A Gardrob egy öltözködési, illetve tágabb értelemben életstílus blog mindazon férfiak számára, akik elegáns és business casual ruházatukat nem csak hordani, de viselni is akarják, továbbá megjelenésükkel üzenni kívánnak a külvilág felé. Kritikai észrevételeinket mindenkor a segítő jószándék vezérli, öncélú piszkálódásban nem veszünk részt. Üzletünkben és a blogon tökéletes egyenlőség uralkodik nemre, fajra, politikai hovatartozásra való tekintet nélkül: beszólunk mi mindenkinek, osztjónapot!

A választások közeledtével egyre nagyobb figyelem irányul kis hazánk jelenlegi vezetőire, illetve az aspiránsokra. Nem ígérem, hogy ez a bejegyzés egy hagyományt kívánna teremteni, amely során majd végigmegyünk az ismertebb arcokon, de egy politikailag megosztó személyiség ruházati evolúcióját ma pellengére állítjuk.

Gyurcsány Ferencnek sem politikai előéletét, sem a közbeszédben manapság oly kedvelt múltbéli vagyongyarapodását nem kívánjuk vizsgálni, úgy teszünk, mintha a nagypolitikai színpadra lépését megelőzően nem is létezett volna. Ettől az alapállásunktól csupán egy felvétel erejéig tekintenénk el, ami remekül illusztrálja azt a lenyűgöző outfit evolúciót, amin Ferenc a nem túl dicső KISZ-es évektől kezdődően átment. A fekete-fehér fotó dacára én szinte az ujjaim közt érzem a pakisztáni pamut flanel baba popsi finomságát. A korabeli magyar optikai ipar által kibocsátott, nem túl kis méretű SZTK keret döbbenetes profizmussal irányítja rá figyelmünket az átgondolt szasszún frizurára.

A "miniszterelnök aspiráns Gyurcsány" szett egy olyan belpolitikai helyzetben került előtérbe, ahol viselőjéről dinamizmust, rátermettséget, vezetői képességet kellett sugároznia. Ez nem tűnt túlzottan nehéz feladatnak, hiszen párton belüli ellenlábasainak lagymatagságát és tehetetlenségét még úgy is könnyedén felülmúlhatta volna, ha a rajzfilmbéli kisvakond nadrágját választja az üzenetet hordozó ruhadarabnak. A hibátlan, "bizniszmen" kellékezettségű szett tökéletesnek bizonyult, Gyurcsány tarolt párton belül, és évekig azon kívül is. Nem tudom, hogy mennyire volt tudatos anno az üzenet, ahogy egyértelműen szakítani akart elődjeinek népi urbánuskodó, két számmal nagyobb ruhákat esetlenül viselő, késő kádári (káderi) viseleteivel, vagy csak ez lógott az ekkorra már súlyosan milliárdos üzletember szekrényében. Mindegy is. Lapozzunk.

Következett pár dicsőséges, vagy felejthető év (nem kívánt rész pártállástól függően törlendő), ahol az akkori miniszterelnököt is utolérte nem egyszer az az arculatépítési törekvés, ami - szerintem hibásan - a ti kutyátok kölyke vagyok feeling-et hivatott kelteni a polgárokban. Meggyőződésem, hogy egy vezetőnek pl.: árvíz idején nem szó szerint a gátakon kell lennie, ott ő csak arra jó, hogy a profik munkáját média imidzzsé züllessze. Tíz perc homokzsákolás nem oszt, nem szoroz. Kivételt képez az az eset, amikor a szeretett vezér kivesz két hét szabadságot, s minden egyebet félredobva éjjel-nappal az ügy érdekében tüsténkedik, de én ilyenről még a világon nem hallottam.

Új pártjában annyi a régi emeszpés arc, hogy Ferenc az indulás óta mást sem csinál, mint újrapozícionál. Hogy ehhez miért pont a pulcsis felöltözést érezte hitelesnek, az számomra rejtély. A közönség sorait végigpásztázva választhatott volna akár egy tetszetős járókeretet is kiegészítő gyanánt, azzal tán hitelesebb lenne az azonosulás.

Ferenc az imidzsépítésben odáig ment, hogy még szakácskönyvet is kiadott...
Hogy a stylistok a jobb sorsra érdemes kockás (ejtsd rácsos) inget miért azonosítják az Egyesült Államokban a "nép derék fia vagyok" hangulattal, azt értem. Nem végeztem ezirányú kutatásokat, de szinte biztos, hogy mind az ohioi marhapásztorok, mind pedig a texasi olajparasztok kölkei nagy számban már eleve western hangulatú kockás ingben jönnek a világra.

Meg kéne végre érteni, hogy bizonyos öltözködési üzeneteket nem lehet kulturális csavarok nélkül csak úgy egyszerűen átvenni. Itthon ezt a szerepet elterjedtsége okán sokkal inkább betölthené egy "Retro Jeans" feliratú, szakadt, rövid ujjú poló, a hozzá tartozó, autentikusan szénné gyúrt felkarokkal...
Persze a szakácskönyvből nem olvastam egy sort sem, a műfaj nem az esetem, de biztos vagyok benne, hogy a "szögedi halászlé" recept nem zárulhat másképp, mint hogy "Öszöd, nem öszöd, nincsön más!".

Kun Gergely