Nem tudom, akkor mire számítottam, de arra biztosan nem, hogy a medence parton három órával ezelőtt még vödörszám Carlsberget vedelő sheffieldi kohászok, akiknél már 12 éves kortól kötelező volt az egész hátas "Szent György ledöfi a sárkányt" tetkó, továbbá szívtájékon a Sheffield United címere, most hamisítatlan gyarmatosító britonnak öltözve forgolódnak az ezüst fedőkkel letakart ételek körül.

szerző: Kun Gergely

Sok-sok évvel ezelőtt, életemben először, egy ciprusi luxus szállodában töltöttem egy hetet. Az utazásszervező már a szállás kiválasztásakor figyelmeztetett, a hely komoly dress code-ot ír elő a vacsorához. Vittünk is magunkkal megfelelő öltözéket, de azért este hat körül leballagtam – csak úgy térdnadrágban - felmérni a terepet, nehogy véletlenül túlöltözzük a mezőnyt. 

Az üdvözlő ember már messziről kiszúrt, és megelőzendő a tragédiát, őrhelyét elhagyva rohant elém. Mielőtt udvariasan figyelmeztethetett volna, közöltem vele, nyugi, csak be akarok kukkantani, először járunk itt, természetesen tudunk a ruházati szabályokról. Elmosolyodott és beengedett egy pillanatra az előtérbe. 

Nem tudom, akkor mire számítottam, de arra biztosan nem, hogy a medence parton három órával ezelőtt még vödörszám Carlsberget vedelő sheffieldi kohászok, akiknél már 12 éves kortól kötelező volt az egész hátas "Szent György ledöfi a sárkányt" tetkó, továbbá szívtájékon a Sheffield United címere, most hamisítatlan gyarmatosító britonnak öltözve forgolódnak az ezüst fedőkkel letakart ételek körül. 

Még az a családapa is udvariasan tolta be kedves neje alá a széket, aki dél körül még magából kivetkőzve szidta a sétány egyik éttermében a szerencsétlen Elvis imitátort, mondván, hogy a lávmitendör-t ennél még ő is szebben tolja... Szóval valahogyan a vacsora idejére békebeli hangulat költözött az egyébként zajos buli paradicsomba. A díszletek, a civilizált miliő minden kétséget kizáróan hatott a vendégekre.

Loft Outlet - Vacsorához illő öltözködés

Ez a fenti példa csupán azért jutott eszembe, mert nemrég volt szerencsém kisebb csapatunkkal egy hosszú hétvégét eltölteni az egyik magyar wellness szállóban. Most azzal ne is foglalkozzunk, hogy az úgynevezett magyar wellnessek, ahol naponta akár ezer, ezerkétszáz embert is átmosnak a relax gépezeten, valójában miről is szólnak. Nem is értem, miért kell akár 10-12 négyzetméter helyet adni az „edzőteremnek” egy welness hotelben? Ekkora helyen ugyanis még 20-30 embert lehetne indusztriálisan hizlalni. Meg a lépcső is gondolom csak a tűzoltóság miatt van, mert azon embert nem látni. Minket is ufónak néztek a szálló vendégei, amikor a lift helyett lépcsőn mentünk a szobáinkba. Amikor lementünk kocogni, hallottuk a hátunk mögött, hogy "Te Gizi, bazdmeg, nézd má’ mit csinálnak itt, rohangálnak mán, mint a mérgezett egér, biztos rájuk gyütt a szapora."

Mondom mindezzel félre! Sőt már előre elnézést kérek azért is, hogy a ruhás énem, megint egy kicsit agresszívebben lép előre., sokszor túl nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy bizonyos helyzeteket, társasági eseményeket megpróbálok az azt megillető öltözékkel megtisztelni, de azt azért már tényleg túlzásnak érzem, hogy a vendéglátóink által nap mint nap elénk tárt elegáns vacsorán valamely szállóvendég klaffogós papucsából elővillanó gombás körmöket kelljen elviselnem!!!

Most ne törődjünk azzal, hogy némely embertársunk milyen esztétikai látványt nyújt fürdőruhában, majdnem azt mondtam, hogy erről nem tehetnek, de tudjuk, hogy azért sokan mégiscsak tehetnek. Tudom, tudom, végtére is mindenki azt gondol szépnek, amit akar. 

Azonban valóban olyan nagy kérés lenne, hogy csak erre a röpke másfél órára, míg nagyjából a megszokott vacsoraadag négyszeresét fogyasztják el a polgárok (a „dej’szen kifizettük, Gizi” megdönthetetlen érvre hivatkozva), mégiscsak megválnának az imádott mackóalsótól és felvennének egy picikét alkalmibb szerelést??? Én tudom, hogy a gumírozott derekú pamutcuccba jó eséllyel akár egy ötödik tányér pacalperkelt (ha már velllnessssz) is elfér, aztán lehet majd békésen röfögni a hotelszoba magányában az X factor előtt. Ám legyen ez is, üsse kő!

De ami fáj: nem hallottam még olyan hazai kísérletről, ahol szállodában megpróbálták volna a vendégsereget udvarias szabályokkal az alkalmibb viselet irányába terelni legalább a vacsora idejére. Így jöhet létre az az enyhén szólva is elég kontrasztos látvány, hogy a vílághíres hegedűművész és zenész társai szmokingban szórakoztatják a Decathlon akciós cuccaiban pompázó nagyérdeműt.