Így január végén aktuális a téma, hiszen az ember kezdi azt hinni, hogy a városban minden kiskereskedelmi egységet felvásárolt valami bazi nagy fúzió keretében a SALE nevezetű áruházlánc. Mást se lehet látni ilyenkor (persze itthon máskor sem), mint DISCOUNT, FINAL SALE, KIÁRUSÍTÁS, RAKTÁR KISÖPRÉS, nívósabb helyeken Loft Robbery, nyilván….

szerző: Kun Gergely

Az intergalaktikus népbutításra és azok trendi sablon szövegeire oly fogékony magyar néplélek ekkor érzi csak valóban elemében magát. Az megvan ugye, hogy a nagyi hazatér a „kínaiból” valami felismerhetetlen szarral, amit ő zokninak/trikónak/pólónak (nem kívánt rész törlendő) nevez. A kérdésre, mely szerint „na ezt mi a francnak vetted meg, mama?!” az adekvát választ az:

„Csak ötszáz forint volt, nem lehetett ott hagyni!”

És kuss van kispofám…. roló le…. függöny…. nincs tovább, erre nem lehet érveket felsorakoztatni, vagy hogy Virág elvtársat idézzem: „efelett kár volna vitát nyitni.”

Az indusztriális néphülyítésnek van azonban egy komoly ellensége, de akkor mindjárt kettő is: a matematika és a tények. Divattal, vizuális hatással, benyomáskeltéssel foglalkozó emberként nyilván nem tudom hangsúlyozni egy kirakat kommunikációs erejét. Tudom nagyon jól, hogy a változatlan árukészlet átvariálva, babára kihelyezve, más fényviszonyok közé ültetve még a szinte naponta besétáló törzsvevőre is az újdonság erejével hat. Élünk is ezekkel az eszközökkel mi magunk is. Nade,  hogy ne tudjon valaki számolni csak azért, mert besétált a százalékjellel kitapétázott kirakatú üzlet csapdájába, azt azért furcsállom!

ZEMBEREK, jól figyeljetek!!!

„A” (ejtsd: á) termék egy helyen 100.000,- Ft-ba kerül, „B” (ejtsd: bé) termék pedig egy másik helyen (pl.: OUTLET) csupán 50.000-be, továbbá induljunk ki abból, hogy derék PÓGÁR a két terméket egymással egyenértékűnek, azonos színvonalúnak ergo közgazdaságilag helyettesítő terméknek fogadja el. „A” terméket elképesztő hírveréssel övezve kőkemény 40%-os leértékelésnek vetik alá. ezzel egy időben, tényleg csak a fíling kedvéért „B” terméket az OUTLET-ben egy már már kimondani is szégyenletes 20%-os árengedménnyel kezdik el kínálni.

Na mi van ilyenkor? Mit is tesz a DOLGOZÓ? Számol? Ésszerű döntést hoz? Igen. Bizonyára akad ilyen is. Szerény, nyomott tapasztalataimat figyelembe véve azt kell mondjam, hogy az esetek jelentős többségében megvásárolja gondolkodás nélkül az „A” terméket mondván: mekkkkkkkorát szakítottam emitt a kedvezményemmel!!!!

Nem több, mint egy bekezdést szenteljünk azért annak a jelenségnek is, hogy üzletek tömegei tartanak egész évben (!!!) akciót… Az állandóan alkalmazott árszint ugyebár nem akció, hiszen ezek szerint az a bolt tényleges árnívója, nem? Akciónak szerintem kizárólag az ettől eltérő árszint időszakos megjelenését tekinthetjük, ugye?

Hogy mi a következő lépés, nem tudom. Nyilván próbálom minden fórumon felhívni a figyelmet a szituációra, amit egyre többször szerencsére homlokra csapással egybekötött felismeréssel nyugtáz a hallgató, majd fogadkozik, hogy ővele aztán többé soha nem járatja a bolondját akárki fia borja! Ennek örülök persze, bár az a gyanúm, a jól felépített vizuális gépezet sikeresen darálja be a még oly körültekintő áldozatokat is.