Nincs a szardobálásnak és a versenytárs fikázásának autentikusabb terepe, mint amikor a magyar rákanyarodik a választásokra. Ha csak a tizede igaz volna annak, amiket egymásról politikusaink állítanak, azért minimum hatszoros életfogytiglan járna a liberalizmusáról méltán elhíresült, politikailag cizellált Texasban is...

Az ellenlábas befeketítésének végeláthatatlan tengerén egy picike, de annál fényesebben ragyogó, üde színfoltot képez a MÁV-Aszódi telepi szabadcsapat. Ők nem bízzák az ellenfélre, hogy lejáratódjanak, biztos kézben tartva a gyeplőt maguk oldják meg ezt a feladatot. Tegyük hozzá, valóban hibátlanul átjön a negatív üzenet.

Együtt a változásért! - hangzik a szlogen. Hát igen, lenne min változtatni. Jó lenne például egyszer s mindenkorra elfelejteni a rövidujjú inget, mint olyat! Amennyiben a zakójától éppen megszabaduló, munkából megfáradtan közeledő, vérét, s verejtékét csakis a választópolgárért hullajtó ikonikus vezetőt szeretnénk egy képen megjeleníteni, akkor ingünk ujját gomboljuk szépen ki, majd akkurátusan hajtsuk fel, ha kell kétszer is, aztán az így kapott hosszt igény szerint húzzuk akár könyökünk fölé!

Többször nekifutottunk már, hogy mennyire értetlenül állunk a zakó ujjából kibújt, de a zakót mégis hanyagul a vállán pihentető ember előtt. Jelen kép bal oldalának élén csörtető figura ugyan csak az egyik vállán egyensúlyozza a ruhadarabot, de a mozzanat üzenete még így is érthetetlen. Amennyiben lekerül a zakó, pihenjen inkább a karunkon, mint ahogy azt a balról második figura tökéletesen illusztrálja is.

Általános jelenség a képen, hogy az amúgy sem manöken testek méretét mindenki tovább fokozza a méreténél jelentősen nagyobb pulóverrel, széldzsekivel, illetve nadrág segítségével. Amennyiben Galambos Lajosnak kívánnak üzenni, miszerint "nincs gond, léteznek még a tiédnél is szerencsétlenebb outfit-ek!", akkor a dolog rendben van.

Dacára annak, hogy blogunk alapvetően a férfiaknak szól, nem tudok szó nélkül elmenni a kompozíció egyetlen női alakjának döbbenetes látványa mellett...

Emberek, tényleg ez az a vásári trampli, akiért fejvesztve rohanunk a választófülke-ellenforradalom sáncaira, hogy leadjuk rá négy éve dédelgetett szavazatunkat? Tényleg őt akarjuk megválasztani, piedesztálra emelni? Tényleg rá szeretnénk bízni magunk és országunk ügyes-bajos dolgait ???!!!

Mikor értik meg végre a politikusaink, hogy a ruhánik még akkor is üzeneteket közvetítenek rólunk, ha azt mi nem is akarjuk! A kegyeinkért küzdő vezető aspiránsoknak valahogy jobban el kéne hitetni velünk, még az öltözékükkel is, bizony!!!, hogy ők azok, akikre bátran rábízhatjuk a jövőnket, dinamikusan cibálják majd ki az ország szekerét a válság mocsarából.

Kun Gergely