A magyar piac ahhoz a kicsiny, hegyek közé szorított, beltenyész faluhoz hasonlatos, ahol már mindenki megdugott mindkenkit, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy nálunk már legalább egyszer mindenki át is baszott mindenkit. Na az obszcenitásról - ígérem - ennyit, de a hevületért, illetve az ide-oda csapongásért előre is elnézést, számomra különösen fájó téma következik.

A divat világában tengetem napjaim, nyilvánvalóan "megtalálnak" az idevágó hírek. Ismert és elismert olasz márkákkal foglalkozom, bevallom, ez ad néminemű felülemelkedést bizonyos piszlicsáré ügyek tekintetében, de barátaim gondoskodnak róla, hogy a futottak még kategória se kerülje el a figyelmemet.

Zajlik most éppen egy nem kicsit mesterségesen hájpolt viharka a hazai divatvilág lavórkájában, nevezetesen, hogy a Sugarbird volt annyira pofátlan, hogy lemásolta (hallottad? LE-MÁ-SOL-TA!!!) Cakó Kinga divattervező kollekciójának darabjait, vagy darabját, már nem is tudom... Téééééényleeeeeeeg????!!!! Na nem mondoooooood???!!!! Nyilván adódik az adekvát kérdés: who's Mrs Kinga Cakó anyway?!

Cako

Nem csak a Cukormadarak...

Fentebb röviden vázolt esemény egy olyan országban történik, ahol egy a csapból is folyó női ruhamárka évtizedek óta olasz, mit olasz, olasznak hazudott bangladesi ruházati termékeket vásárol tömegével. Bérdroidokkal átcímkézteti, és saját logójával teríti szét tonnaszámra az ország területén. Ismétlem, a történet mögött olyan név áll, aki nélkül nem fejeződhet be tévéadások végén manapság a "Műsorvezetőt öltöztette a ....." mondat.

Aztán lapozzunk. Egy rendkívül jól összeállított, a jeans-es felöltözés területén kimondottan sikeres olasz márka hazai forgalmazója évek hosszú, szorgalmas, kitartó munkájával felépített egy "copy"-t, egy teljes brandet, amit árban a nagy, olasz testvér alá pozícionált. Új kollekció megkap, repülőgép Bangladesbe, üveggyöngyért megvarrat, fele áron is a nyereség hatszoros szorzó környékén mozog...Annyi ideje működik már a dolog sikeresen, hogy mára egy teljes generáció felcseperedett úgy, hogy azt hiszi, ez a márka nem is magyarok kezében van, bizonyára egynémely olasz, vagy amerikai céget sejtik a háttérben.

És hogy megy ez külföldön?

A Sugarbird koncepció, amennyire én látom, eleve a másolásról szól. Értem ezalatt, hogy amikor Victoria Beckham, vagy JayZ, de sokkal korábban például a tenisz csillag Björn Borg a nevét adta egy kollekcióhoz, ugye senki nem képzelte azt, hogy legott ruha kreátorokká változtak azok az emberek, akik percekkel korábban még mikrofont, teniszütőt, vagy péniszt szorongattak (bocsánat...).

A háttérben évek óta dolgozó, nagy tapasztalatokkal és kreativitással rendelkező emberek álmodják meg az egyes darabokat, az ARC pedig egy helyben áll, és szimpatikus próbál lenni. Szóval vannak itten ezek a magyar szép lányok, állítólag még sikeresek is voltak a maguk területén, bár hogy mi is volt az a terület, azt néminemű jótékony homály fedi...Ikonok, arcok, celebek... kicsit savanyú, kicsit sárga, de a mienk...

És akkor mi van itthon?
Bejön hozzám egy úriember, barátja nálam vásárol évek óta, ő ajánlott engem, látogatását megelőzi egy telefonbeszélgetés, miszerint épp vett két "Hugo Boss" öltönyt, és kissé gyanút fogott, hamis-e, vagy sem? Mondom néki, nem foglalkozom német cuccal, nem tudom megállapítani. Erősködik, hogy ő azért csak jön.

Az ember jól öltözött, sikeres, tehetős. Az általa behozott 'öltönynek látszó tárgyak' annyira silányak, hogy az már üvölt. Meg sem kéne néznem, de azért alapos akarok lenni, benyúlok a zsebekbe, hátha a bevarrt címkék további támpontot adnak. Nézem az adatokat... Ez tutti hamis!!! Mire a Zember:

- Eddig azt mondtad, nem tudhatod, most meg mire föl vagy hirtelen ilyen magabiztos?! 

-Látod, azonos az alapanyagok kódja. - Mutatom neki a címkéket. - Ez csak akkor lehet, ha két teljesen egyforma darabról van szó, hiszen a szövetre utal, amiből a ruha készült. Elsápad, előttünk ugyanis két teljesen különböző öltöny, az egyik valami világos len/pamut keverék, a másik pedig egy sötét gyapjúszerűség. 

- Vidd vissza a boltba! 

Most meg elvörösödik:

- Milyen boltba...? Kocsiból árulja egy srác...bejárkál az irodába....

- Mi a francnak veszel ilyentől???

- Csak 60.000 volt darabja.... ENNYI.

De azt hiszitek ezzel vége is?! Nézzetek csak körül! Ennyi hamis órát még Rómában sem látsz az afrikai neppereken, amennyi egy-egy budapesti partyn felbukkan, miközben persze Porschek sorakoznak odakünn a parkolóban, mer' ahhoz má' van esze!!!

És az megvan, amikor a dugó miatt épp egy tömött buszmegálló mellett lassítasz a kocsiddal, a várakozó tini nindzsa teknőcök kezében pedig Louis Vuitton virít??? Eszem megáll.

Régóta mondom, hogy a hamisítás, a másolás=LOPÁS! Valakinek a munkával felépített, majd sikeressé vált termékét lemásolod hihetetlen haszon reményében, hiszen téged nem terhelt meg a fejlesztés irgalmatlanul nagy költsége. 

A folyamatot, kedves Vevő, te gerjeszted!

Hadd zárjam ígéretemmel ellentétben mégis egy kissé vulgárisan: baszni és szűznek maradni, nem megy!

Kun Gergely