A minap egy üzletembereknek évről évre megrendezett konferencián adhattam öltözködési tanácsokat, természetesen érintettük az öltözködés alapvető hármas szabályát: nevezetesen ki a személy, mi a helyszín és mi a kommunikálni kívánt üzenet.

Ahogy ez ilyenkor már lenni szokott, a beszélgetést követően többen megszólítottak, ugyan segítsek már megoldani az éppen aktuális öltözködési problémáikat. Ezeket a kérdéseket igyekszem ilyenkor udvariasan abba a mederbe terelni, ahol ennek szerintem a helye van, azaz meghívom a delikvenseket a Loftba egy tárlatvezetésre.

Van, aki ezt elfogadja, de sajnos vannak olyanok is, akik arra számítanak, hogy ott, helyben egy csettintésre minden helyzetre alkalmas szetteket rántok elő nekik a farzsebemből. Nem is tudom, hogy gondolhatják ezt, hiszen egy orvoskonferencián sem furakodunk oda a pulpitusról levánszorgó előadóhoz, hogy ugyan vessen már egy pillantást a rakoncátlankodó aranyerünkre... Kész szerencse, hogy nem valamiféle doki vagyok...

Na, de vissza a bejegyzés témájához! A probléma, ami a legtöbb minket felkereső kedves vevő fejében megfogalmazódik, nagyjából a "Hogyan NE öltözzük túl a hozzánk forduló ügyfelet?" kérdésbe sűríthető. Private banking igazgatók napi problémája, hogy befektetőjük, aki történetesen egy kukoricából/paprikából/dinnyéből (a nem kívánt rész törlendő) meggazdagodott gazda, szemrebbenés és a gumicsizma levétele nélkül ül át a John Deere traktorából az S osztályú Mercedesébe, aztán meg megilletődötten pislog, amikor a Tesco recycling szatyorból előhalászott 300 millió forintját kisebbfajta megütközés fogadja a bankban.

Fészkelődik ilyenkor aztán mindenki, a jól öltözött bankár, a sáros csizmás ügyfél, a cicababa titkárnő, de Böbe néni, a milliárdos gazdasszony is. Pedig senkinek sem lenne rá oka, hogy kellemetlenül érezze magát, pláne a munkáját végző bankárnak nem!

Másik nagy dilemmája a sikeres, remekül öltözött, az ügyfeléhez komoly kocsival érkező üzletembereknek, hogyan NE keltsék azt az érzést a partnerükben, hogy az Ő pénzéből futja minderre? Hát sehogy, mivel az irigységet nem ti fogjátok kigyomlálni a befektetőitek lelkéből. Az az ember, aki úgy szeretne a ti tudásotok segítségével meggazdagodni, hogy mindeközben ti magatok csórók maradjatok, az nem is ügyfél valójában. Az ilyen fialtassa csak a pénzét a kopasz, surmó pilótajáték-szervezőknél, és higgyen az általuk közvetített üzeneteknek.

A fentebb vázolt hármas szabály az öltözködésben tehát nem azt jelenti, hogy nektek az összes apró rezdüléshez igazodnotok kellene! Úgysem tudtok minden egyes ügyfeletek kedvére tenni a megjelenésetekkel.

Talán nem erőltett a párhuzam, de vegyetek példát egy banképületről! Ott sem váltogatják forgószínpadként a kulisszákat aszerint, hogy éppen milyen pénztárcájú és milyen igényű ügyfél érkezik. Mindig ugyanazt a hűvös, visszafogott, örök eleganciát sugározzák, amit nektek is kell, függetlenül a hozzátok forduló ügyfelek változatosságától.

Tegyetek ti is így, és találjátok ki azt a többé-kevésbé állandó megjelenést, amit akkor választotok, ha a cégetek arcaként jelentek meg! Ez természetesen ne legyen szélsőségesen hivalkodó, ugyanakkor kerülni kell a "szürke egér" külsőt is!

Még egy dolog. Ha történetesen egy sportoló, aki éppen ügyfélként jön hozzád, melegítőben és sportcipőben érkezik a tárgyalásra, Ő az, aki elb…ta a dress code-ot, és nem te!

Kun Gergely