Kicsiny üzletünkben naponta akár többször is előforduló szituációt mesélek el:a kedves ügyfél már mindent szépen kiválogatott, majd mekérdezzük, „és milyen nyakkendőt szeretnél?” A kedves vásárló azonnal rávágja: „nyakkendő az nem kell, hál’ istennek azt nem kérik!”

szerző: Kun Gergely

Félreértés ne essék, erősen 30 éven felüli, területén komoly pozíciót betöltő, hímnemű Pógár képezi vásárlóközönségünk gerincét. Éppen ezért, hogy ki is az, aki kéri, vagy nem kéri a nyakatekert díszeket, azt titokzatos homály fedi.

Ügyfeleink jellemzően a céltudatos, ellentmondást nem tűrő, akaratgyengeséggel nem igazán vádolható halmazból kerülnek ki, tehát erősen gyanítható, valami más ok húzódhat meg a nyakkendő iránt táplált hűvös, elutasító érzelem mögött.

Nem mondják, de én sejtem, hogy a magyar férfi kényelemszeretete, sallangmentes „Jolly Joker” megoldások iránti olthatatlan vágya, továbbá a ruházati kérdésekben jelenlévő kompetenciahiány húzódik meg a háttérben.

A nyakkendő utálot átéltem én is. Úgy voltam a nyakkendővel, mint az egyszeri harangozó a déli harangszóval. Amikor a falun átutazó vándor kérdőre vonta, vajh’ miért is nem harangozzák el a delet, bizony annak is számtalan oka volt, csakúgy mint az én nyakkendő iránti ellenérzésemnek. Emitt csak elég azt említeni, hogy nincsen a toronyban harang, nálam pedig azt, hogy nem tudok nyakkendőt kötni… Szégyen… Nyakkendőt kötni azóta már több módon is megtanultam, a harang pótlásáról azonban nincsenek ismereteim.

Mi sem áll tőlem távolabb, minthogy a Pógárt a ruhavásárlás iránt érzett csillapíthatatlan vágyainak kibontakozásában megakadályozzam, de azért elárulnék egy pénztárcakímélő titkot. Induljunk ki abból az alaphelyzetből, hogy a Pógár kivívott státuszából adódóan öltöny viselésére van kárhoztatva. Na mármost célszerű ilyen esetben minél kisebb gardróbból, minél szélesebb variációs lehetőséget felépíteni.

Tegyük még hozzá azt az el nem hanyagolható tényt, hogy a rózsaszín, lila, ekrü, szürke stb. ing színek iránt mink magyarok mérhetetlen ellenérzéseket táplálunk. Így marad számunkra a jól bevált kék, és a mindig tettre kész fehér ing. Fentebb említettem, hogy miattam aztán megoldhatja bárki a variabilitást 10-20 öltönnyel, főleg ha eme szenvedélyének a mi intézményünkben hódol, mégis inkább azt javaslom, vegye fontolóra legalább a nyakkendő alapárnyalatok beszerzését.

Ezek véleményem szerint a vörös, a kék és a feketébe hajló antracit szürke. figyelembe véve az átlag magyar ruhásszekrényt, ezek azok a tónusok, amelyek nagy kockázat nélkül bármelyik ingünkhöz vakon társíthatók. Gondoljunk csak bele, minden ingünkhöz 3-as szorzóval tudunk eltérő megjelenést társítani!!!!

A story beruházási oldalát tekintve gondoljunk csak bele, egy ing árának harmadáért, negyedéért át tudjuk hangolni a teljes szettünket.
Szóval ne tétovázzatok, hurkot a nyakatok körém mert mondom, nagyon occcóóó!