Méltatlan csata zajlik a magyar kibertérben. ClassFM Balázséktól kezdve, a kertévéken át, le egészen a blogvilágig több felület is össztüzet zúdit a téli olimpiára készülő együttes formaruhájára. Véget nem érő, kölcsönös plágium vádak a Sugarbird kontra Cako ügyben, itthoni sikertelenségét kárhoztató, Amerikába kivándorló Herczeg Zoli, most meg ez! A Zembernek ocsúdni sincs ideje, csak kapkodjuk a fejünket.

A ruha=kommunikáció! Ezt már sokszor kifejtettük eme hasábokon. Ebben hiszünk, ezt próbáljuk a hozzánk forduló vevők fejébe belecsepegtetni. Nézegetem az olimpiai különítmény fotóját.... Kell, hogy legyen valami koncepció, egy üzenet, hiszen minden ország komoly imázsépítésre használja fel ma már a sport eme ünnepét. Túl egyszerű lenne a válasz, ezért el is hessegetem hamar, hogy a "Rezsicsökkentés" üzenetét hivatottak hordozni versenyzőink ezekkel a szerzeteseket megszégyenítően puritán szettekkel. Nem nem... máshol lesz a megoldás...

Egyszercsak beugrik! Nemhiába foglalkoztam én alapanyagokkal sok sok éven át! Ott hevert a szemem előtt órákig! Hogy nem vettem észre elsőre a szédületes koncepciót, amivel a ruhák alkotója kis hazánk egy-egy dicsőséges korszakára próbált asszociálni!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, az elénk táruló női formaruhák alapanyaga megszólalásig hasonlatos az 1848-as Szabadságharcot követő boldog kiegyezéses békeidőkben közepesen elismert színvonalú nyilvános illemhelyet üzemeltető özv. Deákné vásznához! Korabeli hiteles orgánumokra támaszkodva, mint amilyen pl a Pescht-Budai Schratzock Hírmondó  biztosan tudhatjuk, hogy eme drága asszony az említett wc vállalkozásán túlmenően ruházati alapanyagok forgalmazásával is foglalkozott. Ebbéli tevékenységétől még az ellene ádáz harcot folytató textiles konkurrencia alpári támadásai sem tántoríthatták el. Az utókor számára fennmaradt számtalan ócsárló rigmusból legyen elég csak azt az egyet idézni, miszerint "Deákné, húzd le a közvécéden a vásznadat, az is csak egy szar!"

A zseniális tervező a ruhák kialakítása kapcsán félreérthetetlen utalást tett a magyar Pógárokat langymeleg egyenlőségben tartó Kádár éra egyik ikonikus televíziós alkotására is, mely akkortájt milliókat szögezett a képernyők elé, s adott napokig szellemi csócsálnivalót az ingerszegény környezetben tengődő honfitársainknak. Ki ne emlékezne még közűlünk a csehszlovák filmkészítés csúcsait ostromló TV sorozatra, a Kórház a város szélén-re, és az abban a szocialista NŐ számára mintául szolgáló Tchenková Alzsbetá kohászszíveket megmelengető szettjeire?! Még a mindig magabiztos szexistennő, Irina nővér is féltékennyé vált, amikor Blazsej doktorral négyszemközt konzultált a drága Zsbeta doktornő...

Elképesztő stílusra vall, ahogy a nagy elődök munkái visszaköszönnek a harmadik évezredben csatatérre vonuló, modern gladiátorok kellékein. Szóval kedves fanyalgók, nincs igazatok! Mit nékünk az amerikai Raplh Lauren, vagy az olaszok Giorgioja, és tán hanyatt kéne esnünk a svéd H & M-től?! Ugyan már!

Higgyétek el, a Magyar Olimpiai Csapat bevonulása a hazainál értőbb közönségre lel majd, és megtanulja a világ, ha eddig nem tudta volna azt, hogy Hajrá Magyarország, Hajrá Magyarok!

Kun Gergely