Olyan már a régi időkben is volt, hogy Elnökünk (értsd: párt, téesz, szakszervezet, fehér lovas ellentengernagy...) jótevő módjára meglátogatja kicsiny, vidékre szakadt birkanyáját. A dolog etikettje a legbárgyúbbak ösztövér fejébe is belevésődött az évtizedek során. A népe fölött magasan lebegő néptribun pillanatnyi leereszkedése szolgáihoz, úgyis mint protokolláris megmozdulás, alapvetően két kötelező jellegű pilléren nyugszik, ez pedig az ajándékozás, továbbá a kirittyentem magamat. 

Elnökünk a "Libalegelő helyett stadiont minden szántóvetőnek" program keretében a minap a kies Mezőkövesdre látogatott, lehetőséget biztosítva ezzel hű szolgálóinak életük legmeghatározóbb élményének átélésére, továbbá köszönetnyilvánítások elrebegésére. 

Egy pillanatra tekintsünk el attól a ténytől, hogy jobb helyeken a hasonló létesítmények létrejöttét emléktáblák segítségével azoknak szokás megköszönni, akik verejtékes adóforintjaikból összegründolták azt, azaz a MELÓSOKnak, nem pedig a királynak, aki varázspálcája suhintásával ideirányította az anyagi erőforrásokat. Mondom, ha eltekintünk ettől, akár még rendben is lehetne egy ilyetén látogatás. Lévén a Gardrob alapvetően egy öltözködési, tágabb értelemben lifestyle blog, nem is kellene foglalkoznunk az esemény kapcsán átadásra került ajándéktárggyal, a felszínre törő vizuális pusztítás mellett azonban nem mehetünk el szó nélkül.

Az ajándékozások korát éljük, hisz adni jó! Pártállástól függetlenül minden aktuális csinovnyik számára tájékozódási pontként szolgáló ajándékozási etalon lehet a minap L. Simon László által főnökének átadott festmény. A témáját tekintve magát a kenyéradó gazdát, Lázár Jánost ábrázoló "művészeti alkotás", minőségére nézve nagyjából egy nagycsoportos óvodás által az ebédszünetben összedobott kreáció szintjén mozog.

Lázár János ufókkal társalog

Becsületére mondva Tállai András mert nagyot álmodni, és a legkreatívabb mémgyártókat zavarba ejtő vizuális pusztítást hozott létre ajándék gyanánt. A fotómontázs hazánk mindmáig (és könnyen lehet, hogy végérvényesen is) utolsó, világszinten is értékelhető futbalikonját, Puskás Ferencet ábrázolja Elnökünkkel, akit nem átallottak a kép erejéig korhű (értsd: Puskás mezére hajazó) ruhában ábrázolni!!! Ha maradt volna egy szemernyi objektív értékítélet morzsa Orbán Viktorban, akkor a kép által sugallt párhuzamot, vagy mittudoménmit udvarias formában, de a leghatározottabban azonnal visszautasítja. Mivel nem tette, ennek megértését a politikai elemzőkre bízzuk!

Sokkal testhezállóbb feladat számunkra az egybegyűltek ruházatának értékelése, jobban mondva a szettek értékelhetetlenségének megállapítása.

Kezdenénk azzal a mindmáig a fejekben lebegő rögeszmével, miszerint száz kiló alatt nincsen se férfi, se kanmalac, bár rá se rántsunk, hogy a tételt azóta már részben cáfolták, mert kanmalac igenis van! Arról nem szóltak a hírek, hogy a megállapítás kiegészült volna időközben azzal a tézissel, hogy mázsa alatt nő sincsen, dacára annak, hogy a felvétel alapján ez igazolható lenne...

Könnyen lehet, hogy az én életemben már nem fogok találkozni normális nadrághosszal, vmint szárbőséggel megjelenő közéleti személyiséggel. A számomra mindmáig indokolatlan anyagtorlódások okát cipő tájékon nem sikerült megfejtenem, de lehetséges, hogy egynémely újkori Hungaricum születésének vagyunk tanúi. 

Szeretnénk továbbra is hangsúlyozni, hogy sem a motoros bőrdzseki, sem a zakó nélküli ing, de még csak a Decathlonban leárazott, "KIPSTA" márkajelzésű polár pulcsi sem került fel hivatalosan egyik ország diplomáciai etikettjében sem a protokolláris szettek közé "Elnöki vizit" címszó alatt, bár asssszem Ugandát nem néztem meg, ahol is a fűszoknya monszun idején erősen javallott...

Nagy örömünkre szolgál, hogy ennyi év után Tállai Úrhoz is eljutott a kétgombos zakók viselésének trendje! Ennek kapcsán szabadjon megjegyeznem, hogy eme ruhadarabnál éppenhogy a felső gombot illik begombolni, az alsót pedig nyitva hagyni. Amennyiben az elvárásnak megfelelő gombolás a pocaktájéki szűk keresztmetszet okán nem jöhet össze, kéretik ennek megfelelő méretű zakót beszerezni, majd a borítékolhatóan túlságosan hosszú kart rövidíteni!

Egy-két kivételtől eltekintve általános érvényű javaslatom lenne, úgy anblokk az egész országnak, mielőbb kiszédelegni az "intravénás velős pacal, porcukros dödölle, véres hurka" Bermuda háromszögből. A változás nagyban megkönnyítené a ruházatért felelős protokoll kollégák mindennapjait.

És ha már volt bátorságunk olyan ARCOK elé pozícionálni a közös fotót, akik nevét remegő áhitattal ejtette ki, és ejti ki ma is a labdarúgás világa, nem ártana valamilyen testmozgást kitalálni a jövőre nézve! Mert az Elnök Úr ugyan focizik, de higgyék el, Uraim, ettől Önök még nem lesznek hitelesebbek, a dumáról nem is beszélve!

Kun Gergely