Van az az óvodás vicc, biztos ismeritek, miszerint mi a hasonlóság a villamos és a giliszta között? A válasz, a giliszta így hosszú, a villamos meg így sárga! Tudom, sokkal hatásosabb a poén, amikor kicsi gyermekkezek tárt karokkal mutogatnak viccmesélés közben, és alig várják, hogy mosolyra húzzuk a szánkat. Persze mindig ők röhögnek a legjobban. Így megy ez.

A fenomenális és korszakalkotó gegg azért jutott eszembe, mert elszaporodni látom környezetemben az összehasonlíthatatlan dolgok összemérésének igényét. Az "én apukám sokkal erősebb, mint a tiéd" attitűd kipusztíthatatlan a felnőtt fejekből, nemcsak az oviban számít mentális bázisnak. A minap például magyar focirajongók egy nagyobbacska csoportjának okozott lelki kielégülést, hogy a Real Madrid portugál csatárát buzizhatták egy kicsit. Nem tudom, hogy buzi-e, hozzáteszem, nem is érdekel, mindenesetre kikaptunk, ahogy szoktunk, Ronaldo pedig több pénzt nyalt fel a meccsért, mint a teljes kiabáló szektor egy teljes év alatt - ezek ám a férfiak!!! Mindegy, jól lebuziztuk azt a nyálas cigányt...

Aztán ott van az évszázad öszecsapása, a Mayweather-McGregor meccs, minek kapcsán mi is billentyűzetet ragadtunk! Egy elmés magyar mém szerint a következő összemérhetetlen csata a Phelps-Kásás Tomi találkozó lesz, ahol is a felek nem úszásban, hanem pizzaevésben csapnak majd össze - szponzorként a vizilabdázó olasz éttermével lehet számolni.

Szűkebb közegemben, a divatvilágban is húzódik egy ilyen árok, melynek mentén a rajongók évtizedek óta lövik egymást. A divat vendetta persze csak verbálisan zajlik, de a felek így is ejtenek egymáson lassan begyógyuló sebeket.
A casual, azaz a lazára vett elegáns férfiruházat hosszú ideje vívja értelmetlen küzdelmét a klasszikusan elegáns, formális viselettel. Mindazok számára, akiktől távol áll az öltözködés mint önkifejezési lehetőség, teljesen természetes ez a csata. Ők azok, akik a partvonalról lelkesen kiabálnak, értem ezalatt, hogy jellemzően mackóalsóban és farmerben verik a billentyűzetet, s kis szobájuk jótékony homályából osztják az arctalan, online álláspontot.

Kezdjük azzal, hogy a melegítőnadrág, susogjon még oly bársonyosan is, nem casual öltözködési forma, maximum a legkényelmesebb viselet sportoláshoz, kutyasétáltatáshoz, vagy pl. levinni a szemetet. Továbbá a "jeans look" fogalomkörébe tartozó szettek, melyeket a munkaruházatból érkező denimek (a farmer ugyebár angolszászéknál mezőgazdasági vállalkozót takar...) uralnak, nem elegánsak, még akkor sem, ha ez tűnik kötelező dress code-nak a Bazilika környékén, vagy pl. a közelgő Budavári Bornapokon.

A casual viselet sokkal közelebbi rokonságban áll az elegánssal, mint azt sokan gondolják, és baromi messze van a farmer/póló/Converse Szentháromságtól (újabban Converse behelyettesíthető Vans, vagy New Balance termékekkel).
Míg a formális viselet mindenkor valamilyen eseményhez (munka, estély, esküvő, stb.) kapcsolódóan épül fel, és rengeteg tradícionális kötöttséget hordoz magában, addig a casual - még mindig elegánsnak maradva - hatalmas lehetőségeket biztosít a pontosabb önkifejezésre.

A csatát belülről, azaz az értők táborából szemlélők közt is vannak olyanok szép számmal, akik egyik, vagy másik öltözködési forma mellett teszik le a voksukat a másik ellenében. Nékik ott van igazságuk, hogy míg a casual formák mindig is rugalmasak voltak, addig az utóbbi években hatalmas lazulásnak vagyunk tanúi a formális viseleten belül. Korábban áthághatatlannak tartott szabályok merültek feledésbe átmenetileg, de az is lehet, hogy végleg eltűnnek a divat süllyesztőjében. Ezek a változások azonban még mindig nem jelentik azt, hogy ne lehetne karakteresen megkülönböztetni egymástól a két viseletet, következésképpen az összemérésük is értelmetlen.

Én azt az álláspontot vallom, hogy mindkét öltözködési alapelvnek megvan a maga helye és ideje. Ha valaki ezt érteni akarja, érteni is fogja. Azokkal pedig, akik búvárruhában caplatnak befelé egy medencébe, mondván merülni vágynak, nincsen teendők, hagyjuk őket merülni!

Kun Gergely