Olaszország rendkívül jó hely a magamfajta divatmajomnak. Nincs az az álmos kisváros, ahol ne tudnék minden sarkon elcsenni valami újdonságot ruha ügyben, Firenzét meg bátran nevezhetjük az öltözködés Mekkájának.

Pitti Immagine Uomo

Van azonban az évnek két olyan időszaka is, amikor különösen megnövekszik a trendsetterek koncentrációja a Fortezza da Basso környékén, ez pedig a Pitti Immagine Uomo. Kicsiny hazánk divat szempontból amúgy is meglehetősen szívszorító látványt mutat, a Pittiről hazaérkezve pedig egyenesen úgy tűnik, mintha a rehabra kaptunk volna a pszichiáterünktől két hónapos beutalót, és pont meg is érkeztünk.

Na, de vissza Firenzébe! Jó érzés évről évre látni, hogy milyen lehengerlő természetességgel viselik a férfiak ruháikat, és milyen merészen használják öltözéküket az önkifejezésre. A hazai konzerv közízlés képviselői, akik már egy egyszerű rózsaszín ing láttán is azonnal megkérdőjelezik a férfi nemi identitását, hamar belefáradnának abba az intenzív buzizásba, amit Firenzében kellene abszolválniuk.

És hát bizony, bizony létezik a világnak olyan része is, ahol nem a trottyos gatya - vitorla ing - széttiport cipő Bermuda háromszögében tengetik életüket a férfiak. Természetesen nem azt állítom, hogy itt aztán mindenki egy Gatsby, de itt még azok sem fanyalognak, akik nyolcéves koruk óta klasszikus klubzakóban lépnek ki az utcára. És hogy miért nem? Befogadás, nyitottság az újra: ez a titok!

A Pitti Immagine Uomo januári esemény mindig az előttünk álló ősz/téli divat mozgásait hivatott bemutatni. Amit a kollekciók megálmodói a standokon elénk tárnak, alapvetően nem fenyegetik a ruhatárunkat, mert a butikos világ a megrendeléseivel majd erősen leszűri a felhozatalt.

A megrendelő, a kiskereskedő ugyanis mindig azzal a szemmel tekint egy-egy divatház ajánlatára, hogy mennyire lesznek majd később eladhatók a termékek a vevőkörüknek. És ugye nyilván senki sem törekszik arra, hogy non-profit „ruha múzeumot” hozzon létre nézelődőknek. Éppen ezért a kiválasztáskor egyértelműen kirostálódnak majd azok a darabok, amelyeket nehezen lehet illeszteni a korábbi szezonok szettjeihez.

Biztosra vehető, hogy folytatódik a test vonalát szorosan követő slim fit karakter, de kíváncsian várom, hogy vajon megjelennek-e a csípések (bőségránc, ahogy tetszik) a pantallók elején, ahogy azt több standon látni lehetett.

A rácsok, amelyek a köznapi kifejezéssel ellentétben NEM kockák, hiszen az térbeli idom, egyértelműen uralni fogják a zakókat, de hogy mennyi kísérletező úriembernél fog megjelenni a teljes öltönyön, illetve mennyire lesz „üvöltős” a minta, az még kérdés.

Azt azonban leszögezhetjük, a nagy Gatsby szelleme kísért szinte minden divatháznál. A fent már említett „kockákon” túl egyértelműen visszatér a 1920-as, 1930-as évek Chicagoja. Fantasztikusan finom flanellek a szürke, a barna, az olaszos kékek minden árnyalatában, vaskos krétacsíkok, szélesre húzott, spicces reverek, bőr nadrágtartók, magasabb „felmenetelek” (nadrág eleje), agresszív tónusú virágmintás díszzsebkendők, kalapok, magas, széles talpú cipők, nyakkendőtűk.

Ja, és Uraim, aki trendi akar lenni ősszel, kéretik a szakállat már most elkezdeni növeszteni!

Kun Gergely