meccset fent már leírt okokból kihagytam. Anélkül, hogy láttam volna, biztos vagyok abban, hogy nemzeti tizenegyünk minden egyes SZTÁRjánál tökéletesen, már-már Sassoon magasságokig rendben volt a rőzse, a hajzat. Szemernyi kétségem sincsen afelől, hogy majd minden gólvágó lábon ottan díszelgett a nagy sportszergyártók által kimondottan Lionel Messi, vagy Cé Ronaldó csülkére tervezett stoplis (mondjuk azon a szinten el is kél a segítség….).

Meggyőződésem, hogy a tizenvalahányadik tetkó is időben elkészült, tehát ezek a mentális és fizikális felkészülést elengedhetetlenül kísérő oszlopok, mit oszlopok: BÁZISOK rendelkezésre álltak. Hát akkor mi volt a baj…?

És nem csak mostan, hanem szinte minden pályára lépéskor az elmúlt 30 évben?

Nem értek annyira a focihoz, mint a Kapitány Óriás, a sokszor, sok csatában már bizonyított, felsorolni is nehéz eredmény lajstromú Egervári Sándor, de ha csak egy picikét is segíteni tudok az elképzelésemmel, már megérte!

Attól tartok, hogy csatárzsenink, Dzsudzsi (mily’ szép, Dzsudzsi?) vállát egy komoly teher nyomhatta, góltermelő lábaira betonsúlyként nehezedett egy gondolat: Vajon beixeltem-e az új Bentley Continental GT-m extralistáján a tetőkárpit rovatban a Conolly bőrt…?


Balotelli

Nem, Uraim, ez így nem mehet tovább, ilyen mentális nyomás alatt nyilvánvalóan elvárhatatlan, hogy jöjjenek az eredmények. Fogak már rendben, rőzse perfetto (lásd fentebb), friss Jakuza tetkó felcsusszant, cipő fully hand made desing darab! Hát csak nekem lenne ennyire egyértelmű, hogy a hazai focipotentátoknak Csányi Sándortól OV-n át egészen le Mészöly Kálmánig, ahol is már nincs tovább, éppen ez lenne a feladatuk, hogy megszabadítsák csapatunk tagjait az ilyen és ehhez hasonló lelki presszióktól.

C. Ronaldo

Mer’ az ugye oké, hogy egy fia gólt nem vágok már meccsek óta, de hogy az anyám kínjába nézhetek így majd Bódyreginadukaizitadebreczeniszylvy akiéppenráér glammodell szemébe, ha nem tökéletes a Bentley???!!!

David Backhem

0 Tovább

Nemcsak a vízilabdában vertük meg Montenegrót...

Nem tudok elmenni a párhuzam mellett, hiszen a sajnálatos módon már-már hétköznapinak mondható, atomgagyi félig sportos, félig dinnye nepper szereléshez szokott szemem egyből kiszúrta a partvonalon egy vakítóan hófehér, slim fit ingben sétálgató kapitányt.

Szerző: Kun Gergely

Nem vagyok benne biztos, hogy ő volt-e az első igazán jól öltözött edző a pálya szélén, de  számomra Pep Guardiola az etalon a csapatukat elegánsan bíztató edzők közt. Ki tudja, vajon tudatosan akarta-e jelezni a világ felé, hogy itt valami egészen új veszi kezdetét? A „tiki taka” passzok azóta is őrjítik a focirajongókat világszerte. Guardiola egyszemélyes keretet adott stílusos megjelenésével a pályán zajló intelligens játéknak, neve végérvényesen összeforrt a megújult futballal.

Pep Guardiola

Pár napja mi, magyarok is ünnepelhetünk. Bár keveset se értek a pólóhoz, számomra nem csak a víz alatti praktikák, de a felszínen zajló események is követhetetlenek, ennek ellenére néztem, mert magyar pólósokat nézni kell. Nekem, a totális amatőr kibicnek is feltűnt, hogy egy teljesen újszerű felfogás vezérli a játékosokat, a hosszú évek óta sikert sikerre halmozó edző regnálásának vége, és valami egészen új kezdődött a medencében.

Nem tudok elmenni a párhuzam mellett, hiszen a sajnálatos módon már-már hétköznapinak mondható, atomgagyi félig sportos, félig dinnye nepper szereléshez szokott szemem egyből kiszúrta a partvonalon egy vakítóan hófehér, slim fit ingben sétálgató kapitányt! Hiába no, nem múltak el nyomtalanul az Olaszországban eltöltött klub évek, és a mi derék Benedek Tiborunk ezzel a játékot is, közönséget is megtisztelő öltözékkel is talán jelezni akarta a világnak: a visszafordíthatatlan váltás megkezdődött.

Benedek Tibor

Ez különösen nagy dolog egy olyan sportember részéről, aki annyi időt töltött el a vízben, hogy szervezete szinte már közel állt a kopoltyú kifejlesztéséhez is. Felteszem Bendek számára is egyszerűbb lett volna egy laza térdnadrágos, pólós (ha már vizipóló) szett. Személyesen ismerve a barcelonai nyarakat, még érthető is lett volna a választása. De nem, Ő nem! Köszönet a világbajnoki aranyért és a megjelenésedért, Tibor! Hosszú ujjú (!!!!!!) hófehér ing, nadrágba betűrve, elegáns övvel!

Döntésed a ruházatot illetően többé nem ad felmentést a tréningruhában szakkomentátorkodó „szakértőknek”, a még az alsógatyájukon is sör reklámmal pózoló sport nímandoknak!

 

6 Tovább

Giorgio Armani ma 79 éves

Észak-Olaszországban, Piacenzában nőtt fel két testvérével. Két évig orvosi tanulmányokat folytatott, majd 1957-ben Milánóba költözött, ahol egy divatüzlet kirakatrendezőjeként kezdett el dolgozni. Ezt követően a milánói La Rinascente áruház férfidivat-osztályának beszerzőjeként dolgozott.

1961–1970 között a Nino Cerruti, majd az Ungaro és a Zegna divatházaknak dolgozott. 1975-ben párja, Sergio Galeotti építész bátorítására született meg a Giorgio Armani férfidivatmárka, melyet a női részleg követett.

Később ezt a kiegészítők piacán is megjelent, így ma létezik Armani-fehérnemű, -napszemüveg, -fürdőruha, -gyermekruházat és -ékszer.

Több hollywoodi film látványvilágához járult hozzá (pl. American Gigolo, Richard Gere filmje; vagy jelmeztervezés terén az Aki legyőzte Al Caponét  Kevin Costnerrel, Sean Conneryvel és Robert De Niroval) és számos hírességet öltöztet.

Vállalkozásai értékét 2012-ben 7,2 milliárd dollárra becsülte a Forbes.

Impozáns teljesítmény! Várjuk a kerek 80-at, biztos számos meglepetés lesz!

Giorgio Armani

0 Tovább

Pampalinik találkozója Szárszón

Divatfertőzött emberek a világban New Yorktól, Milánón keresztül, Moszkván át egészen Vlagyivosztokig, ébredjetek, mert egy kis ország, annak is egy divat szempontból amatőr szülöttje maradandót alkotott, amikor megálmodta a PAMPALINI-STYLE-t.

Annyi mindent elmondtak már a napokban erről a híres/hírhedt balatonszárszói találkozóról, természetesen a politikai elemzők szemszögéből nézve, hogy úgy döntöttem, én is verhetem billentyűzetet anélkül, hogy politikai zavarosba keverednék. 

Mert ugye ez még mindig egy apolitikus férfi divatblog lenne. Hát akkor nézzük az ellenzéki potentátokat ebből szempontból. Izgalmas lesz!

Úgy tűnik, nem lehet elégszer elmondani, a ruha az maga a kommunikáció! Ez hatványozottan igaz, ha az ember közszereplő, politikus, tévécsatorna ikonikus arca (de széééép!), vállalati szóvivő, médiaceleb stb.

Nézegettem Teddy szárszói birtokán összesereglett emberkék képeit, és első pillantásra azt gondoltam, na majd jól odamondogatok ennek a vizuális pusztítást végző kis csapatnak. Miután többször is átpörgettem a képeket, keresve a minél hatékonyabb fogást, egyszer csak megvilágosodtam! Tisztelt Hölgyeim és Uraim, a hiba az Önök gépében van!

Annak ellenére, hogy nem sikerült hozzájutnunk egyetlen eredeti meghívóhoz sem, amely nyilván feltűnteti dress code-ot, rájöttem a megoldásra. Azt kell mondjam, hogy felismerésem tükrében minden eddigi gunyoros megjegyzésemet sutba kell, hogy dobjam, és nem tehetek mást, minthogy leborulok az előirányzott koncepció briliáns megvalósulása előtt.

Divatfertőzött emberek a világban New Yorktól, Milánón keresztül, Moszkván át egészen Vlagyivosztokig, ébredjetek, mert egy kis ország, annak is egy divat szempontból amatőr szülöttje maradandót alkotott, amikor megálmodta a

PAMPALINI STYLE-t!!!

A mintaadó Pampalini

Emlékeztek még ugye erre a kis bűbáj figurára, aki nagy nagy reményekkel vágott neki minden este lefekvés előtt a tévé képernyőjén, hogy ma aztán biz' isten elkapja az ellenségnek kikiáltott aktuális vadállatot. Hatalmas ambíció, igazi nekifeszülés, dagadó izmok mindaddig, amíg az ellenfél nincsen a láthatáron (kéretik nem áthallani politikailag). Egy kis INDEX-es fiúk kidobása, ízlésesnek vélt Selmeczi poénok, és máris kész a világmegváltó alaphangulat. Na de hagyjuk is. Térjünk át a dress code-ra!

Business wear, black tie, evening tail, smart casual, business casual pppffiiihaaaaaa, felejtsd el, kedves metroszexuális barátom!!!

Elképesztő érzés így megvilágosodni! A Pógár szinte átkerül egy másik dimenzióba, ahonnan szemlélve annyira egyértelműnek látszik már minden, és most  már csak sajnálni tudom az értetlen, fújoló közönséget. Azt üzenem mindenkinek: Barátom, nőjj fel ehhez!

A csúcs, az eredeti koncepció legbrilliánsabb kivitelezése ki másnak a nevéhez fűződhetne, mint a Quizmesterhez, a kérdező géniuszhoz, népünk évtizedes tanítójához, Vágó Istvánhoz! A khaki/barnás pamut-len keverék ing egyértelműen értő gondolkodót sejtet, a félkemény kalap láttán pedig nincs az a szavannai oroszlán, kinek földbe ne gyökerezne a mancsa! A csúcs azonban, amitől még Galliano mestert is kiüti a paprikavörös irígység, nem más, mint a zebracsíkos szemüvegszár… Érted a koncepciót? Szavanna, Pampalini, khaki/barnás, zebracsík és oroszlánvadász kalap! Bár nem készült sajtónyilvános fotó, de nem tudok másra gondolni, minthogy a szettet egy szigorúan zoknival együtt viselt szandál zárja le, mintegy keretet adva lentről is eme zseniális outfitnek.

Vágó István a Pampalini style koronázatlan királya

Libbenjünk tovább! Azt kell mondjam, hogy a dress code megvalósítását tekintve méltán tarthat számot a második helyre maga a házigazda. Kicsit csalódott lehet, hiszen helyzeti előnyét -mert ugye ő maga határozhatta meg a kívánt stílust -  ezúttal nem tudta aranyéremre váltani, de lóversenyes szlengben szólva ott van a futottak még kategóriában a négy (!!!) számmal nagyobb homokszín pantalló, melynek viselője akkor sem jön zavarba, ha az éjszakát a hűvös szaharai ég alatt kell töltse. Bátran állíthatom, hogy a nadrág, sátorponyvára emlékeztető méretei okán, komfortos hálóhelyül szolgálhat még Miminek is.

A Pampalini Style II. helyezettje: Farkasházy Tivadar

A humor másik „nagyágyúja” nagy valószínűséggel félreérthette a dress code-ban rejtező eredeti koncepciót, de az is lehet - ki tudja -, hogy erdendő stíluszsenije, hogy  a dress code-ot számunkra felfoghatatlan módon továbbgondolta. A mi Gálvölgyi Jánosunk, aki hosszú hosszú ideje előadója, és egyúttal rajongó közönsége is saját poénjainak, hálásan felnyerítve a viccesnek szánt szösszenet végén, színt vitt a pamut felsőbe. A rácsos minták manapság nagyon mennek, és reneszánszát éli az Eszterházy „kockás” minta az öltönyök anyagán csakúgy, mint az ingeken, nyakkendőkön. Ettől függetlenül túlzásnak éreztem, hogy Gálvölgyiék a jó öreg sublótot takaró terítő anyagát feláldozták csak azért, hogy erre az egy eseményre korrekt kis ingecskét rittyentsenek belőle. Bár ki tudja: Juszt Lacinak például annyira bejött Gálvölgyi továbbgondolt Pampalini szettje, hogy csak a túlzottan közel merészkedő paparazzi tarthatta vissza egy szívből jövő elvtársi csóktól!

Juszt László, Gálvölgyi János

Bajnai Gordon és Mesterházy Attila BMX-es performanszának lényegét eleddig senkinek sem sikerült megfejteni, pedig Török Gábor politológus és agytrösztje folyamatosan dolgozik a rejtély feloldásán. Orbán Viktor ráncai is továbbmélyültek is, mert nem tudják hová tenni ezt az új csodafegyvert. Na mindegy.

De mindettől függetlenül nehezemre esik, de ezúttal meg kell, hogy dícsérjem a két urat, hiszen a dress code ellenére sem felejtették el, hogy mire készülnek, és lezserséget sugalló, ugyanakkor a röhejességnek még a látszatát is elkerülni igyekvő szerelésben jelentek meg a partyn.

Bajnai Gordon, Mesterházy Attila

Az már egy szintén ide kívánkozó másik kérdés, hogy az egyik fiatalember továbbra sem hajlandó megfogadni azt a tanácsot, hogy jóllakott óvodás sziluettel hátrányból indul a Pógár a képernyőn, illetve ha már nem képes életmódváltásra, legalább a ruházattal segíthetne magát karcsúbbnak hazudni! Javaslom az olasz mesterembereket, akik méltán lettek világszerte elismert mívelői a témának!

A fotókat Bődey Jánostól vettük át.

És mi következhet zárásképpen? Egy kis Pampalini videó az emlékezőknek és azoknak, akik fiatalságuk okán lemaradtak erről a kultuszfilmről.

2 Tovább

Csöcsmagyar - Comet Cloth Comedy

Én nem tudom, mikor veszik már észre a madzsar celebek, hogy két irreális mell még nem elég a megjelenéshez...

Szóval az odáig rendben van, hogy a ruha önkifejezési eszköz, üzenünk vele, imidzsünk része, pláne ha a Pógár a könnyű műfajok valamelyikében keresi a kenyérre valót. Halmozottan így van ez, ha mindezt kis hazánkban teszi az illető…

Legyen az ember bármelyik kereskedelmi TV-n futó tehetségkutató felfedezettje, szappanopera sztár, önjelölt producer, glammodell (értsd: ribanc), vagy elhullani képtelen kivénhedt retek, a Comet Gála befarolt az úgynevezett „must have”  kategóriába a részvételt illetően.

Kezdjük mindjárt a sort Tüncikével, aki még azokra a partykra is nyilvánvalóan hivatalos, ahová egyébként nem hivatalos, hiszen ők biztosan rosszul tudták, meg különben is, hogy merészelik! Miszissz Kiszel maradt a jól bevált függöny drapériánál, amitől nagyjából azóta nem tud elszakadni, amióta bőr alá lazán felrántott egy sertés jelmezt, azaz uszkve 15 éve. Hiába bízik a kelme jótékony hatásában, itt bizony kilóg két lóláb, és a vizuális pusztítás sajnos a gravitáció hívószavának ellenállni képtelen melleknél sem áll meg, kicsúcsosodni azonban csak a kefe szempilláknál fog. A szemfesték annyira diszkrét, hogy első ránézésre Robin álarcnak véltem a Batman-ből.

Kiszel Tünde és az aktuális No Name-je

A korai 1970-es évek kártyanaptár/tuttifrutti sexszimbóluma a kiegészítők terén sem bízott semmit a véletlenre. Jobb kacsójában van egy édes kis táska, de ez semmi ahhoz a RÖLTEX-es nénikék karmaiból kiszabadított humán kellékhez képest, amit bal kezében szorongat. Feltételezve, bár nem megengedve az N+1-edik Miszter Kiszelről van itten szó, aki csak azért nem lehet a kis Donatellácska apukája, mert nagyjából 5-6 éves volt a kislány születésekor.

Hanyag Alekoszos tartás, 6-7 welcome drinkes tekintet, merugye „igyá’ Tünci, dejszen ingyé’ van, ’zmeg!!!”, két számmal nagyobb VOR (fiatalabbak kedvéért: Vörös Október Ruhagyár) öltöny, gyógycipellő. A minden mindegy jegyében fogant öltözetet, továbbá a fiatalembert, Tündét ismerve, nem igazán érdemes megjegyeznünk. Van ott még, ahonnan ez jött…

Iszak Esztinek csupán egyetlen mentsége lehetne erre a szettre, mégpedig az, ha innen egyenest a Picard cirkuszba igyekszik fellépni, mint lóidomár. Ez esetben csak ötleteim lennének, hogy a fotózás erejéig vajon hová rejtette el az ostort? Esküszöm, igyekszem, de hogy ezzel a ruhával mi volt az elképzelés, arról lövésem sincs…Hogy mondjunk mindjárt valami jót is, kísérője teljesen rendben van.

Iszak Eszter

Szabó Zsófiról az a Soundgardenes videó ugrik be, ahol a duci kiscsaj lepkének öltözve balettozgatott vidáman egy ilyen kis tü-tüben. Ha az volt a terv, hogy az elmúlt időszak intenzív súlygyarapodását egy kissé hangsúlyosabbá tegyük, akkor a szett tökéletes. Én nem tudom, mikor veszik már észre a madzsar celebek, hogy két irreális mell még nem elég a megjelenéshez?! Ha Zsófia ilyen ütemben tágul, hamarosan nagyobb légzsákok kellenek majd az arányok megőrzéséhez…

Gigi

Hát Gigi… nem egyszer írtam már le ezt a véleményemet, de ebből a kislányból nem túl korán akar a menedzsmentje dívát faragni?! És ki a felelős ezért a plusz 10 évért, amit a ruha Gigi vállára tesz?! Miért nem lehet ezt a csajt korának megfelelően öltöztetni????

Radics Gigi, a Viva Comet Gála győztese 2013-ban

De hogy mutassunk pozitív példát:

Ha van valaki, akiről már messziről üvölt a világ jobban működő fertályán összehozott tapasztalat, az Osvárt Andrea! Nem viseli a ruháit, hanem megéli, eljátssza, eggyé válik velük. Már távolról üzeni a finomságot, amit megnyilatkozásaiban is képvisel, sehol egy hivalkodó gesztus, holott kiszeltündék és gáspárgyőzikék közt még egy kékvérű lenézés se lenne indokolatlan. Nem értem, miért nem tanulnak tőle…

Osvárt Andrea

6 Tovább

Boldog születésnapot meg fél kiló fanszőrt!

15 éves lett a remek, karakteres, egyedi, már már trendsetter JOY Magazin. Ennek, de csakis ennek a ténynek a tiszteletére mi mást is tehet az ember, ha egyszer magazinnak született, minthogy ad egy partyt a népnek.

Akadhat-e jelesebb alkalom trendiségünk kidomborítására, mint egy divatmagazin estje, ahol felvonul a magyar celebvilág színe java Magdi anyustól, VV Anikón át Bódy Sylvyig (ennyi ipszilon!!!) bezárólag.

A Joy magazin 15. születésnapi partyján állítólag Csobot Adél volt a legtrendibben öltözött sztár!

Ízlelgessük a hírt….

Hacsak le nem maradtunk valamiről, és épp nem 30-as évek tematikus partyt tartottak, akkor a szettet sokkal inkább mondanám fáradtnak és koravénnek. Ebben a tekintetben azonban a ruha jellemzői találkoztak viselője tulajdonságaival. Ha ez volt a cél, akkor bravó!

Mint már annyiszor, ha a Pógár fogódzót keres eme cudar világban, egy mérföldkövet, ami segíthet az eligazodásban, egy sziklaszirtet, ami szánalmas kis életünk alapjául szolgálhat, így most is rendelkezésünkre áll VV Béci.

A party korlátozott lehetőségei, továbbá az úriember szerénysége okán most nem a magfizika rejtelmeibe avat be minket, még csak nem is a párválasztás (értsd: felhőtlen gyermeknemzés) rögös útján terelget szavaival. Nem. Ma csupán egy színvonalas éjszakai eseményen való részvétel stílustanácsadójává szegődik. Úgy érzem, nem kellenek ide szavak, a mi Bélánk némán is tanít. Nézzétek hát, és morzsoljatok el egy könnycseppet, amiért úgy rendelte a Teremtő, hogy egy korszakban élhetünk eme géniusszal.

Lapozgassunk hát tovább. Itt van aktuális bimm és bummként Kállay Saunders András, érceshangú giga torok, vmint említésre sem méltó szabadcsapata, amint épp kutyasétáltatásból zuhantak be a party vörös szőnyegére.

Sebaj srácok, örülünk így is, és köszönjük néktek ezt a gesztust. Hála nektek a giga turin cseperedett szerencsétlenek is embernek érezhetik magukat a ruháitok láttán, hisz ennél még nekik is többre futotta volna az otthoni beépítettből…

És végezetül valaki, akit nagyon szeretek, tisztelek, felnézek rá, igazi dzsungel harcos az ízléstelenség erdejében. Herczeg Zoli az, aki valóban említésre méltó tervező, elképzelései vannak a dolgokról, friss, merész, stílusos. Nem kell, hogy mindenkinek bejöjjön, amit csinál, de nem is ez a cél.

Hát Zoli, ezt a mai szettet szerintem, már megbocsáss, de egy picikét elmérted. A ruha teljesen rendben van, adod magad, ahogy kell. Ehhez a darabhoz én felvettem volna egy egyszerű fehér inget! Egyrészt talán még erőteljesebbé tenné a fehér az üvöltős ruhát, másrészt nem elhanyagolható szempont, hogy kb. fél kiló fanszőr látványától kíméled meg ily’ módon a nagyérdeműt.

És a többi szóra sem érdemes….

8 Tovább

Készülünk az esküvőre II.- Klímás öltöny és társai

Az előző esküvős cikkben az agresszív ara iskolapéldáját mutattuk be, most pedig igyekszünk olyan tanácsokat adni, amelyekre érdemes odafigyelni. Na csapjunk bele! Mindenkinek van némi fogalma arról, mit is jelent a tanácstalanság. Aztán eljön az a pillanat, amikor a jelenség megtelik valódi tartalommal, sőt: maga a tanácstalanság prototípusa testesül meg. 

Hát nézelődnek. Persze, azt lehet, azért vagyunk. 47 perc és három km séta után komfortérzetünk romokban. A Kedves Vevő nem próbál fel semmit, kérdésekre nem felel, szemkontakot kerül…  Egymásra nézünk a kollégákkal, szerinted ruhát akarhatnak???

- Tulajdonképpen esküvőre keresünk valamit… - oldják fel végre a nagy titkot.

- Ahhhh, hát miért nem ezzel kezdted! Mi pont ezért vagyunk itt, kik eleddig epekedve vártuk, hogy szólj hozzánk.

- Mi lenne az elképzelés? – óvatoskodom, végülis csak egy órája nézzük egymást. – Ja, hogy az nincs… - mondjuk gondolhattam volna az eddig látottakból. Tudod mit, nem is baj. Hagyatkozz ránk!

Ime egy kérdéssor, amit akár otthon is feltehettek magatoknak, mintegy megkönnyítve saját dolgotokat, s így maradhat elég idő azon a világrengető kérdésen töprengeni, hogy a szalvéta oszt milyen színű legyen. Az alábbi szempontok nyilván szubjektívek, de pár száz esküvővel a hátam mögött mégis azt gondolom, talán lehet némi alapja.

1. Ne öltözz Petőfinek, se huszártisztnek!

Olyan öltönyt keresel, amit majd a hétköznapokban is felvehetsz, vagy egy abszolút alkalmit, ami a jeles napon túlmenően maximum díjátadókra/díjátvételekre, Anna-bálokra jó, vagy egy szerda délutáni meetingen abszolút übertoomuch? Ha az alkalmi mellett döntöttetek, akkor hajrá, keményen, mehet a fényes szövet, a különleges gombok (fém, szövet, csont, kagylóhéj), a feltűnő kézi tűzések a széleken, a zseb vonalain. Nem baj, ha kissé eltérsz az aktuális trendi vonalaktól, hiszen ezzel is az öltözet alkalmi voltát erősíted. Hallgass rám, és kerüld a túlzásokat! Ne öltözz Petőfinek, se kivénhedt huszártisztnek, és a tekergőző kígyókat is hagyd meg a jakuzáknak! Ha mégis így teszel, ne csodálkozz, ha valaki majd a rokonaid közül éjféltájt azzal fordul feléd, hogy „Attika, kérlek akkor léccciléccci énekeld el a Kőőőőőőrközepééééénállok-ot”!

Ha egyébként amúgy is rendes, tisztességes öltönyviselő Pógár vagy (ahogy kell), célszerű olyan darabot választani, amit majd máskor is használni tudsz. Ebben az esetben figyelj arra, hogy az öltöny maga NE legyen annyira üvöltős – bár az aktuál trendek nagyon megengedőek a business viselettel kapcsolatosan is -, inkább a kiegészítők hangsúlyozásával érj el hatást. Ez lehet például egy selyem mellény/nyaksál/díszzsepkendő szett, amit még tovább erősíthetsz egy fényes, állógalléros ceremóniainggel, mandzsettagombokkal. Hogy jól összekeverjelek, de rögvest, mindennek az ellenkezője is működni szokott, hiszen a mindennap öltönybe bújtatott ember érthetően akarhat valami mást ezen a jeles napon. Ugye, hogy nem könnyű?

2. Habcsók vőlegény vagy sem?

Beszéld meg pároddal, hogy akartok-e valamelyest „összeöltözni”, szeretnétek-e olyan színeket, vonalakat, hatásokat, amik mindkettőtök ruháján tettenérhetők, vagy külön-külön lesztek „felépítve”, hiszen az is működhet. Ez utóbbi azért fontos, hogy az alaphangulatban megegyezés szülessen, hiszen egy habcsók vőlegénynek tök béna párja lenne egy letisztultan elegáns menyasszony, és fordítva is persze.

3. Halálfejes felvarrót inkább ne...

Ez a nap rólatok szól - persze elsősorban a menyasszonyról, úgy vélem -, de emellett ne feledkezzetek meg arról, hogy korösszetételben, valamint éppen emiatt igényeiket is tekintve egy rendkívül sokszínű társaság, rokonaitok és leendő rokonaitok elé járultok. Mindenkinek megfelelni lehetetlen, ez ne is legyen cél, de javaslom, hogy a csupán számotokra értelmezhető dolgok ne kapjanak erős hangsúlyt. Merthogy ezek csak nektek mondanak valamit. Nemrégiben kemény meló volt lebontani egy motor őrült srác elképzeléseit, miszerint egy fél emberfejnyi nagyságú Harley-Davidson szobrocska remekül mutatna a zakó gomblyukában, mert rááákendroooooollllllllll….

4. Izzadni, fogsz, de bizony....

Srácok, egy kis praktikum: tisztelet a maroknyi kivételnek, akik egy hindu zarándok nyugalmával siklanak át amúgy stresszes helyzeteken, higgyétek el, az ifjú férjek többsége izzad. Az esküvők jelentősebb hányadát ezek a mocsok tradíciók és klisék hogy hogy nem éppen a legtikkasztóbb nyári napokra helyezik. Mivel a klímás öltönyt még nem fedezték fel, javaslom, hogy vagy nagyon világos, vagy nagyon sötét tónusú ingben gondolkodjatok. Ez az a két árnyalat, amin legkevésbé látszanak a párolgás kellemetlen mellékhatásai. Tehát leginkább fehér, kagylóhéj, rózsaszín (heteroszexuálisok is elkezdhetik), vagy halványlila színű, illetve a színskála másik oldaláról sötétkék, mélylila, bordó, antracitszürke. Ide kívánkozik még egy tanács saját üzleti érdekeimtől mentesen, de komolyan: elhanyagolható pluszkiadás, ha beszerzel mindjárt kettőt a kiválasztott ingből. Hidd el, nem mutat olyan jól egyik tónuson sem a borfolt.

5. Cipőügyben ne alkudj meg!

Aki csak egyszer is látott, annak nincsenek illúziói afelől, hogy képes vagyok a komfortot bármikor feláldozni azért, hogy jól nézzek ki. A felsőruházattal kapcsolatban ezt tartom is. Ennek azonban homlokegyenest az ellenkezőjét javaslom a cipő esetében. A lábbeli legyen kényelmes! Inkább vegyél meg egy fél számmal nagyobb surranót, és tegyél bele egy lépésemelő betétet (nagyon jókat lehet már kapni pár száz forintért), mintsem a torkodig szorítsa benned a levegőt a topán. A cipőd ugyanis sohasem lesz képes annyit tágulni, amennyit egy láb képes a nap végére dagadni! Ne feledd, aznap vélhetően meg kell mutasd majd a nagyérdeműnek eleddig rejtve maradt John Travolta-i mivoltodat is, tehát csak kényelmes lábbelit azokra a táncoló talpakra!

Egyébként egyet se csüggedj, ha valamit eltoltál a nagy napon, és erre csak utólag jössz rá, a következő már rutinból megy! J

0 Tovább

Készülünk az esküvőre - az agresszív menyasszony

Most már biztos vagyok benne, hogy a természet itt és most tényleg elnézte azt az egyetlen kromoszómát a DNS láncban, és egy igazi, nagykönyvbe illő tuskó macsót zárt ebbe a kis karcsú női testbe. Csak legyünk már túl ezen az egészen. Itt nincs választás, ez nem demokrácia, sőt, Kim Dzsong Un összepisálná magát az irigységtől ekkora diktatúra láttán!

Szerző: Kun Gergely

Csengetnek az üzletben. Odabattyogok, nyitok.

- Szia! – köszön a harminc feletti hölgy, de én csak a „Sz”- betűig jutok el, mert egy tornádó erejével sodor el az ajtóból. Már zárnám az ajtót, amikor egy hímnemű humanoidot is észlelek. Beeresztem őt is, ne álljon már odakint.

A hölgy egy levegővel nyomja: öltöny, ing, nyakkendő, öv, cipő. GYERÜNK!!! – villan a szeme… Parancs, értettem, már mozdulnék is a srác felé, mire újabb útbaigazítást kapok:

- Először is vezess körbe, mutasd, mitek van!

- Gondoltam, ő is jön – bökök a srác felé -  elvégre vőlegény lenne, vagy mi? – próbálnám viccesre venni a figurát, de be sem fejezhetem, a főnökasszony már a helyére is utasítja a srácot szemöldökének egy rezdülésével. Most már biztos vagyok benne, hogy a természet itt és most tényleg elnézte azt az egyetlen kromoszómát a DNS láncban, és egy igazi, nagykönyvbe illő tuskó macsót zárt ebbe a kis karcsú női testbe.

- Szóval a ruhám az a mai trendi fiatalos, abroncs nélküli, szinte koktélruhás, zéró csipke, mert attól okádok, dekoltált, pánt nélküli és TÖRT-FE-HÉÉÉR, érted???!!! – tolja a izomból a hölgy, kicsit az erek is kiugranak a nyakán. -  Nem ekrü, nem kagylóhéj színű, mint az a sok szar, de te honnan is értenéd?! Persze, honnan is? – gondolom, az utóbbi 20 évben nem én élek ruhák közt 0-24-ben, de itt vagy TE, aki a könyvelési osztályon dolgozol, és akihez nyilván sms-ben fordulnak naponta a divatházak, hogy mit merre és meddig, és te éppen ezért  konkrétan elmagyarázod nekem, mi a büfé, amit előre is köszönök.

Észrevétlen átjátszom magam az amazon következő 20-30 évének leendő céltáblája, a vőlegény felé. Kávé kínálást imitálok, mert a nőstény már vonyít, hogy hol vagyok.

Odasúgom a srácnak: - Figyelj, nyitva hagyom az ajtót, menekülj, fuss, hátra se nézz, pár percig biztosan fel tudom tartóztatni, ennél bármi jobb lesz, hagyjál itt mindent, talán még nem késő. Hálás, reményteli szemmel pislant felém. Érzem, ízlelgeti a szabadság lehetőségét, de nem, késő, annyi, ennek lőttek, felharsan: Pistiiiiiiii, ide hozzzám, MOST!

A börtönterror engem is magával ránt, a hívásra már két behúzott nyakú hím járul a domina elé.

- Naszóval, Pisti, akkor most akarsz mellényszettet, vagy nem? Komolyan, most ezt is én döntsem el, ettől én kész vagyok, egyáltalán van olyan, hogy a TE véleményed? - Pistink szája szóra nyílna, de lehet, hogy csak levegőt vesz, de tűl későn -  Különben meg kit érdekel?! Ki fog az esküvőn VELED egyáltalán foglalkozni?! SENKI! Végtére is ez a menyasszonyról szól, vagy nem? – néz rám ellentmondást nem tűrően. Szorgalmasan helyeselek, mernék mást tenni...

Csak legyünk már túl ezen az egészen. Itt nincs választás, ez nem demokrácia, sőt, Kim Dzsong Un összepisálná magát az irigységtől ekkora diktatúra láttán! Zombiként reagálunk. Feladtunk minden visszakérdezést, minden diskurzus reménytelen itten, monológ ez és rábólintás. Úgy érzem, már engem is elvehetne, arra se tudnék nemet mondani… ennyi… a természet egészéből egy újabb hím elveszett…

Azt tudtátok, hogy az imádkozó sáska nősténye a párzást követően leharapja a hím sáska fejét? Na jóóóó, csak úgy mondtaaaam..., biztos tudtátok.

A következő részben adunk azért praktikus tanácsokat is. 

2 Tovább

Hogyan öltözködik a magyar politikus - Rogán a Házból és a többiek

Sokáig gondolkodtam, szabad-e bármit papírra vetnem a témában. Egyrészt a Rogan-batyu politikai vetülete lecsengett (ha egyáltalán volt néki olyan), másrészt az engem jól ismerők tudják, hogy magasról teszek az úgynevezett politikára. Mindezek ellenére a történteket megkísérlem a divat oldaláról összegezni.

Szerző: Kun Gergely

És a divat felől nézve sok bajom van az üggyel. 

Rogán kétségtelenül a modern kori píár politikusi terméke, és javára legyen írva mesterien bánik a korszak által biztosított médiafelületekkel, de most odáig merészkedett, hogy – mint tudjuk - magára kapott egy Louis Vuitton hátizsákot, egy kifogástalan dress code szerint összeállított öltönyös szettet, továbbá egy valószínűsített Hublot Big Bang rozé arany/kaucsuk órát.

Az úgynevezett parlamenti ellenzék F-18-es vadász-bombázó rajokat megszégyenítő gyorsasággal csapott le a témára, annak is a szerintük jól kommunikálható forintosytható részére. Én  villámgyorsan átugornám ezt a szempontot, mivel szerény nyomott véleményem szerint a jól megérdemelt jövedelmét minden PÓGÁR arra költi, amire akarja mindaddig, amíg eme tevékenységében (értsd: költés) más PÓGÁROK érdekeit nem sérti. Gondolok itt vállról indítható rakétára, kiskorú thai prostikra, crackre, vidéki futball csapatokra, vak komondorokra, hogy csak néhányat említsek a konzervatív attitűd ma divatos kifejezésének elengedhetetlen kellékei közül.

Nyúljunk tehát vissza a múlhatatlan érdemekkel rendelkező Vágó István örök érvényű felszólításához, miszerint: „Foglaljuk össze, mit tudunk!”

1.Hátizsákot kizárólag túrázni vágyó nyugdíjas bácsikák, programozó matematikusok, ifjonc bringások és óvodások viselnek. Egy kézzel varrott (Rogán öltönye speciális, jelenleg szinte kizárólag Tom Ford extravagáns kollekcióiban megtalálható reverje a „fully hand made”-re utal) öltöny kiegészítője egy finom, modern aktatáska lehet (korábbi aktatáskák még véletlenül se villanjanak be!!!), esetleg egy sportosan elegáns válltáska. A hátizsákot nem tudom, ki ajánlotta a honatyának, de bizonyára tévedett. Arra tudok még gondolni, hogy a kisebbik gyermek vihette el véletlenül a nagy sietségében aznap az idősb Tony táskáját az óvodába, mivel a szolgálati sofőrje már tűkön ült a szolgálati A6-ban.

2. Az egyes pontban leírt öltöny időmérő kiegészítője sokkal inkább lehetne egy finom, maximum 38-40 mm tok átmérőjű, acél, vagy platina karóra - ha már mindenáron milliós kiegészítőre vágyunk. Erősen kerülném azonban a londoni Big Ben toronyórájának átmérőjével vetekedő, rozéarany órákat, ami ugyan bájos kiegészítője lehet egy vadonatúj Bentley Continental GT-ből lazán kilógatott, agyontetovált, génmanipulált módon kigyúrt alkarnak, hogy azért mégis lássák a parasztok, merre az arra.

Szóval kedves Tony, és ne érts félre, mert pusztán ruházat szempontjából mondom, helyedben kerülném, hogy hivalkodó módon aggassam teli magamat olyan kiegészítőkkel, amelyek egyenként is biztosítanák egy vidéki művház teljes éves költségvetését.

A millás kiegészítők egyébként egészen rendben vannak, ha éppen egy glammodellnek (mekkkkkora szó a kurvára!!!!) csúfolt aktuál celebet kell elkísérned hajdúpeti mónikasójának felvételére, ez esetben azonban, kérlek, a kifogástalan öltönyödet hagyd a szekrényben, viszont semmiképpen se felejtsd otthon a beach gatyádat!!!

Ugyan említettem fentebb, hogy ez egy apolitikus bejegyzés, de hátha mire ideér az olvasó elfeledkezik erről. Álljon hát itt egy jellemző öltözködési probléma az úgynevezett ellenzéki oldalról is.

Nem tudom, hogy korábbra nyúlik-e vissza, vagy a kádári lét sok egyéb mellékhatása közül ez volt az egyik, de így május 1-i agitprop (fiatalabbak kedvéért agitációs propaganda) piknikek alkalmával a magukat baloldalinak mondó emberek olthatatlan késztetést éreznek arra, hogy öltönyük zakóját lazán, mindkét vállukra dobják anélkül, hogy karjukat belehelyeznék a zakó erre kitalált nyílásába. Szóval ki tudja, ki volt az első, a trendsetter, de a fertőzés napjainkban is tart. És ez komoly öltözködési probléma.

Halvány elképzelésem sincs, mit akarhat kifejezni a ruhadarab eme megkínzása, de hogy maximálisan alkalmatlan a munkás/paraszt néplélek meghódítására, abban egészen biztos vagyok.

Ahogyan abban is, hogy a jó idő beköszöntével baloldali politikus Pógártársaink előszeretettel nyúlnak a rövidujjú ingjeik felé, amit már jobb érzésű biztonsági őrök se vennének fel. Hozzá kell tegyem, az általunk forgalmazott ingek gyártói nem is tartanak kollekciójukban rövidujjú fazonokat. Merthogy minek? Hiszen egy hosszú ujjú ing karját elegánsan fel lehet tűrni, és testünk hőháztartására gyakorolt hatás meglepő módon ugyanaz lesz.

Írtam már annyiszor, de úgy látszik nem elégszer, nem szégyen tanulni a jobbtól, így hát Kedves Vezetőink,  vigyázó szemeiteket néha külföldi kollégáitokra vessétek!

8 Tovább

S.P.Q.R. Jelentem: Róma elesett!

Mi magunk nyírtuk ki! Nem, nem, ne fintorogjon senki! A hiba az ÖN gépében van! Amíg lószar van, veréb is van, és ebben az esetben sajnos egyértelműen megállapítható, hogy a tojás előbb volt, mint a tyúk.

szerző: Kun Gergely

Miközben a legnagyobb világcégek keresik folyamatosan az újabb és újabb értékesítési megoldásokat, mellyel termékük/szolgáltatásuk jobb színben tűnik fel a fogyasztó szemében, a trendeket időről időre átrajzoló olasz divatcégek a módszerben is az élre álltak. A VÁLASZ, mint oly sokszor az életben, most is pofon egyszerű, mondhatni az utcán hever. Rómában jártamban-keltemben bepillantást nyertem az űrmarketing eme fenomenális megnyilvánulásába.

Tehát: végy pár egyébként ádáz konkurenciaharcban álló olasz divatcéget, termékeit nyomd néhány frissen behajózott szimpatikus marokkói és/vagy indiai sales manager kezébe, pozícionáld az értékesítési pontot turisták által kultivált látnivalók közelébe, Hopp on buszok megállóiba, gyalogátkelőhelyekre, tálald az árut piszkosfehér (vagy talán egy eredetileg fehér, de napjainkra már piszkos) gyékényen! És a siker garantált.

Nincs az a divatimmunis, konzervatív értékesítési stratégián edződött Pógár, ki megállás nélkül tova tudna lépdelni az árusok tömkelegén, miközben a beduin tevepiacok napi rutinjaihoz szokott csencselő vérű fogyasztók is ismerős és otthonos pillanatokat élhetnek át. A látszólag érdektelen potenciális vásárlók sem csusszannak ki az upper marketing eme fenomenális szisztémájából. Elég egy félreértelmezett kósza pillantás az árura, és a Pantheontól a Colosseumig tartó nem rövid távra kedves útitársat kapunk, aki szórakozásunkról a termék lankadatlan dícséretével gondoskodik.

Nincs menekvés!

Ferragamo, Gucci, Fendi, Louis Vuitton, Hermés, Lanvin táskák, övek, kiegészítők, vmint napközben az aszfalthoz csapkodott fingó, és/vagy bégető takony (gyermekeim nagy kedvence), estefelé kiegészülve az égbe lődözött villódzó röppentyűvel (funkcióját társadalom kutatók még keresik). A portfolió hibátlan.

A sok-sok szerencsétlen, drága divatintézetekben évekig magoló, meleg kirakatrendező tehetetlenül áll a jelenség előtt, mert ugye ki a francot vonzanak manapság a jól felépített üzletportálok, amikor az egy eurós esernyőt áruló szenegáli csapat feltűnik a sarkon.

Gyerekek, ennyi, jelentem Róma elesett.

Mi magunk nyírtuk ki! Nem, nem, ne fintorogjon senki! A hiba az ÖN gépében van! Amíg lószar van, veréb is van, és ebben az esetben sajnos egyértelműen megállapítható, hogy a tojás előbb volt, mint a tyúk.

A történet első bekezdése ugyanis az, amikor a német/amerikai/holland/magyar/akármilyen turista vágyakozva nézegeti a számára elérhetetlen áron kínált, valóban csúcsminőséget képviselő, manufakturális divatterméket, paprika vörösen méregeti a csillogó üzletből az anyagi jólét kölcsönözte magabiztossággal kilépő dámát, a gondolat szöget üt a fejében: bármi áron (azaz nagyjából 15-20 EUR-ért) birtokolni akarja az ikonikus darabot.

Elől a szerző, ő még eredeti, de nem sokáig...

Továbbmegyek. Amikor épp vállat rándítani készülsz, hogy ez csak egy ruhadarab, táska, kendő, akármi, kérlek NE tedd! Hidd el nekem, téged is utolérhet ez a végzet. A nem fizetőképes, birtoklási vágytól habzó szájú tömegek lehet éppen a TE céged termékét pécézték ki, és akkor nincs menekvés. Lásd fentebb, az olcsón fenntartott hamis gépezet Téged is bedarál. Viagra, iPhone, Grey Goose Vodka, MacBook, NIKE; amire igény van, legyártják.

Újra mondom, ne rángasd a vállad! Valahol készítik már a mozambiki mangalicát szenegáli esszenciával…

0 Tovább

MILF-ek és fiaik

szerző: Kun Gergely

– Kezeit csókolom, miben segíthetek?

Aranyos, jól öltözött, erősen 60-as hölgy szuszog az ajtóban. Picit dünnyög a lépcsők miatt, majd a tárgyra tér. Szóval körülnézne, meg ruha kéne, meg minden. Mondom férfiruha üzlet, meg hasonlók.

– Sebaj, minnyá jön a fiam, csak elszív még lent egy cigit, aztán neki kéne nézzek valamit.

Szóval a kedves fiának, értem.

Hanyagul érdeklődök, mintegy diskurzusindító gyanánt, esetleg első öltöny lesz-e a drága gyermeknek, de határozottan megnyugtatnak, tévúton járok, Petike kétgyermekes apuka, feleség, 7-es bömi, meg minden, boldog tulajdonosa egy csilliárdokat forgalmazó, exportra termelő, ily módon napjainkban is prosperáló konglomerátumnak.

Háááát, Petike, eszem a zúzádat, bizisten kíváncsivá tett engem jóanyád, vajh’ miért pont a ruha önálló kiválasztásának képességét nem sikerült elsajátítanod? Felteszem, csírájában holt el a dolog valahol egy világraszóló cégfúzió és a hármas számú szuperyachtod kiválasztása között.

Aztán Petike is beslattyog, egész tűrhető látvány, nem hiába, no, a mamiban egy stylist veszett el. Mászkálunk, közben dumálunk, a srác abszolút profi a pályáján, magabiztos, tájékozott, megnyerő. Pár perc, és elhangzik az első komolyabb vízválasztó kérdés:

– Na, akkor legyen egy sötétkék, vagy egy antracit szürke öltöny?

Kérdésemet nyilván hozzá intézem, de Petike már kicsúszott a dimenziónkból, tekintete anyucit keresi, elesettnek tűnik. Mindjárt felsikolt? Jaj, nem, ez meleg volt, felbukkant mami is, aki valahol az ingek és a nyakkendők közt bolyongott. Visszazökkent az idő. Petike újra kisimult, megérkezett a mankó, és anyuka dönt: legyen egy fekete.

Naná, hát persze, egyébként semmi gond, ezért vagyunk mi itt, rágjuk át, próbáljunk fel többet is, győződjünk meg. A homokszemet csupán ott érzem a gépezetben, hogy tegyük fel, ez tényleg kimaradt neked, nem megy ez a döntés, amikor csak a ruha, meg a tükör, meg te vagy a porondon, OK, elfogadtam. Nade anyuvaaaaaaaal???!!!! Petike minnyá 46 éves leszel!!!! Kapcsolsz???!!! Ha nem megy a story, segítünk, nem kell becipelni a famíliát (persze szeretettel várjuk őket is). Felteszem, az urológus is megy egyedül, és a fodrászodnak se valamelyik rokon vázolja, milyen frizurát is akarsz?

Aztán ha így megy csak, hát miattam menjen így! Szót értünk mi a dédivel is, ha kell. Vidáman felidézgetjük a 20-as évek divatját bármelyik szépkorú felmenőddel, ha neked ez így jó, de javaslom, tégy egy próbát, és hagyatkozz ránk egy picit, nem tegnap kezdtük, hidd el!

0 Tovább

Férfi vagy metroszexuális?

Van, aki azt mondja, ők valójában melegek. Szerintem nyilvánvaló, hogy szinte minden, amit tesznek továbbra is a gyengébbik nem meghódítását szolgálja, csak a kritikusok számára nem szimpatikus módon...

Szerző: Kun Gergely

Darwin Karcsi bácsi meghalt, az evolúciós mesének vége! Azazhogy már miért is lenne vége?! Csak azért mert az öreg elment, vannak még jó páran, akik felveszik a fonalat. Hogy mást ne mondjak az agyturkászok példának okáért. Bizony bizony.

Ahogy a jó öreg Darwin kitette a pontot, Freud bácsi már hegyezte is a ceruzáját, hogy újabb fejezetét nyissa meg a soha véget nem érő történetnek. Kezdetben volt a homo sapiens, annak is férfi egyedei, kiknek rövidke életét teljesen kitöltötte a mammutok hajkurászása, kardfogú előli menekülés, hideg/meleg elenni védekezés, törzsbéli nőstény egyedek levadászása. Ezt követte pár érdektelen korszak, őseink felépítettek némi piramist, várat és katedrálisokat szerte a világban, meghódítottak és meghódíttattak, elpusztult pár milliárd Földlakó, mindezekért bosszút állt pár milliárd Földlakó, ennyi.

Telt múlt az idő, a férfi pógárok nagyjából elérték a fizikai adottságaik szabta korlátokat, mindamellett egyre több szabad idejük lett a törzsbéli, valamint azonkívüli nőstény egyedek levadászására, ezért felhagytak a pár ezer éve már jól bevált módszerekkel, nevezetesen hím vetélytársaik fizikai megsemmisítésével, jobb esetben melldöngetéssel történő megfutamításukkal, szélsőséges esetben asszonyrablással. Tisztelet a maroknyi kivételnek, akik továbbra is eme ősi módszerek mentén próbálnak ismerkedni, a többség egyre cizelláltabb módját választja a párválasztásnak.

Éééééés itt lépne be a képbe a fentebb említett Siegmund bá’. Férfitársaink egyedfejlődésének egy új, nem mindenki számára szimpatikus fejezetét testesíti meg a metrosexuális alfahím. Hogy elterjedése mennyire lesz uralkodó, az még nem látható, mindenesetre a 20. században elkezdődött folyamat töretlenül halad az új évezredben is, tehát a jelenség nem tekinthető egyelőre kérészéletű, evolúciós zsákutcának.

Sokak szerint nincs ez így jól, nekem pedig szokás szerint más a véleményem. Vegyük is sorjában az érveket és ellenérveimet!

Van, aki azt mondja, ők valójában melegek. Szerintem nyilvánvaló, hogy szinte minden, amit tesznek továbbra is a gyengébbik nem meghódítását szolgálja, csak a kritikusok számára nem szimpatikus módon:

Te azt mondod: ezek lakkozzák a körmüket!!! Én azt mondom: ismerik a manikűrt!!!

Te azt mondod: szedetik a testszőrüket!!! Én azt mondom: extrán adnak a higiéniára!!!

Te azt mondod: buzisan öltöznek!!! Én azt mondom: nagyobb karakterkészlettel rendelkeznek a ruha nyelvén!!!

Te azt mondod: furcsa a hajuk!!! Én azt mondom: fodrászuk az ollót is ismeri, nem csak a nullás gépet!!!

Te azt mondod: ezek nem esznek egy jót!!! Én azt mondom: mértékkel esznek!!!

Nyilvánvaló, hogy egy, a korszakunkkal szoros összefüggésben álló jelenségről van szó. Legyél sportos, energikus, ápolt, plakátmacsó, maradj fiatal(os), sugározd, hogy győztes vagy! Ezt várja el az új nemzedék, a metrosexuális férfi csak egy válasz. Nem kell megérteni, nem kell megszeretni, nem kell azonosulni, de hiszem, hogy el kell fogadni! Nézz a dolgok mögé higgadtan, hátha valamit Te is át tudsz venni macsóságod csorbulása nélkül!

Ha úgy érzed, vagy annyira igényes, hogy kipróbálj személyes, ingyenes divattanácsadást írj a kirkft@gmail.com - e-mailcímre.

4 Tovább

Ne má' hogy buzi legyek...

Mindig is utáltam az egyszerű válaszokat. Mert valahogy túl egyszerűek voltak. Már kis kölyökként is rühelltem, főleg azt a fajtát, ami legtöbbször az alien/predator/kriptonáci hibrid típusú felnőttek szájából hangzott el azt követően, hogy valamelyikünk egy szabály miértje felől érdeklődött:

„azért, mert csak, b…meg, mer’ én azt(at?) mondtam… és kééész!!! értveeee??!!!”

Szerző: Kun Gergely

Szóval gyűlöltem már akkor is, hiszen a legegyszerűbb dolog sem volt annyira fekete és fehér körülöttem, hogy beérhettem volna ennyivel. Csodálkozni persze nem csodálkozom. Egy olyan országban, ahol a megkérdezettek 90%-a gyűlöli a pirézeket, de még a visszafogottabb válaszadók sem szeretnék őket a szomszédságukban tudni, hát ott ez egyáltalán nem meglepő.

Férfiruha fronton is van egy ilyen, minden helyzetre ráhúzható magyarázatpanel! Szinte nem múlhat el nap anélkül, hogy ezt ne hallanánk. Gyakorlat teszi a mestert, így én már szinte 100%-os biztossággal megérzem a vevőben a benne szunnyadó konzervatív őskövületet, ami hogy, hogy nem, mindig a rózsaszín ing kapcsán tör felszínre:

„Jaaaaaj, ezt neeeeeeem!!!!!” Ekkor persze belőlem is előbújik az ördög, és beleállok a szituba. Nem hagyom meg számára azt a menekülési utat sem, hogy kimondom helyette, amit gondol:

„De miért is nem?”

Ki a buzi? Buzi!

„Háááát…. meerr … na tudod te úgyis, hogy azt az ilyenek hordják csak… na tudod….”

„Nem tudom. Kik hordják? Nekem is van ebből, és imádom.”

A vevő egy kissé elbizonytalanodik, de végül csak kiböki:

„Hát tudod, a buzik.” Na ott van, frankó, kimondta, bravo.  Tehát én, a kizárólag nők  iránt érdeklődő, két gyerekes apuka ezt már ne is hordjam, ugye? Mert a szabály az szabály! Nehogy én miattam jól felboruljon a tér/idő kontinuum Magyarországon, oszt majd még a hóban rekedt sokaságért is engem tegyenek felelőssé.

Hát ide figyelj, macsókám! Tégy egy próbát most, amikor senki sem lát!

Itt a buzi nagy alkalom, hogy a haverok beszólásaitól mentesen bújj bele egy ilyen homoerotikus darabba (jujjj)!

Loft Outlet

Felveszi…méregeti…láthatóan tetszik neki a pasas, aki a tükörből visszanéz, de persze nem engedhet a csábításnak: mert a szabály az szabály!!! Én pedig savazom keményen: most már értem, miért ódzkodtál az imént (elsápad, kétségbeesetten néz). Megzavart a ruha, túl sok ez neked. Az egész járásod, a mozgásod is más lett…. a gesztusaid…. nem iszunk meg valamit? (végre felröhög) Igazad lehet, tényleg  van ebben a buzi dologban  valami, vedd is le gyorsan, és hadd jöjjön a szokásos kék ing, szigorúan sál nélkül persze! Enged a jég.

Na add csak ide azt a zakót, érzem,  azzal jó lesz. Igen, azt, köszi. Hmmmmmmmm ez ffffassszzaaaaaa… ebben a teraszon freccsezni a haverokkal!!! Mi? Beszól??? Nekem??? Ki merne beszólni, teeeee!!!???? Hát ütöm is minnyá agyon a kis buzzzzit!

Loft Outlet

Brad Pitt

14 Tovább

Rohadó, bűzös hús a michelin csillagos étteremben

Keringett anno egy olasz mondás. Persze nem kőbe vésetten, csak úgy szabadon, mindenki által tovább és tovább csiszolgatva, de a lényege ez volt: „Ha látsz egy tetőtől talpig hibátlanul felöltözött férfit, akkor az olasz, ha látsz egy majdnem ugyanilyet, de a cipője ocsmány, akkor az tutti, hogy egy német!”

szerző: Kun Gergely

Mielőtt bárki megrohanna kioktatni, hogy népek barátsága, meg egyenlőség, meg testvériség, és rajtam köszörülné épp csak előbújt tejfogát minden kis liberopíszí, hadd emeljem tovább a vérnyomásukat. A mondás mára azon a változáson ment keresztül, hogy a német szó helyét átvette a magyar…

Na gyerünk, most aztán lehet ólmot küldeni a fülembe, megvakíttatni, felnégyeltetni, vagy… lehet egy pillantást vetni kinek kinek a maga kis lábbelijére! Le merném fogadni, hogy a mondás nagy százalékban ül, de természetesen maximális tisztelet a maroknyi kivételnek. 

A férfi divat világában eltöltött jó pár évem során módomban állt megfigyelni, hogyan változik pozitívan  az egyes ruhadarabok hazai megítélése. Korábban az ing is hasonló mostoha szerepre volt kárhoztatva mondván: az úgysem látszik, és mekkora tévedés volt az is. Ahogy azonban mára szerencsére benyomult a mindennapokban öltönyt viselő urak fejébe a kék és a fehér színű ing mellé a lila, a fekete, a szürke, a rózsaszín és még sok sok társuk, annyira nem sikerül a jól megérdemelt pozíciót elfoglalnia a cipőnek.

Elképesztő, hogy mennyire szeretnénk „megúszni” a cipőt, de ugyanakkor a minden helyzetre való alkalmasságot is elvárjuk tőlük!!! Még az egyébként öltönyre/ingre/zakóra relatíve sok pénzt áldozni kész emberek is nem egyszer valami Bangladesben összetákolt, varrás helyett igénytelenül ragasztgatott, gumitalpú műbőr szarban róják az utat, cipőnek nevezett lábfej borításokban, amelyek párjukat uszkve 12.990-ért ritkítják.

Egy pár példa a csúnyára:

                  

Megmondom őszintén, hogy ha már lúd, legyen kövér: inkább el tudok fogadni egy teljes életnagyságában kifogástalanul igénytelen palit, aki minden egyes részletre odafigyelve, csípőből hozza a csövest, mint egy egyébként jó megjelenésűt, de okádék cipővel.

Olyan ez számomra, mintha a michelin csillagos étteremben az abrosz alatt ott figyelgetne szép csendesen egy csodaszép, zöldpenész takaróba burkolózott, romlott hús szeletke….

Ugye, hogy elmegy az ember kedve az egésztől???

A dolog egyébként a cipővel (de ide sorolhatnám a többi kiegészítőt is) éppen fordítva működik. Ha látok egy embert, aki első ránézésre kissé furcsa öltönyben mozog, de a cipője makulátlan, rögtön elkezdek azon filózni, hogy vajon nem ítélkeztem-e  túl elhamarkodottan a ruhák felett?

Fentebb említettem már egy fél mondattal a cipővel szemben támasztott túlzott elvárásokat. Meg kéne végre érteni, hogy egy kézzel varrott, bőr talpú, kézi festésű cipő nem alkalmas a frissen lesózott, havas latyakban való gázolásra. Igen, ebben az esetben mi vagyunk a cipőért, és nem a cipő értünk!!! Nehéz ez? Okay.

És amit én cipőnek nevezek:

  

Akkor nyugodtan tesztelje otthon a Zsolnay hagyatékot a 2 éves csemete, és tanulja meg bátran azon, hogyan is működik a Föld nevű bolygón a gravitáció. Jaaaaaa, hogy azt már nem??? Neki valamiért műanyag bébi tálkát nyomunk a mancsába???!!! De tényleg miért is?

Ja, és még egy nagyon fontos tanács:

legyen otthon legalább egy egész alakos tükör, hisz ne feledd, az utcán nem csak deréktól felfelé látszol!!!

4 Tovább

A testszobrászathoz test is kell - avagy a fat boy slim trükkje

Mielőtt bárki azt hinné, hogy ezzel a poszttal szeretnék keményen beszólni a túlsúlyosoknak, azoknak már előre jelzem, fék behúzva, semmi bajom senkivel! Písz. Béke van és heppiség. Persze megsértődni – éppenséggel - nekem lenne okom...

Szerző: Kun Gergely

Életkép következzen egy napomból. Csengetnek. Battyogok. Kinyitom. A Loft ajtóban középkorú úr áll. Álom sziluett. Abszolút ideális, már ha a PÓGÁR minimális jelmezzel kívánja az óvodai csoportban a Mikulást alakítani. Nem túl magas, és bizony mondom néktek, alig-alig nyomhat többet húsz kilóval a mázsánál…

- Jó napot!

- Miben segíthetek?

- Öltöny kéne.

- Akkor végeztünk is. – ezt persze csak gondolom magamban - nyilván, hisz volt nékem gyermekszobám – anno...

A feladat a slim kollekciómból megoldhatatlan, de azért persze nekiveselkedünk. Szép lassan túl is vagyunk a negyedik, ötödik darab garnitúrán, és a helyzet továbbra is reménytelen.

- Rendes emberre nincs is itt öltöny?! – förmed rám a kedves vevő.

Pontosan tudom, hogyan kell bánni egy emberrel, továbbá  hogy a túlsúlynak számtalan oka lehet, és nálam tényleg a legalapvetőbb szabály, hogy az elégedett vevőnél nincs fontosabb, de mivel ez a kérdés nem egyedi és sajnos egy jól leírható túlsúlyos típushoz kötődik, ezért nehezen mosolygok őszintén és önfeledten.

Miközben az úr éppen a hetvenedik szóló zakóba igyekszik beletuszkolni magát, amiket én több ezer kilométert utazva Milánóban, Firenzében, Nápolyban, Rómában válogattam össze, picit felmegy bennem a pumpa. Eleve mi az, hogy rendes? Mi alapján mondja ő, hogy rendes? Akkor mi vagyok én? A 176 centimmel és a szaros 78 kilómmal mi az istenverése lennék?! UFO???? De tényleg, azért, mert én nem tolom magamba intravénásan a velős pacalt, és nem csusszan  le napi két-három karéj Eszterházy kocka, és nem szisszen a sör, amint hazaértem, és a félidő közepéig nem fogy el az XXL-es csipsz, akkor én nem vagyok rendes ember?  Viszont azt persze elvárja tőlem a Kedves Rendes Vendég, hogy én meg kettő perc alatt, ripsz-ropsz Brad Pittet építsek a habtestéből?!

És legföképpen! Nem én kajáztam be azt a szolgent, hogy „100 kiló alatt márpediglen nincsen férfi!”

És azt kérem Tőled Kedves Olvasó, hogy értsd meg, én nem vagyok egy divatfasiszta, de amit én szeretek és árulok, és hiszek benne: az a slim férfidivat. Én úgy látom, a slim férfidivat szinte már művészet, valóban testszobrászat. Nem eltakar, hanem kiemel, alakít  - persze, ha van mit. Ép azért akad meg a slimbe öltözött úron mindenkinek a szeme. Mert nem konfekció, nem tucat! És ezért, ha nem is nagyon sokat, de mégiscsak tenni kell valamit a Kedves Ügyfélnek is.

Hogy jobban megértsük a magát „rendes” embernek, így a többieket semmibevevő vásárlóval a problémámat, máshonnan hozok példát, mert ez jobban illik ahhoz, amiről én beszélek.

Amikor éppen új sílécet kívánunk vásárolni, és a korrekt, profi eladó kérdésekkel bombáz minket sítudásunkat, technikánkat, síelési szokásainkat firtatva, majd összegzésképpen NEM (!!!) javasolja a legprofibb lécet, többnyire nem sértődünk meg, hanem megköszönjük a segítségét, hálásak vagyunk, hogy nem vertük magunkat felesleges költségekbe.

Meg kell érteni, el kell fogadni, hogy az elegáns olasz ruházat olyasvalakiknek készül, akik harmóniában élnek magukkal, és ez az állapot tükröződik külső megjelenésükben is, igényük van rá, hogy látszódjék a belső harmóniájuk. Kérem, senki se próbálja a szavaimba belemagyarázni, hogy na tessék, itt egy újabb rajongója a bulémiás manöken csajoknak, illetve a lányarcú ladyboyoknak, erről szó sincs!

A jó ruha - és ezt olaszok pontosan tudják - optikai tuning. Ha jól használjuk, meg lehet spórolni pár edzést, vagy akár némi kulináris bűnözésre is lehetőség nyílik alkalomadtán. Senki ne gondolja, hogy azok az emberek amott a csillogó magazinok borítóján aszkéta módon szenvedik végig az életüket. 

Biztos mindenki látott már kárörvendő lesi fotókat az ismert sztárokról, amint a strandon picit löttyettebb hassal, nagyobb fenékkel mutatkoznak, rá egy hétre pedig ragyognak a ruhakölteményekben a kifutón. Nincs trükk, nincs fotoshop, csak azzal segítik a stylistok munkáját, hogy a testüket nem rongálják szisztematikusan.

Higgyétek el, mértékletesen beleférnek az élvezetek, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem veszek észre férfitársaimon komoly pozitív változást az évek során. Tucatszám akad olyan ügyfél, aki két számmal kisebb ruhákat hord ma, mint megismerkedésünk idején, és nem csupán amiatt, mert hagyta magát megfertőzni az olasz slim érzéssel, hanem belátták:

könnyebb az élet könnyebben!

0 Tovább

Bolond lyukból bolond Sale fúj

Így január végén aktuális a téma, hiszen az ember kezdi azt hinni, hogy a városban minden kiskereskedelmi egységet felvásárolt valami bazi nagy fúzió keretében a SALE nevezetű áruházlánc. Mást se lehet látni ilyenkor (persze itthon máskor sem), mint DISCOUNT, FINAL SALE, KIÁRUSÍTÁS, RAKTÁR KISÖPRÉS, nívósabb helyeken Loft Robbery, nyilván….

szerző: Kun Gergely

Az intergalaktikus népbutításra és azok trendi sablon szövegeire oly fogékony magyar néplélek ekkor érzi csak valóban elemében magát. Az megvan ugye, hogy a nagyi hazatér a „kínaiból” valami felismerhetetlen szarral, amit ő zokninak/trikónak/pólónak (nem kívánt rész törlendő) nevez. A kérdésre, mely szerint „na ezt mi a francnak vetted meg, mama?!” az adekvát választ az:

„Csak ötszáz forint volt, nem lehetett ott hagyni!”

És kuss van kispofám…. roló le…. függöny…. nincs tovább, erre nem lehet érveket felsorakoztatni, vagy hogy Virág elvtársat idézzem: „efelett kár volna vitát nyitni.”

Az indusztriális néphülyítésnek van azonban egy komoly ellensége, de akkor mindjárt kettő is: a matematika és a tények. Divattal, vizuális hatással, benyomáskeltéssel foglalkozó emberként nyilván nem tudom hangsúlyozni egy kirakat kommunikációs erejét. Tudom nagyon jól, hogy a változatlan árukészlet átvariálva, babára kihelyezve, más fényviszonyok közé ültetve még a szinte naponta besétáló törzsvevőre is az újdonság erejével hat. Élünk is ezekkel az eszközökkel mi magunk is. Nade,  hogy ne tudjon valaki számolni csak azért, mert besétált a százalékjellel kitapétázott kirakatú üzlet csapdájába, azt azért furcsállom!

ZEMBEREK, jól figyeljetek!!!

„A” (ejtsd: á) termék egy helyen 100.000,- Ft-ba kerül, „B” (ejtsd: bé) termék pedig egy másik helyen (pl.: OUTLET) csupán 50.000-be, továbbá induljunk ki abból, hogy derék PÓGÁR a két terméket egymással egyenértékűnek, azonos színvonalúnak ergo közgazdaságilag helyettesítő terméknek fogadja el. „A” terméket elképesztő hírveréssel övezve kőkemény 40%-os leértékelésnek vetik alá. ezzel egy időben, tényleg csak a fíling kedvéért „B” terméket az OUTLET-ben egy már már kimondani is szégyenletes 20%-os árengedménnyel kezdik el kínálni.

Na mi van ilyenkor? Mit is tesz a DOLGOZÓ? Számol? Ésszerű döntést hoz? Igen. Bizonyára akad ilyen is. Szerény, nyomott tapasztalataimat figyelembe véve azt kell mondjam, hogy az esetek jelentős többségében megvásárolja gondolkodás nélkül az „A” terméket mondván: mekkkkkkkorát szakítottam emitt a kedvezményemmel!!!!

Nem több, mint egy bekezdést szenteljünk azért annak a jelenségnek is, hogy üzletek tömegei tartanak egész évben (!!!) akciót… Az állandóan alkalmazott árszint ugyebár nem akció, hiszen ezek szerint az a bolt tényleges árnívója, nem? Akciónak szerintem kizárólag az ettől eltérő árszint időszakos megjelenését tekinthetjük, ugye?

Hogy mi a következő lépés, nem tudom. Nyilván próbálom minden fórumon felhívni a figyelmet a szituációra, amit egyre többször szerencsére homlokra csapással egybekötött felismeréssel nyugtáz a hallgató, majd fogadkozik, hogy ővele aztán többé soha nem járatja a bolondját akárki fia borja! Ennek örülök persze, bár az a gyanúm, a jól felépített vizuális gépezet sikeresen darálja be a még oly körültekintő áldozatokat is.

4 Tovább

Konferenciák, üzleti tárgyalások Sobri Jóskái

Úgy tűnik, a ruha is felsorakozik azon témák közé (politika, foci, IMF), amihez minden magyar PÓGÁR alanyiés professzionális szinten ért. Ez volna még a kisebbik baj, hiszen „vak tyúk is talál szemet” alapon még az amatőr is bele-bele nyúlhat a tuttiba, de inkább a „nehogymá’ megmondja valaki, mit vegyek fel oda én” típus látszik fölénybe kerülni.

Szerző: Kun Gergely

Rengeteg embert ismerek a ruha révén, akik a maguk területén nagyot alkottak. Pénzügyi szakértők, jogászok, fejlesztők, médiaguruk, színészek, orvosok, valami számomra izgalmas dologgal kereskedők, feltéve, de meg nem engedve néhanapján még politikusok is. Felnézek rájuk. Tudnak valamit. Valamiben jók. Valamiben nagyon jók, ezért rájuk bátran hagyatkozok, véleményükre adok. Sokszor elgondolkodom azon a ruhák közt bolyongva, beszélgetve velük, vajon tudnék-e a helyükben lenni…

Igazán szimpatikussá egyébként az teszi őket, hogy csak azért, mert egy bizonyos területen jók, nem érzik magukat felkentnek, hogy bármibe beleszóljanak, nem játsszák el, hogy mindenhez értenek. Ez a típus nem akarja megmondani a dokinak, hogyan műtse, még akkor sem, ha ő a legnagyobb pénzmogul. Kikéri a szakember véleményét mielőtt megveszi a legújabb laptopot függetlenül attól, hogy a csatornánál, amit igazgat mindenki az ő szavát lesi, és természetes, hogy a minden este telt ház előtt fellépő, ünnepelt színész se pofázik bele az ügyvédje dolgába. 

Hagyatkoznak. Maguk is profik, ezért az ismeretlen talajon profikra építenek.

Aztán persze ott van az ellenpélda is, aki csak azért, mert saját közegében szent és sérthetetlen, mindenhol, mindent JOBBAN tud.

Megaherz, gigabájt, lóerő, utazás, szívbillentyű, argentín steak, edzésterv, percdíjak, toszkán borok, akciófilmek…. Nyilvánvalóan a „hovámitmivel” kérdéskörben sem ismer lehetetlent. Sőt, ez a típus általában hordozza magában a „nehogymá’ megmondja valaki, mit vegyek fel oda én???” habitust, amelynek eredményeként büszke sobrijóskaként feszíthet majd egyedül az üzleti konferencia nemzetközi közönsége előtt.

Pár hónappal ezelőtt elhangzott egy világszinten is tényezőként jegyzett magyar vállalkozó szájából a következő: „….pedig gyűlölöm a nyakkendőt, kényelmetlen, kifejezetten rosszul érzem magam tőle, de felveszem, mert a közeg, ahol mozgok, ezt várja el tőlem.” (Elnézést a pontatlan idézetért.)

Óriási, nem? Pedig ha valaki, hát Ő igazán megtehetné, hogy tesz a konvenciókra, ezért azt gondolom, hogy a nagy többség számára, akik egészen más dimenzióban mozgunk, kötelező az íratlan játékszabályok betartása! Ehhez pedig, már megbocsásson mindenki, bátran hagyatkozz olyan emberre, aki ebben a miliőben mozog nap mint nap, és ezerszeresen érik olyan impulzusok az uralkodó trendekről, amik segítik a vevőt a jó irányba haladni.

0 Tovább

Az öltönyt stílusosan kell viselni: időben szóltunk!

0 Tovább

Öltönyben csak a hülye tornázik!

Megfigyeltétek, hogy kis hazánkban kirívóan uralkodik az a trend, amely szerint a ruhának jobb esetben egy, de akár két számmal is nagyobbnak kell lennie tulajdonosánál? Hogy ez mire vezethető vissza? Fogalmam sincsen, csak sejtéseim vannak… De épp’ itt lenne az ideje valami manapság oly divatos „nemzeti konzultáció” keretében szembenéznünk a helyzettel.

Szerző: Kun Gerely

Ki ne emlékezne még az alapszitura, Petike anyuval ruhát vásárol. Eladó kérdezi: jó? Petike néz bután, amit akár beleegyezésnek is vehetünk a részéről, ám ekkor anyuka ellentmondást nem tűrően közbevág:

„Legyen a nagyobb, legalább tudsz majd bele nőni még!!!”

Kassza csilingel, távozás, és már lehet is vidáman orra esni a nagyobb cipőben kavirnyászva, folyamatosan feltűrögetni kabátunk (és/vagy pólónk, ingünk, pulcsink) ujját fáramászás közben, továbbá térdre esni a túl hosszú szoknyánkban, már ha az ember fia lány…

De a legyen nagyobb mánia mögött az anyukán kívűl még egy ok áll: az a kényelem. A férfiakat ugyanis olthatatlan vágy tüzeli, hogy a méretüknél nagyobb termékeket viseljenek, mert így kényelmes.

Mielőtt bárki azt hinné, hogy életemet kizárólag öltönyben, esetleg a business casual világába tartozó egyéb termékekben tengetem, azokkal közlöm, hogy felfogásom szerint a ruhát az adott helyzethez (esemény, sportág, hőmérséklet, stb.) kell mindenkor igazítani.

Futni futócuccban, síelni síruhában, focizni focicipőben, úszni fürdőgatyában.

És itt jön a lényeg!

Nem lehet elvárni egy ruhadarabtól, hogy legyen elegáns, diszkréten figyelemfelkeltő, vonalait tekintve  pedig működjön úgy, mint egy optikai tuning, amely testünk hibáit eltakarja, mindemellet, de legfőképp rendelkezzen a kedvenc tévénézős mackónk kényelmével!

Igenis kedves férfitársaim, a modern elegáns férfi ruházat nem más, mint az urak körömcipője! De most komolyan: tényleg azt gondoltuk, hogy kedves partnerünk kényelmesen érzi magát lábai vonalát kiemelő, a vádlit kecsesebbé tevő magas sarkúban???!!! Látnátok mily’ szitkozódások közepette hajítják a sarokba a DÍVÁK a fényes partyról hazaérkezvén az ünnepelt, a heteken át vágyott méregdrága kelléket!

Tovább megyek. Minek güriznek heteken át a híres londoni Savile Row szabó mesterei, hogy olyan ruhadarabot kreáljanak megrendelőiknek, ami tökéletesen követi testük vonalát, ha a vezérelv az volna a vásárlásnál, hogy még egy picit nőhessek ( ami nyilván hízást jelent) bele?

Nem egy Kedves Vásárlóm, a Nagy Formátumú Üzletember, a saját területén élet-halál ura, az első Loft-os vásárlás alkalmával a felpróbált öltönyben elkezdte a klasszikus tévétorna mozdulatait utánozva tekergetni magát, kezeit emelgetni, térdhajlítást végezni. Mondanom sem kell, a teljes stuff megdöbbenve fogadta a testgyakorlás iránti vágy eme kitörését.

Én türelmesen kivártam a gyakorlat végét, majd csendben megkérdeztem, hogy ez mi volt? Azt felelte, tudnom kellett, hogy jó-e? Kérdeztem én: mire? Hát épp arra, amit csinált…. Óvatosan tovább kérdeztem: kedves Kovács Úr, minden tiszteletemet fenntartva el tud Ön képzelni olyan helyzetet, hogy a csodaszép 12 személyes mahagóni tárgyalóasztalát körülülik a befektetők, milliárdos projektek tömege a tét, mire Ön hirtelen udvariasan szünetet kér, majd mindenki legnagyobb döbbenetére néminemű öltönyben végzett testgyakorlásra ragadtatja el magát??? Persze, hogy nem.

De akkor mi jó a nagyobb méret? Semmire. Az elegánsan szabott ruhadarab méretét akkor találtuk el, ha abban egy helyben állva bitang jól nézünk ki, és akár egy picikét jobb sziluettet hazudik a világnak rólunk, mint amivel fürdőszobánk magányában szembesülni kényszerülünk! És ez a ruha darab persze lehet egy kiváló minőségű konfekcionált cikk is, amelyet tulajdonosa testre szabatott a vásárlást követően!

Akkor hát előre skacok, mert értsük meg: a méret a lényeg!

9 Tovább

Lionel Messi, az UFO

Hogyan öltözik egy ufó?

Szerző: Kun Gergely

Az már nem hír, hogy Messi a huszonvalahány évével, a kis Spock kapitány füleivel, az általános iskolás mosolyával ismét aranylabdás lett. Ember, Negyedszer !!! Ő a magyar sztárokhoz képest intergalaktikus vízió, jelenség, egy UFO. Amit ő tud, az űrfoci (copyright Palik Laci – azt hiszem). Azt, hogy lábbal mit tud, követhetetlen, szinte értelmezhetetlen, de az öltözéke és annak üzenet annál inkább.

A ruha: kommunikáció! Ezt nem lehet elégszer sulykolni. Ha nem lenne az, akkor elég lenne mindenki számára szürke kis pamutzsákokat gyártani öltözék gyanánt, a fiúknak nyilván elől sliccel, csajoknak leülést könnyítőt. Télen kicsit melegebbet, nyáron kissé szellősebbet, de aztán tényleg ennyi, pokolba a variációkkal, a kreativitással, a napi hangulattal, továbbá Reisz Bandi időjóslataival! Nesze neked, kedves Pógár, egyenszeró!

A kulturált világban a ruha üzenet. Nincs olyan, hogy „mindenre jó lesz” ruha, még akkor se, ha erre áhítozik a kedves Vevő. Nincs olyan, hogy „ez jó lesz ünneplősnek, karácsonyfa mellé állósnak, party macsósnak, ha meg elveszem a Marit, akkor vőlegényesnek.

Ugye nem gondolja senki, hogy Messinek ez az egy öltönye van, és ebben feszt az argentin karácsonyfa mellett?! Ennek a srácnak bizony van valódi, kockázatkerülő hibátlan szmokingja, és van neki olyan is, amiben a buszról szállnak le klubjukat méltón képviselve (vesd össze: susogós melegítőben rágózó, esetleg szakadt térdgatyás érkezések valahol a világban…). Meg persze sajtótájékoztatós is akad a gardróbban, és nyilván vannak pillanatok, amikor ez a kis test is leáll a gólok gyártásával, és valami középosztálybeli eldugott kis partyn pultot támaszt csendesen.

Azonban úgy gondolta (vagy van rá embere, aki ezen a téren súg neki), hogy a hétfő esti díjátadóra ezt pettyes összeállítást kellene felvenni. Nem hibáztak: nagyon-nagyon precízen ráérzett/tek a helyzet hangulatára. És az egészben az a pláne, hogy nemcsak, mint kiegészítőt egy nyakkendőn, neeeeem, a teljes szettel arcul csapva a nagyérdeműt, a maga 1,7 m2-es privát felületén hirdetve a szituáció üzenetét: jobb vagyok nálad. sokadszor vagyok jobb. nyomomba sem érsz, és még csak be sem fejeztem a dolgot. Ráadásul: egyedi vagyok, bevállalós.  A szettnek ugyanis ez volt az üzenete: „engem nézzetek ma este, és álljon meg minden lélegzetvétel, amikor elvonulok közöttetek!”

Bravo, Lio, bravo ezért is!

1 Tovább

Melyik autó vonzó szexuálisan a nőknek?

Az autók alapján az Audikat vezető férfiakat tartják a szexuálisan legvonzóbbaknak a nők Németországban, míg a férfiaknak a Mini Morrisos nők tetszenek leginkább kocsi alapján - derült ki egy decemberben végzett brit felmérés alapján.   

A férfiak mezőnyében a második hely a BMW-seké, a harmadik a Mercedest vezetőké, és csupán a negyedik a Porschéval feszítőké. Az ezerfős felmérés eredménye szerint a nőknél a második helyen állnak az Audival járók, a harmadikon a BMW-t vezetők.

A felmérést a Confused.com nevű cég végezte, kérdései arra is kitértek, hogy mely kocsi a legjobb pásztorórahajléknak. Ebből a szempontból a Ford győzött, a Porsche pedig teljesen lemaradt. A férfiak 50 százaléka vallotta be, hogy szeretkezett már autóban, a nőknél ez az arány 37 százalék.
"Autószerető nép vagyunk, a szó minden jelentésében" - mondta Gareth Klöt, a felmérés vezetője.

MTI/CZB

0 Tovább

Magyar sivár: Bodzásék Hollywoodban

Tévénéző vagyok. Nem kicsit, nagyon. Persze, mint minden mást, ezt is azon a szemüvegen át teszem, amit jó pár éve az olasz életérzés rám helyezett. És úgy alakult, valamiért az amerikai sorozatoknál vagyok képes leragadni, persze ott sem mindegyiknél. Viszont a Született feleségek, Kés alatt, Nagyágyúk, Szex és New York, stb. simán bejön. De miért van ez nálam, a „Szomszédok”  Taki bácsijának farmerdzsekijén és Lenke néni szigorúan 100% polyamid otthonkáján felcseperedett csávónál???

Szerző: Kun Gergely  - Loft Outlet

Hát megmondom miért! Mert én tovább léptem, nem úgy, mint sokan mások itthon. Nagy várakozásokkal tekintettem az általam egyébként már-már tisztelt Jáksó László sorozata elé, és épp a minap láttam többször is a TV2-n induló új „napi” beharangozóját, a „Bűnök és szerelmek”-ét.

Tiszta szánalom volt: jáksós bukást várok már az előzetes alapján ennek a mostaninak is. Vessük össze egy pillanatra a két sorozat szereplőit név nélkül a nagy sikerű amerikai mozikéval – peresze egy bizonyos önkényes szemszögből, ami legyen az „elérni vágyott életérzés”.

Már bocsánat mindenkitől, de ki a f..om akarna olyan ecseri piacos bőrdzsekis, két számmal nagyobb inget kitűrve (!!!) hordó, arany karláncos, béna rőzséjű, széttaposott cipőjű szánalomtenger lenni, akit ezek a sorozatok elénk állítanak, mint főhőst?! Ilyenekért kellene minden nap, sőt héten körmöt rágva izgulnom, álmaimban az ő képében tetszelegnem, mondatait idéznem, járását utánoznom?!

Hol találunk olyan ARCOKAT, mint pl.: a Nagyágyúk c. amerikai sorozatban, ahol még az esetlen figurát hozó szemüveges szürke kisegér is spot lámpával a feje felett létező James Bondként tündökölhet, mondjuk a Bodzás klán okádék ruházatú, krumpliszsáktestű dinnyeárusa mellett. Ki képes majd egy ilyen figuráról elhinni, hogy élet-halál ura a maga világában?!

Hát tényleg nem mozdulnak ki ezek a producerek, színész castingolók, stylistok a saját sivár valóságukból?! Másképp ugyanis nem tudom elképzelni, hogyan gondolhatják ezeket a „karaktereket” átütőnek?!

Sokat röhögnek néha azon, hogy a filmeken a hősnőnek még egy ordenáré dugás után is tökéletes a sminkje és a frizurája. (Arról nem is beszélve, hogy Hollywoodban manapság divat lehet melltartóban kefélni. Másban sem látni nagy sztárokat kufirc után az ágyban szuszogni.) De: a  makulátlan HŐS hatalmas eszköz a filmes kezében, a követendő, a piedesztálra emelt SZTÁR! Ehhez képest mivel kezd egy magyar sorozat? Olyan karaktereket választ, akiket jó érzésű ember akkor sem szeretne meg, ha ezért neki milliókat fizetnének epizódonként. A magyar producer miért érdekelt abban, hogy eleve bukásra ítélje a mozit?!

Na, és hogy ne csak haza beszéljek, és a modern, jól öltözött öltönyös macsót keressem ezekben a filmekben, beszéljünk egy kicsit a körítésről! Nézd meg az autókat kint és itthon, a házakat, ahová hazatérnek. A klubokat, ahol lelazítanak, a cégeket, amit felépítettek, és amikért harcolnak, és nem utolsó sorban, persze nézd meg a NŐT, aki körül mindig és mindenkor a szarkavarás folyik. Kint beszélhetsz az IGAZI nagybetűs NŐről, és nem a műkörmeit piszkeráló, bárkit egy 3-as Golfért leszopó tucatribancról, amely imidzset felépítettek itthon a VV, BB, CC és még ki tudja milyen „valóság” show-k.

Kedves jó prodjúszörök, kassssztingosok és sztájlisztok, kéretik egy picikét jobban megmártózni az ügyesebben felépített (összehazudott) világokban, vagy ha nem megy, hát tekintsenek meg bátran egy pár menő sorozatot, és lopni sem szégyen…

0 Tovább

Gardrób

blogavatar

Felnőtt tartalom, csak igényes és érett férfiaknak! Mindent megtudsz arról, hogy mit tehetsz azért, hogy a nők felfigyeljenek rád, az üzletfeleid elismerjenek, és követendő példának tartsanak, de legfőképpen, hogy te magad rátalálj saját stílusodra.

A Loft Outlet divatszakértőjének Instagram oldala - gerrri74

Instagram

Kövesd a Loft Outletet a Facebook-on

HTML

Címkefelhő

loft outlet (23),ferfi divat (20),öltöny (13),férfi öltöny (9),Loft (9),zako (5),divat (4),mesterházy attila (4),nyakkendő (3),Giorgio Armani (3),Kiszel Tunde (3),Sebestyan Balazs (3),Orbán Viktor (3),férfi ing (3),Roberto Cavalli (3),hamisítás (3),Hermes (2),Louis Vuitton (2),trendszetter (2),Brad Pitt (2),Pinter Attila (2),Benedek Tibor (2),gucci (2),menyasszony (2),Schiffer András (2),Rodeo Drive (2),berki krisztián (2),Los Angeles (2),Instagram (2),Herczeg Zoltan (2),szalagavató (2),slim fit (2),Róma (2),gatsby (2),Vona Gábor (2),férfi cipő (2),Lagzi Lajcsi (2),Friderikusz Sándor (2),smoking (2),stohl andrás (2),magyar futballvalogatott (2),Fodor Gabor (2),esküvő (2),casual (2),messi (2),Schobert Norbert (2),Rubint Réka (2),slim féfri divat (2),Andy Vajna (2),palácsik timea (2),mszp (2),Gyurcsány Ferenc (2),hosszú ujjú ing (1),Eurovíziós dalfesztivál (1),Conchita Wurst (1),Kelemen Anna (1),Rövid ujjú ing (1),Robbie Williams (1),Budapest Sportaréna (1),Thomas Neuwirth (1),tom ford (1),kommunikáció (1),balázs (1),4n4ln (1),trendsetter (1),Beverley Hills (1),Magyar Labdarugo-szovetseg (1),Vajna Tímea (1),Sebestyén Balázs (1),californication (1),Balaton (1),magyar labdarugo valogatott (1),donatella versace (1),Ata (1),V Zolika (1),Budapest Taxi (1),Bango Margit (1),Medveczky Ilona (1),kuki (1),sípálya (1),jagermeister (1),yeti (1),hütte (1),Unicum (1),kiszel tünde (1),Gundel Takacs Gabor (1),Dolhai Attila (1),Pokorny Lia (1),Zámbó Árpád (1),Demokratikus Koalíció (1),Orbán Vikor (1),horvath csaba (1),Deutsch Tamás (1),raszta frizura (1),Bagi-Nacsa (1),Budai Gyula (1),Szecsődi Ráró (1),Szecsődi Károly (1),nünüke (1),pompás nünüke (1),LMP (1),Zsidro Tamas (1),újságírók (1),Gerbeaud-haz (1),meglepetés party (1),szülinap (1),Kun Gergely (1),Vona (1),sajtótájékoztató (1),Gerbeaud (1),red neck (1),Gyurcsán Ferenc (1),kőbányai kínai piac (1),mellény (1),sál (1),átmeneti öltözködés (1),Galeries Lafayette (1),győzike (1),Bál (1),Tallai Andras (1),puskás ferenc (1),Story Gala (1),Harrods (1),GUM (1),Jason_yeats (1),Thomasopdebeeck (1),Alexander.kraft (1),Toth Vera (1),madonna (1),il Bacio di Stile (1),Hex tie (1),Hexenschuß (1),mezőkövesd (1),férfi nadrág (1),Összezárva Friderikusszal (1),Berki (1),Született feleségek (1),férfi karkötő (1),loftoutlet (1),useunused (1),formaruha (1),olimpia (1),Scherer Péter (1),Stohl András (1),sportöltözék (1),citytrail (1),futás (1),Noszály Sándor (1),lopás (1),szomszédok (1),szulejmán (1),Válótársak (1),Keymanstyle (1),Valentino (1),Dandy (1),kockás öltöny (1),Gáspár Győző (1),Emir Kusturica (1),Falus Ferenc (1),Főpolgármesteri Hivatal (1),Schobert Norbi (1),ice bucket (1),önkormányzati választás (1),Hajdú Péter (1),Zimányi Linda (1),focistafeleségek (1),Robben (1),Dress for less (1),tippmix (1),FIFA (1),Puzser Robert (1),selfie (1),futball vilagbajnoksag (1),Norbi Update (1),norbi (1),double monk (1),férfi kiegészítők (1),Ausztrália (1),Andre Goodfriend (1),habony árpád (1),dolce & gabbana (1),Zuckenberg (1),Szalay-Bobrovinczky Kristóf (1),női egyenjogúság (1),Karl Stefanovic (1),John Deere (1),Andre Agassi (1),tőzsde (1),Private banking (1),elegans (1),The Today Show (1),Dardai Pal (1),üzleti dress code (1),Marshalls (1),ruházat (1),Radics Gigi (1),COMET-dijkioszto (1),Comet Gála (1),VIVA COMET-dij (1),Farkashazy Tivadar (1),Vágó István (1),Juszt László (1),Gálvölgyi János (1),Szabó Zsófi (1),Comet Cloth Comedy (1),Csobot Adél (1),esküvői ruha (1),Vőlegény (1),Kállay Saunders András (1),vv béci (1),Loft Out (1),gigi (1),Osvárt Andrea (1),Pampalini (1),Bajnai Gordon (1),Kilián-laktanya (1),Csányi Sándor (1),Balotelli (1),Női és Gyermekruha Nagykereskedelmi Vállalat… (1),ballonkabát (1),megcsalás (1),divat világa (1),outlet (1),Dzsudzsak Balazs (1),világbajnokság (1),Nino Cerutti (1),Szárszói találkozó (1),Szárszó (1),Pep Guardiola (1),guardiola (1),férfi vízilabda-válogatott (1),Barcelona (1),vőlegény ruhája (1),esküvői öltöny (1),pénzmogul (1),üzleti tárgyalás (1),Ferrari (1),zakó (1),trend (1),ing (1),learazas (1),sale (1),szabó (1),Savile Row (1),ford (1),bmw (1),Audi (1),porsche (1),Lionel Messi (1),méret (1),Aranylabda (1),öltözék (1),nadrág (1),fat boys slim (1),Rogán Antal (1),lanvin (1),Fendi (1),Horn Gyula (1),Barack Obama USA elnök (1),menyasszonyi ruha (1),politikusok (1),Louis Vuitton hátizsák (1),Ferragamo (1),metroszexualis (1),Firenze (1),Nápoly (1),Milano (1),Zsolnay Porcelanmanufaktura Zrt. (1),Michelin csillag (1),meleg (1),buzi (1),Vidámpark (1),nyakkendo (1),pataky attila (1),Fásy Ádám (1),Bunyós Pityu (1),Postás Józsi (1),Balazs Pali (1),cakó kinga (1),Sugarbird ruhakollekcio (1),DJ Ötzi (1),Csóré Béla (1),rtl klub (1),Pitt Immagine Uomo (1),Istenes Bence (1),Eder Krisztian (1),VV6 (1),zombi (1),szex (1),ejszakai elet (1),Budapest (1),teli olimpia (1),Szocsi (1),Etyek (1),Liptai Claudia (1),Hajos Andras (1),Árpás László (1),Rokusfalvy Pal (1),Joshi Bharat (1),Fekete Laci (1),nagy duett (1),győr (1),médiabál (1),Szocsi olimpia 2014 (1),Szocsi 2014 (1),ruha (1),h&m (1),Giorgo (1),Ómolnár Miklós (1),Ralph Lauren (1),Alföldi Róbert (1),Caramel (1),rendőrség (1),kannás bor (1),Vácszentlászló (1),Zacher Gabor (1),Dobó Kata (1),tél (1),MÁV-Aszód (1),aszód (1),wellness-hetvege (1),wellness szallodak (1),dresscode (1),mély dekoltázs (1),Kaposvari Egyetem (1),öltözködési tanácsadó (1),öltönyök (1),középosztály (1),gazdagság (1),Steve Siebold (1),siruha (1),sibakancs (1),Tilla (1),Vadon Jani (1),wunderschön (1),Kulka János (1),fasfhionfave (1),Wolfie (1),Carbonfools (1),fehér balázs (1),Leonardo DiCaprio (1),George Clooney (1),teczar szilard (1),szőke nő (1),billiárd (1),éjszaka (1),buli (1),Berki Krisztian labdarugo (1),ingyen buli (1),magna cum laude (1)

Tőlünk kérj öltözködési tanácsot!