Tévénéző vagyok. Nem kicsit, nagyon.

Sokat sejtető címmel és végre saját műsorral jelentkezik újra Balázs. Nagy elvárásokkal csüccsentem le a TV elé. Balázst ugyanis – sokakkal ellentétben - nagyon tisztelem. Szerintem ő egy igazi jelenség a mai magyar médiában, nem pusztán egy bármikor és bárkivel lecserélhető szürke egér.

Elkezdődik… döbbenet… ilyesmit youtube-on látsz az idióta japán műsorokból összeollózva. Mi ez???!!! Kulisszák rendben, Balázs OK, Vadon Jani előtt le a kalappal, hisz ha jól tudom, ő egy amolyan valódi bringás srác, akit hat lóval se lehetne behúzni egy elegáns ruha üzletbe, ennek ellenére most tövig nyomja a smart casual-t. Mégis végig kell kínlódnom az első előadást. 

Vadon Jani és Sebestyén Balázs

Innen csak emelkedni lehet, és a  folytatásban bízva egy hét múlva várom a második etapot. 

Kínlódás reloaded… Tényleg ez a téma, hogy kik dugták meg Bálint Toncsit a héten bekeverve Fekete Pákóval, meg egy kis Boros Lajos, aki úgy ássa önmaga sírját, hogy a jelenségre nem is találni szavakat.

Mi történhetett? Balázs igazi vérprofi, akit sokféle harcmodorban lehet hadba küldeni, és ezidáig szinte mindenütt hozta a tőle elvárt magas színvonalat. Akármit, nyilván, ő nem vállal el, és bizonyára sok mindent rutinból tol, megkockáztatom: talán unalmasak számára a futószalagon érkező licensz műsorok. 

A Wunderschönt támadó kritikus visszhang fröcsög, nem ismer kegyelmet. Kicsit bosszút is állnak most azok, akik sokáig irigykedve szemlélték a fiatal médiasztár sikereit, azokról nem is beszélve, akiket kiosztott a reggeli rádiós speachekben. Ezek az emberek persze meg sem közelítik Balázst tehetségben, profizmusban, de azért jólesően dagonyáznak a fikázás posványában.

Beugrik egy párhuzam a ruhás mindennapjaimból. 

Nekünk, akik az olasz divat világában élünk, szinte minden cuccunk volt már az úgynevezett „populáris” vonalból. Azok a stílusok, amik sokak számára még újak, frissek, vonzóak nem egyszer tűnnek számunkra unalmas bázisdaraboknak az új kollekciókban. A különlegesre éhes szemünk ilyenkor nem ritkán becsap, és hibázunk mi is. Így az egyedinek szánt összeállításbó lesz a különc, a széles közönség számára értelmezhetetlen „gönc” az üzletben.

Hibázok-e ilyenkor, vagy kérdezhetem, hibázik-e Balázs, amikor egy szakmailag újhoz nyúl? Az ő esetében a közönség, az én esetemben a vevő áll értetlenül a legjobb szándékkal eléjük tárt „portéka”, egy ruhadarab, vagy Balázs esetében egy tévéműsor előtt sörrel a kezében a fotelbe süppedve.

Az én döntéseimet az áru kiválasztásakor mindig az a motívum vezeti, hogy csakis olyan dolog kerülhet az üzletbe, amit én magam valamely szituációban felvennék. Hiszek a szakmai múltamban, hiszek a döntéseimben, mégis egy-egy darabbal szinte minden szezonban mellé nyúlok. Őszintén ledöbbenek, amikor a vevők keményen leszólnak olyan termékeket, amikben rendeléskor hittem. 

Én persze ilyenkor több dolgot is tehetek. Egyrészt módomban áll egy gyors döntéssel ezeket a termékeket azonnal leértékelni, hiszen van az az ár, amiért minden tetszik, másrészt sokszor megoldja a helyzetet az idő, és azt látjuk, hogy a hat-hét hónappal ezelőtt, még „megfikázott” „lebuzizott” (hogy ez a szó mi mindenre jó!) portéka szép lassan elkezd kipörögni.

De ne feledjük Balázst! Nincs mit tenni, Balázs, peches szakma a tied! A mai kertévék farkastörvényei azonnal halálra ítélnek mindent, ami nem hozza kettő percen belül a nézettséget, és ezen keresztül a hirdetőt. Én újíthatok, legfeljebb várok kicsit a pénzemre, neked viszont úgy tűnik, megmarad a szürke közönség és a SZÉF 600. szériája. 

Ásítanak egy nagyot, de a sör szisszen, agyműködés leáll, és jön a MEGSZOKOTT Balázs.

Kun Gergő