Ha valakinek a halálhírét keltik, az sokáig él. A szólást pillanatokon belül csattanósan, mondhatni cuppanósan cáfolja meg Budapest ikonikus divatháza, az il Bacio. Halálhírét ugyan leginkább élőknek szokás kelteni, az il Bacio di Stile áruház vesztét ellenben számosan vízionálták már jóval annak világrajötte előtt.

Persze most lehetne mondani, hogy én is beállok a huhogók sorába, hisz a létesítmény még üzemel, és makulátlan pompájában ragyog. Ez a mai magyar divatkatyvasz azonban annál jóval kisebb langymeleg cirkusz, hogy mi, az igazi résztvevők, ne értesülnénk szinte bármiről pillanatokon belül.

il Bacio di Stile

Mert az úgy volt, hogy még talán meg sem száradt a tinta az áruház számára kiszemelt épület átruházási szerződésén, máris megkezdték károgásukat a "mindig pozitív" varjak. A rosszindulatú pletykákban nem is az a legbántóbb, hogy legtöbbször minden alapot nélkülöznek, hanem hogy maga a hírvivő személye és a mögötte álló szakmai tartalom mennyire szánalmas. 

Én például húsz éve tolom a szekeret a divat világában, mégsem mertem jóslatokba bocsátkozni az il Bacio sikerét vagy kudarcát illetően, mert be kell valljam, az il Bacio sok tekintetben nem az én dimenzióm! Éppen ezért csodálkoztam rajtatok, kedves divatszakmabeli kollégák, ti vajon mire építettétek negatív vízióitokat?! Mert az il Bacio úgy viszonyul a magyar divatszakmához, mint a balatoni lángossütő lakókocsi egy Michelin csillagos étteremhez.

Galeries Lafayette

Éppen ezért nevetséges volt, amikor fikáztatok egy szezononként akár milliárdos nagyságrendű árukészletet, miközben szaros kis butikjaitokban maximum pár százezer forintnyi bizományos készlet fityeg és fityegett annak függvényében, hogy a beszállítótok mit adott oda ingyen gebinbe! Fitymáltátok ennek a ragyogó épületnek a kialakítását, ti, akik filléres önkormányzati szuterénekben árulgattok, esetleg egynémely kommersz, szürke plázában nyüglődtök! Leszóltátok az üzletház személyzeti koncepcióját, mialatt a ti HR tevékenységetek a "melyik butik csinibabát blokkolhatnánk" szempontrendszerére épül!

És bizony drága barátom, te, aki tíz éve kijársz a Boss outletbe, csomagtartóban szállítod haza a motyót, és kisszobád franciaágyán adod tovább az árut, bizony te sem lettél szakértő egy ilyen volumenű projekt megítélésben. Sőt, az sem tesz divat vátesszé, hogy kétévente bevásárolsz egy New York-i Mallban az öt dolláros Hilfiger pólókból!

És te, kedves isztambuli Armani árus, te sem mondhatsz ítéletet! A húsz éve saarbrückeni, echte germán szart áruló emberek hogyan is tudhatnának bármit a piacvezető olasz és francia brandekről?! Azért, mert lóg két Tom Ford zakó a szekrényedben? Tényleg ettől lennél szakértő? Ne máááár.

GUM Áruház

Aztán az is szép történet, hogy úgynevezett megkerülhetetlen hazai trendsetterek sündörögtek, bábáskodtak az il Bacio születése körül, egyszerre fújva orcájuk szájnyílásán hideget és meleget, attól függően, ki, mit fizetett a hőfokért. Kicsit annak a férfinak a benyomását keltették, akik csak azért ócsárolnak egyébként egy jó nőt, mert nekik nem sikerült megdugniuk.

Az il Bacioval ellentétben vannak olyan divatszakértő emberek, akik egyszerűen képtelenek megbukni itthon, pedig már nincsen olyan hely ahová ne tartoznának. Mégis minden vidéki művelődési otthon zsűrijében mondják a frankót, reggeli műsorok kettő perces dicsfényében sütkéreznek, esetleg még dzsungel celebtúrán pókokat halásznak...

Bergdorf

Az il Bacio bukása mellett egyetlen egy olyan érvet hallottam, amire azt kell mondjam, sajnos megállja a helyét. A budapesti Harrods megálmodója valószínűleg túl sokat látott bele egy férfi ruhaüzlet korábbi értékesítőjébe, és őt bízta meg az il Bacio kialakításának teljes feladatával. A helyében nem vállaltam volna el a feladatot, vagy nem úgy, de ettől függetlenül nagyon drukkoltam a hely sikeréért.

Sokat gondolkodtam azon, van-e egyáltalán olyan résztvevője a hazai divatszakmának, aki hitelt érdemlően tudta volna megítélni az áruház létjogosultságát a magyar piacon. A válasz természetesen az, hogy nincs ilyen. Egy Galeries Lafayette, egy  Harrods, egy Bergdorf Goodman, vagy akár egy GUM áruház sikerét előre megjósolni ki tudta volna?!

És mit veszített Budapest az il Bacio letűntével? Rengeteget. 

Veszített egy ikonikus célpontot a valóban igényes, sokat költő világjárók körében. Elveszített egy olyan szakmai etalont, ami segített bekalibrálni a divathoz kevésbé konyítók számára is, hol tartanak a világtrendek. Veszítettek mindazok az ifjú titánok, akik szerintem kiváló munkát végeztek, és hittek abban, hogy egy remek iskolában szerezhetik meg a legaktuálisabb tudást, hogy majd mindezzel felvérteződve akár saját vállalkozásba fogjanak.

És kik nyertek? A hazai kárörvendő megmondóemberek. Biztosan boldogok, hogy végre nyílik egy újabb háundem vagy zara...

Kun Gergely