Ha létezik olyan, hogy a divat Mekkája, akkor a Beverly Hills-i Rodeo Drive és környéke bizonyára egy 'must see' zarándokhely a divatfertőzött hívek körében. Volt szerencsém pár napot Los Angelesben tölteni, a magamfajta ruhamániásnak kötelező volt a megjelenés. Egy hopp on busz tetején lovagolva szereztem már egy felületes benyomást az utcáról, mielőtt testközelből is megtekinthettem a kirakatokat. És itt álljunk meg egy szóra, hasonló kezdéssel nemsokára jelentkezek egy divatáttekintéssel is...

Életemben először jártam Amerikában. Nyilván gondoltam valamit az Államokról, politika, nagyhatalmi gőg, csekély tudás a világ többi részéről, kurta történelem, és a többi szokásos európai, nagyképű előítélet. Ami azonban brutálisan mellbevágott, az a kövér emberek döbbenetesen nagy száma. Elképesztő, hogy micsoda energiákat fektetnek bele egyes amerikai polgárok térfogatuk maximalizálásába. Megfigyeléseim szerint majd' minden emberke folyamatosan táplálkozik, rág, harapdál, eszeget, és ebbéli tevékenységét kizárólag egynémely túlcukrozott, festékkel teli színes lötty kortyolgatása erejéig függeszti fel. Nem egy olyan felnőttet is láttam, akinek hátizsákjából keskeny cső vezetett a szája közelében elhelyezkedő kis csutoráig, amin keresztül folyamatosan a szívinfarktus közeli tartományban tudják tartani a vércukorszintet. A főétkezéseket mindezektől függetlenül nem hagyják ki, sőt, egy-egy átlagos ebéd akkora adag, amit mi otthon napokig ennénk.

USA kaja  USA könnyű

“az igazi plakátalkatoknak még egy beduin sátorponyva is jól áll”

Mielőtt bárki a túlsúlyosak öncélú piszkálásával vádolna, legyen szabad elmagyaráznom, mireföl is ez a huszáros vágás. Tudvalevő, hogy a top divatmárkákat nem egyszer támadják amiatt, hogy termékeiket kizárólag anorexiás aszkéták képesek viselni. Jómagam nem osztom ezt a véleményt, gyakorlatból tudom, hogy egy magára odafigyelő, átlagos testalkatú karakter bármikor gond nélkül viselheti a világmárkák darabjait. Azt szoktam mondani, hogy az igazi plakátalkatoknak még egy beduin sátorponyva is jól áll, az "optikai tuning" sokkal inkább a hétköznapi testeken segít. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kiskoruk óta intenzív hízókúrára fogott, kimondottan túlsúlyos emberek is képesek lennének beleszuszakolni magukat a nagynevű divatházak termékeibe. Számukra nem marad más, mint a 50 Cent dalából jól ismert 'window shopping', ami szabad fordításban nagyjából kirakat vásárlást jelent. Itt azonban nem csak a Rodeo Drive árai szabnak gátat a beszerzésnek, hanem a reménytelen sziluettek is.

USA modellek   USA modell

Gyerekekkel utaztunk, tehát be kellett barangolnunk a Disney és a Universal studiók által üzemeltetett vidámparkokat. A csapat legfiatalabb tagjai is becsülettel végigtrappolták a többhektárnyi területeket. Feltűnt, hogy milyen nagyszámú kerekesszékes kisgyerek és felnőtt járja be motoros kocsiján ezeket a kalandcentrumokat. Barátaim, rutinos amerikajárók, felvilágosítottak, hogy ezeknek az embereknek szerencsére semmi bajuk, csupán már kiskorban megkezdik a szülők a későbbi túlsúly szisztematikus alapozását gyermeküknél, illetve felnőttek esetében már látható a mozgásképtelen végtermék!!! Jó, mi? Mondanom sem kell, hogy az ily módon "motorizált" társadalom is folyamatosan táplálkozik, iszik, majszol, rágcsál még a hullámvasúton is...

Mögötted a jövő

Szóval akkor miért is kezdtük cikkünket a Rodeo Drive-val, ha aztán átcsaptunk életmód taglalásba? Megmondom. 

Az általam nem sokra tartott, megújulni képtelen, sablonos, egyúttal az amerikai kései tinédzser ruha stílust megtestesítő, rénszarvasos márkát folyamatos támadások érik, hogy fazonjaikat kizárólag NORMÁLIS testalkatúak számára alakítják ki. Normális alatt az amerikai polgár nyilván kórosan soványat ért, mivel saját magát nagy valószínűséggel perfektnek látja. Aki ismer, tudja, hogy nem kenyerem az Abercrombie & Fitch dicsérete, de ezúttal meg kell védjem az amerikai brandet (már amennyire amerikai lehet egy Bangladesben összetákolt mittudoménmicsoda...), hiszen harcos kiállását a normális vonalvezetésű ruhák mellett akár még aggódó segélykiáltásnak is felfoghatjuk a menthetetlenül gyarapodó társadalom felé.

Az itt eltöltött idő meggyőzött arról, hogy a vészjósló hangok visszhangtalanul eltűnnek valahol az alhasi zsírpárnák, és a nyaktájéki tokaszalonnák erdejében. Addig is nem marad más, mint becsapós tükröt tartani, és tovább hazudni az átlag amerikainak, akik önmagukat is megnyugtatva vásárolják a trash cuccokat, annak is természetesen az elasztikus verzióit, hiszen ami a boltban még jó volt, könnyen lehet, hogy szűk lesz, míg hazaérnek vele...

Kun Gergely