A klasszikus férfidivat nem tartozik a nap mint nap karakteres újdonságokkal jelentkező, vibráló, percenként valami újat vajúdni akaró, sokszor erőltetetten ’flashelő’ területekhez. Szoktam volt mondogatni az ügyfeleimnek, hogy amíg a hátunkra nem nő egy harmadik kar, jó pár ruhadarabot az elegáns férfi kvázi örökérvényűnek tekinthet.

Hosszú ideje érzékelhető, hogy az öltönyök és zakók szabása, színvilága a letisztultság felé halad. Olyannyira igaz ez, hogy az új kollekció megrendelésekor számos alapanyagot – többnyire a basic tónusokat – öltönyként és zakóként egyaránt meg lehetett rendelni. Szezonokon átívelően voltam tanúja annak, hogy a változatosságot egyértelműen a kiegészítő ruhadarabok kreatív kombinációja jelentette. A formális viseletet a mindennapokban magára öltő férfi ingeivel, nyakkendőivel, díszzsebkendőkkel tudta kommunikálni, hogy egy-egy szituáció más, mint a többi. Így évek óta velünk vannak a harsányabb ingek, a határozott, sokszor „üvöltős” díszek, sokgombos, magasított gallérok, eltérő színű mandzsetták. Midezektől függetlenül egyik-másik elegáns rendezvény dress code meghatározás nélkül is az egységesen kék zakósok gyülekezetévé vált.

Párhuzamosan a fentebb vázolt folyamatokkal érzékelhető az is, hogy a casual viselet egyre elfogadottabb. Ez a fajta öltözködés komoly szerepet szán a zakónak, mint a formális öltözködésre még haloványan emlékeztető ruhadarabnak. Talán ez a megnövekedett hangsúly, valamint az ezzel együtt felszínre törő változtatási igény hívta életre a karakteres zakót.

Korábban már beszéltünk arról mi is, hogy végigsöpört a divat műértőbb felén az úgynevezett ’Gatsby style’. Nagyon úgy néz ki, hogy ez a forgószél mintegy hordalékként újfent itt hagyta nekünk a dandyt. A kártyákat jól összekeverték, és a friss leosztásnál határozottan látszik, fordul a kocka. Soha ennyi kockás (értsd rácsos), tűpettyes, halszálkás, melanzsos zakót nem láttam még image fotókon és a kollekciókban! Sőt, ha ez nem volna éppen elég egy dinamikus váltáshoz, még a színek is kilépnek a kockázatot kerülni akaró kategóriákból. Ne csodálkozzunk azon, ha ősszel a budapesti utcákon is mind gyakrabban futunk majd össze egy-egy zöld-, barna-, rozsdavörös-, sárga-, vagy akár lazacszínű felsővel.

Tudom jól, hogy a hazai közeg jelentős része nem annyira kísérletező alkat, és ha teheti, inkább a „Jolly Joker” darabokra koncentrál. Megértem őket, és nekik üzenem: ez a trend olyan intenzitással tör elő, hogy bátran belenyúlhatnak még a kevésbé merész férfitársaim is. Mindenkinek üzenem: nyugi, ez a hangulat egy darabig velünk marad!

Kun Gergely